Fezejet

 1 I     |        itten.~– Ah! A pikáns szép Sáromberkyné?~– Nem szép már, de annál
 2 I     |          kineveztetését, amellyel Sáromberkyné felmentetését az osztrák
 3 XX    |         levélhez? – szólt Manóhoz Sáromberkyné.~– Mondja el Lizandra kisasszony.~
 4 XX    |         igazmondás kerékvágásába.~Sáromberkyné ítélőbírói komolysággal
 5 XX    |           asztalra három csészét.~Sáromberkyné visszatért az aláírt szerződéssel.~–
 6 XX    |         egy lábnyommal hátrább.~– Sáromberkyné itt küldi az adás-vevési
 7 XX    |           tízezer ezüst forintra, Sáromberkyné számára. Ennyit adok neki
 8 XXI   |            Egész kincs volt, amit Sáromberkyné számára hozott magával.~
 9 XXXII |         születni? Senki más, mint Sáromberkyné leánya. Tudod, hogy szegény
10 XXXVII| cselszövény tökéletesen sikerült.~Sáromberkyné éppen úgy fogta el az utcán
11 XXXVII|     házában esténként, ahol aztán Sáromberkyné már nem volt zongoramesternő.~
12 XXXVII|       alatt nyert bebocsáttatást.~Sáromberkyné ezúttal nagyon sokáig várt
13 XXXVII|            Az ágyfülke üres volt.~Sáromberkyné annyira elfeledkezett az
14 XXXVII|         szó sem igaz! – dühöngött Sáromberkyné a levél olvastára, aminek
15 XXXVII|   Rontsunk rajta!~Most azután már Sáromberkyné harmadmagával, (mint egy
16 XXXVII|        ismerősök; de különösen az Sáromberkyné, régibb és újabb jó időkből.~–
17 XXXVII|  bátorságával lépve a kolossz elé Sáromberkyné. – A leányomrul van szó.~–
18 XXXVII|       mind a kettő, ahogy mondta.~Sáromberkyné szaladt a rendőrségre, ott