Fezejet

 1 I      |    voltam a nagykövetségnél; nem ismerem ki magamat az itthoni állapotokban.~
 2 I      |         önkéntesen.~– Nagyon jól ismerem én azt a vármegyét – kezdé
 3 I      |       Tuhutum vármegyei hajdúkat ismerem, azoknak hite és vallása
 4 IX     |        fölötte, mint egy mentor. Ismerem a természetét, tudom, hogy
 5 IX     |    görögül van, akár diákul, nem ismerem én az ákombákot. Én csak
 6 X      |        akarnám én önt elámítani? Ismerem én a haszonlesést? Ide tessék
 7 XVII   |         Bizony, pajtás, ahogy én ismerem a különbséget a szép császárváros
 8 XXXVII |        tőle az ilyen gonosztett. Ismerem én ezt a fickót! Majd rátalálok
 9 XXXVIII|          meg a kísérő.~– ’Sz úgy ismerem, mint a saját testvéremet!
10 XXXVIII|    újszőnyi kettős leányok. Csak ismerem Vakandit!~– Ez az úr Justus
11 XXXVIII|            kérdezé tovább.~– Nem ismerem – szólt stracchinót kenve
12 XLI    | szeretőidet, ahányat otthagytál. Ismerem jól minden gonoszságaidat.~