Fezejet

 1 II   |         kell az utána jövőknek mind csendesen előrehaladni, mert aki ki
 2 II   |          kiabálását.~Őexcellenciája csendesen meghúzta magát a köpenyegébe
 3 IV   |             úr kiadni.~Dabajkó uram csendesen visszadörmög.~– Talán ez
 4 IV   |      Dolgozhatott a hityimatyimókus csendesen a maga mappáin, nem törődve
 5 X    |         lelkesülten Decebál.~– Csak csendesen! Barátja az erénynek – csillapítá
 6 XII  |             volna.~Ponthay Adalbert csendesen mosolygott. Tisztában volt
 7 XVIII| remetegrotta felől, akkor már olyan csendesen viseli magát, hogy nyikkanását
 8 XVIII|         nevetett a két nagybátya.~– Csendesen csak, uraim – rendezé a
 9 XIX  |             könnyű sandolint, s azt csendesen leereszték a zöld tóba.
10 XXII |              Segíteni fogok.~– Csak csendesen. Én már tudom a tájékozódást
11 XXVII|           mindezt kellett hallgatni csendesen, mozdulatlanul.~Horkázi
12 XXVII|          testéről jól gondoskodván, csendesen elszunnyadt, s jó darabig
13 XXVII|        magát, hárman sem fogják el. Csendesen kezdte lehúzni a csizmáit
14 XXXI |          keble szállt és emelkedett csendesen a vékony takaró alatt, s
15 XXXIV|            asszony.~A franciát szép csendesen, halkan kell mondani, minden
16 XXXIV|        parancsolgatott át Decebál: „Csendesen ott a macskaasztalnál”,
17 XXXIX|             odaszorította vállához, csendesen megvárta, míg a puskacső
18 XLIII|           nem csóválja a tűzfarkát, csendesen súg végig a csillagok között,
19 XLIII|         összefont karokkal és nézni csendesen, hogy jön tüzet prüszkölve