Fezejet

 1 V    | asszonyomnak, akit utána küldtek a „lelkem uramnak”, hogy lesse ki,
 2 VIII |               Kincsem komámasszony!~Lelkem, szomszédasszony!~Nem látta
 3 VIII |            fenekére tenné!~Kincsem, lelkem, komámasszony.~Kitty, kotty,
 4 IX   |      tódítani.~– De úgy összetörte, lelkem, hogy vérben-fagyban vitték
 5 IX   |           eleget és olyat, amiről a lelkem uram nem mer kérdezősködni,
 6 IX   |         aztán neki világosan, hogy „lelkem úrficskám, ha maga azt hiszi,
 7 XI   |            bácsi.~– Mit kíván maga, lelkem Emmácskám?~– Szeretnék én
 8 XXVII|              Nem lesz ott a „Jancsi lelkem”! Az akasztani való! No,
 9 XXVII|  szándékozik semmit mondani.~– Ohó! Lelkem, szép Emmácskám! Énvelem
10 XXXIV|           az, hogy „házasság”! Jaj, lelkem Emmácskám, el ne vegye azt
11 XXXIV|           azt is meg kellett érnem, lelkem Emmácskám, de meg ne mondja,
12 XXXIV|            nagy követi restellatio. Lelkem, Emmácskám! A levesestálból
13 XXXIV|       házunkat a lapos guta. – Jaj, lelkem Emmácskám, de sokat mesélhetnék
14 XXXIV|       dicsérjek: arra nem visz rá a lelkem.~Ez olyan fennhangon volt
15 XXXIV|         hallgathatom tovább. Hisz a lelkem kárhozik el vele!~S azzal