Fezejet

 1 XV     |  visszahozom a magzatomat, nem hagyom a csivasz paraszt martalékának!~
 2 XV     |   aztán azt az egy aranyat nem hagyom ám a zsebében, ami nekem
 3 XV     |       a magam nevét.~– Azt nem hagyom letörülni.~– No, hát akkor
 4 XVI    |        nem hordom magamon. Itt hagyom nekik! Oda teszem le a küszöbre.~–
 5 XXI    |        De ezt a gyalázatot nem hagyom megtörténni! A Tanussy-címeren
 6 XXXIII |      hogy semmi bajában el nem hagyom, midőn minden idege a szívemnek
 7 XXXIII |        hogy nem csupán teérted hagyom el a tiszti pályát.~A leány
 8 XXXIV  |     idáig, a bölcs dolgokat is hagyom nálamnál okosabb embereknek,
 9 XXXVIII|       annyit németül, hogy nem hagyom magamat eladatni. – S azzal
10 XLI    |       gyalázatomban, én is itt hagyom a te házadat, s ha visszatérsz,
11 XLI    | bánatában soha hűtlenül el nem hagyom!”, az okozta ezt a szívfájdalmat