Fezejet

 1 II    |              azazhogy elkezdheté:~– Dicső nap ez, melynek fénye ma
 2 VII   |      Megérdemelt volna pedig valami dicső nevet is, olyat, aminőt
 3 XI    |   valamiképpen őseink tettek, mikor dicső munka után nagy áldomást
 4 XIV   |   hajcécuban az elbúsult utódja egy dicső őskornak nyalábra kapott
 5 XVI   |      ruhával ajándékoztak meg a mai dicső napra, s aztán felszentelték
 6 XX    |           fát mozgatott. Ej, milyen dicső fogás volna, a hatalmas
 7 XXIV  |             Lehel, Árpád; – Elhunyt dicső unokád!”~Vakandi Anonymus
 8 XXIV  | megérdemlett magasztalásokkal.~– Te dicső ember! Te nagy férfiú! Te
 9 XXVII |     koponyájából. Mikor elmondtam a dicső Thonuzóbának, hogy a legutolsó
10 XXVII |             hosszában, széltében, a dicső ősnek, Thonuzóbának feltalálását;
11 XXVIII|           ellenséget megfélemlíteni dicső nagy elementum.~Négy szakács