Fezejet
1 V | a sarkából.~– Itt jön a Decebál!~Ez a bátya. Az elsőszülött
2 V | viseletükkel is ápolni szeretnek.~Decebál sima, ránctalan kordován
3 V | megtagadni az atyafiságot. Decebál a homlokát összehúzva hordja,
4 V | testvérek.~Természetesen, Decebál is elhozta magával a maga
5 V | öcsémuram! – kiált oda a belépő Decebál az öccsének.~– Fogadj Isten,
6 V | felfelé fordított öklét.~Decebál aztán a saját öklével olyat
7 V | ismétlik a szíves ökölcsapást.~Decebál a terem másik oldalán terített
8 V | aki a vacsorát fizeti.~Decebál a bal kezében egy hosszú
9 V | rézgaras közte? – kapcáskodék Decebál a triumfáló öcsbe.~Az minden
10 V | ehhez a borhoz! – uraskodék Decebál.~Ezen nagyot kacagtak a
11 V | diószegivel, akkor előhozták a Decebál hajdúi a pincetokokat. Azokban
12 V | hegyaljaival telt palackok voltak.~Decebál azokat a palackokat belerakatta
13 V | Igyál pajtás, jó a szállás!”~Decebál azért is Belizár poharát
14 V | asztalra.~– Nem bánom! – mondá Decebál. – Szeretném öcsémuramtól
15 V | Belizár.~Tudniillik, hogy Decebál úrnak a neje elébb Király
16 V | gyepre, bajszos! – szólt Decebál, a kis asztalra dobva aranytól
17 V | az, Petykó pajtás – szól Decebál. Nem úgy játsszuk a filkót,
18 V | mert igaz. A biz úgy van.~Decebál bátya megrúgta a játszóasztalt,
19 V | fojtotta vissza a választ Decebál keblébe, arra a megbántásra.~–
20 V | vér keveredett az ereibe, Decebál bátya!~Ez a paraszt sértés
21 V | bátya!~Ez a paraszt sértés Decebál anyjának szólt.~Ej, ej!
22 V | De ezt nem is tűrte el Decebál, öklével az asztalra vágott,
23 V | halott.~– Csigavér! – hörgé Decebál, aki, mint valami nagy diadal
24 V | harsogtatják, odakerül hátulról Decebál oldalához Dabajkó uram,
25 V | biztos! – rikácsolt fel Decebál. – Eb ura a fakó! Otthon
26 V | engedelmeskednek, a kutya bánja meg.~Decebál éktelen haragba jött; az
27 V | azt, hogy el ne vesszen, Decebál feltette a fövege hegyébe;
28 VI | fekvő vármegyeház elé. Elöl Decebál a Belizár szűrével a nyakában,
29 VI | oldalait végigdöngetni.~Tanussy Decebál sohasem volt annyira ittas,
30 VI | Belizár! – rikkanta reá Decebál, s újrakezdték a nótát a
31 VI | beszél odalenn? – kiálta Decebál a tömeg közül kiválva, s
32 VI | héj, Belizár? – ujjongott Decebál – itt van a rézorrú bagó!~
33 VI | vagy te? – horkantott rá Decebál. – Homo regius? Király és
34 VI | parganéttal előreszegezni.~Éppen Decebál volt, akinek legközelebb
35 VI | gyökkentéssel olyan görbére hajtotta Decebál vasmarka, hogy szénavonyogónak
36 VI | nem jó ungorkodni.~Csak Decebál maga maradt meg az utcán.
37 VII | annak a négy paripának, s Decebál éjfél után egy órakor indult
38 VII | gyűltek össze a juhászok. Decebál meghallotta a víg rikoltozást,
39 VII | nevet kapta a keresztségben Decebál felesége, saját magának
40 VII | magyarázatot lehessen keresni? Hisz Decebál eszes és tanult ember.~Volna
41 VIII | csapszékről maradt rám.~Decebál összeütötte a bokáját, s
42 VIII | S ez is megkerült.~Amint Decebál haragos életepárját dallal,
43 VIII | kacagástól, amit különösen Decebál elkövetett; de a két cimbora
44 VIII | már a frissibül való volt; Decebál nagy dévajkodással aprózta
45 VIII | világába. Odamegy egyenesen Decebál úrhoz, s a nagy danolás
46 VIII | közben megrántja a dolmányát.~Decebál hátranéz, s amint ezt az
47 VIII | Thonuzóba sírját!~Erre a szóra Decebál arca egyszerre a megdicsőülés
48 IX | igaz?~Az a valami volt a Decebál bőrerszénye, amiben az aranyai
49 IX | azzal a határ pénzzel, amit Decebál az öccsétől elnyert a kártyán.
50 IX | nagysám, hogy egy Tanussy Decebál egy ilyen kreaturára még
51 IX | hogy jobb szeretném, ha a Decebál ezt a szalagot akár az örmény
52 IX | megijednek tőle. Vesztére éppen a Decebál keze ügyébe került. Az pedig
53 IX | mi a szöszön! Hisz nekem Decebál sohasem ád pénzt a kezembe,
54 IX | vasárolja el!~– Hát aztán, ha Decebál keresi?~– De nem fogja ám
55 IX | kell nekünk hárítanunk a jó Decebál fejéről. – Ezért gondoltuk
56 IX | katonasággal volt egy csetepaténk, Decebál egy cserepárnak úgy a fejébe
57 IX | aki megesküszik rá, hogy Decebál estétől reggelig ott mulatott
58 IX | eltagadjuk. És ilyenformán Decebál nemcsak hogy nem foga keresni
59 IX | és toilette-re.~– De majd Decebál kérdezni fogja, hogy honnan
60 IX | a kontót nem látná, hogy Decebál csak a vendégágyakra való
61 IX | mondta azt el magának a Decebál soha?~– Nem szokta ő soha
62 IX | odavetődött a házunkhoz Decebál; az övé volt az egész rengeteg
63 IX | voltam. S engemet Tanussy Decebál hazahozott a kastélyába.
64 X | egyszerűen ignorálja.~Amíg Decebál három ajtóra ráfordította
65 X | Ott? – hörgé meglepetve Decebál.~– Ugyanott!~– Fatális állapot! –
66 X | Fatális állapot! – mormogá Decebál, az ujjával a hajába markolva. –
67 X | egy csákányfejet, s azt Decebál kezébe tette. Az uraság
68 X | tudják! Csak belebeszélnek.~Decebál ezer bocsánatot kért, s
69 X | dalia lehetett, mint Tanussy Decebál! Vajon hányan dicsekedhetnek
70 X | így szólt: „Thonuzóba”.~Decebál két kézre fogva csókolta
71 X | kiálta fel lelkesülten Decebál.~– Csak csendesen! Barátja
72 X | nagyon drága. S ámbátor Decebál az éjjel nagyon sokat ivott,
73 X | tanakodás lett; ami közben Decebál még azt is elfelejtette,
74 X | esve, hogy el fog késni Decebál az ülésről; kudarcot vallanak
75 X | senki sem dirigálja őket. Decebál előszobájának az ajtaján
76 X | ablakon keresztül.~– Hej, Decebál! Gyere már elő a kriptádból!
77 X | igen! Dehogynem! – monda Decebál, zsebébe téve a nagybecsű
78 X | Majd megméretem – dörmögé Decebál.~– Önre bízom, barátja az
79 X | el nem maradt.~Ellenben Decebál figyelmes szemei észrevették,
80 X | pontban az óraütésre.~Tanussy Decebál azalatt, amíg Sára asszony
81 XI | Amilyen büszke Tanussy Decebál arra, hogy az ősapja hozta
82 XI | szokatlan észjárású embert, mint Decebál, Vakandi és Horkázi? Vagy
83 XII | zöld asztal mellől Tanussy Decebál, mint a párt vezérszónoka,
84 XII | tartozik). Csak Tanussy Decebál marad a székében ülve, s
85 XII | lármázzák ki magukat.~Tanussy Decebál érezte, hogy most következik
86 XII | a veszedelem vége. Csak Decebál volt elégedetlen, hogy bennzápult
87 XII | gyülekezet egyszerre mind Decebál felé fordítá az arcát.~Egyetlenegy
88 XII | tekintete vasvilláját Decebálba.~Decebál felállt a székéről. Sápadt
89 XIV | birtokhalmazban, ami Tanussy Decebál uradalmát képezte, büszkén
90 XIV | tudja elolvasni. Csak éppen Decebál, meg tisztelendő Horkázi
91 XIV | egy kis ízetlenkedés is Decebál és Sára között. Az asszony
92 XIV | Lett amiatt nagy patália! Decebál alig tudta magát kivágni.
93 XIV | eszményképe volt: az a Tanussy Decebál, aki soha semmi hatalom
94 XIV | Emmácskát bizony itt feledték.~Decebál talán nem is tudta, hogy
95 XV | valamennyien.~De végre előkerült Decebál valahonnan; az ment oda
96 XV | amivel fenyegetőzött, ha Decebál és Bakala Peti kétfelől
97 XV | leimádkozzák onnan a nyeregből.~Decebál maga ugrott fel aztán a
98 XV | zendülők közé? – dorgálta Decebál a hajdúkat.~– Ugyan mivel
99 XV | nem cseléd! – súgá oda Decebál a homo regiusnak.~– No,
100 XV | kelletlen képpel viszonoztak; Decebál nem is fogadta el.~– De
101 XV | visszavonuló ellenség számára, csak Decebál maga ákációzuskodott: mindenképpen
102 XVI | Emmanuel~– Bálványom! – sugá Decebál a felesége fülébe – siess
103 XVI | regius.~És az a Tanussy Decebál, aki a hősök, a hadvezetők
104 XIX | Sára asszony, hogy betört Decebál szobájába, hogy a férjét
105 XIX | leterítve, nyújtózkodott Decebál, nagyobb kényelem végett
106 XX | Hiszen jól tudta, hogy Decebál apa mit csinál Belizár nagybátyával –
107 XXI | humaniorába fölvétetett.~Decebál sietett a levél tartalmát
108 XXI | nekem?~– Hahaha! – kacagott Decebál. – Ugyan, tedd meg azt egyszer,
109 XXI | tudom, de majd megtanulom.~Decebál még jobban kacagott.~Sára
110 XXI | a másikat meg a féreg.~Decebál kiszabadult a credóból azáltal,
111 XXI | asztalfőn, mint egy bálvány.~Decebál pedig csak azért is erőszakolta
112 XXI | által körülhordott tálat.~Decebál emiatt még jobban kegyetlenkedett
113 XXI | kapott Belizár? – sürgölé Decebál.~– Kétesztendei várfogságot
114 XXI | a fogukat szítták. Csak Decebál veté oda, színlett közönnyel:~–
115 XXI | irgalmas az az ítélet. Végre Decebál megnyugtatott minden embert.
116 XXI | nyilat akart a szívébe lőni Decebál: megfogta az asszony kezét,
117 XXI | te, Petykó! – kiáltá rá Decebál. – De felvadászcsizmáztad
118 XXI | oka lehetett a panaszra. Decebál egyre kóborolt szanaszét
119 XXI | szerencsekívánatai közt.~Ez az intermezzo Decebál kedélyét enyhébb hangulatba
120 XXI | visszatért a kastélyba, Decebál sietett is felkeresni az
121 XXI | pedig maga azalatt, amíg Decebál Erdélyben jár vadászaton,
122 XXI | magának.~Ebbe a szándékába Decebál is beléegyezett.~Többet
123 XXI | útnak indul Debrecenbe. Decebál még bevárja a Szilágyságból
124 XXI | hajnalban.~Olyan kedves is volt Decebál, hogy ez este nem ment a
125 XXI | búcsúvétel is igen érzékeny volt. Decebál maga bugyolálta mindenféle
126 XXI | bizonyíték lett volna, az a Decebál által leszakított Lipót-rend.
127 XXI | Kérem.~– Nem bánom, ha Decebál megkapja a kétesztendei
128 XXI | idő! Erre a följelentésre Decebál meghívást kap Bécsbe, a
129 XXI | vissza. Azalatt pedig, amíg Decebál Bécsben jár, kegyelmességed,
130 XXI | dolognak a lefolyása.~Tanussy Decebál, ha azt megtudja, hogy a
131 XXI | meg nem jósolhatja. Hogy Decebál megpuhulva jön ki a börtönből:
132 XXII | parancsolatot? – szólt elcsodálkozva Decebál. – Nem emlékezem én rá,
133 XXII | elolvasta a tartalmát.~– Decebál komám. Ez királyi parancslevél.
134 XXII | mintha mákot akarnának vetni.~Decebál megkísérté elkezdeni a kacagást,
135 XXII | ez meg benneteket – szólt Decebál megnyugtatólag. – A legmagasabb
136 XXII | már ez cudarság! – mondá Decebál. – Ennyi poltronságot nem
137 XXII | Tessék helyet foglalni!~Decebál el is foglalta a helyét
138 XXII | tekintetes öcsémuramnak?~Decebál felkapta az állát erre a
139 XXII | dölyfösen talpra ugorva Decebál. – Nem jöttem én ide magamat
140 XXII | feladás.~Most már dühbe jött Decebál.~– Ki volt az a gézengúz?~–
141 XXII | van a zsebemben – mondá Decebál, s odanyújtotta azt a királyi
142 XXII | ahogy már egyszer láttuk; Decebál ezt a szobát igyekeszik
143 XXII | is éppen azt akarta, hogy Decebál oda jusson. Szépen kiegyengítette
144 XXII | asztalon Szent István koronája.~Decebál fogta a királyi parancslevelet,
145 XXII | Flagrans delictum volt!~Decebál összeütötte a sarkantyús
146 XXII | felkísértette magát a cuculloriumba Decebál, még akkor egészen tetszett
147 XXII | porkoláb”) – rivallt rá Decebál. – Rab vagyok. A császár
148 XXII | jelent meg. Azt elszavalta Decebál, mikor magára maradt. Elhatározta,
149 XXII | Mit csináltál, barátom?~Decebál odatartá eléje a tenyerén
150 XXII | fogják megérni, hogy Tanussy Decebál egy könyörgő sóhajtásra
151 XXII | Csak első nap van ez így.~Decebál elkezdett dühösen járkálni
152 XXII | Csak akkor vette észre Decebál, hogy hová jutott. Hisz
153 XXII | véleménye.~– Keressük! – dörmögé Decebál, s levetette a kabátját,
154 XXII | be akart jönni az ajtón, Decebál széket emelt rá.~– Be ne
155 XXII | véget a nagy búvárlatnak.~Decebál egészen meg volt elégedve.
156 XXII | nagy hamar kiexpediálta Decebál. Még takarítani sem engedett
157 XXII | kellett vinni Anonymus úrnak.~Decebál addig az ideig, amíg a tudós
158 XXII | tartalmát.~Dehogy hallgatta ezt Decebál. Mikor vége volt, azt kérdezte
159 XXII | elküldöm – kiáltá utána Decebál.~Végre megérkezett a várva
160 XXII | annak az elsőszülötte pedig Decebál…~Ki hát akkor az igazi „
161 XXII | Magyarországon ez idő szerint? Decebál büszkén egyenesedett föl,
162 XXII | hosszas elmerengés után Decebál.~– Bizony mondom, hogy feltaláltam,
163 XXII | ravaszul hunyorítva a vakandok.~Decebál fejet csóvált.~– Az még
164 XXIII | Adalbert gróf és Tanussy Decebál közötti gyűlölködésnek a
165 XXIII | a másik aztán a mienk.~Decebál még nem adta be a derekát;
166 XXIII | súlyt errefelé billentse.~Decebál kiállta még aznap is a rabkoszton;
167 XXIII | tehozzád méltó szituáció.~Decebál maga is úgy találta, hogy
168 XXIII | már éppen elkacagta magát Decebál.~– No, hát ha tartozom magamat
169 XXIII | is elszármazott a jókedv.~Decebál kezet szorított a hivatalos
170 XXIII | is lehet kifogást tenni.~Decebál nem is tartott elébbvalónak
171 XXIII | Már erre nevetni kezdett Decebál.~– Úgy látom, egészen fel
172 XXIII | szabadultok! – hatalmaskodott Decebál. – Aki énnálam ebédel, az
173 XXIII | küldte ide, tudom – monda Decebál. – Az ő kedvenc virágai,
174 XXIII | orcájára, amennyi csak ráfér.~Decebál, mire magához tért, azon
175 XXIII | ameddig te. Két esztendeig.~Decebál felpattant erre a szóra.~–
176 XXIII | keresztvíz sem maradt meg.~Decebál felugrott, összevissza ölelte,
177 XXIII | kezemre.~– Erre a kis kézre?~Decebál csókokkal halmozta el azt
178 XXIII | fölöttébb mulatságosnak találta Decebál. Ha már az embert elítélik
179 XXIII | Most már egészen az övé!~Decebál nagyon regényesnek találta
180 XXIII | mondá azt magában Tanussy Decebál.~S aztán a boldogságnak
181 XXIII | Egyszer ilyenformát talált Decebál a felesége előtt kiejteni:~–
182 XXIII | nyomorúságos aranyért! Egy Tanussy Decebál kereskedjék miatta? Keverje
183 XXIII | adott replikára aztán megint Decebál keblében ütötte fel a fejét
184 XXIII | egész nap harisnyát kötött, Decebál pedig végignyújtózott a
185 XXIII | teljes álló hétig kiállta Decebál ezt a, hol napfénnyel, hol
186 XXIII | Mindjárt elő is keríttetett.~Decebál látta (bár el volt fordulva),
187 XXIII | nem őrá néz a csákányság! Decebál aláírta az egyezséget.~Mikor
188 XXIII | függőpecsétes iratot, s azt kitárta Decebál elé.~Az volt a királyi amnesztialevél. –
189 XXIII | az excellencia fiókjában.~Decebál elolvasta, s ott hagyta
190 XXIV | XXIV. Thonuzóba sírja~Mikor Decebál újra benne találta magát
191 XXIV | akadnak rájuk.~Dehogy várta be Decebál, amíg Mántay Móric nekifekszik
192 XXIV | a világon meg nem érti.~Decebál is tudott németül (amennyit
193 XXIV | oldalán végezték.~Jó, hogy Decebál nem értett meg belőle többet,
194 XXIV | kibontása.~A sír megnyitására Decebál egész ünnepélyt rendezett,
195 XXIV | ősi medvebőr kalpagot.)~Decebál valami lázforma reszketést
196 XXIV | amíg az ideje el nem jön.~Decebál azt mondta rá:~– A lelkemből
197 XXIV | bosszúérzet tölthette el Decebál szívét a kegyetlen Árpád-házi
198 XXIV | meghatározni törekszik, Decebál és Vakandi csak azt kutatják
199 XXIV | rejtette el!~És íme, amint Decebál hozzányúlt a csontváz állkapcsához,
200 XXIV | meg valaki a prófétákat.~Decebál a kezét akarta megcsókolni
201 XXIV | falba – vigasztalá a tudóst Decebál. – Úgy van ez, hogy a te
202 XXIV | nyugodott bele Vakandi, s erre Decebál kilépett az üreg ajtaján,
203 XXIV | Ne ordíts! – horkanta rá Decebál. – Nem kitrombitálni való
204 XXIV | segítek én azon! – szólt Decebál, s kikiáltott a sírból: „
205 XXIV | palackot, a másikba a lámpást, Decebál odatartotta a hártyairatot
206 XXIV | nem férhet hozzá többé!~Decebál az érzelmek terhe alatt
207 XXIV | gondolat is megrémledezni Decebál agyában, hogy ez az érdekes
208 XXIV | svalizsérekkel, s aztán Decebál nem teszi meg azt, hogy
209 XXIV | találta az eskü formájának Decebál, kihúzva Thonuzóba hosszú
210 XXIV | négy tudós komoly férfiú, a Decebál által kinyújtott pallosra
211 XXIV | fontosságát.~Mit fog ezzel Tanussy Decebál kezdeni?~– Bástyát építtetek
212 XXIV | földteke esett volna ki Decebál lába alól, s ő egyszerre
213 XXIV | No, az már más! – monda Decebál, odaadva kezéből a rozsdás
214 XXIV | el a szád! – dörmögött rá Decebál restelkedve. (Az ember meg
215 XXIV | belerakassanak: az a láda Tanussy Decebál és Rézkuthy pecsétjével
216 XXIV | becslőmestere megérkezik.~Decebál ráállt az indítványra; de
217 XXV | legutolsó dolga.~Egy napon Decebál kap egy összevissza vidimált
218 XXV | csak hadd jöjjön az ánglus.~Decebál úrhoz illő módon gondoskodék
219 XXV | egymást nem értő urak között. Decebál a tanusvári házában fogadta
220 XXV | pecsételve a királyi ember és Decebál címeres gyűrűivel. Rézkuthy
221 XXV | visszatartóztatva a futni készülőt Decebál.~– Azt, hogy bolond. Én
222 XXV | Nem adom! – kiálta fel Decebál, még a szemei is vörösek
223 XXV | kevésbé adom oda! – kiáltott Decebál, kinek a homlokán gyöngyözött
224 XXV | kormány érdekeit képviselem.~Decebál aztán fogta magát, megmagyarázta
225 XXV | mondott is hozzá, amiből Decebál azt vélte megérteni, hogy
226 XXV | generositást hozott napvilágra Decebál irányában, mosolyterhes
227 XXV | ami szerint aztán Tanussy Decebál „csak” százezer forintot
228 XXV | fejét és félrekotródott. Decebál aztán, mint aki azokat,
229 XXV | mert még rá talál állni.~Decebál futott haza. Az az idegroham
230 XXV | ott lesz Tanusvárott. – Decebál rögtön befogatott, s vágtatott
231 XXV | egy szót sem, mikor már Decebál mindent előadott.~– No,
232 XXV | megszólalásra.~– Azt mondom, édes Decebál, hogy az Emma fiad nagyon
233 XXV | fogsz vele elégedve lenni.~Decebál kapott az ajánlaton, felkereste
234 XXV | egy hétre medvevadászni.~Decebál elnevette magát.~– Mért
235 XXV | mindez valóság? – triumfált Decebál.~– Mindent elhiszek.~– Hát
236 XXV | kérdő tekintettel fordulva Decebál felé. A férj elérté a kérdést,
237 XXV | csókolózom velük, ahogy te.~Decebál fölkelt, rendeleteket adni
238 XXV | Vigye úgy a dolgát, hogy Decebál sohase maradjon két nap
239 XXV | egy sem kerül azok közül Decebál puskacsöve elé!~Itt hát
240 XXV | előterjesztette Tanussy Decebál meghatalmazását és Mr. Snopkins
241 XXV | sterling. Én ezt Tanussy Decebál nevében elfogadom.~– Hogyan
242 XXV | Úgy értem, hogy Tanussy Decebál elfogadja a Barrer et Sons
243 XXV | futamodott, hogy Mántay Móric a Decebál teljhatalmazása mellett
244 XXV | nyargaltattak stafétákat Decebál után Erdélybe, hogy szaladjon
245 XXV | küldöncök vagy nem akadtak Decebál nyomaiba, vagy odakerült
246 XXV | hónapig nem került vissza Decebál. Azalatt bizony akár lóháton
247 XXV | Pontaligetre.~Mikor aztán Decebál hazakerült, az első dolga
248 XXV | vedd át, s bírjad békével.~Decebál nagyot fohászkodott. Ez
249 XXVI | harmad értékében Tanussy Decebál még egy roppant összeget
250 XXVI | tett jó szolgálatokért.~Decebál dehogy érezte magát lekötelezve
251 XXVI | kérdezi igazán arany ez? Decebál már a jó pajtásai nagy részét
252 XXVI | gyáva a külföldre, s oda Decebál nem megy. Ő még soha át
253 XXVI | telepletykázták a füleit Decebál viselt dolgaival, amiket
254 XXVI | volt csatolva. A levelet Decebál felolvasta a feleségének.
255 XXVII | Ha azt megtudná Tanussy Decebál, még puskát fogna címere
256 XXVIII | fogott ifjonc kedélyét.~Decebál annyit megtudott, hogy a
257 XXVIII | pártjának ismert vezére, Tanussy Decebál.~Először titokban hadkémlelték
258 XXVIII | gólyakirályt.~Rögtön kapott Decebál ellenjelöltet, aki senki
259 XXVIII | Belizárra meg azt, hogy német. Decebál azt kürtölte az öccséről,
260 XXVIII | s a szénát pénzen vette Decebál, s hajóval hozatta le Mármarosból.~
261 XXVIII | amely lefelé visz a pokolba. Decebál rámászott erre a lajtorjára.
262 XXVIII | gondolt egy pillanatban Decebál. Hátha „Ő” adna kölcsön.
263 XXVIII | csontkezéből.~Ha ilyformán Decebál az ördögöktől hozott segítséget,
264 XXVIII | volt fölállítva, kettő a Decebál, kettő a Belizár szavazói
265 XXVIII | fekete tollat, s csatlakoznak Decebál zászlóihoz.~Semmiféle fegyveres
266 XXVIII | kártyalapot mutogattak, amin Decebál volt a makk-király egyfelől,
267 XXVIII | királyné másfelől. (Amióta Decebál a birtokcserét megtette
268 XXVIII | sasok, most szavaz Gurabonc; Decebál hatvan szóval hagyta el
269 XXVIII | voltak még. Ezek egytől egyig Decebál hívei. De aztán hátra volt
270 XXVIII | hogy ha Tanusvár leszavaz, Decebál elbukik. S azt mind az oláhok
271 XXVIII | nekifordultak a másik oldalon Decebál házának. Annál is szép vendégség
272 XXVIII | Fizetünk Belizárért!” Decebál és a vendégei a kéményen
273 XXVIII | megyeházára.~Egyszer aztán a Decebál kortesvezérei azzal a rémhírrel
274 XXVIII | meg volt mentve.~Tanussy Decebál tizenhárom szótöbbséggel
275 XXIX | is volt hátramaradás.~Ha Decebál roppant erdejeiből egész
276 XXIX | ingyen minden lakosnak, Decebál adta a fedő nádat, Belizár
277 XXIX | folyvást a városnak szolgált. Decebál első kötelességének tartotta
278 XXIX | felső táblánál volt, míg Decebál az alsónál foglalta el helyét.
279 XXIX | férjének politikai pártállása.~Decebál azt sokszor megmagyarázta
280 XXIX | Dunát! Ilyen sincs már!~Decebál csakugyan játszott valami
281 XXIX | Magyarországhoz, s külön gyűlése volt. Decebál eszerint a tiszántúli kerületben
282 XXIX | sem tudta kigyógyítani. Decebál azt hitte, hogy ő a legjobb
283 XXIX | érzékeny szurdancsolásokkal.~Decebál úgy szokta szólítani az
284 XXIX | Nem is bosszankodott rajta Decebál. Ki tudja, mivé nőheti ki
285 XXIX | a megszólítással fogadja Decebál:~– Hát, édes báró, mi újság
286 XXIX | Élc akar ez lenni? – kérdé Decebál elkomorodva.~– Semmi élc.
287 XXIX | csak a te magzatod az, édes Decebál – szólalt meg erre a társaságból
288 XXIX | tartják a növendékeket.~Decebál érzé, hogy most már csakugyan
289 XXX | forró víz még jobban fáj.~Decebál is megszerezte ezt a tapasztalatot.
290 XXX | szolgabíró, Tanusvárról.~Decebál azt hitte, hogy a vén kulcsár
291 XXX | volt) éppen nagyon kikapott Decebál. Az majd megette, mikor
292 XXX | kerek százezer forintot.~Decebál erre a szóra büszkén hátravetette
293 XXX | az ultimátummal ment haza Decebál a tanusvári házába, amit
294 XXX | bizony egészen megfeledkezett Decebál a nagy izgatottságban. Nem
295 XXX | ahol az adósságot csinálta!~Decebál ment megint azzal a Hiób-postával
296 XXX | Attól nem! Soha! Én, Tanussy Decebál, nem mehetek a német elé
297 XXX | No, még csak ez kellett Decebál árva fejének! Hogy Ponthay
298 XXX | adja kölcsön ezt a pénzt.~Decebál ráállt e föltételre, aláírta
299 XXX | okiratot.~Ekkor aztán megtudta Decebál, hogy ki volt az a titokban
300 XXX | örökváltságdíjban, amely várost Decebál engedett át cserében őserdős
301 XXX | ezért a nagylelkűségért.~Decebál most már nagyon vékonyra
302 XXXIV | érzetét sohasem hagyja el.~Decebál addig nem reflektál az ajtón
303 XXXIV | Úgy is kellett – szólt Decebál országgyűlési szónoklat
304 XXXIV | Bomolj meg! – neveté el magát Decebál, kiesve a méltóságteljes
305 XXXIV | kedvezőbb éghajlat alá.~Decebál fölkelt, kinyújtózta magát,
306 XXXIV | képzeld ám, édes fiam – szólt Decebál méltóságot affectálva –,
307 XXXIV | harmadik harangszóra vártak. Decebál az atyai tekintély egész
308 XXXIV | foglalt helyet a coadjutor, Decebál, mellette Manó.~A tanítók
309 XXXIV | ez a prédikáció egyenesen Decebál apa meghagyásából készítődött,
310 XXXIV | szónoklat alatt. Egyszer-egyszer Decebál a könyökével meg is taszítá
311 XXXIV | kegyúr, a kurátor elhalmozá. Decebál sohasem hallott ennél szebb
312 XXXIV | partra rántott potyka.~Még Decebál maga is megijedt. Ettül
313 XXXIV | hasztalan parancsolgatott át Decebál: „Csendesen ott a macskaasztalnál”,
314 XXXIV | zivatar zúdult a fejére. Decebál el akarta ütni a dolgot.~–
315 XXXIV | együtt.~– Fiú! – kiálta Decebál Manóra. – Eredj ki innen!
316 XXXIV | szamarakén át! – kiálta Decebál. – Mint Bálám idejében.~
317 XXXIV | van. Elég volt! – mondá rá Decebál.~– Nem. Kérem! Halljuk –
318 XXXIV | mennydörgé az esperes, míg Decebál megsemmisülten rogyott hanyatt
319 XXXIV | hívek között korteskedik; Decebál pedig ezer zavarban volt;
320 XXXIV | után megkapja ezt Tanussy Decebál. De a fiának még életemben
321 XXXIV | feledve minden controversiát. Decebál természetesen nem kártyázott;
322 XXXIV | adutt kétszemet a hetessel. Decebál nem hagyhatta szó nélkül
323 XXXIV | kölcsönözni.~– Haha! – kacagott Decebál. – No, azt a jámbor samaritánust
324 XXXIV | szóra kiesett a tajtékpipa Decebál szájából: szerencse, hogy
325 XXXIV | vissza fogja fizetni.~Erre Decebál kénytelen volt sietve válaszolni:~–
326 XXXIV | kártyázószobából. A társaság is, meg Decebál is rájött, hogy ez a fickó
327 XXXV | XXXV. Exodus~Decebál sejtett valamit. Ez a fiú
328 XXXV | akarnálak dicsérni – kezdé Decebál a pirongatoriumot. – Tegnap
329 XXXV | helyzet magaslatára emelkedék Decebál, s nem késett meggyőződése
330 XXXV | levél, olvasd el, kérlek.~Decebál kezében reszketett a levél,
331 XXXV | fogadtad volna-e el azonnal?~Decebál bosszúsan dörmögé:~– Erről
332 XXXV | Manónak hallgatta is, nem is Decebál. Ellenben ez a Ponthay gróf
333 XXXV | lehetett eltelve az apja iránt.~Decebál körülvezette Manót a kincstárban.
334 XXXV | Micsoda? – kiálta fel Decebál; olyan düh és meglepetés
335 XXXV | borulj arcra.~E szóknál Decebál egy a falba bevésett gránitkő
336 XXXV | a szóra úgy ütötte arcul Decebál a fiát, a tenyerében tartott
337 XXXV | át a szobákon keresztül Decebál lakosztályába.~Nem kérdezte,
338 XXXV | mint egy szép Medúzafő.~Decebál, mint afféle dölyfös ember,
339 XXXV | tekintetéből is észrevehette Decebál, hogy itt nagy zivatar készül
340 XXXV | fiammal? Hova tetted a fiamat?~Decebál tekintélyadó állást vett,
341 XXXV | ütnöd, és elűznöd a háztól?~Decebál elébb Thonuzóba arcába tekintett.
342 XXXV | ordíta fel szörnyű haraggal Decebál, s lábával nagyot dobbantott. –
343 XXXV | egész bősz indulattal rohant Decebál e rettentő káromlás elkövetőjére,
344 XXXV | foglalt miniatur arcképet Decebál lábához.~– Most már elveheted
345 XXXVIII| De furcsa név! – mondá Decebál, mikor legelőször meghallotta.
346 XXXVIII| az ősök drága hagyatékát.~Decebál most már egészen logikai
347 XXXVIII| százezreket készpénzben kifizetni.~Decebál szegre akasztotta azt a
348 XXXVIII| nevéért esedeznem.~– Tanussy Decebál.~A név megtette a hatását.~–
349 XXXVIII| felírta egy papirdarabra Decebál nevét, s beküldte azt az
350 XXXVIII| vendégséget ad? – kérdé Decebál a pápaszemestől.~– Nem biz
351 XXXVIII| szürcsölve: „Justus Fraus”.~Decebál azt hitte, hogy álmodik, –
352 XXXVIII| Vakandi! – Te itt? – hebegé Decebál.~Vakandi! A penészes földtúró,
353 XXXVIII| pricipális úr csak németül ért.~Decebál egészen megconfundálódott.~–
354 XXXVIII| természeti csoda – szólt Decebál –, amilyen a világon nem
355 XXXVIII| Hagyja abba – utasítá el Decebál. – Nem kell nekem tolmács.
356 XXXVIII| jobban meggyőződött róla Decebál, hogy akivel beszél, senki
357 XXXVIII| erénynek!” – kiálta fel Decebál magyarul.~S a diótörő képmása
358 XXXVIII| odahaza a felső emeleten.~Decebál kapta a kalapját, s minden
359 XLI | babérkoszorúját Tanussy Decebál és a felesége fogják elnyerni,
360 XLI | annyi a közönség közé, hogy Decebál díszhintaját négy fekete
361 XLI | lehet ezt viselni!~Maga Decebál pedig csupa olyan öltözetet
362 XLI | Szent István koronájának. Decebál fogja vezetni az egész nemesi
363 XLI | latba vetendő esemény, hogy Decebál e feladatra vállalkozott,
364 XLI | csak tekintetes Tanussy Decebál követ úrnak szól.~Történetesen
365 XLI | Történetesen éppen ott volt Decebál is, mikor e levél érkezett.~–
366 XLI | neved van. Rólam szó sincs.~Decebál elkapta tőle a meghívót;
367 XLI | kiálta fel dölyfösen Decebál –; ha nem leszek ott, bizony
368 XLI | vármegyében. Piha! Egy Tanussy Decebál feleségének kell-e visszafordulni
369 XLI | jól minden gonoszságaidat.~Decebál erre már epésen fölkacagott.~–
370 XLI | után az ajtót kegyetlenül.~Decebál fütyült bosszújában, s a
371 XLI | asszonyt, hogy elkezdte magában Decebál jellemét bírálni, amit még
372 XLI | felőle a véleményét.~Erre Decebál átjött a feleségéhez. Kirítt
373 XLI | vonod a főispánt? – szólt, Decebál kezét megragadva. – Közel
374 XLI | Majd meglátom – felelt rá Decebál nagy langyosan.~Hát aztán
375 XLI | legfeketébbike a gyanú. Decebál most szökni akar tőle –
376 XLI | búcsúzatlanul.~Hagyta menni.~Decebál befogatott, s úgy távozott
377 XLI | megérthette a levél tartalmát. Decebál epéskedő modorban tudatja
378 XLI | megértett a levélből, hogy Decebál csakugyan szökve ment el
379 XLI | Király Samu feleségének s Decebál szeretőjének tartanak.~Sára
380 XLI | a te nevedre. – És erre Decebál válaszolt nekem. Dölyfösen,
381 XLI | kielégítetlen vágyakat. Decebál mindössze egy hiúzt tudott
382 XLI | ugyan nagy lakadalom volt!~Decebál csak elmeredt. – Minden
383 XLII | meglepetés után azt mondá Decebál magában: „Igaza volt az
384 XLII | csalánégetéssel.~E katasztrófa után Decebál került mindenféle társaságot.
385 XLII | Egyenlőség!” Hogy Tanussy Decebál egyenlő legyen a jobbágyával!
386 XLII | klubban egész éjeken át. Decebál ide is, oda is bepillantott,
387 XLII | legnehezebb tanácskozások. Decebál azoknak az eredményét csak
388 XLII | jellemű ember. Ettől vár Decebál csodadolgokat. – Meg is
389 XLII | hát majd megteszi Tanussy Decebál.~Szót kért, egészen hangjánál
390 XLII | nehezen bírta megértetni Decebál a fiskálisával, hogy ő nem
391 XLII | Emmánuelt nemzetőri őrnagyuknak.~Decebál megátkozta még azt az órát
392 XLII | meghaladó hőstetteivel.~Decebál nem osztozott azokban. Hazament
393 XLII | irgalomból a nemesség.~Decebál megveté e kitüntetést. Nem
394 XLIV | azt tette, amit bátyja, Decebál, hogy a veszedelmes epocha
395 Uto | elvégezte a kiskirályságát Decebál bátyja, aki nagy hírre tett
|