Fezejet

 1 XI   |                 Ez is ősnév. Ez valami esperes lehetett a táltospapok között.~
 2 XXXIV|              tolnak úgy előre, mert az esperes úrnak a kisasszonyát akarja
 3 XXXIV|       attasékkal is.~Énnél a szónál az esperes úr közbelépett. Kedves kötelességének
 4 XXXIV| kenyérgalacsinokkal hajigált hozza.~Az esperes úr végre, az ebéd végén,
 5 XXXIV|                kérdezősködék tovább az esperes úr.~– Rendes időközökben.~–
 6 XXXIV|                De reménylem – szólt az esperes úr (egyedül tartva meg komoly
 7 XXXIV|              erre az egész traktus. Az esperes úr az elszörnyedés hangján
 8 XXXIV|               tudja, mit beszél.~De az esperes nem volt hajlandó kiereszteni
 9 XXXIV|          nyelvére sem szabad venni. Az esperes nem engedett.~– De csak
10 XXXIV|                Halljuk – tiltakozik az esperes. – Ebben az ifjúban egy
11 XXXIV|            megjósolja! – mennydörgé az esperes, míg Decebál megsemmisülten
12 XXXIV|           pópát? – kérdezé tréfásan az esperes. (Éppen nagy zsinórt húzott