Fezejet

501 XXVIII |            díszlakoma minden állomáson.~Hát még a szép szónoklatok.
502 XXVIII |           kőedénygyár s üvegcsüri huta.~Hát még mikor az erdőaljai oláh
503 XXVIII |     kulacskicseréléssel végződjék; mert hát itt jön az éjszaka, még
504 XXVIII |               ha Tanusvár leszavaz.~No, hát elő a legvégső segédeszközzel!
505 XXIX   |            népes város áldozatul esett, hát ez rendes dolog, minden
506 XXIX   |       megszólítással fogadja Decebál:~– Hát, édes báró, mi újság Bécsben?~–
507 XXIX   |               báró, mi újság Bécsben?~– Hát azt, édes fejedelem, magának
508 XXX    |                mi történt, élőszóval.~– Hát exequáltak bennünket. El
509 XXX    |         mindjárt az executión kezdik.~– Hát mit foglaltak le nálam?~–
510 XXX    |               van. Majd segítünk rajta. Hát tiszttartó úr nem tudott
511 XXX    |       lekötelezettje. Találj ki mást!~– Hát jól van, majd holnapig gondolok
512 XXX    |                volna egyszerre, hogy ki hát az a titokban rejtőző pénzfelajánló.
513 XXX    |            egész executionalis komédia. Hát teljék kedve!~Így aztán
514 XXXI   |              egy szép regényt Le Sage.” Hát hogy tudhatja ez, hogy engemet
515 XXXI   |       százfontos labdacsokat osztogat.” Hát azt honnan tudhatta, hogy
516 XXXI   |                 Én kérdeztem tőle, hogy hát én miért maradnék legényfővel? –
517 XXXI   |             intéztem hozzá, hogy mondja hát meg, ha már keresztüllát
518 XXXI   |           váltódra?” – Milliom a lelke! Hát hogy tudhatja ez, hogy az
519 XXXI   |        szigetéről.~– A „te” vadmacskád? Hát még mindig igényt tartasz
520 XXXI   |               az audiencia napja iránt, hát a sötét folyosón kit látok
521 XXXI   |               családok minden titkát.~– Hát én azt nem bánom.~– Magam
522 XXXI   |                 intéztem őkegyelméhez: „Hát Lizandra kisasszony hol
523 XXXI   |                ismét találkozni fognak! Hát ez a hír? Ez a dicsőség?
524 XXXI   |               utódait behomályosítja.~– Hát az anyám?~– Az anyád férjhez
525 XXXI   |               hal meg?~– Nem hal meg.~– Hát hogy lehet ez?~– Az anyád
526 XXXI   |                 nekem fájdalmat okoz.~– Hát aztán kihez megy nőül az
527 XXXI   |           kérdezte ragyogó nyílással:~– Hát te is szeretsz-e még?~A
528 XXXII  |                 szegény megboldogultat! Hát mit akarsz te azzal a leánnyal?~–
529 XXXII  |                 meg az erény számára.~– Hát inkább te, mint a fiam!
530 XXXII  |                öcsém, mint a fiam? – De hát miért ne inkább én magam,
531 XXXII  |                 Nagyon kedves teremtés. Hát mi az?~– Én megtudtam, hogy
532 XXXII  |               financier a véleményét. – Hát erre kell a 80 ezer forint? –
533 XXXIII |              jobban esik így.~– Tudsz-e hát igazat mondani? – kérdi
534 XXXIII |            tanulom – a kedvedért.~– No, hát most exament fogsz belőle
535 XXXIII |               mégis hazugság, csalás.~– Hát legyen az. Senkinek nem
536 XXXIII |              találja mondani, hogy „No, hát magát a kezet is!” – az
537 XXXIII |                 csalás útja a másikéba. Hát nem milliomszor nagyobb
538 XXXIII |                holdon túl? A csillagok. Hát a csillagokon túl? A tejút.
539 XXXIII |               csillagokon túl? A tejút. Hát a tejúton túl? A ködfoltok.
540 XXXIII |               tejúton túl? A ködfoltok. Hát azokon túl? A semmi. Hát
541 XXXIII |                Hát azokon túl? A semmi. Hát annak hol van a határa?
542 XXXIII |               te is, leszünk-e valamik? Hát aztán mi lesz? Találkozunk-e
543 XXXIII |             Találkozunk-e valaha ismét? Hát azután? Fogsz-e olyan jó
544 XXXIII |               jó lenni akkor is hozzám? Hát azután? Meg még azután?
545 XXXIII |                 annyiszor énfelőlem, de hát azután? Neked semmid sincs,
546 XXXIII |               utolsó csillagokon túl?~– Hát én megmondom neked, hogy
547 XXXIII |              letedd énértem cserében?~– Hát lássad, kedvesem – szólt
548 XXXIII |               mit fogok tőle kívánni. – Hát mármost megtudtad, hogy
549 XXXIII |                 leány sóhajtva mondá:~– Hát akkor mit biztattál engem
550 XXXIV  |               Hab i xakt, kommst her!~– Hát, édesanyám – szólalt meg
551 XXXIV  |              előtt magyarul beszélni.~– Hát akkor én majd csak csendes
552 XXXIV  |          számodra! Ohó! Mennyi kontesz, hát baronesz van Pozsonyban:
553 XXXIV  |                 keres a fiának arául.~– Hát az apámat hol találom? –
554 XXXIV  |                 csak hóbortoskodol! No, hát beszéljünk prózában.~E szóra
555 XXXIV  |            egészen a hátába állt.~– No, hát gyújts rá, fiam, ott a pipa.
556 XXXIV  |             pipa. Micsoda? Nem pipázol? Hát csak tubákot szívsz? Azt
557 XXXIV  |            szunnyadni: miként hajdan.~– Hát jól van, meséljen, Dorkó
558 XXXIV  |                madárijesztőnél. – Hanem hát gazdag. Én Istenem, atyám!
559 XXXIV  |              gazdag. Én Istenem, atyám! Hát már a Tanussy famíliának
560 XXXIV  |            arany, mikor meg fölébredek, hát a kukoricás szakajtóban
561 XXXIV  |              szégyen volt a házunkon. – Hát még aztán az az istennyila
562 XXXIV  |               se vesz semmit számban. – Hát legalább maradtak volna
563 XXXIV  |                 farsangon tőkét húzott. Hát ez a pokolra való papja
564 XXXIV  |            egyenesen felszólítá:~– Nos, hát szép vagyok-e ma?~Manó szeretetteljesen
565 XXXIV  |                 és minden alakban.~– De hát ez a kofputz?~– Enélkül
566 XXXIV  |          édesanyám.~– Nem édes! Keserű! Hát emlékezzél vissza arra a
567 XXXIV  |                annyit, mint a hajdúnak. Hát még mit vétettem?~– Semmit.
568 XXXIV  |          megbuktunk – az igazmondással. Hát nem megfogadtuk-e annak
569 XXXIV  |            mégis:~– Der Kanali: infame!~Hát aztán a prédikáció is csak
570 XXXIV  |             szelleme szállta volna meg, hát nem a tékozló fiút kellene
571 XXXIV  |                 a tékozló apát.~Azonban hát nincs olyan hosszú prédikáció,
572 XXXIV  |                a Galgai Jancsi, ugye?~– Hát rám ismertél?~– Hogy ne
573 XXXIV  |                 Hogy ne ismertem volna? Hát te mit csinálsz itt?~– Itt
574 XXXIV  |             feltalálta. Tehát mégis van hát itt valaki, aki szereti.~
575 XXXIV  |                Ebben az „otthon”-ban!~– Hát az apám, meg az anyám, nem
576 XXXIV  |        cimborától.~– Kire? Egy kostára? Hát ember az? Annak a szája
577 XXXIV  |               hogy beszéljenek is vele. Hát nem tudod? A nagy étteremben
578 XXXIV  |            külön sem lehet parancsolni, hát még ha összefognak. Aztán
579 XXXIV  |             dévaj fiatalba belekötni.~– Hát, édes uramöcsém, Emmánuel
580 XXXIV  |            számára nem tartanak mást.~– Hát aztán mit szoktak csinálni
581 XXXIV  |             volt: nagyon megnevették.~– Hát, Emmánuel öcsémuram, kegyed
582 XXXIV  |          tettest senki sem árulta el.~– Hát azután gyónásra vitték-e
583 XXXIV  |            szoktak meggyónni a kópék?~– Hát hogy pénteki napon, amikor
584 XXXIV  |              meg mindenki a páternek.~– Hát öcsémuram is éppen ilyen
585 XXXIV  |                 amit emberek csináltak? Hát például a „credo”?~Ahá!
586 XXXIV  |           kilépett a kérdező elé.~– No, hát itt maradok. Jézus tizenkét
587 XXXIV  |               írástudókkal disputált.~– Hát halljuk azt a nagy hiányosságot
588 XXXIV  |                nagy apostol veszett el. Hát az a valótlanság a credóban
589 XXXIV  |              toastját hirtelen elsütni, hát még gyakran sikerül is.
590 XXXIV  |              széjjeltépték, hogy tegyen hát igazságot közöttük, melyik
591 XXXIV  |             megmondva, hogy ha keresik, hát tudassa, hogy Horkázi urat
592 XXXIV  |               Mikor volt ez kimeszelve? Hát még felsúrolva? Piszok,
593 XXXIV  |                Grasteufel”-nek nevez.~– Hát nem haragszik rám? – kérdezé
594 XXXIV  |                hogy ön betegen fekszik. Hát idejöttem. És most én kérem
595 XXXIV  |                ha mindig azt ihatnám.~– Hát miért nem hozat? – kérdezé
596 XXXIV  |                 kezét, s visszatartá.~– Hát igazán megbocsát nekem,
597 XXXIV  |                sejtem az egészet.~– No, hát maradjon itt még. Én meggyónok
598 XXXIV  |                Itt jön az új apostol!~– Hát megtérítette-e uramöcsém
599 XXXIV  |            osztogatja az ajándékokat.~– Hát Illés prófétának a hollótól
600 XXXIV  |        szivattyú”?~– Ohó! Kis fiacskám! Hát te már tudod, hogy mi az
601 XXXV   |                idézett volna elő, hanem hát az a bécsújhelyi iskola! –
602 XXXV   |               politikát csinálni.~– No, hát jól van. Megszöktél. Jól
603 XXXV   |                  Hogyne szerettem volna hát meg ezeket a pajtásokat?…~
604 XXXV   |                 kimarjult lábbal.~– No, hát azt az anyád nem szagolhatta
605 XXXV   |              hurcoltak el erőszakkal. – Hát mondjad! Ha te lettél volna
606 XXXV   |         egyszerre egész kincshalmazt.~– Hát, édes fiam, ez a levél némileg
607 XXXV   |             harapott a lába ikrájába. – Hát te is finnista vagy? Hát
608 XXXV   |                Hát te is finnista vagy? Hát te is megőrültél? Hogy a
609 XXXV   |                  a kiskutyát felrúgta: „Hát te nem tudtál ugatni?”;
610 XXXV   |             panaszolva el a keservét.~– Hát csak finnek voltatok, ugyebár?
611 XXXV   |                 való rongy, hahaha! No, hát jó! Ha meg tudja tagadni
612 XXXV   |                 Hányszor mondjam?~– No, hát itt van a levele, olvasd.
613 XXXV   |               zárva előtte örökre.~– De hát mit vétett ez a gyermek,
614 XXXV   |            redves őseidnek a csontjait! Hát azért kellett az én Emmámat
615 XXXVI  |                keresztül tovaballagott.~Hát, biz ennek ez a természetes
616 XXXVI  |              magamnak az útra, Dorkó.~– Hát maga is elmegy innen? De
617 XXXVI  |            fordulok felé soha többet.~– Hát magának mi baja van, Dorkó?~–
618 XXXVI  |              kezet, majd megbocsátanak. Hát, ha éhen kellene meghalnom!~(
619 XXXVI  |        ápolgatta azt a beteg kalugyert, hát azt mondta hogy ne locsogjak,
620 XXXVI  |                 mégis tovább beszéltem, hát felképelt.~– Menjen kend
621 XXXVI  |          szertelen jókedvvel kacagva.~– Hát itt vagy már? Ugyan vártalak.
622 XXXVI  |                Hogyan tudtad, bátyám?~– Hát mire való az asztronómia?
623 XXXVI  |               nagyon.~– Dehogy szomorú. Hát a püspök, mikor bérmál,
624 XXXVI  |         pofonokat a lelki gyermekeinek? Hát a királyok nem ütéssel avatták-e
625 XXXVI  |             tagadott az apád, ugye? No, hát csak kezdj hozzá, hogy rögtön
626 XXXVI  |           Hahaha! Daróc is jó lesz. No, hát darócba foglaltatlak. Csúnya
627 XXXVI  |                 igen természetes.~– No, hát szeretem, hogy megegyeztünk.
628 XXXVI  |         előkerülünk a mocsárgázolásból, hát készre vár, aztán tiszta
629 XXXVI  |                volt meghonosítva.~– No, hát akkor gratulálok hozzá.
630 XXXVI  |                 örült neki előre!~– No, hát hozd bele minél előbb!~
631 XXXVII |                 soha sincsen.~– Mármost hát idehallgass, hogy mit csinálj –
632 XXXVII |              akarta még elmondani.~– De hát, te szentem, te oltárképem,
633 XXXVII |             megsimogatta a fiú fejét.~– Hát nem magad mondtad-e, hogy
634 XXXVII |            vissza a mama elszörnyedve – hát nincs odaát a leányom?~–
635 XXXVII |         borotválkozom.~Nem is folytatta hát a borotválkozást, ledobta
636 XXXVII |                   Szégyen, gyalázat ez! Hát így kell vigyázni egy anyának
637 XXXVII |                én tudom, hogy ki tette! Hát hinné azt valaki? Nem! Ilyen
638 XXXVII |            azzal mi mind felbillentünk. Hát nem jött ön rá arra a gondolatra,
639 XXXVII |               kérdezé a nehéz férfiú. – Hát van a madame-nak leánya?~–
640 XXXVII |            Bástya utcai házból.~– Ah! – Hát az nem a grófné leánya?~–
641 XXXVII |               az anya állításának.~– De hát, par exemple, hadd tegyek
642 XXXVII |            teletetovíroztatni a testét. Hát mit ír a kicsike? – Ohó! –
643 XXXVII |                úrrá változott át.~– No, hát akkor, madame, én is elhiszem,
644 XXXVIII|         megcsendült a fülében ez a név.~Hát te eladnád az őseid ereklyekincseit
645 XXXVIII|             Thonuzóba képe nem odavaló, hát akkor a kincsei se legyenek
646 XXXVIII|                 odavalók. Vándoroljanak hát külföldre; ne kapja meg
647 XXXVIII|               mint a saját testvéremet! Hát nem együtt ástuk-e a bajhalmi
648 XXXIX  |             mocsárlég miazmái ellen.~De hát más édes illatok is vannak;
649 XXXIX  |               Szerelmes a szakácsné.” – Hát aki a szeretőjét csak minden
650 XXXIX  |              korában azt kérdé Manótól: hát te hogy tudtál egyszerre
651 XXXIX  |           leányból férfiúvá változni? – Hát így ni!~Aki ember a talpán,
652 XXXIX  |         Megmenteni egy ártatlan életet!~Hát nem ártatlan életű-e a bivalytehén?~
653 XXXIX  |         taszított a védasszonyán.~– No, hát mi bajod? Mi kell?~Újabb
654 XXXIX  |                 és savó volna, nem tej, hát csak félre kell tenni a
655 XL     |                 eléje futva Lizandra. – Hát ilyen sokáig el kellett
656 XL     |         Lizandrának a bekötött ujján.~– Hát a te drága kezedet mi lelte,
657 XL     |                hazugságért megverlek.~– Hát a puskának a ravasztakarója
658 XL     |            hazudsz, közel a tenyerem!~– Hát mit lőttem? Két farkast
659 XL     |                is a fenyítő tenyér.~No, hát picspács! – felelt vissza
660 XL     |             amolyan pehelyféle volt.)~– Hát mondd, hogy hiszed!~– Hiszem!
661 XL     |                 álmainak paradicsoma.~– Hát ez mi az Isten csodája? –
662 XL     |             megfejik a falu teheneit.~– Hát azért sem vagyok boszorkány –
663 XL     |           mégpedig bivalytehéntől.~– De hát hol vetted te azt a tehenet?~–
664 XL     |                Ugye ez is hazugság? No, hát gyere oda a gunyhó mellé,
665 XL     |              kiálta fel Mántay Móric.~– Hát mit szörnyűlködöl most? –
666 XL     |             dicsekedve kiáltozott:~– De hát nem az Isten adta-e nekem
667 XL     |                 Már menőfélben volt.)~– Hát ez micsoda? Te odafenn hálsz
668 XL     |               Pompás, akinek pompás! De hát az asszony?~– Az övé a gunyhó.~–
669 XL     |           asszony?~– Az övé a gunyhó.~– Hát te nem férnél el abban?
670 XL     |            életpárod meg a kunyhóban?~– Hát így egyeztünk; – azért közel
671 XL     |               komoly vége lesz ennek.~– Hát gyertek ide, gyerekeim –
672 XL     |         Szeretnél a nyomomon elindulni. Hát én akkor elmondtam neked,
673 XL     |                 valláson vagyunk.~– No, hát akkor válasszatok magatok
674 XL     |              volt a megválasztás.~– Van hát már eklézsia is, pap is,
675 XL     |            kurátor.~– Az is készen áll. Hát van ennél a felséges nagy
676 XL     |        magasztalják: az ég szárnyasait; hát nincs-e nekünk templomunk?~–
677 XL     |              előzni a móringlevélnek. – Hát, leányom, micsoda hozományt
678 XL     |               szólt nevetve Lizandra. – Hát mit mondjak?~– No, majd
679 XL     |                   Jól van, be van írva. Hát te, vőlegény, mit móringolsz
680 XL     |                 be lett írva.~– Mármost hát járuljatok Isten színe elé.~
681 XLI    |              subicák kerültek érvényre! Hát még az ősi násfák, kösöntyűk,
682 XLI    |                az érzékeny oldalamat.~– Hát mit szándékozol tenni?~–
683 XLI    |    nemesasszonya, leánya hivatalos oda? Hát férfi vagy te? Aki elszaladsz
684 XLI    |      Eltávozásom vegyék hadizenetnek.~– Hát legalább maradj itt. Ne
685 XLI    |               mint a nap az égen. Eredj hát, hagyj itten! De én is fogadom
686 XLI    |              búzakalász és a borostyán: hát az asszonynak még a virág
687 XLI    |              amit még tán sohasem tett.~Hát bátor férfi ez, aki akkor,
688 XLI    |                 Decebál nagy langyosan.~Hát aztán csak nem csókolták
689 XLI    |                 védelmet, s ha azt nem, hát legalább rúttá tette, mint
690 XLI    |               lovásznak, csak vágtasson hát vele a báró úrhoz, mondja
691 XLI    |               híják, hogy „Belladonna”; hát druszája. A szálas növény
692 XLI    |             menjen utána. Jobbnak látta hát megfordulni és eléje menni.~
693 XLI    |                indokát nálam keresed.~– Hát tagadod talán, hogy ezt
694 XLI    |               gyógyít meg belőle.~– No, hát mi az oka? Nem vagyok-e
695 XLI    |                tetszik, lenyelem.~– No, hát add ide az én kezembe, s
696 XLI    |             mondod, hogy nyeljem le én, hát megteszem.~Sára asszony
697 XLI    | méregcseresznyét a kezéből.~– Mit tudsz hát felőlem? Hadd hallom.~–
698 XLI    |               istennővé tettelek volna. Hát nem sejtetted volna, hogy
699 XLI    |                az orcapirulásodban. No, hát idejöttem megmondani, hogy
700 XLI    |             lehüvelyezni a lábát:~– No, hát Jancsi, mi újság idehaza?~–
701 XLI    |                kastélyba.~– Visszaállt? Hát kibékült az asszonnyal megint?~–
702 XLI    |                  Itt hagyta a kastélyt? Hát aztán hova ment?~– Hát nem
703 XLI    |                  Hát aztán hova ment?~– Hát nem tudja a tekintetes úr?
704 XLII   |             leülhessen! Képtelenség ez! Hát még az, hogy az úrbériség
705 XLII   |                  No, ha senki sem szól, hát majd megteszi Tanussy Decebál.~
706 XLII   |    konzervatívot fogta ostromtűz alá.~– Hát kinek a kívánságára akarjuk
707 XLII   |                  járjunk mind mezítláb! Hát hol van az a hős konzervatív
708 XLII   |          nemzettel, az igazi nemzettel? Hát most a csőcselék, a pesti
709 XLII   |              drága pénzért kinyomassa.~„Hát ez a sajtószabadság!”~Nem
710 XLIII  |                mondom, ne reszkessetek, hát nem fogtok megrezzenni!
711 XLIII  |             szivarát Lizandrának.~– No, hát szívd te addig a szivaromat,
712 XLIV   |                il est mort”!~Nem kísért hát már többé a rossz nevével!
713 Uto    |                eltartani apját, anyját; hát ez mégis bekövetkezett;
714 Uto    |              mégis bekövetkezett; hanem hát az csak olyan logikai jövendölés,