Fezejet

 1 III |          már éppen le akar ülni az asztalhoz a királyi biztos, hogy magányosan
 2 V   | keresztülütve vele, odaszegezte az asztalhoz. Így aztán nem lehet paklizni.
 3 X   |      társaságból, midőn a terített asztalhoz leülnek.~– Hol van az én
 4 XI  |          Az Emmácskát leültetik az asztalhoz, a tudós tanító mellé, s
 5 XIII|      együtt, addig le nem ülnek az asztalhoz, amíg az inzsellér meg nem
 6 XVII|     rávenni, hogy leüljön ahhoz az asztalhoz, ahol ezek a hölgyek ülnek;
 7 XIX |            Azokkal nem ülök le egy asztalhoz, akikről észreveszem, hogy
 8 XIX |   megkönnyebbült szívvel ült le az asztalhoz, s egyszerre megjött az
 9 XX  |          odaültették maguk közé az asztalhoz. Hát az bizony másodszor
10 XX  |           maga is odaült a családi asztalhoz.)~Látta, hogy a vendéget
11 XXII|       gyúrta össze, s úgy vágta az asztalhoz, hogy az a gerendákig ugrott