Fezejet

 1 VII  |        ereszteni, kontyba fonni; s őtet magát mint valami kis növendék
 2 VIII |            haza a babáját.”~De bíz őtet nem úgy várták. Amint belépett
 3 IX   |        regius meg az a Lipót-rend, őtet csak egy szempont érdekelte.~–
 4 IX   |            a temetőbe, ne pedig én őtet. Rettenetes az még csak
 5 XV   |          katonaság s lőni fog, hát őtet állítják az első sorba. (
 6 XV   |   félreértést ki fogja magyarázni. Őtet a mérnök úr küldte előre.~–
 7 XVIII|          el ne áruljam, mert akkor őtet az a varázslónő békává változtatja.
 8 XIX  |            elfogni?~– Nem én! (Még őtet sem sajnálta fogva tartani.)~–
 9 XX   |              Nem. Nem. De mikor az őtet nagyon meg fogja ijeszteni.
10 XX   |         vagyunk? Te még nem láttad őtet haragudni. Óh, az valami
11 XXVI |       utoljára is az anyjának kell őtet megkövetni! Annak kell a
12 XXVI |           a diákot, hanem elkapták őtet a diákok, a két lovával
13 XXVII|       azért küldték most ide, hogy őtet erőszakkal fogja el, és
14 XXIX |        mind Sobrira gondolt.~– Nem őtet az akasztófára, hanem a
15 XXXII|           hölgyet. S viszont az is őtet. Én a kegyeletet megőrzöm.
16 XXXIV| fiókegyszarvútól kitelik, hogy még őtet is megökleli!~Manónak azonban
17 XXXIX|        saját képmását abban.~Végre őtet magát is nyugtalanítja ez
18 XLI  |           ez tulajdonképpen nem is őtet érte, hanem az asszonyát.)~