Fezejet

 1 II    |          No, meg aztán az a híres herceg, aki egy ilyen parádéra
 2 XXXI  |     őfényelmessége (Durchlaucht), herceg Simphonides volt odabenn.~
 3 XXXI  |       Simphonides volt odabenn.~A herceg a birodalmi főváros egyik
 4 XXXI  |        azután jön elő a szózat.~A herceg mindennap eljön a csodaszűz
 5 XXXI  |      sodronyfüggönyös fülkében, a herceg meg a nagy rézpántos karszékben (
 6 XXXI  |          a börzeóra üt, de arra a herceg okvetlen felébred, még nem
 7 XXXII | étkezőfülkéjébe, ahol Simphonides herceg szokott vacsorálni. Még
 8 XXXVII|       hatalom; – az a Simphonides herceg.~Most gyúlt egyszerre világosság
 9 XXXVII|       pártfogolni a leányát, de a herceg egészen fölöslegesnek találta
10 XXXVII|           végre is lett hajtva.~A herceg saját palotájában lakott.
11 XXXVII|          de hozzám nem szólhat.~– Herceg! – szólt a nőoroszlán bátorságával
12 XXXVII|        leánya?~– Nem. Az enyém. A herceg egy levelet írt a grófnénak.~–
13 XXXVII|         Nem volt erre szüksége. A herceg mindennapos látogató volt
14 XXXVII|          Én elszöktettem?~– Igen, herceg! – hangzott kvartettben
15 XXXVII|          nekik az egész levelet a herceg, s egy pohár chablis-t öntött
16 XXXVII|           leányát, hán? – kérdé a herceg.~– Mert nem hiszek az egészből
17 XL    |          vagyunk.~– Mint Alnufusz herceg az „Ezeregyéjszakában”,
18 Uto   |        igen magas állású nagy úr (herceg) volt őbelé szerelmes, bizonyosan