Fezejet

 1 III   |      udvarába elszállásolni. – Engemet nem mer bántani a nép! –
 2 VI    |     személyében a lármázókhoz. Engemet ismernek, engemet tiszteletben
 3 VI    | lármázókhoz. Engemet ismernek, engemet tiszteletben tartanak. Óh,
 4 IX    |    soha felesége sem voltam. S engemet Tanussy Decebál hazahozott
 5 XVIII |     hang olyan szép volt, hogy engemet lecsalogatott a szobámból;
 6 XVIII |  fejeikkel, s úgy hittem, hogy engemet csúfoltak az ümmögésükkel.
 7 XXI   |     kikötöm magamnak azt, hogy engemet is csukjanak oda hozzá.~–
 8 XXI   |        azt a szívességet, hogy engemet az urammal együtt becsukasson
 9 XXIII |       megszagolták; otthagytak engemet magamra. Én csak nem vesztettem
10 XXIII |         csak azért jöttek ide. Engemet aztán behoztak ide a vármegyeházára,
11 XXIII |       még képes volna utoljára engemet is rágalmazni. Akár még
12 XXIII | hazudtolhatnám meg? Nem! Ha te engemet szeretsz, annak a csúf embernek
13 XXXI  |     Hát hogy tudhatja ez, hogy engemet a bátyáim Gil Blasnak csúfolnak?
14 XXXV  |       fiam, ez a levél némileg engemet látszik vádolni azzal, hogy
15 XXXV  |      búcsút nem vehetek tőled. Engemet az apám elűzött a háztól;
16 XXXVII|       Torony utcába, ott fogsz engemet találni a Braunfeld-palota
17 XL    |    eklézsia bizodalmát, amidőn engemet emeritus iratosi káplányt