Fezejet

 1 I    |   osztályon egyezni a testvérek?~– Dehogy tudtak. Hiszen már az apjuk
 2 III  |             Talán árestánsok?~– Óh dehogy! Engedelmet kérek alásan.
 3 IX   |            Ne tréfáljon nagysád.~– Dehogy tréfálok. Hát nem mondta
 4 XI   |              Hát ha csípnek!~Pedig dehogy csípték; csak abban mesterkedett,
 5 XV   |           a fogai közül az Emma.~– Dehogy az volt. Az másutt jön elő.
 6 XVII |      elpirul, és lesüti a szemeit. Dehogy engedné magát rávenni, hogy
 7 XVIII|            te arcképet rajzolni?~– Dehogy tudok. A mamának jár a „
 8 XIX  |             Manó fülig elpirult.~– Dehogy tenném.~– Azért mondom. –
 9 XXII |         Kedves amice, barátocskám! Dehogy láncolnak téged a falhoz,
10 XXII |           az idézőlevél tartalmát.~Dehogy hallgatta ezt Decebál. Mikor
11 XXIV |            későbben akadnak rájuk.~Dehogy várta be Decebál, amíg Mántay
12 XXIV |        jelvénye. Hát ez? Karperec? Dehogy! Fülönfüggő! Annak nagy!
13 XXIV |           helyreocsúdó Rézkuthy. – Dehogy akarok én innen valamit
14 XXVI |            szolgálatokért.~Decebál dehogy érezte magát lekötelezve
15 XXVI |           képezi az ülést benne. – Dehogy mozdította volna meg a kisujját,
16 XXVII|       szólítá meg Manó a hajdút.~– Dehogy megy, legátus uram! Rég
17 XXVII|             Futok, amerre látok.~– Dehogy fut a magyar! Mikor itt
18 XXXIV| elmondhassa az úrasszonyának. Jaj, dehogy döngette meg az Emma úrfi
19 XXXVI|         szomorú dolog ez nagyon.~– Dehogy szomorú. Hát a püspök, mikor