bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | az a fa elszáradna, hát ő annak a valakinek, ha a
2 I | az a baj származik, hogy ő is kénytelen a kezében tartani
3 I | kirántották a kardjukat! Hát, hogy ő is rántson ki valamit, hirtelen
4 I | egy szót elkapott, ahhoz ő egy egész mesét csinált,
5 I | volt igen kedves asszonya; ő fogadta ide, de miután boldogult
6 I | az jobban fog sietni, ha ő vezethet. – Csak akkor álltak
7 I | pecsovics párton álljon; az ő politikai dulakodásuk nem
8 I | verekedők, bicskások az ő szolgálatukban állanak.
9 I | székvárosa, Tanusvár, mely az ő nevüket viseli, úgy oszlik
10 I | szenvedélyesebb. Van felesége, s ő annak a rabja. Semmiféle
11 II | főúr azt látta, hogy az ő dragonyos svadronya vágtat
12 II | patvaristát nem hoz magával. Ez az ő jellemrajzához tartozik.
13 II | ember. Syntaxist végzett biz ő csak, de nagy nála a praxis.
14 II | somogyi hajdúi pedig az ő családi színeit viselték
15 III | bajusza rövidre nyírva. Ő is hajdúegyenruhát visel,
16 III | Nem a légvonattól félt ő, hanem attól, hogy valami
17 IV | maga magának Dabajkó uram. Ő, mint minden okos ember,
18 IV | elvegyül a kortesek közé. Ő fekete tollas.~Most nagy
19 IV | mathematikus”. Tudniillik, hogy ő a vármegye tiszti mérnöke.~
20 IV | Már az is mutatja, hagy ő az egyedüli megyei tisztviselő,
21 IV | bajukat meg nem hallgatja. Ő pedig szidja valamennyit,
22 V | Mindegy az neki. Feltűzi ő a fehér tollat is, ha arra
23 V | nincs mása az egész hazában. Ő tartja a bandát, Belizár.
24 V | magával a maga bandáját. De az ő cigányai már egyenruhát
25 V | úgy csattan.~Akkor viszont ő nyújtja az öccse elé az
26 V | Aztán harmadszor is.~Ez az ő szokott üdvözletük, ha összetalálkoznak.
27 V | híresből. Ecsémuram büszkesége! Ő termeszti.~Nagy hamar felgördítették
28 V | mint a tapírét.~No, ha ő az, akkor ugyan szép dolgokat
29 V | rendje. Ezekből is úgy tud ő már következtetni, mint
30 V | itt az urak vigadnak, amíg ő búsul? – Akármi indoka volt
31 V | terjesztették felőle, hogy ő szíve belső indulatai szerint
32 V | imádkozik térdepelve. Ez az ő népszerűségének sokat ártott.~
33 VI | Belizárt kiabálni, mikor ő tudta maga a királyi biztos
34 VI | fenyegették, hogy rálőnek, ő meg felszakított két követ
35 VII | bolondulj! Legyen eszed.~Aztán ő is visszaüt egyszer-egyszer
36 VII | valamit a Dorkó nénő; az ő dolga énhelyettem hazudni.~–
37 VII | holmikat elő a Jancsi, amik az ő mulatságaikhoz valók.~Három
38 VII | éhesen, gyönyörűséggel.~Ez az ő titkolózásuknak a tárgya.~
39 VII | egy évvel idősebb, mint ő. A Hübner, a Hármas Kis
40 VIII | ittas különben sohasem volt ő, hogy még csak a dülöngése
41 VIII | utánabolondul. Ilyenkor veszedelmes ő az asszonyokra nézve.~Már
42 VIII | lát. Ez nem tartozik az ő világába. Odamegy egyenesen
43 IX | gavalléros tempó Decebáltól, hogy ő magát kihúzza a csávából,
44 IX | a sok szép kinevezés az ő hivatalait illeti, de ő
45 IX | ő hivatalait illeti, de ő csak mosolyogva veregette
46 IX | nem tűrte el azt, hogy az ő imádott nejét még az édesapjának
47 IX | peu près mindegy volt).~Ő maga pedig a kanapén foglalt
48 IX | hogy ha megmondja, hogy ő a homo regius, hát majd
49 IX | erre a pénzt.~– Tudja is ő, hogy minek mi az ára! Ha
50 IX | tanulni lehet.~Azt ugyan ő a maga részéről is megtanulta,
51 IX | talajba hullott el, nem fogja ő azokat elfelejteni; egy-két
52 IX | Decebál soha?~– Nem szokta ő soha mások előtt a családi
53 IX | hiszen tudom én azt, hogy ő a famíliában a majorocska.
54 IX | birtok; a bális csak az ő birkása volt. Én mindjárt
55 IX | van a lelkemnek. Hordott ő nekem végszámra selymet,
56 IX | aztán megmondhatja, hogy ő a „legény”! Ha egyszer megházasítottam,
57 X | ennek a világnak az embere. Ő csak a nagyon régen elmúlt
58 X | A föld felett valókkal ő nem is társalkodik. Rá nézve
59 X | tudomány bacilusai lepték meg, ő a nagyravágyás spóráitól
60 X | rögeszme kergette, hogy az ő őse vetélytársa volt az
61 X | m, /\ n, ┬ o, X r, > s (és z), &#
62 X | a veríték. Tudott volna ő valami módot ennek a megoldására;
63 X | erszénye elmaradt valahol. S ő azt még csak nem is keresheti.
64 X | reggelihez felteríttetni is az ő háziasszonyi gondjai közé
65 XI | jelenté, hogy készen van.~Ő tudniillik, mikor már mindenki
66 XI | ennivaló: mérges. Mérgesebb ő!~Gyönyörű egy példánya a
67 XI | Kajafás arra, hogy viszont az ő üke áldozta meg a dési tűzhalmon
68 XI | kútforrásokra: azokat teremti ő maga, mire való a divinátió?
69 XI | ablak”, „kapu”, azokat ő magyar városok neveivel
70 XI | működésében sem felejti el. Ő tulajdonképpen orosz keleti
71 XI | oroszul meg görögül megy; ő azt mind magyarul mondja.
72 XII | maga taktikája; csakhogy ő abba nem engedett belepillantani.~
73 XII | hajdú a széket hátrahúzza, ő a zöld asztal elé lép, felteszi
74 XII | ülve, s fejét hátraveti: – ő a Thonuzóba dédunokája!~
75 XII | hogy indítványt tegyenek, ő maga szólítja fel a protonotariust,
76 XII | hogy most következik az ő nagy szerepe: a villámló
77 XII | villámló szónoklat.~Készülni ő nem szokott a beszédeire,
78 XII | szabadon az öcsémet, nem ő tette azt, hanem én! Magam
79 XIII | embert”, – sokszor látta ő azt már, csakhogy nem tudhatta,
80 XIII | érdeklette az Emmát, hogy az ő pajtását, a Jancsit is igénybe
81 XIII | trigonometriába!” Hanem hát ő jó ember volt; goromba,
82 XIII | kötelessége van, mi vagyunk az ő urai.~– Ki tanította ezt
83 XIV | azért erősen allegálja, hogy ő nemesember. A másik egy
84 XIV | találkozott vele egy percre (ő maga le sem ült enni, arra
85 XIV(1) | O tempora, o mores!~
86 XIV(1) | O tempora, o mores!~
87 XIV | Úgyis ott a hazája. De az ő házába be nem lép, mert
88 XIV | házába be nem lép, mert ő leönti a nyakát lúggal. –
89 XIV | úgyis új ruhát fognak kapni, ő is, meg a Jancsi is. Emmácska
90 XIV | alatt engedte meg neki, hogy ő is kimenjen a határjárásra,
91 XIV | kigördülni az udvarról, az ő csézája két tatár lóval
92 XIV | kell maradni, az urak az ő befolyása nélkül vizsgálják
93 XIV | valósággal megméretnek. Ez az ő examentje. Most derül ki,
94 XIV | sem látszott, hogy most az ő, éveken keresztül készített,
95 XIV | megyékből hozott mérnökök. Ő most is talált magának valami
96 XIV | futó volt a Bakala Peti: ő jött legelöl. Könnyű táncos
97 XIV | húzzák a vicispánt! (Ezt ő mind látta.)~Példáján okulva,
98 XIV | csavarva hozta magával, s ő volt egyedül, aki a sátor
99 XIV | választottak. Azért, mert ő volt a legerősebb.~Mántay
100 XIV | követ. Elmondja nekik, hogy ő is olyan szegény ember volt,
101 XV | előzte Csajkost a futásban. Ő volt a legelső, aki gyalog
102 XV | hadd fogja ki a nyergest az ő kocsija mellől, akire szőrén
103 XV | eldöntetlen kérdés, hogy vajon ő volt-e az ünnepélyes alkalomnál
104 XV | elintézetlenül hagyták.~Ő előbbvalónak tartotta magát.
105 XV | ezt a megjuhászodást az ő hivatalos tekintélye idézte
106 XV | rabvallató, hogy ha egyszer ő kerül vallatás alá, ki ne
107 XV | Már világos, hogy mind az ő hátán akarnak kimászni a
108 XV | kimászni a csávából. Hát ő kinek a hátára másszék most?
109 XV | fogni a Jancsit kétfelől, de ő széttaszigálta őket maga
110 XV | diktálta betűnként.~– No! H, O, R, Hor…K, Á, Z, I, Horkázi.
111 XV | hogy mi itt az igazi tréfa. Ő csak azt látta, hogy az
112 XV | tetszését nagyon megnyerte. Hát ő is örvendett az örvendezőkkel,
113 XV | segíteni; nem engedte. Elbírja ő maga is azt a nehéz táblát.~
114 XVI | a mai napra. Ez volt az ő gyönyörűsége. (A lakodalma
115 XVI | védelmezze magát. Régóta jegyzi ő ezt már.~A mai nap csordultig
116 XVI | tanuló; vagy azért, mert ő szereti?~Óh, ha azzal a
117 XVI | hazudik mindenkinek.~Az ő gyermeki ajkán meg nem jelent
118 XVI | részletei felől (mintha nem ő tudná azokat legjobban).
119 XVI | maga hozta azt haza; az ő markában maradt az.~Ennek
120 XVI | meg aztán rendes módon az ő Emmácskájának.~És a „fiúnak”
121 XVI | elérni.~Az ötsántás ferbli az ő dogmájának sarkpontját képezte,
122 XVII | Szaniszló. Így nevezik, s ő maga sem bánja, kora fiatalsága
123 XVII | várossal odább költözött, ő még egy napig ott maradt,
124 XVII | sikerült kipuhatolnunk. Mert ő igen szolid életet él. Nincs
125 XVII | nem szokott részt venni; ő csak a nagy vadakra puskázik.
126 XVII | gróf a sequestri curatora, ő ranzsírozza az unokaöccsét,
127 XVII | rendezte el a maga dolgát. Ő, amint nagykorúvá lett,
128 XVII | neki belőle holtig. Így ő biztosítva van élete végéig
129 XVII | őneki minden ember, mikor ő azt megérdemelné.~Ő a legidősebb
130 XVII | mikor ő azt megérdemelné.~Ő a legidősebb a három unokatestvér
131 XVII | három unokatestvér között; ő ugyan tagadja, de a kopaszodó
132 XVII | hasonlít a fókáéhoz. – És ő mégis Don Juan, a hódító,
133 XVII | lépésben vontatja maga után, ő is úgy lépik, ha az kifelé
134 XVII | fordítja a két könyökét, azt ő is utánacsinálja, s a szójárásait
135 XVII | Azért orákulum előtte az ő Don Juan bátyja.~Most még
136 XVII | Sok szívet keresztül lőtt ő ezzel a puskával. Hanem
137 XVII | elcsalják magukkal a Mabille-be; ő olyan helyen még sohasem
138 XVII | velük egy pezsgőspoharat! ő aki soha bort nem ivott.
139 XVII | beszédeket kell itten hallani! Az ő szűz füleinek. Apage satanas!
140 XVII | nem fognák a palástját. De ő, mint Szent Antal a pusztában,
141 XVII | összekerültem Hruszkay úrral, s ő a többek között arról is
142 XVIII | ordinarius én leszek.~– Igaz, ő a praktikus orvos! – pártolá
143 XVIII | kombináció.~– De előttem soha sem ő, sem az anyja nem mutatta
144 XVIII | akkor megvallotta, hogy ő azt a „javasasszonytól”
145 XVIII | közepén lakik, s akinek ő minden reggel tejet szokott
146 XVIII | hogy nem szólok senkinek, ő is hallgasson, hanem ezentúl
147 XVIII | magam feladata után.~– (Ő ezt „feladat”-nak nevezi.)~–
148 XIX | ellenben azt vallotta, hogy ő kora hajnalban bocsátotta
149 XIX | mert az őt meg akarja ölni. Ő aztán még sokáig utána nézett
150 XIX | mondta meg neki a mérnök. Ő pedig tudta, hogy úgy van.
151 XIX | énekeltettek el vele, azt pedig ő tudott; ebből megbizonyosodtak,
152 XIX | majd elárulta magát, hogy ő a családja annyiszor emlegetett
153 XIX | akkor tudta, hogy ez az ő vendége kicsoda, és honnét
154 XIX | már ez honnan tudja, hogy ő „Emma kisasszony”.~– Honnan
155 XIX | Majd segít rajta a Liza. Ő ma úgysem fekhetik le, mert
156 XIX | odakinn a veranda alatt: ő majd az éjjel mind új sima
157 XIX | szerénykedve ajánlá fel, hogy az ő batyujában volna egy kis
158 XIX | csapta össze a kezeit. Azt ő még sohasem evett, csak
159 XIX | Valóságos batyubál. (Mesélt ő néha ilyenről a leányának.)~–
160 XIX | Liza tudna elvezetni.~– Hát ő tudja itt a járást?~– Tudja
161 XIX | semmi félelmet, még inkább ő ijesztgette volna a társát (
162 XIX | odaadta Manónak, hogy tartsa; ő maga lépegetett alá a korsóval
163 XIX | meg őket odahaza a mama.~Ő azalatt kártyát vetett.
164 XIX | rakott. Elég tüzelőt adnak az ő fűzfáik egész esztendőre;
165 XIX | gyöngyvirágszál sem jő az ő házukba soha.~– No, kisfiam –
166 XIX | ábrákbul?~Többször hallotta ő otthon a Dorkó nénőtől,
167 XIX | ismerhetne valaki, akivel ő sohasem találkozott? Holott
168 XIX | éjbe.~Itt volt megint az ő régi jó barátja, ez a ragyogó
169 XIX | ábrázatú, emberarcú csillag. Az ő egyedüli társalkodója éveken
170 XIX | számára egyet. A páviánt. Ha ő lehet vadmacska!~De, hogy
171 XIX | Meg akarja enni?~Olvasott ő egyszer a Jancsival valamit (
172 XIX | magát, úgy kacagott rajta. Ő meg, nyavalyás, csak prüszkölte
173 XX | egy kicsit megijedt, hátha ő most ezt az embert a vízbe
174 XX | lerántsa a pokrócot? Hát vétett ő ennek a longuriónak valamit?~
175 XX | göngyölve, s abba a levélbe ő azt írta, hogy szerelmes
176 XX | tenger! – Sokszor próbálta ő az ilyen mesterugrást még
177 XX | hoztam a kastélyból. Akkor ő azt fogja kérdeni, hogy
178 XX | akarta megengedni Manó. Azt ő maga végzi. Hanem aztán
179 XX | Azzal együtt utazhatol. Ő egyedül megy. Igen derék,
180 XX | mégis gondolt ki valamit. Az ő kezei messze elérnek. Ezt
181 XXI | válogatni az én uradalmamba, az ő megbízásából. Az úrfi bizonyítványodat
182 XXI | szolgálatban.~– Meddig?~– Amíg ő nem fogja mondani, hogy
183 XXI | igaz hitére fogadta, hogy ő egy hét alatt előkeríti,
184 XXI | uram megint nem tehetett; ő megfogta, akit megfoghatott.~
185 XXI | azzal foglalkozott, hogy az ő vadászkirándulásához szükséges
186 XXI | szerencsétlenség éri a vadászaton. Ő pedig maga azalatt, amíg
187 XXI | kevesebb, mint az, hogy ő most ezt az ő édes kedvesét
188 XXI | mint az, hogy ő most ezt az ő édes kedvesét becsukatja
189 XXI | által. Különben is tudta ő azt jól, hogy ki követte
190 XXI | láncnak az egyik vége az ő lábára verve, a másik meg
191 XXI | egy szerelmes asszony az ő imádott urával kétesztendei
192 XXI | is kezdi már hinni, hogy ő verte meg a homo regiust.
193 XXI | nyilatkozattal borul a nyakába, hogy ő is el van ítélve felségsértés
194 XXII | királyi parancslevelet ő kézbesíthetett, s zörgetésére
195 XXII | se szekundált neki, hát ő is abbahagyta.~Az uraknak
196 XXII | Bakala Peti, hogy hol van az ő búzája elvetve?~Világos,
197 XXII | búzája elvetve?~Világos, hogy ő volt az árulkodó.~Csak az
198 XXII | volt; nem kellett félteni. Ő volt a legelső, aki hajnalban
199 XXII | beszélt a királyi biztossal, ő már kiszabadult a kelepcéből.
200 XXII | Alázatos a szolga! (Ez volt az ő köszönési formulája nagy
201 XXII | ide, hogy megmondjam, nem ő inzultálta a homo regiust.
202 XXII | karjánál, úgy húzták utánunk. Ő ártatlan az egész dologban.~
203 XXII | mondta, hogy „befellegzett.”~Ő elérte a célját. De Ponthay
204 XXII | Elhitette magával, hogy ő most egészen acéllá van
205 XXII | is, ami jár, ez lesz az ő napi foglalatossága. Csakugyan
206 XXII | ahhoz a toklyóhoz, aminek ő szánta; de hát így kezdték
207 XXII | ezt az ember megtanulja!) Ő volt a megyei tiszti főügyész
208 XXII | senkit be ne eresszen, mintha ő volna itt az úr a háznál.~
209 XXII | mi, elkorcsult unokák az ő nagyságukhoz képest? Mi
210 XXII | törvényszék elé.~Itt van az ő álmainak rég kergetett bálványa!~
211 XXIII | ez nem jó osztály volt; ő a maga erdőfedte örökségére
212 XXIII | kétfelé: kapják meg azok az ő makkjának és gubicsának
213 XXIII | dicsőséges látvány, ha az ő nemesi alakját kezénél,
214 XXIII | tudom – monda Decebál. – Az ő kedvenc virágai, meg az
215 XXIII | kedvenc virágai, meg az ő kedvenc madara. Csodálom,
216 XXIII | van szerencsém. Megmondta: ő gróf Ponthay Adalbert, királyi
217 XXIII | nagy szerencsét?” Hát, hogy ő bizony azzal a szándékkal
218 XXIII | az megmondja az igazat, ő az egész megmentett pénzt
219 XXIII | hozni nem szabad! Te és ő, még mint vádló és vádlott
220 XXIV | felosztandó nagyanyai birtokot: ő az egyezség aláírása után
221 XXIV | megtérítésének sorka-morkáit. Ő maga pedig, útcsinálás örve
222 XXIV | belőle többet, mint hogy az ő tudósa egy „lodeger Hond”.~
223 XXIV | gyásztiszteletnek; mind ráhagyták, hogy ő kezdje el. Szerencséjére
224 XXIV | beszélsz, atyámfia! – s azzal ő is hozzáfogott a széttekintéshez.~
225 XXIV | magát! Találjuk meg csak az ő csontjait is egyszer! –
226 XXIV | megalázás, Vakandinak! Még ő tartsa a lámpást!~– Így
227 XXIV | ki Decebál lába alól, s ő egyszerre a levegőben maradt
228 XXIV | föltétel alatt, hogy amint ő azt az erősséget felépítteti,
229 XXV | összeköttetései a külföld régészeivel, ő megküldte a burkus, bajor
230 XXV | egyenesen oka annak, hogy ő veszteséges birtokcserére
231 XXV | mennybéli üdvösséget kellene az ő pártfogása mellett megnyerni!~–
232 XXV | kiszámította a mérnöknek, hogy ha ő a kamarának kifizette a
233 XXV | biztos úr szállására, az ő és Rézkuthy jelenlétében
234 XXV | eszét, meggondolta, hogy ha ő most e becsárbul kifizet
235 XXV | eredmény felől. Hol van ő most?~– Ma ment el Erdélybe,
236 XXV | számára 160 ezer forintot, és ő mégis olyan szomorú lett,
237 XXVI | egész diákság így tisztelte.~Ő volt az egyház orgonistája,
238 XXVI | mindig könnyeztek, ahogy ő állítá, a debreceni portul,
239 XXVI | hol az győzte le őt, hol ő azt. Maig is fel van írva
240 XXVI | osztályigazgató per folyt köztünk. Ő még legalább tíz évig elhúzhatta
241 XXVI | fel szokott jönni Bécsbe, ő elhoz magával.~Stb.”~– Mármost
242 XXVI | levél útján érintkezett; az ő eszményképe, Mántay Móric.
243 XXVI | s oda Decebál nem megy. Ő még soha át nem lépte a
244 XXVI | Mántay Móric volt; mert ha ő el nem rontja a dolgot,
245 XXVI | szörnyűködnék rajta, hogy ő százhatvanezer forintot
246 XXVI | ismernek igazán; hogy az még az ő szerelemféltő fantáziáját
247 XXVI | már, hogy micsoda ember az ő Decebálja! Most értette
248 XXVI | megy az a sok pénz, amin ő birtokot vásárol. Rámutogattak
249 XXVI | városban: ezt a házat is ő vette ennek meg annak a
250 XXVI | nem azért, mintha az ő engedelmükre adna valaki
251 XXVI | kocsist meg a hajdút. Azok az ő cselédjeik.~Az a hintó őérte
252 XXVI | Sára asszony ült biz abban. Ő is nagyon jól megismerte
253 XXVI | is. A csoda fogta el! Az ő magzatja, Tanussy család
254 XXVI | semmi festői érzék, hogy ő a koldusok pofáiban valami
255 XXVI | a végzett munka után. Az ő fiacskája is ott tartja
256 XXVI | asszony, késő lévén az idő, ő maga is a hosszú keserves
257 XXVI | Ennek meg ez a latinus neve. Ő az első masinistája a diákoknak. „
258 XXVI | recsegtetve tombolni, hogy ez az ő fiacskája. Ez az Emma gyerek!~–
259 XXVI | amiből az lett, hogy nem ő fogta el a diákot, hanem
260 XXVI | Eléggé nyughatatlankodott ő, amikor megtudta az orgonistától,
261 XXVII | legyen Mike-Pércs és az ő filiái?~Megérkezett az electió
262 XXVII | a bor, ott pedig, ahová ő választott, keményen kell
263 XXVII | mikor arra gondolt, hogy ő most százforintos bankóban
264 XXVII | amikor azt hitte, hogy majd ő az úton tanulja meg a prédikációt,
265 XXVII | elolvassa, megfogja azt az ő feje. – Jó hely ez, nem
266 XXVII | a betörő látogatót. (Még ő minden diákot per „kend”
267 XXVII | szabadkozás Manó részéről, hogy ő nem tud kártyázni! Megtanítják.
268 XXVII | Horkázi úrnak.~Valósággal ő az, amint közelebb jön:
269 XXVII | felé, mintha noszogatná, de ő nem értetté azt el. Végre
270 XXVII | ligetes~Rengetegeiben, hogy ő rettenetes!”~Amire aztán
271 XXVII | abban a hitben lévén, hogy ő az az oroszlán, akire ilyen
272 XXVII | mindezt nézte végig szépen; ő nem kért részt belőle. Az
273 XXVII | nem kért részt belőle. Az ő pünkösdje két héttel hátrább
274 XXVII | ellenkező irányba esik, mint az ő filiái.~Nem tudott menekülni
275 XXVII | somfabotokból, miknek a bunkóját ő maga ritka talentummal madárfejekké
276 XXVII | belőlük a leggorombábbat. Ő csak védelmi eszközrül gondoskodott.~
277 XXVII | ugyanabban az irányban, amelyben ő halad, nemsokára utoléri;
278 XXVII | elbújva Horkázi urat. Az ő veres kiülő szemei voltak
279 XXVII | igen sajnálta ezeket az ő keservesen megszolgált nehéz
280 XXVII | olyan drága pénz, mint az ő krajcárjai!~Horkázinak akkor
281 XXVII | a kocsisban; ezek nem az ő apjának a cselédjei közül
282 XXVII | hadi stratagéma volt az ő körülkerítésére. Ez az ekhósszekeres
283 XXVII | Hisz ez Tánczos uram! Az ő patrónusa, akinek a fiait
284 XXVII | Ők sokan vannak. Ez is az ő embere, ez a gubás.~– …z
285 XXVII | nem háborítja, sőt inkább ő kap osztalékot a város jövedelmeiből.~
286 XXVII | de igen a lábaiban. Ha ő ennek a bozótnak nekiveti
287 XXVII | lábáról is a csizmáját, s ő is ugrani készült.~– Nené! –
288 XXVII | azt a mesterséget, de az ő más terephez szokott paripái
289 XXVIII | azért jár Erdélybe, hogy ő a zsidóknak a főrabbinusa
290 XXVIII | nemzetiség, érdekcsoport kezd az ő személye körül csoportosulni.
291 XXVIII | pillanatban Decebál. Hátha „Ő” adna kölcsön. A nagy Thonuzóba.
292 XXVIII | ördög markából, mint az ő csontkezéből.~Ha ilyformán
293 XXVIII | folyamodni, a szentekhez; ő meg a káptalanhoz fordult
294 XXVIII | szavazatát Belizárnál; s ő, hogy megcáfolja a hitehagyottságáról
295 XXVIII | átkozza az egész restellatiót; ő nagyon rossz üzletet csinál.
296 XXVIII | ingyen bort iszik, akkor az ő bora mind ott pimpósodik
297 XXIX | Belizár sem maradhatott hátra, ő meg a pápista templomot
298 XXIX | emelteté fel romjaiból, s az ő bőkezűségéből kapott végre
299 XXIX | pozsonyi országgyűlésen, az ő széke a felső táblánál volt,
300 XXIX | megmagyarázta a feleségének. – Ha ő beadja a derekát, akkor
301 XXIX | bebizonyítja, miszerint ő az Árpád-ház egyenes ivadéka;
302 XXIX | Decebál azt hitte, hogy ő a legjobb kártyás a világon.
303 XXIX | Ez valami csaló, aki az ő nevét bitorolja.~– Bizony,
304 XXIX | messzire nem vállalkozott, ő csak Piszkéig viszi el,
305 XXX | hozzá Pozsonyba, amiket ő mind félretett felbontatlanul.~–
306 XXX | esetben nem volt ilyen büszke. Ő az osztályban neki jutott
307 XXX | szinte ilyen összegben.~– Ő tehette azt! De én nem utánzom.
308 XXX | őserdős hegyekért, most ő veszi kölcsön, betáblázás
309 XXXI | úgy történtek meg, ahogy ő megjövendölte, előléptetések,
310 XXXI | apádnak is felajánlották, de ő hallani sem akart róla,
311 XXXI | a te életed szerzőjének, ő fizet nekem utána hatezer
312 XXXI | Majd egyszer visszafizeti ő azt még.~Hanem azért mégsem
313 XXXI | mi járata van a Burgban. Ő szabadkozott, hogy csak
314 XXXI | is megengedett, hogy biz ő szokott közvetítő szolgálatokat
315 XXXI | És azután, ha csakugyan ő az, akinek én sejtem, ha
316 XXXI | rézpántos karszékben (ami az ő számára mondva csinálódott) –
317 XXXI | lépcsőn lelebeg.~Csak az ő eltávozása után szabadul
318 XXXI | tekintetre ráismert, hogy bizony ő az! Ezt a szájat, ezt az
319 XXXI | odarajzolta valami tündérkéz az ő szíve hártyájára. Hányszor
320 XXXI | este találkozott Manó az ő kedves bajtársával, Ponthay
321 XXXI | Becsületszó! Mondj igazat!~– Igen. Ő az. A Styx-szigeti vadmacska. (
322 XXXII | szokta nézni a kártyásokat. Ő maga nem kártyázott soha,
323 XXXII | csodaszűzre.~– Csak nem ő az?~– De igen. Barátom!
324 XXXII | Egészen az öregapádra ütöttél. Ő is ilyen erénymegmentésben
325 XXXII | e jeles hölgy iránt. Ha ő most ide szállhatna közénk
326 XXXII | eltántorítások ellen. Ez az ő mostani csodaszereplése
327 XXXII | volt belőlük 1000 darab. És ő mégis azt a szándékát árulta
328 XXXIII | kifejezni: „fensterln”. Az ő divatjuk. Senki sem ütközik
329 XXXIII | mind a ketten a házba? Az ő dolguk. Tán jobban esik
330 XXXIII | Azt is kitaláltam.~– Ő most is oda van. Egész reggeli
331 XXXIII | mulatság, családi ünnep, ott ő mindenütt tudja magát hasznossá
332 XXXIII | asztaláról lehull. Pedig ő rájuk vadászik. Felhajtja
333 XXXIII | meg kell mondanom, hogy ő büszkeségéről sohasem tett
334 XXXIII | abban az állásban, amit ő a politikai életben elfoglalt,
335 XXXIII | szeretetteljesen kér, hogy az ő kedvéért mondjak le a tiszti
336 XXXIII | tiszti rangról, térjek haza. Ő átengedi nekem őskövi uradalmát,
337 XXXIII | gazdálkodjam rajta. S minthogy ő soha senkitől sem kért az
338 XXXIV | elszakadt az ifjú, azóta ő is nagyot változott, a gyermekből
339 XXXIV | voltak láthatók, s azokból ő aranyfogantyús lorgnonnal
340 XXXIV | Ezekből mind válogathat „ő” a fia számára.~(Hiszen
341 XXXIV | értsen az alatt, hogy az ő apja most egyszerre olyan
342 XXXIV | ismert alak a diákéletből, az ő diákkorában contrascriba
343 XXXIV | valami kerülő úton, hogy ő viseli az egyházmegyei jegyzői
344 XXXIV | is kaphatsz az anyádnál. Ő titokban rákapott. Látott
345 XXXIV | félreeső szögletszobában ő vetette meg az ágyat az
346 XXXIV | ünnepen az egész eklézsia az ő bűneinek és bűnhődéseinek
347 XXXIV | volna közbeszólni, hogy ő ugyan nem írt semmi levelet,
348 XXXIV | bizonyosan azt hiszik, hogy ő a templomban fütyülni szokott,
349 XXXIV | nem is teheti más, mint ő, aki színről színre látta
350 XXXIV | csaknem egyedül hangzott az ő szava: úgy elhalkallódott
351 XXXIV | meszelt padmalyára; nincs „Ő” odafestve, de azért mégis
352 XXXIV | szónok annál jobban izzadt; ő maga érzé azt legjobban,
353 XXXIV | hatásában gyönyörködjék, ő észrevette, hogy találkozik
354 XXXIV | benőtt serteszakállnak, az ő kedves hajdani cimboráját,
355 XXXIV | való francia társalgásra, ő kint tanult az akadémiákon
356 XXXIV | harmadik tál étel, ez az ő vizeskancsójához a borjárulék,
357 XXXIV | utódját. Csodálom, hogy ő most nincsen itten.~A tűzhalmi
358 XXXIV | vallom, hogy minden, amit ő tett és mondott, isteni
359 XXXIV | biztatták minden oldalról.~Ő azonban rájuk sem ügyelt,
360 XXXIV | komjáti kánonok”, csak az ő gallérját eresszék! Hisz
361 XXXIV | neki Galgai Jancsi, hogy ő nem akar ám pappá lenni,
362 XXXIV | egész patikánál, még az ő lakodalmán táncolni is kell
363 XXXIV | természetesen nem kártyázott; ő nem szokott krajcárban játszani.~
364 XXXV | Hagyjuk szegény anyámat. Az ő felfogását megmagyarázza
365 XXXV | meg előle az asszony. Ha ő az egyik öklét emelte föl,
366 XXXVI | elmondtam azt, amit láttam. Ő küldött oda az úrfi után
367 XXXVI | biztosítá a barátját, hogy az ő kedvese éppen olyan könnyű
368 XXXVI | könnyű szerrel utazik, mint ő maga, s az igényei olyan
369 XXXVII | lépésnyire jön utánam a mama. Ő is rád fog ismerni bizonyosan,
370 XXXVII | hogy visszatartóztasd; ő nem engedi, hogy a köztem
371 XXXVII | utánam jöjj. Ekkor aztán majd ő fog meg téged. Ő siet rád
372 XXXVII | aztán majd ő fog meg téged. Ő siet rád ismerni, a jó barátságot
373 XXXVII | hátulsó falépcső vezetett az ő szállásához, ahol ő napestig
374 XXXVII | vezetett az ő szállásához, ahol ő napestig verte a zongorát,
375 XXXVII | ifjúhoz, akit régóta szeretek, ő is csak engem szeret. Jól
376 XXXVII | fokozott ajánlatok között. Ő is a női erény biztosításában
377 XXXVII | találta ezt az előjátékot. Ő egyszerre színt vallott,
378 XXXVII | vallott, s megmondta, hogy ő egészen aranyból van; amihez
379 XXXVII | nyomra vezessen.~(Hiszen ő tanította arra, hogy mindig
380 XXXVIII| hogy mi ennek az értéke!~Ő csak azt látja, hogy ez
381 XXXVIII| olajfestményt a zomotor jelenetével ő egyenesen a nemzeti múzeum
382 XXXVIII| zászló után. Felment biz ő egy pozsonyi fiakkerrel,
383 XXXVIII| a történelemírót (ki az ő viselt dolgait meg fogja
384 XXXVIII| A diótörő mintha csak az ő miniatur szobrocskája lett
385 XXXVIII| senki sem más, mint az ő régi ismerőse. Ezek a rendetlen
386 XXXIX | a homok megmutatja, hogy ő tud repülni. A felhő elkergeti
387 XXXIX | odabenn a gunyhóban, de ő ugyan a világ minden kincséért
388 XXXIX | bivalynak viszont, azért, hogy ő bivaly, nagy az ő filozófiája.
389 XXXIX | hogy ő bivaly, nagy az ő filozófiája. Valahol maga
390 XXXIX | legelni. Ilyent sohasem kapott ő otthon „a nagyságos mamánál”.~
391 XXXIX | hogy „kávé”.~Még ez is az ő dolga volt. Vasserpenyőben
392 XL | Lizandráját! Akkor aztán ő vette Lizandrát a karjára,
393 XL | a termetét, várjon, míg ő odaérkezik, és segít!~Azért
394 XL | szigetnek nyelvén) sorra járt. Ő maga csak a mások jó étvágyában
395 XLI | Sokszor mondták neki, hogy ő a legszebb asszony hét vármegyében:
396 XLI | nevét kihagyta a meghívóból, ő sem fog részt venni az egész
397 XLI | hagyja, hogy vezesse mármost ő a nemesi bandériumot. Ő
398 XLI | ő a nemesi bandériumot. Ő most megy haragját „in anima
399 XLI | gyűlölködő testvér, Belizár! Ő az udvari bennfentes, az
400 XLI | az udvari bennfentes, az ő tanácsára hallgatnak odafenn.
401 XLI | hallgatnak odafenn. Bizonyosan ő terjesztett a magas körökben
402 XLI | mindenki rá vadásszon, s ő meg ne védhesse magát.~A
403 XLII | állásából is az tűnt ki, hogy ő magát tartja az ország legelső
404 XLII | nem úgy csinálták, ahogy ő képzelte. Nem azt kiáltották
405 XLII | csapás volt! Nem törődött ő tovább az egész tanácskozmánnyal,
406 XLII | Decebál a fiskálisával, hogy ő nem barikádot építeni jött
407 XLII | ment ki, hogy miután az ő házassága Sára asszonnyal
408 XLII | törvénytelen szülött; annak tehát ő megtiltja a Tanussy név
409 XLIII | bombái el nem hatoltak, ő kiment a nádorvonalra, a
410 XLIII | személyesen érdekelte.~Ez volt az ő kenyeres pajtása, Ponthay
411 XLIII | titkot nem tartott előtte, s ő jól meg tudta a férjét vigasztalni.~–
412 XLIII | férjének azt: „Bizony nem ő az, aki ott áll a bombavető
413 XLIII | gondolat ellen, hogy most az az ő egyetlene kiálljon oda a
414 XLIII | álljon ott addig, amíg vagy ő beesik rajta, vagy az a
415 XLIII | azt mondá neki:~– Igen! Ő az!~Akkor aztán Manó is
416 XLIII | aztán Manó ágyúja felelt.~Ő jól is célzott, jól is idősített.
417 XLIII | végeztünk – mondá Manó, s aztán ő is összeroskadt, oda a kedvese
418 XLIV | félrehúzta magát. Csakhogy ő az ellenkező póluson kereste
419 XLIV | az a scandaleux enfant az ő saját fils terrible-je!
420 XLIV | szégyellt ráborulni. Ellenben az ő gránátja belecsapott a császári
421 Uto | hitves a halál torkából, s az ő szeretetteljes ápolása mellett
422 Uto | haja, mint 1849-ben volt. Ő tudja, hogy mit csinál vele.
423 Uto | Nevetnek rajta, s arra ő nagyon büszke. „Gyáva nemzedék!” –
424 Uto | szoktak küldeni pontosan. Ő maga sem tudja azt, honnan;
|