1-500 | 501-524
Fezejet
1 I | árvafűz árnyékába helyezve el a vendégét.~Amit maguk előtt
2 I | udvarból.~– Sőt, Bécset is el kellett neki hagyni, kényszerítve.~–
3 I | lehet felőle, hogy innen el nem megy anélkül, hogy valami
4 I | sőt egyszer azt határozták el az ország rendei, hogy az
5 I | megkezdődni, s itt pihen el; de sohasem örökre. A kutak
6 I | család sohasem szaporodott el, mindig egy kézen maradt
7 I | potentiae, amit egymáson el ne követtek volna. Ami csak
8 I | vármegyegyűlés sem múlik el, hogy mind a ketten fiscalis
9 I | szép fiatal bárónőt vett el Sziléziából, ez ajándékozta
10 I | megtalálják, annál fogva el lehet őt vezetni akárhová.
11 I | védelem az, hogy nem követte el, amivel gyanúsítják.~– Aha!
12 I | megsententiázzák, az egészen el fogja keseríteni. Felségsértésért,
13 I | olyanért, amit más követett el, bosszantó a legszelídebb
14 I | Excellenciád bölcsessége legjobban el fog igazítani mindent. A
15 I | Bizony nem tudom én! -hárítá el magától a kérdést őexcellenciája. –
16 II | természetesen a maga részét el kell őexcellenciájának nyelni
17 II | szekérfolyammal, ami sehogy sem fért el a medrében. Itt már nem
18 II | hogy a kocsis nem vesztette el a prosentiáját ebben a kritikus
19 II | gyeplűsnek, s szerencsésen el tudta foglalni azt a biztos
20 II | tákolják össze; minden utca el van torlaszolva deszkafalakkal,
21 II | tornya építői között.~Így jut el a királyi biztos úr a városházáig.~
22 II | rosszabbikat dugta volna el, az már svihákság lett volna.~
23 III | azok már mért nem hagyták el szintén a vármegyeházat,
24 III | mintha két sonka indulna el járni sarkantyús csizmában.
25 III | szíjcafrangja. Ezt sem hagyta el magától.~Az excellenciás
26 III | homo regiusnak az arca – el nem halványult, azt nem
27 III | mondá a gróf –, most kezdünk el hát majd igazán vacsorálni.
28 IV | lesz itten. Csunyi Laci el nem marad a potyáról.~A
29 IV | a formájáról. Nem lopják el. Tudják, mi van benne.~–
30 IV | a nécessaire-emet tegye el mégis. Tudja, hogy mi van
31 IV | jönni, s legkésőbben mennek el innen. Azalatt elmorzsolgatnak
32 IV | lépcsőn felhalad; nem eresztik el, amíg a bajukat meg nem
33 IV | vármegyében.)~– No, hát itt van. El ne felejtse, amit mondtam,
34 IV | hozni. Hogy nem hagyogat el belőle útközben egyet-mást.~–
35 IV | van, Dabajkó uram. Tanulja el maga is. Versbe szedem az
36 IV | akkor semmi sem veszhet el a hexameterből:~„Kuffer,
37 IV | azokat úgysem felejtem el. Hát magának mi baja van?
38 V | asszonya elevenen temetteté el magát.~A fehér tollas hívek
39 V | próbálja meg, hogy tévessze el a nevét, szólítsa Belizárt
40 V | mérik, még ők nem ismerték el a bécsi papirost pénznek,
41 V | délceg lejtést verbunkolt el az andalgó palotásból, egymást
42 V | biliárd tetején táncoltassák el vele a kufercest. Hogy nem
43 V | s a nimfa sikongatva fut el, letépett rokolyákkal. Úgy
44 V | birkásnak, attól választotta el, hogy nőül vegye.~Ekkor
45 V | kikurjantsa magát? Talán el volt keseredve amiatt, hogy
46 V | szónak, az nem hangzott el a pusztában; mind a két
47 V | ivadékaihoz?~De ezt nem is tűrte el Decebál, öklével az asztalra
48 V | elébb!~– Ezt nem viszed el szárazon.~– No, hát ide
49 V | az ilyen bor, az gyalázta el.~– Bizony Isten! Meg van
50 V | vallás védelmében esett el. Mindig azzal tartott. Adjatok
51 V | kezébe! Aztán énekeljétek el fölötte a „circumdederum”-
52 V | állt meg a fején, azt, hogy el ne vesszen, Decebál feltette
53 VI | Ilyen vad üvöltést követni el éjnek éjszakáján a székváros
54 VI | Belizárt. Az még most is el volt gyalázva a bortul és
55 VI | kiáltani, de nem készülhetett el vele. Akkorában olyan sótartóforma
56 VII | a fejét, sem a birtokát el nem vesztette egyik őse
57 VII | éjfél után egy órakor indult el onnan hazafelé.~Hanem hát
58 VII | magában: ezt nem viszitek el szárazon!~– Ugyan, ne babázz
59 VII | tekintetű fickó.~– Vezesd el az Emmát sétálni az ánglia-kertbe.
60 VII | erősebbnek látszik.~– Emma! Hagyd el! Bizony Isten a földhöz
61 VIII | aranykereszttel, amit őkelme, hogy el ne veszítse, az öve mellé
62 VIII | hogy a szó hívatlan fülekig el ne jusson, ezt súgja Decebálnak.~–
63 IX | részeg! De itt süllyedjek el a föld alá, ha tegnap dél
64 IX | elnyeli a föld.~– Hagyd el, cimbora! – szólt közbelépve
65 IX | Hanem azt már nem mondta el a hű cseléd, ami ezután
66 IX | mi Decebálunk nem tűrte el azt, hogy az ő imádott nejét
67 IX | uramat, hogy ott terült el eszméletlenül, mint a béka.~
68 IX | hogy vérben-fagyban vitték el lepedőbe takarva. Sohase
69 IX | mondani? Mikor azt sem hiszik el! – förmed fel a vén kortes.)~
70 IX | jobbra, se balra, vasárolja el!~– Hát aztán, ha Decebál
71 IX | Hiszen még nem végeztem el a históriát. Az a homo regiusnak
72 IX | azt. – Ezt a veszedelmet el kell nekünk hárítanunk a
73 IX | francia elnevezést sajátított el, hogy majd egyszer ragyoghat
74 IX | hű termő talajba hullott el, nem fogja ő azokat elfelejteni;
75 IX | tréfálok. Hát nem mondta azt el magának a Decebál soha?~–
76 IX | s egy olyan leányt vesz el, aki nem ebből a világból
77 IX | utoljára, én dögönyöztem el Király Samut végül. Emellett
78 IX | hízelkedni, hiába küldte el az öregemet hazulról, nem
79 IX | öregemet hazulról, nem ért el vele semmi célt. Nekem mind
80 IX | mint most.~– Hagyjuk azt el. Meglett, amit kívánt. A
81 IX | Tanussyaknak annyi, hogy el sem bírják. Én azt akarom,
82 IX | Így aztán nem vihették el őket katonának. Nem került
83 X | csakugyan igen szép cím: el lehet fogadni. Asszonyokhoz
84 X | hogy kizöldüljön, hogy el ne áruljon. Tovább ások.
85 X | én ezt a „jászbálványt” el akarnám adni egy külföldi
86 X | pesti Kohlmarkton adnám el a zsidónak. Ennek rám nézve
87 X | De hogyan nem rohadt el ez a vékony vessző, nyolcszáz
88 X | teszi fel! Hogy nem rohadt el ez a nyílvessző? Hát úgy
89 X | nyílvessző? Hát úgy nem rohadt el, hogy ez is ugyanazon scythiai
90 X | saját nevemet felejteném el, mint azt: Kusidkun volt
91 X | veresfenyő cölöpzet állta el az utamat, öllel át nem
92 X | vármegye karai és rendei el vannak határozva, a kibocsátott
93 X | kétségbe vannak esve, hogy el fog késni Decebál az ülésről;
94 X | az erénynek nem mulasztá el figyelmeztetni a távozni
95 X | ünnepélyes alkalomról is el nem maradt.~Ellenben Decebál
96 XI | cifrának van ott; nem hiszi el, hogy az nem ennivaló: mérges.
97 XI | működésében sem felejti el. Ő tulajdonképpen orosz
98 XI | kevésbé, hogy amit leírt, el is tudja olvasni. Gondoljuk
99 XII | politikájára határozták el magukat, s az egész taktika
100 XII | közeléből azonnal távolítsa el.~Ezt vagy megteszi a királyi
101 XII | jönni, amíg a katonaságot el nem küldi.~Mikor aztán ez
102 XII | katonaságot azonnal távolítsa el a megyeház közeléből.~Az
103 XII | által kényszerítve távolítja el a katonaságot, meg hogyha
104 XII | Elfeledik neki, hogy ellenség, el azt, hogy zsarnok, gyűlölet
105 XII | ünnepélyesen reszkető hangon sírja el a végzetes határozatot,
106 XII | kiabálóknak, – hogy hallgassanak el már.~Hanem elébb még a királyi
107 XII | fejvesztésben marasztaltassék el.”~– Helyes! Jól van! – kiáltának
108 XIII | Mántay úr éppen erősen el van foglalva valami kalkulálással,
109 XIII | a parasztot mi ítéljük el, mi csapatjuk meg. Óh, sokszor
110 XIII | oda is a parasztot viszik el. A Jancsi pajtásnak már
111 XIII | pajtásnak már két bátyját fogták el a verbunkosok; úgy vitték
112 XIII | verbunkosok; úgy vitték el kötélen Polyákországba,
113 XIII | Istenem, hogy nem viszi el innen a bőrét! Mikor ideér
114 XIII | ugyan akkor sem visznek el, mert én leányruhában járok.~
115 XIII | félj, gyémántom, nem árulom el senkinek, hogy én már ismerlek!~
116 XIV | érkező vendégsereg zajában el kellett fulladni a családi
117 XIV | ameddig ez a templom tornyától el bírta vinni a másikat, addig
118 XIV | elő; ki milyen messzire el bírta tegzéből röpíteni
119 XIV | Emmácska, nem igyekszik el innen? – kérdé a mérnök
120 XIV | hogy nem az Emmácskát hozta el az ölében, hanem a pincetokot.
121 XIV | felfordít a lábával az ég felé.~El is kotródott az asszonyhad
122 XIV | háborgatott ember előtt! El tudja találni a hangot,
123 XIV | az áradatnak.~– Hagyjuk el a vádaskodást, barátaim;
124 XIV | cselekedjék azt. Menjenek el egy kilenc tagú deputáció
125 XV | meg nem állhatta, hogy el ne kacagja magát.~– Uccu,
126 XV | kastély kapuja előtt, ha el nem akarták gázolni az útjokat
127 XV | Majd megmutatom én, hogy el tudom hozni az Emmámat.~
128 XV | nemesi családot pusztított el borzasztó kegyetlenkedéssel,
129 XV | Rézkuthy úr foglalhatta el a helyét, otthagyva befejezetlen
130 XV | regiusnak.~– No, csak vedd el, fiam. Jól fog az esni neked.
131 XV | Decebál nem is fogadta el.~– De hát akkor mi a patvarnak
132 XV | mi a patvarnak kergették el kendtek a hely színéről
133 XV | ez most mindjárt apróra el fog árulni mindent; – hirtelen
134 XV | siheder közül őt ismerték el a legjobb tanulónak.~De
135 XV | hát hiszen attól hullatja el a gyerek a csikófogait.~
136 XV | Emmácska szégyenlősen takarta el a kebelkendőjével a táblát,
137 XVI | behemóth szabadult volna el, olyan ordítástól zengett
138 XVI | sarkamban! No, most vesd el magad, Jancsi! Tudtam, hogy
139 XVI | meghalt már Emma kisasszony, el is van temetve szépen. Azután,
140 XVI | Barátom! Mit gondolsz? El akarsz szökni a szülőidtől?~–
141 XVI | akarsz szökni a szülőidtől?~– El én! Akárhová. Mindegy. Ne
142 XVI | szóval sem, hogy ne menj el, tűrd el azt a kis verést,
143 XVI | sem, hogy ne menj el, tűrd el azt a kis verést, amit kaptál
144 XVI | egyforma a sorsom. Nem vesztek el semmit. Legfeljebb éhezni,
145 XVII | Juant, őt sohasem hagyja el a humora.~– No, öregem –
146 XVII | sokkal okosabban rendezte el a maga dolgát. Ő, amint
147 XVII | ajkai élvezetvágyat árulnak el, hanem a sápadt arc, az
148 XVII | könyvnek csak az elejét olvassa el; szeretne leányokat meghódítani,
149 XVII | egy történet volt.~– Mondd el! Mondd el! Mi az? Mi volt? –
150 XVII | volt.~– Mondd el! Mondd el! Mi az? Mi volt? – sürgeté
151 XVII | hallottam, a nagy Muki hozta el a hírét, az, aki azt a spanyol
152 XVII | semmi imádót sem fogad el; az a bizarr ideája van,
153 XVII | füleinek. Apage satanas! El is futna onnan, ha a cimborák
154 XVII | mindjárt azt akarja, hogy vegye el. Miről beszélhet itt az
155 XVII | Hát azt már ki árulta el?~– Én bizony urát adhatom.
156 XVIII | hasonló hangon kiáltotta el magát: „Lizandra!”.~– Ekkor
157 XVIII | kísérjen, nehogy a görény el találjon kapni. Nemsokára
158 XVIII | megijedt, kicsi híja, hogy el nem ejtette a tiszttartói
159 XVIII | tegyen velem akármit, csak el ne áruljon.”~– S te okos
160 XVIII | az egekre is kért, hogy el ne áruljam, mert akkor őtet
161 XVIII | amelyiken az anyamacska el szokott kóborolni.~– Ahán!
162 XVIII | másnap délig, hogy az ágyat el lehetett alóla lopni.~–
163 XVIII | Az énekhang nemcsak hogy el nem hallgatott, sőt visszafelelgetett
164 XVIII | olyan bájos, hogy én azt el nem tudom mondani; minden
165 XVIII | bámultam volna, ha végre el nem takarja magát és a nyoszolyáját
166 XVIII | találkozásra, hadd mondják el szavaim, amit szívem érez.
167 XVIII | vadgesztenyével kezdted el bombázni az ostromolt várat? –
168 XVIII | tartalmát. Akkor sem dobja el, se össze nem tépi a levelemet,
169 XVIII | nagyot lóbált a levegőben, én el akartam kapni a hajított
170 XVIII | megszabadított ártatlanságtól nyerje el a hála megérdemelt díját.~–
171 XVIII | s aztán azoktól vegyem el. Hiszen ha be lehetne jutni
172 XVIII | megtudni, hogy mikor megy el hazulról az öreg „cirmos”.~–
173 XVIII | Éppen ma reggel ment el: a Böske most súgta meg
174 XVIII | horgacsolt paplant vitt el magával, ami csak most készült
175 XVIII | magával, ami csak most készült el; amíg a kijátszó íven mind
176 XIX | föl az öltözőszékéből, s el nem tudva képzelni, mi rettenté
177 XIX | szeme lett volna is, az mind el lett volna foglalva a tegnapi
178 XIX | nevét, mert az annál jobban el fog bújni, hiszen a tisztelendő
179 XIX | ez meg bolond.~Akármit el lehetett volna Sára asszonnyal
180 XIX | ne hozzák; csak az útban el ne fogják.~Dejszen jól kifőzték
181 XIX | egy zsoltárt énekeltettek el vele, azt pedig ő tudott;
182 XIX | majd megárt.~– No, hát vidd el vacsorára, előveszed, ha
183 XIX | dohányültetvények sötétzöldje vált el élesen a sárga tarlóktul,
184 XIX | labdával:~– Ki trafálja el?~A háborgatott alak olyan
185 XIX | De hátha ott sem tér el?~– De már bizony pedig ott
186 XIX | valami tűnő árnyék takarta el a szövétnek világát, s nemsokára
187 XIX | megint, nem azért, mintha el akarnám előled dugni, amit
188 XIX | tömjéngyantás életfaágat égetett el a szövétnek lángjánál; kifüstölte
189 XIX | lehullott a vakolat, az el volt takargatva régi divatképekkel,
190 XIX | emelkedése nagyravágyást árul el, ajkszegletei hízelkedő
191 XIX | gálicköves. Az igazi forrás el van rejtve egy sziklaodúba,
192 XIX | onnan az nem szökhetett el. Attól aztán olyanforma
193 XIX | amik a sok használattul úgy el voltak már kopva, hogy csaknem
194 XIX | annak hasznát nem veszed. El nem vesztegeted, mégsem
195 XIX | hát hogy juthatott volna el ez a titkolt hagyomány ebbe
196 XIX | kőrisfák árnyéka élesen válik el a fényes laptól. Amint a
197 XIX | éjmadár nesztelenül suhan el a hold előtt, kergetve egy
198 XIX | akivel csendes éjszakákon át el szokott beszélgetni, akinek
199 XIX | vérebemet, általadom; kérd el az epsomi verseny idejére
200 XIX | winneremet, átengedem; kérd el tőlem a Práter utcai numero
201 XIX | még ma hajnalhasadta előtt el ne mondjam minden embernek,
202 XX | kisleánytól.~– Éppen most oltottam el a mécset – mondá az, kinyitva
203 XX | Bizony nem is dobtam ám el. Várj csak, megmutatom.
204 XX | nagy betűket szokott vetni, el lehetett azt olvasni könnyen.
205 XX | Ha valami eszembe jut, el nem tudok aludni tőle.~–
206 XX | a leány. – Nem beszéltem el senkinek, csak a holdvilágnak;
207 XX | mondá a leány –, bújj el a lugas alá, a Böske jön,
208 XX | Talán jó volna, ha én el is mennék előbb az utamra.~–
209 XX | ki is olvasta belőlük az el nem mondott kérdést. – Leskelődtél,
210 XX | Láttad, hogyan altattam el az anyámat? Másképpen egész
211 XX | visszahőkölt.~– No, most sunyj el, bújósdit játszunk. Majd
212 XX | béresné titokban kezeli el a kulcsárnétól, a pesztonka
213 XX | vagyok háborodva. Én követtem el valamit, s most ezt tereád
214 XX | Felébredt már édesanyád?~– Már el is végezte a toilette-jét.~–
215 XX | akarod, hogy én mondjak el anyádnak mindent?~– Nem.
216 XX | a fenekét és süllyesszük el – tanácsolá a leány.~– Nem!
217 XX | örömkitörésből.~– Mármost aztán mondd el, hogy jutottál te ehhez
218 XX | Manóhoz Sáromberkyné.~– Mondja el Lizandra kisasszony.~És
219 XX | biz azt tetted. Mert hidd el azt nekem, Tanussy Emmánuel,
220 XX | elmenjek innen. Sohse fogadtam el. De ráadásul erre a levélre
221 XX | hogy a leány nevetve kapta el a kezéből a kefét is, meg
222 XX | csizmát is, s maga végezte el ezt a szolgálatot.~– Eredj
223 XX | valamit, de azt nem mondta el.~– Még az úti batyum is
224 XX | És mármost hát mondd el nekem te is egész őszinteséggel,
225 XX | vizsgálta a fiú arcát; mit árul el erre a szóra? Ha örömöt,
226 XX | ajánlatát, de nem fogadhatom el. Megmondom az okát. Van
227 XX | egészen korrektnek ismerte el a gróf – volt benne ész
228 XX | diáknak a gyomra. Aközben el kellett neki mesélni a Styx-szigeten
229 XX | van megjutalmazva. Vidd el neki. A kastély hátulsó
230 XXI | hogy rossz pénz nem vész el.~– Hát hol van?~– Jó helyen
231 XXI | Robinson szigetét indultam el fölkeresni; máskor a görögöket
232 XXI | komédiásleány után szöktem el, s fél esztendeig kóboroltam
233 XXI | házigazda csak nem maradhatok el.~– Tudom! Hiszen tudom én
234 XXI | miféle vagy. Azért mégy el oly messze, hogy megcsalhass.~
235 XXI | ételből, csak úgy tolta el magától a hajdú által körülhordott
236 XXI | letelepedék, s csak azután kezdte el magát igazolni, hogy miért
237 XXI | igazolni, hogy miért késett el ilyen soká.~– A vármegyeházánál
238 XXI | Judlium által, hogy a házából el ne távozzék, különben mint
239 XXI | hogy csaholnak – utasítá el az enyelgést Sára asszony.~
240 XXI | Erdélyben jár vadászaton, el fog utazni Debrecenbe, s
241 XXI | a városkapitány tolvajt el nem foghat, hanem csak a
242 XXI | azt jól, hogy ki követte el a felségsértési actust,
243 XXI | Mégpedig olyan módon, hogy el se lehessen tagadni; de
244 XXI | gróf.~Ilyen árulást ingyen el nem követnek. Ez az asszony
245 XXI | volt ez.)~Adalbert grófnak el kellett ismerni, hogy ennél
246 XXI | veremből. A királyi biztos el fogja neki mondani, hogy
247 XXI | Tanussy Belizár követte el a nagy feloniát, hanem valaki
248 XXI | a királyi biztos ültette el Tuhutum vármegyében. – Azután
249 XXI | semmi csontja sem törik el bele. Az úr még a tömlöcben
250 XXI | borul a nyakába, hogy ő is el van ítélve felségsértés
251 XXII | délelőtt ide juthassak.~– Hogy el ne maradj az ebédről, ugye?~–
252 XXII | hát csak azért sem olvasom el ebéd előtt, hátha valami
253 XXII | szép leszek, mint most.~El lett határozva, hogy nem
254 XXII | csizmát; ez papucsban ment el.~Mind elpárolgott az egész
255 XXII | lehetett belőle érteni~„Komám. El van árulva az egész dolgod
256 XXII | helyet foglalni!~Decebál el is foglalta a helyét a nagy
257 XXII | ne tegyenek magukban; azt el kell vennem a tekintetes
258 XXII | tekintetes úrtól.~– No, hát vedd el a kanalat is. A furkóhoz
259 XXII | olyan tragice a dolgot. El lehet azt még intézni okosan.
260 XXII | hogy nagy hibát követtél el. Adj egy párezer forintot
261 XXII | stációt sem végezhetett el, amidőn újra nyikorogtatják
262 XXII | ének. Akkor pusztították el a hitbuzgó király parancsára
263 XXII | fognak, mind igaz. Ítéljenek el. Felét sülve, felét főve.
264 XXII | meg a bírái előtt; ítéljék el konok makacsságból.~Drága
265 XXII | Ezt a táblát Vakandinak el kellett dugni a tarsolyába
266 XXII | annak, hogy belülről is el legyen torlaszolva.~Ekkor
267 XXII | Decebálnak a könny homályosítá el a szemeit.~Lelke előtt látta
268 XXII | közül került elő. Olvassa el azt, barátja az erénynek!~
269 XXII | még meggondolni való! Rakd el az írásokat. Ha elhatározhatom
270 XXIII | a Ponthayak családfeje el volt foglalva a nagy francia
271 XXIII | feküdt Mantuában; egyszer el is fogták Mack tábornaggyal.
272 XXIII | kedves pincsikutyáját is el nem küldte.~Hát, hogy ne
273 XXIII | Hát nem tudod, hogy én is el vagyok ítélve két esztendőre,
274 XXIII | mind a kályhasutba bújt el, amint a katonákat megszagolták;
275 XXIII | Én csak nem vesztettem el a prezenciámat; ott fogadtam
276 XXIII | Decebál csókokkal halmozta el azt a két szép kezet.~–
277 XXIII | megfeleltem nekik. Nem hazudtam el semmit. Ma délben aztán
278 XXIII | ahonnan az tőle sehová el nem szökhet, ahol se éjjel,
279 XXIII | tettem, hogy én követtem el a garázdaságot, nem az öcsém,
280 XXIII | a kezén-közén származott el a körmöciekkel telt bőrerszényem.
281 XXIII | róla, hogy mire költötte el? – Ez szép mulatságra adna
282 XXIII | keríttetett.~Decebál látta (bár el volt fordulva), hogy Sára
283 XXIII | egyszerre zsebkendőjével takarja el orrát, száját, amint a régiségbúvár
284 XXIII | Elhatároztam magamat. Eredj el rögtön a királyi biztoshoz,
285 XXIV | jószágigazgatójára bízva, hogy intézzék el Ponthay gróffal az őszi
286 XXIV | magas hegyormokra temették el a nagy embereiket. Ahonnan
287 XXIV | de hogy magán a dombon el ne hatalmasodjék, arról
288 XXIV | Senki a meghívottak közül el nem maradt. Horkázi is ott
289 XXIV | hunnus írás, az nála nélkül el nem olvastatik.~A nevezetes
290 XXIV | ráhagyták, hogy ő kezdje el. Szerencséjére a mérnök
291 XXIV | megtudni, amíg az ideje el nem jön.~Decebál azt mondta
292 XXIV | menyasszonyával együtt temették el, egyúttal a búcsúztató nyílzápor
293 XXIV | keserű bosszúérzet tölthette el Decebál szívét a kegyetlen
294 XXIV | cifra párkányaihoz, hogy el nem lehet onnan erőszak
295 XXIV | mozdítani. Ki tagadhatná el, hogy ez mind száz meg száz
296 XXIV | van leírva. Az nem rohad el, száraz helyen jól eltéve.
297 XXIV | szájába vette, oda rejtette el!~És íme, amint Decebál hozzányúlt
298 XXIV | olvasd!~De Vakandi nemhogy el lett volna ragadtatva, sőt
299 XXIV | ezen csodálkoztak még csak el igazán. Egy palack vizet
300 XXIV | kardra téve.~Ez általánosan el lett fogadva. S arra a négy
301 XXIV | hártyaírásnak a titkát senkinek el nem árulja.~E megnyugtató
302 XXIV | fejedelmét.~– Ugyan ne járjon el a szád! – dörmögött rá Decebál
303 XXIV | csinálni.)~(Dehogynem beszélte el azóta Horkázi minden embernek
304 XXV | Azalatt hónapok múltak el, s a kamarától csak nem
305 XXV | harmadrészt megváltanom; mert én el nem adom a talált kincseket.~–
306 XXV | gróffal, mert őmiatta ítélték el. Hát ha a mennybéli üdvösséget
307 XXV | forintot. Egy gulyát is el lehet adni tízezer forintért.
308 XXV | I-ben.~Olyan sietve mondott el neki mindent, hogy az egyik
309 XXV | egyre kérlek, hogy eredj el most igazán egy hétre medvevadászni.~
310 XXV | Hogy az én vadászatomat el ne rontsd!~– Jól van, elmegyek.~
311 XXV | holnapután reggel jöjjön el a királyi biztos úr szállására,
312 XXV | akár a szép gulyákból adnál el.~– S három percentes lesz
313 XXV | Sára asszonnyal.~– Soha el nem fogom azt a mai tettét
314 XXV | érkező levéllel, kegyed fogja el azt a levelet, s dugja el
315 XXV | el azt a levelet, s dugja el a bőröndje legalsó részébe;
316 XXV | ölt, ha egy patkószeget el akartak belőle tulajdonítani!~–
317 XXV | vételhez, s utasításokkal látta el, hogy kinek hol fizettesse
318 XXV | Hol van ő most?~– Ma ment el Erdélybe, feleségestül együtt,
319 XXV | kis finom mosoly vonult el a gróf arcán.~Odalépett
320 XXV | Úgy? A Thonuzóba kincsei! El is felejtettem ezt a dolgot.
321 XXVI | akarata ellenére, szökve jött el hazulról a kollégiumba.
322 XXVI | hivalkodásokra ne fordítsa, el ne vesztegesse, s akkor
323 XXVI | ahhoz hozzányúlnom. Olvasd el a levelet, s aztán mondd
324 XXVI | kálvinista iskolarendszer mellett el fognak sekélyesedni. Aki
325 XXVI | magaviseleted által. Fogadd el ajánlatomat. Az egész költséget
326 XXVI | azt mondanám, ne fogadd el; de mivel mások intézik,
327 XXVI | utasítsd vissza.”~„Ne fogadd el, de ne utasítsd vissza!”
328 XXVI | Mántay Móric volt; mert ha ő el nem rontja a dolgot, most
329 XXVI | ölteni a tógát, s inkább el akar menni legációba az
330 XXVI | a hintó őérte jött. Vesd el magad!~Addig hátra sem nézett,
331 XXVI | nézett, amíg az utcagörbület el nem takarta előle a bajba
332 XXVI | alakjában is. A csoda fogta el! Az ő magzatja, Tanussy
333 XXVI | poharat! „Hogy a tűz pusztítsa el az egész faluba ójtott várostokat!”~
334 XXVI | annak, aki a nagybotos címet el akarja nyerni. És annak
335 XXVI | az lett, hogy nem ő fogta el a diákot, hanem elkapták
336 XXVI | kaptak!~Reggel felé mégiscsak el lett oltva a tűz szerencsésen.~
337 XXVI | jut. Koldusok kapkodják-e el, vagy kósza komondorok falják
338 XXVI | kosárban, sem a szívében.~El is utazott volna rögtön
339 XXVII | pattogó szóval harsogtatja el a híres Szoboszlay vagy
340 XXVII | megfogja a pulpitust, hogy el ne szaladjon alóla a kathedra,
341 XXVII | öt garassal eresztettek el, hogy legyen úrrá. Némelyik
342 XXVII | menni legátusnak; oda is el kell vinni a szentlélek
343 XXVII | sexennis diákok válogatják el – calculusuk rendje szerint;
344 XXVII | mint hogy az első két sort el tudják olvasni Mózes Pentateuchjából: „
345 XXVII | pajtások nem fogadhatnak el egymástól ily áldozatot.~
346 XXVII | adja be a paphoz. De aztán el ne felejtse kend.~Manó odatalált
347 XXVII | végigolvassa. De alig fogyasztott el belőle két levelet, már
348 XXVII | noszogatná, de ő nem értetté azt el. Végre mikor már a miatyánkhoz
349 XXVII | most meg a kathedra süllyed el vele Amerikába. Csapta hirtelen
350 XXVII | izennék, azt ön úgysem mondaná el, s amit ön elmond otthon,
351 XXVII | hogy őtet erőszakkal fogja el, és vigye haza. Debrecenben
352 XXVII | mindjárt segítünk a baján, hogy el ne késsék a prédikációról:
353 XXVII | komédiásokhoz csapott volna fel, el lehetne nyögni; egy kis
354 XXVII | krajcárokat! Nem! Ezt nem mondom el odahaza. Inkább a nyelvemet
355 XXVII | Inkább a nyelvemet harapom el. Ha azt megtudná Tanussy
356 XXVII | csak a kertek alatt került el. Ott volt az egész rakás
357 XXVII | kellett.~Egy hajtással aztán el lett érve a Világlátó csárda,
358 XXVII | a kisasszonyka valahogy el ne szökjék.~A kocsis ezalatt
359 XXVII | kezében, s két nyisszantással el lett oldva kézről lábról
360 XXVII | nagyot lélegzeni; most hitte el egészen, hogy meg van szabadulva.~–
361 XXVII | kényelemmel fogyasztott el egy egész paprikás tyúkot,
362 XXVII | megmondtam kendnek, hogy el ne hagyja szökni a kisasszonyt?~–
363 XXVII | azt nem mondta kee, hogy el ne hagyjam szökni – a diákot.~–
364 XXVII | színpadon kergetik egymást, de el nem érik, az egyik nagyokat
365 XXVII | magát, hárman sem fogják el. Csendesen kezdte lehúzni
366 XXVII | törzsére, s onnan kiáltott el egy ókazár-bolgár átkot
367 XXVIII | Manó ettől a naptól fogva el volt veszve a családjára
368 XXVIII | nézve. – Miket historizált el Horkázi úr odahaza Tűzhalmon
369 XXVIII | lett híva az országgyűlés; el lett rendelve a követválasztás.~
370 XXVIII | egymás kezéről árverezték el, s folyt mindenikben a bor,
371 XXVIII | erőhatalommal rekesztik el egymással a két ellentábort. „
372 XXVIII | Decebál hatvan szóval hagyta el Belizárt! Erre aztán lelkesedés
373 XXVIII | iszonytató árulást követett el! Hű maradt Belizárhoz! Pedig
374 XXVIII | hogy előjöjjön a házából, s el merjen kullogni a megyeházig, –
375 XXIX | rendjelt kapott, nem is hitték el annak, hogy vagy a testét
376 XXIX | vagy a testét vagy a lelkét el nem adta; vagy a hitét,
377 XXIX | Decebál az alsónál foglalta el helyét. Megint közel voltak
378 XXIX | Sobri Jóska!”~S általánosan el volt terjedve a mendemonda,
379 XXIX | Hat vagy hét esztendő múlt el már azóta, hogy nem hallottak
380 XXIX | született volna!~S azzal el, kirontott a házból. Tél
381 XXIX | egy szál kabátban futott el, egyenesen a „Fehér Farkas”-
382 XXIX | vállalkozott, ő csak Piszkéig viszi el, majd ott a szembe jövő
383 XXX | Hát exequáltak bennünket. El tetszett feledkezni az Avakumról.~–
384 XXX | is írtam; ha nem olvastad el! Itt van Véreskő. A mezőváros
385 XXX | Inkább a fejem szaladjon el a testemtől. Keress a számomra
386 XXX | Becsületem veszélyben; add el rögtön az ékszereidet! Tömd
387 XXX | te éppen így jártál volna el az én irányomban. Lehetünk
388 XXX | ereklyék; velük tölthette el éjeit, napjait. Nekik panaszolta
389 XXX | napjait. Nekik panaszolta el a nagy gyalázatot, melyet
390 XXXI | óvatosság őriz, amik rég el vannak feledve, amikről
391 XXXI | szerződés! – No, csak te vedd el azt a veres hasút.1 Majd
392 XXXI | szeretni. Ezt szerettem volna el nem hinni. Azt a furcsa
393 XXXI | jobban ráismersz. Eredj el a kedvemért Sommacampagna
394 XXXI | hogy az első megszólalásra el fog tűnni előle. Milyen
395 XXXI | ezt a bölcsességet mind el lehet törülni egy közönséges
396 XXXI | elpirulásával ébrenlétét ne árulja el.~Mikor aztán az ifjú tanácsot
397 XXXI | az apámtól?~– Nem válik el.~– Az apám hal meg?~– Nem
398 XXXI | közbeesett, az nem vett el a csók édességéből semmit.~
399 XXXII | De árulást ne kövess el ellenem!~– No, hiszen annyi
400 XXXII | mikor nyert, Adalbert gróf el szokta hagyni a kártyázószobát,
401 XXXII | mint a fiam! No, gyere el holnap hozzám; majd ott
402 XXXII | mégis azt a szándékát árulta el – fagylaltozás közben –,
403 XXXII | nemesember nem tűrheti ezt el) – (hogy egy családunkhoz
404 XXXIII | odatalál, de mégsem árul el mindent. Az adott válaszban
405 XXXIII | okosabbak a patronának mondják el. Az feljegyzi, s közli az
406 XXXIII | maradok, hogy semmi bajában el nem hagyom, midőn minden
407 XXXIII | őseinek a csontjai; az anyád el fogja hagyni. – Ezt nem
408 XXXIII | nem csupán teérted hagyom el a tiszti pályát.~A leány
409 XXXIV | francia beszédet tanult el, parádézott is vele állandóan;
410 XXXIV | elpiruló. Amint Manó ránézett, el akart távozni a szobából.~–
411 XXXIV | azért jött most ide Manó!)~El is felejtette, hogy lakat
412 XXXIV | megetetett velük! Azért el is nevezték „Géházi”-nak.
413 XXXIV | fontosságának érzetét sohasem hagyja el.~Decebál addig nem reflektál
414 XXXIV | Bomolj meg! – neveté el magát Decebál, kiesve a
415 XXXIV | szerint, egyébként jól mondád.~El is mehetett bízvást Manó
416 XXXIV | mesemondásokkal tartsa, amíg el fog szunnyadni: miként hajdan.~–
417 XXXIV | Jaj, lelkem Emmácskám, el ne vegye azt a konteszt!
418 XXXIV | azokban volt egy domb, akiben el voltak rejtve a Tanussy
419 XXXIV | ménest a másik után adogáljuk el; nincs már se ciframénes,
420 XXXIV | felnyitotta a száját…~– Mit? Talán el akarod tagadni azt a levelet?
421 XXXIV | leánynak, hogy nem mondunk el mindent, amit igaznak tartunk.
422 XXXIV | melletti kettős padot foglalták el, szemben a gyülekezettel;
423 XXXIV | igazságtalanságot követ el: hiszen ha őt most igazán
424 XXXIV | kihívó arcot nem mutatott, se el nem mosolyodott; a prédikációra
425 XXXIV | bocsátott magához, amíg azzal el nem készült. Akkor azután
426 XXXIV | Németországban, ott sajátítá el a francia idiómát, bár azóta
427 XXXIV | asztaltársai, hogy bocsásson el egy felköszöntést, de nem
428 XXXIV | belőle, hogy ki találja el egy szem borsóval a regimentspáternek
429 XXXIV | tettest senki sem árulta el.~– Hát azután gyónásra vitték-e
430 XXXIV | meg Lizandrának: „Ne mondj el mindent, ami a nyelvedre
431 XXXIV | zúdult a fejére. Decebál el akarta ütni a dolgot.~–
432 XXXIV | távollevő jó lélek: „Hallgass el! Sunyd le a fejedet! Kérlek,
433 XXXIV | Hisz a lelkem kárhozik el vele!~S azzal kiszaladt
434 XXXIV | egy nagy apostol veszett el. Hát az a valótlanság a
435 XXXIV | Megállj csak – súgá az –, várd el, mi lesz ennek a folytatása!~
436 XXXIV | előtte szólott, rivallá el a contratoastot.~– Én pedig
437 XXXIV | korteskedést, amit Nyeles követ el.~Erre a szóra kiütött a
438 XXXIV | kidisputálja is a credóból.~El is osont az úrfi szépen
439 XXXIV | elhistorizálta Horkázi, hogyan fogták el az Emmát legátus korában.
440 XXXIV | De ha lehet, még fogja el útközben, és térítse vissza.~
441 XXXIV | szobájában, amitől a tolvaj el ne szaladjon, ha utána dobálják.
442 XXXIV | mások. Akikről nem is hinné el. Hogy egy nagy, hatalmas
443 XXXIV | hanem, hogy hogyan múlnak el.~Késő este volt, mikor Manó
444 XXXIV | gyilkosságot ne kövessen el, bizonyosan parazsat rakott
445 XXXV | Itt van a levél, olvasd el, kérlek.~Decebál kezében
446 XXXV | az ajánlatot nem fogadtam el. Nagy pénz volt, amit benne
447 XXXV | gúnyolódva, csúfosan hurcoltak el erőszakkal. – Hát mondjad!
448 XXXV | kiszabadítson, nem fogadtad volna-e el azonnal?~Decebál bosszúsan
449 XXXV | senki. Hanem a tényeket el kell hinned. Ez egész kincstárt
450 XXXV | elhiszem.~– A többit is el kell hinned, ha én mondom.
451 XXXV | helyre lépsz! Aztán olvasd el ezt! S akkor borulj arcra.~
452 XXXV | Manó szeme elé.~– Olvasd el, mi van ebbe írva!~De már
453 XXXV | szemébe.~Hogy ezzel örökre el vannak egymástul szakítva,
454 XXXV | méltóságteljes pózt foglalt el vele szemben. Hiszen nem
455 XXXV | tudom, hogy senki se veszi el!~Azonban gyorsan kezébe
456 XXXV | ábrázolta, s azoknak panaszolva el a keservét.~– Hát csak finnek
457 XXXV | álmodta valaki, úgy beszélte el másoknak. A finnek története
458 XXXV | pokol kutyái ragadozzák el a te redves őseidnek a csontjait!
459 XXXVI | kend az útjára! – utasítá el Manó a banyát. – Nem akarom,
460 XXXVI | munkálatait én vállaltam el. Lámpással keresem az olyan
461 XXXVI | akibe beleszerettél, akit el akarsz venni?~– Tökéletesen
462 XXXVI | versbe szedni, hogy valami el ne maradjon. Nálam egy disztichon
463 XXXVII | kivált a sarokkanyarulásnál. El fog taszítani maga elől,
464 XXXVII | Sáromberkyné éppen úgy fogta el az utcán Manót, ahogy tervezve
465 XXXVII | kürtőn.~– Madame! Nem jön ma el a kisasszony?~– Micsoda? –
466 XXXVII | sírva fakad.~– Én szöktettem el? Én? Hiszen most borotválkozom.~
467 XXXVII | fiú őriz, az apa csábítsa el.~– Micsoda apa?~– Nem az
468 XXXVII | de hőstettekkel, amiket el nem követtem, ékeskedni
469 XXXVII | megírja, hogy kivel szökött el! Itt van. Tanussy Emmánuel.~–
470 XXXVII | én leányom! Azt szöktette el valaki!~Erre aztán a tréfás
471 XXXVII | duzzognának önök a kóterben. El ne mondja ön senkinek másnak
472 XXXVIII| kimondta fitymáló nézetét; az el foga prédálni az egészet
473 XXXVIII| a dolgát, hogy még este el is mehessen Bécsből, így
474 XXXVIII| Hagyja abba – utasítá el Decebál. – Nem kell nekem
475 XXXVIII| az ajánlatát.~– Kár volt el nem fogadni – szólt Justus
476 XXXVIII| címzésre sem mosolyodott el. Értetlenül nézett a bolt
477 XXXVIII| értékes darabot sem vitt el az akkor lefoglalva tartott
478 XXXIX | valami sziget ottlétét árulja el. Kiemelkedő földhát van
479 XXXIX | megkapta a magáét. Nem pusztult el ugyan a lövéstől egyszerre,
480 XL | Lizandra. – Hát ilyen sokáig el kellett maradni? Ma olcsó
481 XL | elszaladt már.~Végre mégiscsak el tudta fogni a Lizandráját!
482 XL | alamáziának” nevezték el azt ennek a szigetnek nyelvén)
483 XL | mert az állkapcája már el volt lőve.~– No, ez az egyik
484 XL | gunyhó.~– Hát te nem férnél el abban? A feleségeddel együtt?~–
485 XL | Héj, atyafiak, hozzátok el a kunyhómból azt a négyszegletű
486 XLI | már tíz nappal, bízvást el lehet mondani, hogy egész
487 XLI | asszonyával. (A sárga irigység fog el minden hölgyet, ha Tanussy
488 XLI | alig várja már, hogy jöjjön el az a nap!~Hogy az aranyszélű
489 XLI | hirtelenkedést ne kövess el énmiattam.~– Óh, nem! A
490 XLI | emberek, hogy hol találják el az érzékeny oldalamat.~–
491 XLI | meghívással, és magam sem megyek el.~– Hogyan? Nem akarsz elmenni
492 XLI | küldje a díszhintót; adja el feleáron akárkinek; megyünk
493 XLI | büszkeségemhez? Minek felejtettem el Thonuzóba hagyományát? Az
494 XLI | megszégyenítést elkövetni, ami után el van végképpen temetve, hogy
495 XLI | befogatott, s úgy távozott el, mintha csak a városba hajtatna.~
496 XLI | vadkanokat fogadott volna el.~Hanem annyit megértett
497 XLI | Decebál csakugyan szökve ment el tőle: félt a búcsúzástól!
498 XLI | levelet az asszony törte fel, el is olvasta.~Mikor aztán
499 XLI | feltörted, s úgy küldted el nekem. Ez a levélfeltörés
500 XLI | méltatlanságot követtek el, s te a levelem pecsétjének
1-500 | 501-524 |