Fezejet

 1 IX|                    igazat mondanunk. Szárah nagysám! Mille pardons! Kisztihand.~
 2 IX|              ejtették ki, ha hozzátették a „nagysám” affixumot, ha idegen nyelvű
 3 IX|                 foglalni”.~– Igenis, Szárah nagysám, úgy van. Mi bizony éjfélig
 4 IX| legtisztelettelenebbül viselte magát Szárah nagysám irányában.~– Tudok mindent!
 5 IX|                   Hát ezt elhiszi-e, Szárah nagysám, hogy igaz?~Az a valami
 6 IX|            pozíciónak.~– Mert lássa, Szárah nagysám, ha én minden mulatságaiba
 7 IX|                   már csak nem hiszi Szárah nagysám, hogy egy Tanussy Decebál
 8 IX|                   micsoda, he?~– Hüh, drága nagysám! – szólt Bakala Peti, a
 9 IX|               elrejtse ezt a portékát, édes nagysám, hogy senki meg ne lássa,
10 IX|                     nagy fortepiano, Szárah nagysám.~– Hát aztán ki játszanék
11 IX|                 hétszerváltott ördög.~– Óh, nagysám! Szebb nem lehetett, mint
12 IX|                   ezeket a szittya betűket, nagysám? Jobbról balra vagy balról
13 IX|                       ne haragudjék, Szárah nagysám –, ez nem tarthat így hosszú