Fezejet

 1 IX|             itt az igazat mondanunk. Szárah nagysám! Mille pardons!
 2 IX|             a finom hangzású idegen „Szárah”-nak ejtették ki, ha hozzátették
 3 IX|          helyet foglalni”.~– Igenis, Szárah nagysám, úgy van. Mi bizony
 4 IX|      elreferálta Dorothea asszonyság Szárah nagysámnak apróra, s nekem
 5 IX| legtisztelettelenebbül viselte magát Szárah nagysám irányában.~– Tudok
 6 IX|        valamit.~– Hát ezt elhiszi-e, Szárah nagysám, hogy igaz?~Az a
 7 IX|            elszármazzék. Íme, átadom Szárah nagysádnak tisztelettel.~
 8 IX|            pozíciónak.~– Mert lássa, Szárah nagysám, ha én minden mulatságaiba
 9 IX|            Ugyan, már csak nem hiszi Szárah nagysám, hogy egy Tanussy
10 IX|              hát ha énnekem nem hisz Szárah nagysád, higgyen akkor a
11 IX|            egy szép nagy fortepiano, Szárah nagysám.~– Hát aztán ki
12 IX|              ezalatt.~– Már az igaz, Szárah nagysád, hogy ha „ez” volt
13 IX|         utoljára is – ne haragudjék, Szárah nagysám –, ez nem tarthat