Fezejet

 1 XVII  |         Majd bolond vagyok, hogy megmondom! – Hogy azután megint úgy
 2 XIX   |            unszolá az asszony.~– Megmondom igazán. Kegyelmed, nénémasszony,
 3 XX    |          tegyék?~– Odamegyek, és megmondom az igazat.~– Hova mégy?~–
 4 XX    |       kérdezősködnöm?~– Azt majd megmondom a grófnak magának.~– No,
 5 XX    | ajánlatát, de nem fogadhatom el. Megmondom az okát. Van egy jó pajtásom,
 6 XXI   |          de lélektani tény.~– Én megmondom a módját, hogy hogyan lehet
 7 XXII  |      rabnak lennem. Aztán azt is megmondom előre, hogy meg ne próbálják
 8 XXVII |   Énvelem dacolni nem lehet! Azt megmondom, hogy addig az egész úton
 9 XXXI  |   énnekem hűségesen megmondod.~– Megmondom igazán.~– Becsületszavadat
10 XXXIII|        csillagokon túl?~– Hát én megmondom neked, hogy mi van az utolsó
11 XXXIV |    megelőzte a szavait.~– Igazán megmondom, hogy mind e mai napig nehéz
12 XLI   |     volna neked ezt a fájdalmat. Megmondom, hogy mi okozza azt; és