Fezejet

 1 XI   |    mentorához~– Hallja maga, Horkázi bácsi.~– Mit kíván maga, lelkem
 2 XIII |          nézve pedig az, hogy „Móric bácsi”.~Hogy miféle zsellér az
 3 XIII |              csinál ott az inzsellér bácsi.~– Elmehetsz, kis csacsi,
 4 XIII |           Emma.~– Hallja maga, Móric bácsi. Mondja csak, mért jár maga
 5 XIII |             rá.~– Hallja maga, Móric bácsi; hát aztán a parasztok is
 6 XIII |           idő kellett magának, Móric bácsi, hogy ezt a tudományt megtanulja?~–
 7 XIII |              tanult naponkint, Móric bácsi?~– Délelőtt kettőt, délután
 8 XIII |               Hát azt gondolja Móric bácsi, hogy én nem tudok semmit?
 9 XIII |              meg ne mondja azt Móric bácsi senkinek, mert ha kitudódik,
10 XIV  |        gyermektől.~– Nem. Hisz Móric bácsi sem fut.~– Nekem nem szabad,
11 XXVII| gumilasztikumból volna.~– Hallja ni, bácsi! – szólítja meg a gubás
12 XXVII|       köteléket.~– Jaj, édes Tánczos bácsi, az Isten küldte ide.~– …
13 XXVII|         utolérnek bennünket, Tánczos bácsi!~– …dd erőködjen…~S magyarázta
14 XXXIV|            Én vagyok biz az, Horkázi bácsi – mondá enyelgő hangon az