Fezejet

 1 V    |  letette a kis asztalra.~– Nem bánom! – mondá Decebál. – Szeretném
 2 VIII |        szókra fakadt.~– Én nem bánom! Ha én teneked terhedre
 3 IX   |      Bakala barátom; és én nem bánom, akármit mond a német, de
 4 XVIII|     úrfi, kérem az egekre, nem bánom, tegyen velem akármit, csak
 5 XIX  | jövendő titka, mert azt én nem bánom. Hanem az, hogy mi módon
 6 XX   |      szólt a leány.~– Most már bánom, hogy agyon nem csaptam
 7 XX   |       Őnagyméltóságával?~– Nem bánom én, akármi a titulája. Beszédem
 8 XX   |     itt az a szokás.~– Hát nem bánom.~– Szabad a becses neve
 9 XXI  |     Nem szaladok utánatok. Nem bánom, ha egyiteket megeszi is
10 XXI  |    kötök hozzá.~– Kérem.~– Nem bánom, ha Decebál megkapja a kétesztendei
11 XXII |      saját peréről volt szó.~– Bánom is én. Amit rám fognak,
12 XXIV |       helyére. – Fizetni – nem bánom. De én ezekből az ereklyékből
13 XXIV |       egy cserépkancsóért. Nem bánom, hozzanak mázsálót, mérjék
14 XXXI |       titkát.~– Hát én azt nem bánom.~– Magam sem fogok miatta
15 XXXIV|   egész Tiszahát ellenére. Nem bánom én, akár lesz, akár nem