Fezejet

 1 IX   |     szentségére esküszöm, de hát ha énnekem nem hisz Szárah nagysád,
 2 IX   |     famíliában a majorocska. De hát énnekem erre igen erős okaim vannak.~–
 3 IX   |          rendkívüli dolog.~– De hát énnekem mármost ez nem megy ki a
 4 IX   |    szeretném megakadályozni. Mesélt énnekem egyszer az apám, aki járt
 5 X    |          kincstár dicsekedik.~– Ezt énnekem meg kell öntől vennem.~–
 6 XIII |        mondá ércteljes hangon:~– Ha énnekem a kezem valaha odáig ér,
 7 XVI  |               Ne tedd azt, barátom. Énnekem, akárhová hányódom, vetődöm,
 8 XVIII|        jutni a Styx-szigetre, volna énnekem sokkal jobb eszmém, amit
 9 XX   |            a beszéd.~– Látod, ha te énnekem „húgám” volnál, hát én azt
10 XX   |             jólesett az a lecke, de énnekem még jobban esik az, hogy
11 XX   |           őszintén. Megvallom, hogy énnekem te egy egész sorát a jó
12 XX   | közbejöveteled következménye, azzal énnekem olyan jó szolgálatot tettél,
13 XXI  |              hogy mért kellene csak énnekem megtartani a hűséget, másnak
14 XXI  |         jött az ide többet. No, hát énnekem még azért is köszönettel
15 XXV  |           rendbehozását. Hanem hozz énnekem elébb egy egész hitelesen
16 XXVI |           hogy én parancsolom, hogy énnekem azonnal ide jöjjön! Ha mindjárt
17 XXXI |           ha valóban ráismersz, azt énnekem hűségesen megmondod.~– Megmondom
18 XXXIV|       szégyenleni az anyádat: vajha énnekem se legyen okom pironkodni