Fezejet

 1 VIII |         se próbáljon háborgatni bennünket! Jövel, te, messiásom!~S
 2 IX   |  édesanyánk bizony nem tanított bennünket egyébre, mint hogy a jó
 3 XIV  |    parasztság! Mind agyonvernek bennünket.~Az elválhatatlan kortesvezér,
 4 XVI  |    nevem mától.~– Ha meglát itt bennünket.~– Hát lásson meg. Jöjjön
 5 XIX  |         Azok nélkül felfalnának bennünket az egerek.~– Mért nem tartotok
 6 XX   |         Isten, hogy sohase láss bennünket többet.~Manónak végigborsódzott
 7 XX   |         együtt ne üldözhessenek bennünket. Szavunkat adtuk egymásnak,
 8 XXVII|    belőle.~– Mindjárt utolérnek bennünket, Tánczos bácsi!~– …dd erőködjen…~
 9 XXX  |     élőszóval.~– Hát exequáltak bennünket. El tetszett feledkezni
10 XXXIV|         Amióta maga itt hagyott bennünket, mintha a boldogságot is
11 XXXIV|   poshadt káposztával tartottál bennünket, szegény tékozló mendikásokat.~
12 XXXV |         Hogy a finnekkel akarsz bennünket rokonságba hozni? A fókavadászokkal?~
13 XXXV | Lizandra. Nagy a világ, betakar bennünket. Isten keze oltalmazzon