Fezejet

 1 XIV   |         mondom neked, gyermek, hogy magad vagy te a férfi ezen a puszta
 2 XIV   |              Micsoda? Micsoda? – Te magad! Te magad. Akasztó, akasztófa-virága,
 3 XIV   |             Micsoda? – Te magad! Te magad. Akasztó, akasztófa-virága,
 4 XVI   |         sarkamban! No, most vesd el magad, Jancsi! Tudtam, hogy egyszerre
 5 XX    |        Vissza fogsz jönni egészen a magad jószántából. Akkorra majd
 6 XXII  |          fog enyhíttetni, mivelhogy magad nobiliter feljelentetted
 7 XXVI  |           hintó őérte jött. Vesd el magad!~Addig hátra sem nézett,
 8 XXXIV |    visszautasította.~– Csak idd meg magad, Dorkó lyányom, nekem nem
 9 XXXV  |            hanem, hogy adj számot a magad dolgairól. Úgy hiszem, hogy
10 XXXV  |            elküldted öltözködni, te magad pedig mentél (majd kivakkantotta: „
11 XXXV  |          szét birtokainkat. Tekints magad körül, s látni fogod, hogy
12 XXXV  |             s aki elől nem védheted magad, s ez az ütés jobban fog
13 XXXV  |    elveheted a görbe nyakú konteszt magad! S meghíhatod az Avakumot
14 XXXVII| megsimogatta a fiú fejét.~– Hát nem magad mondtad-e, hogy szented
15 XXXVII|           világ csábjai ellen, s te magad odamégy, s elcsábítod! Becsület
16 XLI   |             a haragon, belelovaglod magad a büszkeségbe, csak azért,
17 XLI   |      nyugodt hangon válaszolt.~– Te magad adtál erre jogot, édes ángyom,
18 XLI   |         mondd ezt.~– Már kimondtam. Magad vagy az oka, minek híttál