Fezejet

501 XXXIV  |                 elvenni. Köztünk mondva már egy kicsit idejemúlt perszóna
502 XXXIV  |                fodormentábul, hogy…”~De már akkor aludt az Emmácska
503 XXXIV  |                a másodikat harangozták, már ott kopogtatott a „szép
504 XXXIV  |                asszony szintén fel volt már készülve a templomba menetelhez,
505 XXXIV  |           temiattad. Te lájtinánt! Volt már nekem szerencsém feldmarsalokkal
506 XXXIV  |          fogadásról megfeledkezni.~Most már jónak látta az apját felkeresni.~
507 XXXIV  |          felkeresni.~Annak a szobájában már össze voltak gyűlve az egyházi
508 XXXIV  |              ember éneke közül is. Most már tenorrá csattant meg a gyermekkori
509 XXXIV  |              úrfit, és híja be.~Ezúttal már nem kérdezte Sára asszony
510 XXXIV  |              hahota miatt alig lehetett már a főasztalnál érvényt szerezni
511 XXXIV  |             végre, az ebéd végén, mikor már a hajdúk az 1834-ikit töltögették
512 XXXIV  |                valamennyit odaértettem.~Már ez csúnya nagy gorombaság
513 XXXIV  |              Krisztus szavainak hiszek.~Már ez nagy szóvihart idézett
514 XXXIV  |                bűneinknek bocsánatját”. Már vagy megítéltetnek a bűneim,
515 XXXIV  |               Maga Manó is kezdett most már megszontyolodni. Ennél mégis
516 XXXIV  |              amerre akart, nem törődtek már vele, ha magát Pilátust
517 XXXIV  |            Jézus Máriám, tíz arany! No, már ez nagy eset!~Azzal Dorkó
518 XXXIV  |              ellen vétett ön.~– Hallott már valamit?~– Csak néhány szót,
519 XXXIV  |             viselt dolga a beteg papnál már köztudomásúvá lett: Dorkó
520 XXXIV  |               Ohó! Kis fiacskám! Hát te már tudod, hogy mi az a szivattyú?
521 XXXV   |                konyhát, mint tenálad.~– Már micsoda frivol beszéd ez
522 XXXV   |            enyém marad vala. Én azonban már akkor bizonyosan tudtam,
523 XXXV   |  négyszáznyolcvanezer forintot kínáltak már.~– Kár volt oda nem adni –
524 XXXV   |               olyanok is vannak, amiket már akkor, amikor Thonuzóba
525 XXXV   |           hiszekegybe.~Decebálban forrt már a méreg. Átkozott kadetiskola!
526 XXXV   |                el, mi van ebbe írva!~De már akkor Manónak a józan esze
527 XXXV   |            Magyarország trónjához.~Most már az egész világ sárgának
528 XXXV   |      búcsúszavait. (A mama írást is tud már olvasni).~„Kedves anyám!
529 XXXV   |                 hogy miket álmodott, de már azoknak a magyarázatahoz
530 XXXV   |          átlibegett a toilette-szobába. Már akkor az világossá volt
531 XXXV   |                semlegesnemű.~– No, most már semlegesnemű lehet, mert
532 XXXV   |          nyitott be hozzá Sára asszony.~Már a tekintetéből is észrevehette
533 XXXV   |                 az én fiamat, az Emmát?~Már ekkor a hangja a fellegekig
534 XXXV   |                székely lófő primór volt már akkor, amikor a te őseid
535 XXXV   |           sátorozó csavargók voltak.~De már erre egész bősz indulattal
536 XXXV   |                 Decebál lábához.~– Most már elveheted a görbe nyakú
537 XXXVI  |                 sárga taplógomba. Nincs már itt kertész. A nagy halastó
538 XXXVI  |                kert kapuja zárva, nincs már kapuőr, aki nyitogassa,
539 XXXVI  |                 kacagva.~– Hát itt vagy már? Ugyan vártalak. Nézd, még
540 XXXVI  |              hisz azért jöttél ide. Azt már tudod, hogy az isteni Széchenyi
541 XXXVI  |         lélekvesztőn lehet hozzá jutni. Már most is népes telep. Van
542 XXXVI  |              össze nádkévékből; a másik már régi; azt ott találtuk,
543 XXXVII |                 Hol van a macska?~Tehát már minden szükséges dolog megvolt,
544 XXXVII |                  amíg gondolja, hogy én már helyben vagyok, akkor aztán
545 XXXVII |                 ahol aztán Sáromberkyné már nem volt zongoramesternő.~
546 XXXVII |           hasztalanul a jeladó hívásra. Már a dél is elmúlt. A hintók
547 XXXVII |                 hadnaggyal szököl, – ha már szököl, akit apja-anyja
548 XXXVII |                 Nem kérdezte, föl van-e már öltözve? Nem borotválkozik-e?
549 XXXVII |             Rontsunk rajta!~Most azután már Sáromberkyné harmadmagával, (
550 XXXVIII|            szorongatott helyzetben volt már. Válogatott a hitelezőkben,
551 XXXVIII|                hagyatékát.~Decebál most már egészen logikai egymásutánt
552 XXXVIII|           képtárába való piktúra. Pedig már csak láthatja, akinek szeme
553 XXXVIII|                csészébe, evés után. Ezt már nem bírta elviselni!~Felállt
554 XXXVIII|           legdrágább darabját.~Ez a fiú már tudott valamit Justus Frausról.~
555 XXXIX  |              világ kezdetén~Az Alföldön már hat hete, hogy nem esett
556 XXXIX  |        csordakutakból is mind kifogyott már a víz. Az egész kiterjedt
557 XXXIX  |             társaihoz nem menekülhetett már vissza, az útját elvágták
558 XXXIX  |             volnának ott az urak.~Pedig már a belseje a vén fának csak
559 XXXIX  |            eltakarja egy nádkunyhó, ami már réginek látszik, nemcsak
560 XXXIX  |           csupjában a legnépesebb; azok már tollasodnak. A tövében pedig
561 XXXIX  |            egynehány nádkunyhó, de azok már újak.~Lizandra rőzsét aprózott,
562 XXXIX  |               zöldcsíkos hátú halacskák már ott vickándoznak madzagra
563 XXXIX  |               leáldozó napot eltemették már a láthatár olvadt arannyá
564 XXXIX  |                 sekéllyé vált, a bivaly már feneket ért a lábával, s
565 XXXIX  |                 bozótból a fejét; annál már egy kissé elhamarkodta a
566 XXXIX  |           Tehenkém! Bivalykám! Ne félj, már nincs farkas.~S aztán kínálgatta
567 XXXIX  |              kötelességéhez. A halászlé már készen volt a bográcsban;
568 XXXIX  |             volt a bográcsban; azt most már csak ott kell hagyni a hamvadozó
569 XXXIX  |              jobb dolguk van, hogy őket már pusztai barangolásaikban
570 XXXIX  |                menni, s mire idehoznák, már akkor az sajt és savó volna,
571 XL     |                 ki a kezei közül, mikor már azt hitte, hogy fogja.~–
572 XL     |         bádogszelencéit. Manó elszaladt már.~Végre mégiscsak el tudta
573 XL     |               Két farkast lőttem.~Pács! Már hangzott is a fenyítő tenyér.~
574 XL     |            paprikás halászlének a szaga már messziről illatozott eléjük.~–
575 XL     |                befejezésül a kávé. – Ez már nem kell a parasztnak; a
576 XL     |              senkit, mert az állkapcája már el volt lőve.~– No, ez az
577 XL     |         végtelen álmot!…~Nagyot fordult már a Göncöl szekere hetes csillagképletével,
578 XL     |           ölében, talán álomnak is adta már magát.~– Menjünk már aludni –
579 XL     |               adta már magát.~– Menjünk már aludni – mondá a mérnök.~
580 XL     |                bámulva fordult vissza. (Már menőfélben volt.)~– Hát
581 XL     |          élettörténetemből azt, hogy én már káplán is voltam: valóságos
582 XL     |            mindig kacagott; de Lizandra már szeretett volna elszaladni,
583 XL     |                 a két kezét.~– Hozzátok már hamar azt a bádogot! – kiabált
584 XL     |                 megválasztás.~– Van hát már eklézsia is, pap is, csak
585 XL     |               annyifelé”.~Lizandra most már nevetéssel álcázta a megdöbbenését.
586 XLI    |                   A nádorünnepély előtt már tíz nappal, bízvást el lehet
587 XLI    |                 Adalbert gróf fog adni.~Már erről is mesemondás volt,
588 XLI    |         egyúttal legyező. Azt is tudják már előre, hogy maga a nádor-főherceg
589 XLI    |  névelőbetűjével. – Az ember alig várja már, hogy jöjjön el az a nap!~
590 XLI    |               mint Sára asszony. Hiszen már tud olvasni, nem kell neki
591 XLI    |            táncolni. Minden ember tudja már, hogy hogyan leszek öltözve;
592 XLI    |            gonoszságaidat.~Decebál erre már epésen fölkacagott.~– Téged
593 XLI    |             epésen fölkacagott.~– Téged már megint az örmény menyecske
594 XLI    |                 fordíthassanak neki. Ha már nem születhetett oly magasan,
595 XLI    |                képzelt alakokkal. – Éva már féltette Ádámot, mikor még
596 XLI    |               levél címzete is meglepte már. „Méltóságos báró Tanussy
597 XLI    |                 az.~Sára asszony tudott már olvasni, megérthette a levél
598 XLI    |               mellékútból oda kijutott, már szemközt látta jönni a vendéget.
599 XLI    |                Az ifjabbik testvér most már nem hasonlított oly nagyon
600 XLI    |                 előkelő levente volt. – Már messziről levette a kalapját
601 XLI    |                szentségnek ismeri.~– De már Király Samu meghalt! – hebegé
602 XLI    |              hebegé Sára.~– Tudom. Most már özvegyasszonynak ismernek.
603 XLI    |              közel lépett hozzá, s most már forró, suttogó hangon ismétlé:~–
604 XLI    |                Belizár, ne mondd ezt.~– Már kimondtam. Magad vagy az
605 XLI    |             egymáshoz. Talán elfeledted már, hogy mikor engem igazságtalanul
606 XLI    |             most megragadja, oda viheti már, ahová neki tetszik.~Belizár
607 XLI    |            többé, mert amit kigondolsz, már akkor teljesülve van.~A
608 XLI    |              teljesülve van.~A nő lelke már bele volt sodorva abba a
609 XLII   |          azonban egyre hiányosabb lett. Már elhatározta magát, hogy
610 XLII   |                ügynek a rendbehozásával már meg is bízta a jogigazgatóját.
611 XLII   |                 bosszúsan hagyta el.~Az már kérdést sem szenvedett,
612 XLII   |                 az országházból.~Miként már egyszer, éppen ilyen letromfolás
613 XLII   |                 városát. (Ennek is vége már a főségével: a pesti diákok
614 XLII   |                  Mikor oda megérkezett, már egészen fel volt fordulva
615 XLII   |          szuronyos puska. Ez is meg van már bolondulva.~Nem is lehetett
616 XLII   |              még? A véreskőiek különben már elég szép kárpótlást nyújtottak
617 XLIII  |               földet. Jön egy másik, az már nem csóválja a tűzfarkát,
618 XLIII  |              bombát. Annak a kanóca meg már nagyon hosszúra volt idősítve;
619 XLIII  |            földi embereknek való.~– Lőj már te is vissza!~– Nem jut-e
620 XLIV   |          világnak a kedvenc gyűlhelye. (Már elfelejtettük, miért?)~Sára
621 XLIV   |               est mort”!~Nem kísért hát már többé a rossz nevével! Ha
622 Uto    |       kegyelméből harminchat esztendeje már annak. Mégis élnek, de nem
623 Uto    |                nem annyira szép asszony már, mint nagyon kövér; alig
624 Uto    |            fennhangon a szemükbe. Nincs már senkije.~A képviselői napidíj