Fezejet

 1 IX  |      miattuk.~– Nagysád volt az est királynéja. Egész lazarétumot
 2 XIII|       Nec ad mortem minus animi est, quam fuit ad necem. – (
 3 XIX |         uszítgatott volna. („Qu’est, qu’est, que cela?”)~– Jaj
 4 XIX | uszítgatott volna. („Qu’est, qu’est, que cela?”)~– Jaj fiacskám,
 5 XX  |       Nec ad mortem minus animi est, quam fuit ad necem!”~Hanem
 6 XXII|        kellett éhezned?~Csak az est sötétje vetett véget a nagy
 7 XXVI|    határát. Extra Hungariam non est vita!~A botránkozás köve
 8 XXXV|  kefécskék közé volt téve.~– Qn’est qu’est, que cela?~A mademoiselle
 9 XXXV|     közé volt téve.~– Qn’est qu’est, que cela?~A mademoiselle
10 XLIV|     beszélni, mert hiszen „Ce n’est que votre neveu, n’est-ce
11 XLIV|        Quel soin moi sur lui? C’est rnon neveu!”~Egyszer aztán
12 XLIV| társasággal.~– Mon pauvre neveu est mort!~És aztán elbeszélte,
13 XLIV|      földre terítette. „Mais il est sauvé!”, csakhogy az állkapcsa
14 XLIV|         a „mon pauvre neveu, il est mort”!~Nem kísért hát már
15 XLIV|      ejteni a bárói címeren. Il est mort.~Mégis illik érte –
16 XLIV|        encore? Mon pauvre neveu est mort”. S aztán elhistorizálhatja,