Fezejet

 1 I    |        kényesőt töltene, hogy az a fa elszáradna, hát ő annak
 2 I    |           fehér levelekkel.~– Az a fa beteg?~– Pas du tout! Az
 3 IX   |           az erősebb, a keresetlen fa mindig az én kezemben maradt
 4 XVIII|          és alszik, mint egy darab fa.~– Az bizonyosan theriák
 5 XXVII|       Horkázi felállt egy levágott fa törzsére, s onnan kiáltott
 6 XXXVI|            a vereshangyák. Egy-egy fa, amit a szélvész keresztüldöntött
 7 XXXIX|           széttépi, hanem az odvas fa üregéből lábtó vezet föl
 8 XL   |           amit látsz, hanem redves fa.~A két férfi jobbra-balra
 9 XL   |     Nincsen ott sötétség; az odvas fa nedves pudvája világít,
10 XL   |            meglesz.~– S addig te a fa tetején hálsz, az életpárod
11 XL   |     odavitte őket a nagy, terebély fa kupolája alá, kikérdezte
12 XLI  | szédelgősen kapaszkodott egy mohos fa derekán felfutó repkény