Fezejet

 1 XVIII |        Ahán! Egészen jól megy.~– A madame néha napokig elmarad a háztól.
 2 XXXV  |     odatette a toilette-tükör elé. Madame még az alkóv damasztfüggönyei
 3 XXXVII|     átzengni a hangközlő kürtőn.~– Madame! Nem jön ma el a kisasszony?~–
 4 XXXVII|         ezt a levelet hagyta itt a madame számára.~– Kinek szól a
 5 XXXVII|         egymást ölik.~– Megálljon, madame! Én tudom, hogy ki cselekedte
 6 XXXVII|         bíztam a titkomat! Jöjjön, madame. Én vezetem önt hozzá. Együtt
 7 XXXVII|         magatokat. Hallgasson rám, madame. Én ismerni vélem a talány
 8 XXXVII|           ön rá arra a gondolatra, madame, hogy aki önt megfosztotta
 9 XXXVII|            Egy levelet. – Ugyebár, madame a somnambule minden titkot
10 XXXVII|       Dehát mit keresi ilyenformán madame mirajtunk a leányát, hán? –
11 XXXVII|         gavallér ember. Ne féljen, madame, önnek vissza kell kapni
12 XXXVII|     változott át.~– No, hát akkor, madame, én is elhiszem, hogy az
13 XXXVII|           És mármost áldja ön meg, madame, azt a derék embert, aki
14 XLIV  | lélekköltözés.~– Önnek a neveu-je, madame, ha elesett, itt van!~Erre