Fezejet

 1 I      |          annak a rabja. Semmiféle urat nem ismer a földön, csak
 2 III    |        adni.~– Hogy híjják ezt az urat?~– Méltóságos Rézkuthy Barnabás,
 3 IV     |      dolgozni. Pedig Mántay Móric urat mindenüvé kíséri a dolog;
 4 IV     |     háborgatni fogja a tekintetes urat.~– Majd segítek én azon.~–
 5 V      |         akarnám, sem tudnék ennyi urat kitakarítani a vendégszobámból,
 6 XII    |  Felszólítom ezennel az alezredes urat – mondá az alispán –, hogy
 7 XX     |        azzal, mintha a méltóságos urat tensúrnak szólítaná a megtisztelő.~
 8 XXII   |     Jöjjön fel a porkoláb! Ezt az urat fel kell kísérni a nemesurak
 9 XXIII  |   kerestesse fel Vakandi Anonymus urat, s küldje ide hozzá.~– Nem
10 XXVII  |           találta elbújva Horkázi urat. Az ő veres kiülő szemei
11 XXVIII |    becsületes embert, tekintélyes urat, szolgabírót megugatták
12 XXXIV  | tiszteletes Nyeles Lőrinc káplány urat, a leendő sásligeti lelkipásztort,
13 XXXIV  |         hát tudassa, hogy Horkázi urat ment meglátogatni.~A hajdú
14 XXXVIII|         hozta oda hozzám Snopkins urat?~– Én sohasem voltam azúrnál,
15 XXXVIII|           sohasem láttam Snopkins urat.~– Bocsánat! A nagy hasonlatosság
16 XXXVIII|      megmosolyogtatá Justus Fraus urat.~– Aha! Igaz ugyan, hogy
17 XXXVIII|           ott hagyta Justus Fraus urat az asztalánál.~A düh és