Fezejet

 1 III    |           de excellenciádért. Nagy kár volt azt a dragonyos ezredet
 2 XIV    |            bár időveszteséggel, de kár nélkül jutottak a célhoz.~
 3 XVII   |     vármegye által felbecsültetett kár; amit a rőt és fekete vadak
 4 XVII   |           víg napok ott Párizsban! Kár, hogy nem kísérik az embert
 5 XVIII  |          azzal az altatószerrel.~– Kár volt szegény tiszttartó
 6 XXIII  |      Sárika! Mennyit évődtem vele! Kár, hogy nem hallom zsémbelni.~
 7 XXIII  |            pipogya cselédséged (de kár a moslékot rájuk vesztegetni!)
 8 XXIII  |       Kitelt a kapitulációnk!~– De kár! – szólt nagyot sóhajtva
 9 XXV    |          négyig.~– Dejsz énmiattam kár a magyarországi levegőt
10 XXVIII |            ezt az iskolában, pedig kár! Hogy csak egy példát hozzunk
11 XXIX   |            szép intézmény volt, de kár, hogy elolvadt.~Őrá igazán
12 XXXIV  |           amit igaznak tartunk. De kár volt a fogadásról megfeledkezni.~
13 XXXV   |           fejét emelgető hidrát.~– Kár pedig oly fitymálólag beszélni
14 XXXV   |           forintot kínáltak már.~– Kár volt oda nem adni – mondá
15 XXXV   |          nem adni – mondá a fiú.~– Kár volt oda nem adnom? – ismétlé
16 XXXVIII| jelenlétében tette az ajánlatát.~– Kár volt el nem fogadni – szólt