Fezejet

 1 IX   |        uram tokányt főzött, mert tudtam, hogy mindig az esett birkát
 2 XIII |         diák classist, s mindent tudtam, ami az előkészületre szükséges.~–
 3 XVI  |      most vesd el magad, Jancsi! Tudtam, hogy egyszerre kitalálja,
 4 XVIII|   amelyen jöttem, s reggelig nem tudtam aludni.~– Febris amantium.
 5 XVIII|          kémény füstöléséből sem tudtam meg, hogy él-e ott valaki.
 6 XVIII|     Korántsem. Hiszem még nem is tudtam, hogy szép-e vagy sem. Csak
 7 XIX  |       biz én, hanem egy szót nem tudtam megtanulni még eddig: azt,
 8 XIX  |  megláttam ennek a fodornak, már tudtam, hogy te vagy az az Emma,
 9 XX   | beledobtam a tóba. Kiúszott. Nem tudtam, kicsoda? De ha tudtam volna
10 XX   |       Nem tudtam, kicsoda? De ha tudtam volna is, azt tettem volna,
11 XXI  |         ezt az éjszaka, hogy nem tudtam aludni. Majd belekeverem
12 XXVII|      miképpen” … semmiképpen nem tudtam tovább menni: „azonképpen,
13 XXXV |     azonban már akkor bizonyosan tudtam, hogy a cserébe nyerendő
14 XXXVI|          hozattam be a számodra. Tudtam, hogy ma itt fogsz lenni!~–
15 XXXVI|   Tűzhalomra megérkeztél. Azt is tudtam, hogy tegnap vége volt a
16 XXXVI|          meg is vertek.~– Azt is tudtam. Csak egyszer?~– Az apám
17 XXXVI|          a schwere bagázsi.”~Nem tudtam megtanulni könyv nélkül,