Fezejet

 1 II   |        szekérvárnak, ami futtában útját állta. De úgy ugrálta azokat
 2 IX   |          ember lesz!” – Annak már útját álltam. „A másvilágról hoz
 3 XVIII|   szaladni mérgesen, de az Albino útját állta, visszahozta.~– Sacrebleu!
 4 XX   |       igazán megijedt. Elállta az útját a távozni akarónak, úgy
 5 XX   |   durcásan a fiú, s félretolta az útját álló leányt, s kiment a
 6 XXII |          Szépen kiegyengítette az útját.~– Nekünk azonban van hatalmunk,
 7 XXXI |           de hogy én határozottan útját álltam, kénytelen volt az
 8 XXXIV|          adókérdésben, ennek kell útját állnom. Azonkívül a tractualis
 9 XXXIV|     toronyirányában a mezőnek, az útját szelő patakot átugrotta,
10 XXXIX|      menekülhetett már vissza, az útját elvágták a csikaszok; bivalyfővel
11 XXXIX| komondoraikkal. Arrafelé veszi az útját.~Egyszer aztán, ahol a nádas
12 XLI  |    szenvedély, mint nap a bolygók útját, sávol maga körül. Nem bírta