Fezejet

 1 I     |              gazdagsággal nem lehet rájuk hatni. Jövedelmüket most
 2 II    | összekeveredve, akit felbőszített a rájuk lecsapó kolumbácsi szúnyogsereg,
 3 XII   |             de csak azért, hogy azt rájuk csukassa.~Ponthay gróf vette
 4 XIV   |              menyecskék! – kiáltott rájuk a mérnök. – Hát ma volt
 5 XV    |     jobbágyok meg voltak elégedve a rájuk esett osztályrésszel, nagy
 6 XVII  |           rengeteg nagy homlok, ami rájuk következik, egy üres contignatio,
 7 XXII  |      királyi szavakat.~– Nem vagyok rájuk kíváncsi.~– Nem is kíváncsiság
 8 XXII  |     húzódtak, hogy a kulcslyukon át rájuk ne leshessen valaki.~– Itt
 9 XXIII |            a bírói osztoztatásnál a rájuk maradt nagybirtokot olyan
10 XXIII |      cselédséged (de kár a moslékot rájuk vesztegetni!) mind a kályhasutba
11 XXIV  |             mentül későbben akadnak rájuk.~Dehogy várta be Decebál,
12 XXV   |      egymást: a többiek bámulhattak rájuk.~Minden egyes tárgy figyelmesen
13 XXVI  |            a kölyket! – kiáltott le rájuk az ablakbul Sára asszony. –
14 XXX   | büszkeséggel a divánja alá rakja, s rájuk üljön.~De majd a guta ütötte
15 XXXIII|          asztaláról lehull. Pedig ő rájuk vadászik. Felhajtja a vadat,
16 XXXIV |          minden oldalról.~Ő azonban rájuk sem ügyelt, hanem a harmadik
17 XLI   |              az idő is kedvező volt rájuk.~Annál rosszabb idő járt