Fezejet

 1 VI    |  tetszik?~– Excellenciád csak maradjon itten. Én lemegyek magam
 2 X     |      akarom, hogy az titokban maradjon.~– Nohát! Barátja az erénynek!
 3 XII   |        Hiábavalóság az egész. Maradjon, ahogy van. Akinek nincsen
 4 XV    |     vénségedig emlékezetedben maradjon ez a mai ünnepélyes határjárás,
 5 XX    |        amink van, holnapra ne maradjon semmi! – mondá ki a jelszót
 6 XXI   |     az öt ujjának a helye ott maradjon az orcámon.~– Minek az magának?~–
 7 XXV   |   dolgát, hogy Decebál sohase maradjon két nap egymás után ugyanazon
 8 XXVII |     szelíden.~– No, hát akkor maradjon kee itten, oszt vigyázzon
 9 XXXII |  leány ily veszedelmes pályán maradjon, ahol elébb-utóbb a csáb
10 XXXIV |       nem engedett.~– De csak maradjon. Hiszen mi teológusok tanulhatunk
11 XXXIV |   Elég lesz mára! Holnapra is maradjon.~– Nem úgy lesz az, páter –
12 XXXIV |  sejtem az egészet.~– No, hát maradjon itt még. Én meggyónok mindent.
13 XXXV  |  gyerek után kérdezősködni is maradjon idő. – De igen, az anyám
14 XXXVI |     szedni, hogy valami el ne maradjon. Nálam egy disztichon kiadja,
15 XXXVII|   feléről a szappant, az hadd maradjon borostásnak, s aztán felnyitogatta
16 XXXIX | zsarátnok felett, hogy forrón maradjon; a cserepcsíkon sülő halat