Fezejet

 1 I     | nemesítettem valamennyit.~– No lássa, excellenciád, ha már a
 2 V     | maguktól nem mennek. Hanem hát lássa, tekintetes uram, ha én
 3 IX    |     lenni a pozíciónak.~– Mert lássa, Szárah nagysám, ha én minden
 4 IX    |      érzékeny kezdett lenni.~– Lássa, Bakala barátom; és én nem
 5 IX    |     nagysám, hogy senki meg ne lássa, mert a szegény Decebálnak
 6 IX    |      Az ember nem hinné.~– No, lássa. Hát aztán nem telt bele
 7 IX    |     fiú-e vagy leány?~– Nem a! Lássa ezt már nem a görögöktől
 8 IX    |      volt erre a dicséretre.~– Lássa! Így védelmezi meg egy magyar
 9 X     |     megzavarni.~– Nohát! Pedig lássa, barátja az erénynek, ez
10 XIV   |     Várd be hát itt őket; hadd lássa meg a nép, hogy milyen ember
11 XXI   |   elégítette ki.~– De mármost, lássa nagysád, azt a rajtam ütött
12 XXII  |        haragudjék, urambátyám! Lássa, igazuk volt a törvényesség
13 XXIII |        ünnepélyes hangot. „No, lássa az ember!” – „Soha több
14 XXXVII| szekrényeket, kommódokat, hogy lássa az asszonyság, hogy őnála