Fezejet

 1 IX   |   tanulná meg? Ehhez nem ért a tiszteletes.~– Bizony nem is bíznám
 2 XXVII|     odakinn”, ha az elsottyadt tiszteletes helyett, akinek már könyv
 3 XXVII|      egyszer visszakiáltotta a tiszteletes.~– Majd elfelejtettem volna
 4 XXVII|     komolyan a templom felé. A tiszteletes csak a zsoltáréneklés után
 5 XXVII| szorongatása, hanem a helybeli tiszteletes miatt. Jaj! Ha az ismerni
 6 XXVII|    Mondtam, ugye – feddé meg a tiszteletes –, hogy legnehezebb a miatyánkot
 7 XXVII|     szó elveszett, s eközben a tiszteletes és a legátus odaállának
 8 XXVII|    volt, a hívek kitakarodtak; tiszteletes uram a karjára ölté a hátul
 9 XXXIV|      lábáról a sok szembe jövő tiszteletes és világi assessor, kik
10 XXXIV|  galambom, Emmácskám: ez a sok tiszteletes, aki itt most nyüzsög, mint
11 XXXIV|   egyet! – Tegnap este, hogy a tiszteletes urak ajtaján hallgatóztam,
12 XXXIV|   pohárnak.~– A mai nap hősét, tiszteletes Nyeles Lőrinc káplány urat,
13 XXXIV|    leendő sásligeti lelkészre, tiszteletes Baksavári Antal uramra.~
14 XXXIV|    Bálám szamarának!~Azalatt a tiszteletes urak ki is békülének, le