Fezejet

 1 II   |        láthatárral, s a töretlen hagyott országútról jobbra-balra
 2 IX   |    királynéja. Egész lazarétumot hagyott maga után sebzett szívekből.~–
 3 X    |       készülő háziurat, hogy itt hagyott az asztalon valamit. Azt
 4 XV   |         az „Isten ostora”! S mit hagyott miránk az Attila ősapánk?~–
 5 XX   |     nyitott ajtó a hálószobájába hagyott látni; abban sem volt más
 6 XXII |          kályha vállán, amit ott hagyott őnagysága – a nyáron. Nyoszolya,
 7 XXIV |          az őskor mély sötétjébe hagyott bepillantani, s a sötétség
 8 XXIV | elhagyott helyet, az őrségül ott hagyott pandúrokat, erdőkerülőket
 9 XXV  |         hogy minden ajtót nyitva hagyott maga után.~A hátramaradt
10 XXVII|           s még a kotyogósból is hagyott magára diktálni egypár húzást,
11 XXX  |          egy levél, a Pozsonyban hagyott feleséghez: „Becsületem
12 XXXI |       karéjt, amit az apád nálam hagyott. Nem is veszett kárba. Derék
13 XXXIV|          egy foltot szárazon nem hagyott rajta; folyvást áradozva:~–
14 XXXIV|      kérdezett, de feleletre nem hagyott időt; mindent meg akart
15 XXXIV| hajdanában volt! Amióta maga itt hagyott bennünket, mintha a boldogságot
16 XXXV |        van a levele, olvasd. Itt hagyott, elment örökre.~– Fusson
17 XXXIX|       hálójával, egy levelet sem hagyott rajta, még a kutyatejet