Fezejet

 1 XXVII|   nem aluszik senki, mikor a legátus prédikál.~De viszonylagosan
 2 XXVII|      oda Kecskemétről megy a legátus. Aztán a legáció eredménye
 3 XXVII|    hanem azért nála ebédel a legátus, nagykanállal, s aranyat
 4 XXVII| ablakon át, hogy közeledik a legátus, elszökik előle. Vannak
 5 XXVII|       Úgy is illendő. Kend a legátus?~Manó tisztelettudóan vette
 6 XXVII| gyanúsan sandalított félre a legátus felé.~– Hát prédikált kend
 7 XXVII|       Mindjárt szolgált is a legátus vendégének egy korsóval.
 8 XXVII|   itt Mike-Pércsen az ünnepi legátus, s saját füleimmel akartam
 9 XXVII|   eközben a tiszteletes és a legátus odaállának a terített úrasztal
10 XXVII|   egy régi ezüstkehelyből, a legátus a hosszú szeletekre falatolt
11 XXVII|  jelvényekben kölcsönösen. A legátus nem volt felszentelt pap,
12 XXVII|    összegyűlt helypénz; ez a legátus jövedelme pünkösd ünnepén
13 XXVII|   belőlük választani. Minden legátus elvisz ezekből egyet emlékül,
14 XXVII|     a hajdút.~– Dehogy megy, legátus uram! Rég elhagyta azt már!
15 XXVII|     rektor.~– No, megálljon, legátus uram, majd mindjárt segítünk
16 XXVII|       hogy még a mike-pércsi legátus prédikációját is meghallgatják.
17 XXXIV|    hogyan fogták el az Emmát legátus korában. Ez a fiú most,