Fezejet

 1 XX    |     vannak már.~– Hát Isten veled, Böske.~– No, én csak elszökném
 2 XX    |  vívunk, se nem perlekedünk veled. Amit tettél, jól tetted.
 3 XX    | olyan nagyon! Én nem akarok veled birkózni.~Most aztán egészen
 4 XXIII |    a pénzedet. Hisz odajött veled együtt azon a reggelen a
 5 XXV   |       Jó lesz. Aztán én meg veled járok sorra látogatni a
 6 XXVII |    Nohát, ha senki sem akar veled cserélni, cserélek én! –
 7 XXXII | Igen komoly dologrul akarok veled beszélni. Én szeretnék tőled
 8 XXXV  |    tied nekem. Isten legyen veled.~Azzal ellenállhatlan erőszakkal
 9 XXXVII|    szála is elégjen, oda is veled mennék. Nem tehetsz te velem
10 XXXVII| vele örömbe, bánatba. Isten veled. Lizandra.”~– Ez nem igaz,
11 XLI   |     felhívásról beszélsz?~– Veled nagy méltatlanságot követtek
12 XLI   |      s ha azok után, amiket veled közölni fogok, azt mondod,