bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

    1 X      |                    malleusa.3 Neki kell ma a 10 órakor megkezdendő ülésben
    2 XXXII  |                Adalbert grófnak volt belőlük 1000 darab. És ő mégis azt a
    3 XXXI   |                   földszint. Holnapután este 11 órakor jöjj ablakhoz kapu
    4 XXIV   |                  arra mutat, hogy a legújabb 1100-beli divatot viselte) hozzá
    5 VII    |                     mint az apjáé. A gyermek 12–13 éves lehet. Tarka szoknyát
    6 XXXI   |            Emmánuelnek.” „Lakásunk Mariahilf 128. földszint. Holnapután este
    7 VII    |                  mint az apjáé. A gyermek 12–13 éves lehet. Tarka szoknyát
    8 XXV    |               fizettesse ki a vételösszeget: 16 ezer fontot Bécsben a kamaránál,
    9 XII    |                     világosan rendelkezik az 1723. törvénycikkely 5-ik és
   10 XXVIII |          országgyűlési követnek. Ez így ment 1791 óta.~Most azonban megbomlott
   11 XII(4) |                                            A 180. t.-c. 9-ik szakasza, mely
   12 XXXIV  |                 végén, mikor már a hajdúk az 1834-ikit töltögették a karcsú
   13 Uto    |                    olyan fekete a haja, mint 1849-ben volt. Ő tudja, hogy
   14 XXVI   |                  tizenkettővel előbb, és így 24 magánál vénebb diákot ugrik
   15 XIX    |                  tőlem a Práter utcai numero 28-nak a tolvajkulcsát, boldoggá
   16 IV     |                     mérgesbül”! Így híjják a 34-iki bort, a diószegit.~Megint
   17 XXXI   |                      az Edelstein mennyit ád 3500 forintos váltódra?” – Milliom
   18 XXIX   |                     annál inkább vesztett.~A 40-es évek országgyűlései arról
   19 XXVII  |                     helység, bortermő vidék. 400 kálvinista lélek, viális
   20 XXVIII |                      Ha van, aki a kiszabott 800 forintot előre lefizeti
   21 X      |                      z),    ┼ v,     ∆ u,    ‡ th. ~                     –
   22 X      |                        e,    ┘ f,    ┌ g (egyszersmind gy),~&#
   23 X      |                       g (egyszersmind gy),~┐ i (és j),    ┴ l,    \/
   24 X      |                      h egy személyben),    └ d,    — e,    ┘ f,    &#
   25 X      |                        9492; d,    — e,    ┘ f,    ┌ g (egyszersmind
   26 X      |                      nem lesz sok.~│ a,    ├ b (egyúttal p is),    &#
   27 X      |                      b (egyúttal p is),    ┤ (k, c, cs, és h egy személyben),    &#
   28 X      |                             m,    /\ n,    ┬ o,    X r,    > s (és z),    &#
   29 X      |                         9488; i (és j),    ┴ l,    \/ m,    /\ n,    &#
   30 X      |                     X r,    > s (és z),    ┼ v,     ∆ u,    ‡
   31 XV     |             betűnként.~– No! H, O, R, Hor…K, Á, Z, I, Horkázi. Megvan?~–
   32 XV     |                     görög szótól származik: „a-mazon”. (Nincs keblük!) Nagyon
   33 XIII   |                       arányúsítás” végett.~– A-rá-nyú-sí-tás! – szótagolá Emma. – Mi
   34 I      |                    pedig csak hibásan leírt „aba”, ami ősapát jelent. Ezzel
   35 XXXIV  |                  térre átvinni. Jósikának az Abafiját már egészen átolvasta.~Előre
   36 IV     |                    hanem az, hogy az „állás”-ában elfér annyi szekér és hintó,
   37 XXIV   |                     a baksai halmon találtak Abaújban. A pogány ősök ilyen magas
   38 XVII   |                  arcát, kerít valahonnan egy abbé jelmezt, felöltözik, mint
   39 XXV    |                  orra alá tartá, mely a néma ábécében angolul is annyit jelent,
   40 XIII   |                   Amért Horkázinak a szittya ábécéit nem veszem be. Hát ide hallgasson:
   41 X      |                     Tizenhat betűből állt az ábécéjük, csupa egyenes vonásokból
   42 XI     |                 építi fel az egész hunscytha abécét, míg Horkázi a székely-hun
   43 XI     |                  ember pedig: Ápol és Kaján (Abel és Kain) magyar ősi módra
   44 IV     |                    az úri szoba piacra nyíló ablakában, s nézegeti félvállról a
   45 VII    |                  lehetett rá látni a kastély ablakaiból.~Mikor a két gyermek egyedül
   46 XIX    |                   igézettől megőrizzék, s az ablakait lefüggönyözték, hogy az
   47 VII    |               Először az Emmát segíti fel az ablakba a Jancsi, azután maga is
   48 XXVI   |                         kiáltott le rájuk az ablakbul Sára asszony. – Azt, ott
   49 XV     |                   nagy előadásra.~Szemben az ablakkal volt felállítva a háromlábú
   50 XXXIII |                                   XXXIII. Az ablaklátogatás~A németek egy szóval tudják
   51 XXXIV  |                      előle.~Mikor egy utolsó ablaklátogatásnál búcsút vett kedvesétől,
   52 V      |                     Aki előbb jött, annak az ablaknál a helye, aki utóbb, az a
   53 IV     |             bemeszelték volna. Azonképpen az ablakok is tele vannak karcolva
   54 II     |                 asszonyfő sem mutatkozott az ablakokban, csupán egynéhány vászoncselédnek
   55 XXXVII |                      s a legközelebbi éjjeli ablakparádé alkalmával értesíté a kedvesét
   56 XXXVI  |                      nem voltak beállítva az ablakrámák, s az egész fal még várt
   57 III    |               hangosabb koppanás hangzott az ablakredőnyön.~E hangra Rézkuthy Barnabás
   58 IV     |                  mert annak ki van törve két ablaktáblája, de ha az ember oda akasztja
   59 III    |                     nemes urak hajigálták az ablaktáblákat; hanem most érkezett meg
   60 XXV    |                  abban a trágyahalomra nyíló ablakú díszszobában. Mr. Snopkins
   61 XLIII  |                      volt, hogy a megkarmolt ablaküveg hangjától elájult máskor.
   62 XXVI   |                    volna belőle, így csak az ablaküveget tudta kitörni rajta, s azon
   63 XI     |          Mózes-vallás tökéletesen egy dolog. Ábrahám volt a főtáltos. A legelső
   64 XIX    |                       Az egymás mellé rakott ábrákbul?~Többször hallotta ő otthon
   65 XX     |                     a gyermeket a hitétől az ábrándjaihoz, sem hatalom, sem éhség,
   66 XXII   |                   tudott aludni – a dicsvágy ábrándjaitól, no meg az egerektől.~Reggel
   67 I      |                  képzeli magát; praetendensi ábrándokkal jár-kel; a másik testvér
   68 XXIII  |              helyzetet. Volt benne valami az ábrándos lovagkorból. Emlékeztetett
   69 XXXIV  |                      a gorombaság után, s ez ábrázatban Manó egyszerre felismerte,
   70 XXI    |                   olvasni, Bakala Petinek az ábrázatjából ki tudta olvasni, hogy az
   71 XXXII  |               ragyogandja keresztül jupiteri ábrázatodat, ha elmondom, mi célra akarom
   72 XII    |                     fenntartásához. Látom az ábrázatokból, hallom a hangokból, hogy
   73 VII    |            bronzszobor, ami a Cnidusi Vénust ábrázolja, a delfinnel; annyival illedelmesebb
   74 XXVIII |           kötéltáncosok közt látta, amint az abroncson keresztül bukfenceket hányt,
   75 XXXIV  |               papokra, erre aztán az volt az absolutio, hogy mehetek a pokolba!~
   76 IV     |                   szakadás támad. A daruk az absztinencia politikája mellett vannak,
   77 V      |                    maradt hátra.~– … geggyel abuamirge …~– De én eloltom ám a gyertyákat –
   78 III    |                   nem a csőcseléktől. Justum ac tenacem propositi virum …
   79 XXVII  |                  Házas-e a rektor, vagy csak academica promotión van? Néhol a földesúr
   80 XLI    |              arcképedet titokban lefestette, acélba metszette? Sohasem találtad
   81 XIX    |                     csak tizenhárom éves, de acélizmú fiú; egyszer csak nekiveselkedett,
   82 XXII   |                 magával, hogy ő most egészen acéllá van edzve. Hasonlatos Konthoz,
   83 V      |                   cifra sallangjai, a tűzütő acéllal. Öblös, széles mellét öt
   84 XLI    |              arcképét lelopták, úgy adták ki acélmetszetben, mindenkitől hízelkedést
   85 VII    |                  befonni két ágra azt a sűrű acélragyogású hajat, ami tömötten, bongyorán1
   86 V      |                    kéregre vert pengő taréjú acélsarkantyúval, combjain megfeszül a sötétkék
   87 V      |                     férfiarcra. Hollófekete, acéltündöklésű haja gazdag csigákban omlik
   88 I      |                    du tout! Az a természete. Acer negundo foliis variegatis.~–
   89 XXX    |                      én irányomban. Lehetünk acharnirt ellenfelek a politikában,
   90 IX     |                  nevét is meg tudom mondani, Achilles volt. (Nekünk is volt egy
   91 VII    |                 alatta olyan izmok, mint egy Achillesé! S azzal se kérd; se hall,
   92 IX     |                      nem választhatta a maga Achilleséhez a maga Centaurusát, Chiront,
   93 IX     |                     Azt tettem vele, amit az Achillesszel tettek; olyan nevet adtam
   94 I      |                  kitűnő jó gazda is, és erős acquisitor. Az utóbbi minőségében (
   95 XXV    |                földhitelt. – Kölcsönt gazdag acquisitoroktól csak 32 esztendős zálogra
   96 XXX    |                veszik. Azt hitte, hogy ez is ácskontó, amit három esztendeig lehet
   97 XXX    |                     Itt van egy egész halom; ácsmester, kőműves, asztalos, lakatos,
   98 XXII   |             fiskálist, olyat rivallva a künn ácsorgó porkolábra, hogy többet
   99 XXII   |                      kérdezve az előszobában ácsorgóktól, hogy itthon van-e, akit
  100 XIX    |                      ajtót, s kiszólt a künn ácsorgónak egy csengő hang:~– No, bejöhetsz
  101 XXXIV  |            felépítenünk. Most is jár ránk az ácspallér a toronyfedél áráért. –
  102 XXII   |                parancs egész tisztelettel ad acta tétetik. Holnap pedig megyünk
  103 XXII   |                  védelmezni a királyi fiskus actoratusával szemben.~– Nekem nem kell
  104 XXI    |                   követte el a felségsértési actust, de nem volt rá bizonyítéka.
  105 XXI    |                Sokszor hallottam emlegetni: „Adadundum verbungérium”.~– Igen, igen. „
  106 XXXVI  |    Tisza-szabályozást. (Én nem vagyok nagyon adakozó a címzésekkel, de aki a
  107 I      |                   ára. Már mi az egy Ponthay Adalbertért?~Egy vadmacska! De hát meglehet,
  108 XX     |                    Emmánuel, ahhoz a Ponthay Adalberthez, aki a te családodnak legnagyobb
  109 XXIV   |                     szóra valót eresztett az Ádám almáján, amit az leolvasgatott
  110 V      |                         Kedves édes rózsám~ (Adante maesto) Be boldog volnék!~
  111 XX     |                    Sáromberkyné itt küldi az adás-vevési szerződést aláírva.~Adalbert
  112 XXII   |                    Zákán esztergomi érseknek adassék, keresztény hitben neveltessék,
  113 XXXI   |               különös diszkrét módon tudtára adatik, hogy az alvó szűzhöz se
  114 II     |              holttestén keresztül folytatták ádáz rohanásukat, kisérve az
  115 XXIX   |                       hogy katolikussá lett?~Addig-addig bosszantották mind a kettővel,
  116 XV     |                  kantárszárába nem kapnak, s addigaddig engesztelik, kapacitálják,
  117 XXXVIII|             elbúsúlásának ugyan még azzal is adhatna kifejezést, ha az egész
  118 IV     |                ezeket az ócska vicceket. Nem adhatná ide kölcsön a zsebóráját?~–
  119 XLI    |                  egész hű szíved. Ha azt nem adhatod, szakadjunk el egymástól;
  120 XXVI   |                elvinni, abból van három, azt adhatok; de az altust nem adhatom.~
  121 XX     |                    odamégy hozzájuk! No, mit adjak? Adok egy csókot, ha itt
  122 XIX    |                mostani történetről senkinek. Adjátok becsületszavatokat rá.~–
  123 XL     |                   vagyunk rajta. Egész falu. Adjunk neki nevet, amiben a mai
  124 I      |                  Hogyne! Én akkor még fiatal adjunktus voltam. Pikáns szépség volt,
  125 XXII   |                      úr volt. Éppen abban az adjusztírozásban, amiben legutoljára láttuk.~
  126 I      |                    praxisából is kijöttem az adminisztrációnak, amióta Párizsban voltam
  127 XV     |              különben igen jeles jogtudós és adminisztráló talentum volt, abban a hibában
  128 XXII   |                    bírói idézést, evocatiót, admonitiót, királyi parancslevelet
  129 XLII   |                     megállapított indítványt adná elő, kénytelen a pecsovicsok
  130 XXV    |               nyúlnod, akár a szép gulyákból adnál el.~– S három percentes
  131 XXXV   |                      fiú.~– Kár volt oda nem adnom? – ismétlé sértetten az
  132 XXVII  |                    megvenni. Aztán semmiféle adófizetés s más ilyen nyavalya a debreceni
  133 XXXIV  |                    egyik ménest a másik után adogáljuk el; nincs már se ciframénes,
  134 XXXV   |                  Manót a kincstárban. Kezébe adogatta a nagyszerű leleteket, magyarázatot
  135 XXXIV  |                változtatni az instrukciót az adókérdésben, ennek kell útját állnom.
  136 XVII   |                     egymás között. (Különben Adolf.) Azért, mert a haja, szempillája,
  137 XXVI   |                   volt, de mindig bevált. Az adoma szerint egyszer meg is sokallták
  138 XXII   |                      ebéd hosszú volt, vidám adomákkal fűszerezve. A kávéval együtt
  139 XXXIV  |                   aztán jókedv, pattogó élc, adomamondás. Hiszen otthon is ez a szegény
  140 XXXIII |                     Hanem hiszen nekem ehhez adományom van; én csakugyan bírok
  141 XXXIV  |           tanítványait (az első kostákat) az adomázásra.~Itt azonban nem volt hiányosság
  142 XXI    |                      urakkal, folyvást arról adomáztak, hogy milyen víg mulatság
  143 VII    |                   aki ránéz, azt hiszi, hogy adósa neki egy csókkal.~Csak az
  144 XXVIII |                 azonban a daruk sem maradtak adósak, ők meg egy póznára függesztett
  145 XXX    |                  lebegő” adósságot „fundált” adóssággá, azért volt az egész executionalis
  146 XXX    |             mindenütt a világon becsületbeli adósságnak tekintik. És most az a csúfság
  147 XXXIV  |                 uzsorásodat, de nem fogom az adósságodat kifizetni. Még kiskorú vagy.~–
  148 XXXI   |                      több már, hogy mindenki adózik neki – az aranyaival és
  149 XXVIII |                    azt hangoztatá, hogy „Nem adózunk, nem katonáskodunk, senkinek
  150 XXVI   |                      felől; ha ez megvan, az adressatus felhívatik a rector professorhoz;
  151 I      |                      a vacokból, csipogva.~– Adspiceat hoc, illustrissime! – mondá
  152 XL     |            kiáltozott:~– De hát nem az Isten adta-e nekem ezt a tehenkét? Nem
  153 XX     |           üldözhessenek bennünket. Szavunkat adtuk egymásnak, hogy a hortobágyi
  154 XXXIV  |                  ülének a capári cvikkhez, s adutoztak erősen, feledve minden controversiát.
  155 XXXIV  |              tiszteletteljesen váltva fel az adutt kétszemet a hetessel. Decebál
  156 VI     |                      és filkó egymás mellett aduttban? Akkor te vagy a „bellus
  157 XXXIV  |                     szólt Decebál méltóságot affectálva –, mintha én amiatt hagytam
  158 I      |                    viskó éppen olyan pretium affectionis-szal bír, mint annak a mostani
  159 IX     |                      hozzátették a „nagysám” affixumot, ha idegen nyelvű mondásokat
  160 XXXV   |                   Kemény inquisitiót tartott afölött, hogy micsoda járás-kelés
  161 IV     |                      a falon: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália női
  162 XL     |                     fiam.~– Igen, ott a négy ág között. Ott az ágyam; éjszakára
  163 XVIII  |                    nagy kőrisfára, aminek az ágai közül éppen be lehetett
  164 XIX    |           keresztülvillogott a nagy kőrisfák ágain, lombozatán. A két gyermek
  165 I      |                      áttörőnek elhárítani az ágakat, hogy ki ne verjék a szemeit,
  166 XX     |                 vadászfegyverek, medvebőrök, agancsok s egyéb trófeumai szent
  167 V      |                  mellé ülteti a szép hófehér agarát, annak is tányért adat,
  168 XXXIX  |                      komondorfarkas, a másik agárfarkas, ahogy meg szokták őket
  169 XXVII  |                 garasokat, s ez a kész summa ágaskodott a zsebében. De Manó nem
  170 XXV    |                    És ugyanabban az arányban ágaskodtak fölfelé a szemöldökei is,
  171 XXII   |                     Tanussy család fejedelmi ágból származott, azt ki lehetett
  172 XXXVIII|                     az a Justus Fraus. Bécsi ágense útján e kérdezősködésére
  173 XLII   |         montagnard-ok.)~De mindezen országos aggodalmaknál nagyobb volt az a magányfélelme,
  174 XIX    |                   hogy azt tette, nem érzett aggodalmat, mikor körülnézett ezen
  175 XXXVII |                     megtanulta azt.~Csak egy aggodalmát akarta még elmondani.~–
  176 XXXIX  |                    Talán vár valakit, amiatt aggódik. Kisgyermek korától fogva
  177 XXXIII |               reggelekre, amikor nem kellett aggódnom, hogy mi lesz velem ma.
  178 XXXIV  |                  szájjal, nem lesunyt fővel, aggóskodva, de tele szívvel és tüdővel
  179 XXXIX  |               megcirógathatná a fejeiket. Az ágon ülő mindenféle ragadozók
  180 VII    |                  elkezdte szépen befonni két ágra azt a sűrű acélragyogású
  181 XXII   |              megszólításra. Igaz, hogy anyai ágról osztályos atyafiak voltak,
  182 XXVI   |                   sárba, azt keresték kilenc águ vasgereblyével a latyakban;
  183 XXXIV  |                      fel kelle őt ültetni az ágyában, egyik lábát a másik után
  184 XIX    |                minden embernek, akit csak az ágyából kirángathatok, – azt, kérlek
  185 XX     |                    már, inkább visszaadom az ágyadat, aludjál te. Én addig beleülök
  186 XXVII  |                     egy káromkodó hajdú; egy agyafúrt palóc, akinek a szerepe
  187 XV     |                  eleven ásatag embert a maga agyagburkolatában, meg nem állhatta, hogy
  188 X      |                  szittyapénz, egy napimádási agyagjelvény, egy Mithras-kultuszi cserépcsillag,
  189 XXIV   |                  patinát kaptak; egy égetett agyagveder tetézve van aranypénzzel,
  190 XVI    |                   Majd odafektetem szépen az ágyamba, a vánkosomra, a piros rokolyám
  191 VIII   |                      az az alattomos, ravasz agyarkodás, ami a majompofának a díszét
  192 VII    |                   mellére szorítja, folyvást agyarkodva a legyőzöttre:~– Hej! Hát
  193 XXXIV  |                     egy medvebőr képezték az ágybelijét ősi szokáshoz illőn. Olyan
  194 XXXIV  |                  lábáról, ki akart ugrani az ágyból, hanem aztán sziszegve esett
  195 XXI    |            mustrálták nagy szakértelemmel.~– Agyiő, pajtás! – mondá Bakala
  196 III    |                  poharak s a nyoszolyából az ágynemű. – Mind nem baj az. Őexcellenciája
  197 XXIII  |                     se hall, összepakolja az ágyneműt, hoz helyette új derékaljat,
  198 VI     |                      kínálta őket, hogy mind agyonhajigálja. Szerencsére véget vetett
  199 XIII   |                       Megállt az esze. – Egy agyonkényeztetett gyermek, aki titokban, lopva
  200 XV     |               hátradöntse magát. És amellett agyonkínálták mindenféle édességgel.~A
  201 XLII   |                 Nessus-ing, még Heraklest is agyonkínozza csalánégetéssel.~E katasztrófa
  202 XXVII  |                 hagyjam szökni – a diákot.~– Agyonlőlek mind a kettőtöket! – üvöltött
  203 I      |                    férjét, úgy tétszik, hogy agyonlőtték párbajban, vagy maga lőtte
  204 XIX    |                   Iszonyú szerencsében volt, agyonnyerte magát. Csakhogy nem volt
  205 XV     |           Emmácskájához, s összecsókolgatva, agyonölelgetve a kedves magzatját, még
  206 XXXIX  |                   fogja bogár- és békaesővel agyonrémíteni a szegény hegylakókat.~Lesz
  207 XLI    |                     asszonyát.)~Sára asszony agyonsírta magát a szobájában e jelenet
  208 XXIV   |                    pandúrokat, erdőkerülőket agyonveri, s a sír kincseit elrabolja,
  209 XIV    |                 Fellázadt a parasztság! Mind agyonvernek bennünket.~Az elválhatatlan
  210 XXII   |                 Decebált. A négylábú saurust ágyúgolyóbisnak gyúrta össze, s úgy vágta
  211 XLIII  |                 lógázva, s a kezében tartott ágyúkanócnál szivarra gyújtott. Mikor
  212 XLIII  |                 irányt adva. Hatan voltak az ágyúnál, négy tartalékos távolabb
  213 XLIV   |                  Emmánuel Ponthay Alfrédnek: ágyúra; barrière a két Dunapart.
  214 XLIII  |             juthatunk, választom a bombavető ágyút. Ha elfogadod, lövünk egymásra,
  215 XLIII  |                   akik a nehéz bombavető üst ágyútalpát vastag kötelekkel kormányozzák,
  216 XLIII  |              Rendesen éjszaka kezdték meg az ágyúzást a monostori halomról. Olyan
  217 XXXVII |                 Megláthatom azt a levelet? – Áh! Gyönyörű szép írás. Az
  218 XLI    |                      az erdélyi szeretőidet, ahányat otthagytál. Ismerem jól
  219 IV     |                 elfér annyi szekér és hintó, ahánynak a lova helyet talál az istállóiban,
  220 XXXIII |                     tiszt; azután még egyet; ahányszor én álmodtam tefelőled, te
  221 XXXIV  |                    önkényt látszott jönni az áhitat, mért színlelte volna? S
  222 X      |                  ajkához értette az ereklyét áhítatosan, azután a két ujja közé
  223 XXVII  |                  ijedtében.~– Jaj! Ormuzd és Ahrimán! Minden amshasspandok! A
  224 XXVII  |                 nekivörösödött ábrázattal.~– Ahun viszik azon az ötlovas szekéren,
  225 XII    |                törvénycikkely 5-ik és 7-ik §-aiban: „aki a királyi embert megveri
  226 I      |                     faluból a másikba; azért ajándékokkal tartják; a parasztokat meg
  227 XXXI   |                 elrejté a zsebébe a pici kis ajándékot. A rézfüggöny csörömpölve
  228 XXVI   |                     pénzhez. Visszaküldöm az ajándékozójának.~– Olvassuk fel ezt a levelet
  229 XVI    |                     gondold. Szép új ruhával ajándékoztak meg a mai dicső napra, s
  230 XIX    |                      megtréfálják, de meg is ajándékozzák. No, hát akkor a faluba
  231 XIX    |                    kenyér.~Manó szerénykedve ajánlá fel, hogy az ő batyujában
  232 XVIII  |                    voltak.~– Én azt a tervet ajánlanám, hogy álcázzuk mi hárman
  233 XXV    |                  Hogyne hinném? Itt az írott ajánlat, 48 ezer font sterling.
  234 XXVI   |                      Adalbert gróf nagylelkű ajánlatának, apjáról pedig kénytelen
  235 XXV    |           negyvenezer fontig terjeszkedni az ajánlatával.~Decebállal keringett a
  236 XXXVII |                grófnő lajstromán, a fokozott ajánlatok között. Ő is a női erény
  237 XXVI   |               magaviseleted által. Fogadd el ajánlatomat. Az egész költséget tíz
  238 XXV    |                     lenni.~Decebál kapott az ajánlaton, felkereste a szolgabírót,
  239 XLI    |                 jogot arra, hogy engem ilyen ajánlattal lepjen meg?~– Ismét a te
  240 XIX    |                vizünk.~– Hozok én mindjárt – ajánlkozék Manó készségesen. – Hol
  241 XLIV   |                 etikettnek elég tétessék. Jó ajánló levelei voltak az új várparancsnokhoz;
  242 XXI    |           váltóképességében.~– Tehát magamat ajánlom.~Vette a kalapját, és elsietett.~
  243 XXX    |                   százezer forintot, fel van ajánlva a számodra.~– Nem kérdezem
  244 XXXI   |               kihajolt, a függönyt elérheté. Ajkaik összetalálkoztak egy hosszú
  245 XXXIV  |               megnyúlt szép tojásdad alakra; ajkain, állán pelyhezni kezdett
  246 XXXI   |                halványságától élesen elütött ajkainak rózsapirossága. Különben
  247 VI     |             méltatlankodás kitörése hangzott ajkairól.~– De már ez impertinencia!
  248 XVII   |                   arcszín, nőiesen csücsörgő ajkak, finom orr, hozzá franciás
  249 I      |                      úgy öszeszorul, hogy az ajkakból semmi sem látszik. A kopasz
  250 XXXIII |             szemöldök összehúzásával, sem az ajknak egy mosolyával. Ez a megfordított
  251 XLI    |                 nemzet minden pártja, minden ajkú népe, minden felekezete
  252 XXI    |              meglátja az urasági lak nyitott ajtajában állni a szép Tanussy Decebálnét,
  253 XX     |                     a gróf hálószobájának az ajtajáig, ami a földszinten volt.~
  254 I      |                    terebélyes fűzfa; csak az ajtaját lehetett látni, meg egy
  255 XXXIV  |                kegyed is részt vett ebben az ájtatos rítusban?~– Annyi bizonyos,
  256 XXXVII |               leányomat? – rivallt rá még az ajtóból.~A jámbor tüzérhadnagy majd
  257 XXXIV  |                pörcsináláshoz!~Manó aztán az ajtófélhez támogatott botok közül kiválasztva
  258 V      |                  mire a daruk kiváltak, s az ajtóhoz siettek, nagy „vivát”-tal
  259 XXX    |                   lehet? Hogyhogy?~– Mert az ajtók le vannak pecsételve.~–
  260 XXII   |                      alá s fel a folyosón az ajtóm előtt. Most takarodjék kend.~
  261 XXIII  |          csodálkozzék sokáig, a legközelebbi ajtónyílásnál csak beugrik ám a börtönbe
  262 X      |                ignorálja.~Amíg Decebál három ajtóra ráfordította a kulcsot,
  263 XV     |                     urak egymás ölébe dűltek ájuldozva, s elkezdtek tapsolni. Amint
  264 I      |                     a bástyán egy óriási vén akácfa, ami azáltal, hogy nyáron
  265 XV     |                   számára, csak Decebál maga ákációzuskodott: mindenképpen választ akart
  266 I      |                     lett alapítva, amikor az ákácot meg a platánt Európában
  267 II     |                  csóvált farkkal rohantak az akadálynak; egynehány szekeret pozdorjává
  268 XXIV   |           fáradsággal meg lett szabadítva az akadályoktul. Sokszázados fenyőfákat
  269 XVIII  |                         de hát mondd meg, mi akadályoz ebben a regényes tervedben?~–
  270 XXXI   |                      ki a bécsújhelyi tiszti akadémiából. Folyvást jó pajtások voltak,
  271 XXVIII |                      összeadás”! Méltó, hogy akadémiai pályakérdésül kitűzessék.~
  272 XXXIV  |                társalgásra, ő kint tanult az akadémiákon Németországban, ott sajátítá
  273 XXIV   |             előkerültek a sírból (csak a két akademikus). Vakandi még ott maradt,
  274 XXV    |                  hogy valami staféta nyomába akadna, akárhonnan érkező levéllel,
  275 X      |              sírkamrán belül olyan kincsekre akadok, amiknek a világi emberek
  276 XXV    |              erőlködés. A küldöncök vagy nem akadtak Decebál nyomaiba, vagy odakerült
  277 XXII   |                     amit nem ismerek! Szabad akaratból, vagy nyers erőszaknak engedve,
  278 XLIII  |              hangjától elájult máskor. De az akaraterő még hatalmasabb: tudott
  279 XIX    |                       az ijedtségtől, meg az akaratlan sporttul.~– Kérlek, csak
  280 XVIII  |              szerencsétlen vagyok. A szüleim akaratom ellenére választott mátkához
  281 XXIII  |                       Úgy látom, egészen fel akarjátok cifrázni a tömlöcömet.~–
  282 XXXV   |        engedelmességet reád erőszakolni. Meg akarlak győzni az adatok csalhatatlanságával.
  283 VII    |               viseltek; mert arcra, termetré akármelyiknek sem engedett, sem Cleopatrának,
  284 XXXVII |                      bizonyosan, de te hiába akarnád őt megszólítani, hogy visszatartóztasd;
  285 I      |                     tudják elkölteni, ha meg akarnák duplázni, csak azt kellene
  286 XXXV   |                 azért hívattalak, mintha meg akarnálak dicsérni – kezdé Decebál
  287 XXII   |                      asztalnál, mintha mákot akarnának vetni.~Decebál megkísérté
  288 XLI    |                      házasságod semmis. Csak akarnod kell, s egy keresztnévcserével
  289 XX     |                   Elállta az útját a távozni akarónak, úgy kérlelte.~– Ne menj
  290 XXVII  |                    délután; akkor megint nem akarózott neki a „Keresztyén atyámfiai!
  291 XXIII  |                     hogy ez lesz belőle! nem akartál megjelenni, magadat védelmezni;
  292 XL     |                   mérnöki pályára. Akkor nem akartalak elriasztani a magam példájával,
  293 XV     |                   nem jöttök be! Ha szaladni akartok, illa berek, nádak, erek!
  294 IV     |             ablaktáblája, de ha az ember oda akasztja a köpönyegét, hát akkor
  295 XXIX   |                        Az Istenért! Csak nem akasztják fel?~Sára asszony mind Sobrira
  296 XIII   |                  Nekünk pallosjogunk van. Az akasztófa is a mienk a határban, s
  297 XIV    |                    magad! Te magad. Akasztó, akasztófa-virága, favirága! Nem te jártál,
  298 XXVI   |                       teszem”!~– „Hegedűnket akasztottuk fűzfákra!” Hisz akkor rosszabbul
  299 XXIV   |                        de amolyan nagykállói akcentussal. Hát így természetesen,
  300 XXXIV  |                    Dániel, Keresztelő János, Akhabbal, Heródiással és magával
  301 XXXVI  |                remélem, hogy ilyen leány az, akibe beleszerettél, akit el akarsz
  302 XVI    |                  elfutni egy gyülevész elől, akikben, ha semmit mást, a hősi
  303 XXVI   |                      sok énekes diák között, akikből a kántus kitelt, egy sem
  304 IV     |                     két legelső törzsvendég, akikért érdemes otthagyni az ablakot.
  305 XIX    |                változatos tájék, az emberek, akikkel találkozott, amióta az apai
  306 XVII   |               megvesztegeté a vendéglősöket, akiknél a diva szállva volt, s mikor
  307 XXVII  |                   philosophusok, physikusok, akiktől nem kívántatik több, mint
  308 XV     |                hozott hát a jó sors valakit, akin a rosszkedvét lehűtse. Megtette,
  309 XXXV   |                    ütést visszaadni egy kéz, akitől legkevésbé várnád, s aki
  310 XXXVII |                      jövendőmondó álomjárót, akivé átváltozik, amint a grófné
  311 XXIV   |                 szittyák, mint Herodot írja, akképpen esküdtek, hogy egy kutyát
  312 VI     |                    nem készülhetett el vele. Akkorában olyan sótartóforma csákókat
  313 XXIV   |                      a palack túlsó oldalán, akkorának tűnik fel, mint egy veréb.~
  314 XX     |                     magáét, mintha azokat is akkorára szeretné kitágítani. Most
  315 V      |                   kép!~Hanem hát csak néhány akkordig tart e csalódás.~– Ácsi! –
  316 X      |                    Sára asszony a legnagyobb akkurátussággal meg is felelt.~A társaság
  317 XI     |            bolthajtás alatt; ott holmi cifra ákombákok vannak felvésve, amiket
  318 XIV    |                földmérés, nem az ilyen tudós ákombákom. Világcsalás ez mind.~Ha
  319 XIV    |                     utána akarta csinálni az akrobatai ugrást, de nem vált egészségére
  320 XXII   |                       Mit keres itt a megyei akták között ez a vastag táblájú
  321 XXII   |                      Mikor átvittem hozzá az aktákat a registraturából, ott ült
  322 XV     |                    helyét minden alkotmányos aktusnál, míg az alispán, aki különben
  323 IX     |                   helyet fog adni egy díszes akváriumnak.~– Verték már meg magát
  324 XLII   |            túllicitálása miatt egy lépcsővel alább szállni, s indítványozza
  325 X      |                  mindazon kincseknél, amiket Aladin lámpája (állítólag) felfedezett. –
  326 XIX    |                      amíg egy vastag kötélen aláereszkedett a bürüt kiegészítő deszkadarab:
  327 XXXIX  |       tölcsérvirágaival; a meneteles partról aláhajlik a rózsaszín füzény (lithrum)
  328 XXVII  |                   megáll.~A krispines polgár aláhömpölyödik a kocsisülésből, olyan az
  329 XXVI   |                  lábával a kerékagyra lépve; aláhoppant a talyigából, s indult a
  330 XLIII  |                      parabola tört karéjával aláhullanak; szétpukkanásukban vérvilágot
  331 XLIII  |                   égbe szórt víztömeg lassan aláhullt apró permetegben, a lemenő
  332 XXIV   |                      birtokot: ő az egyezség aláírása után azonnal birtokába vette
  333 XXIV   |             coramizálták a lelettárt, neveik aláírásával és pecsétjeik odanyomásával.~
  334 XV     |                    otthagyva befejezetlen és aláíratlan a testamentumot, amit megkezdett,
  335 XX     |                   Sáromberkyné visszatért az aláírt szerződéssel.~– Isten áldjon
  336 XX     |                    az adás-vevési szerződést aláírva.~Adalbert gróf átvette az
  337 XXXVI  |                     küllős ábrázat aranyból, alája írva: „Az új régi naphoz”.
  338 XXXIII |                      kell lenni, vagy költői alakba burkolt értelemnek, s azt,
  339 XXXIII |                      olyan rejtélyes választ alakítanom, mely a kérdéshez odatalál,
  340 XVII   |                 egyáltaljában valami művészi alakító utánzásra kényszerítő legyen.
  341 XII    |                      legidősebb táblabíróból alakított deputáció küldessék, őt
  342 XXXI   |                     Majd ha híres, nevezetes alakokká emelkednek mind a ketten,
  343 XLI    |               planétát megnépesíteni képzelt alakokkal. – Éva már féltette Ádámot,
  344 XII    |              mosollyal nézett végig a daliás alakon. Hát ez a hősöknek az eszményképe?
  345 XXXIII |             megláttalak, nem vagyok képes az alakoskodásra. Azt kellett mondanom, hogy
  346 XXXVII |                     annyira elfeledkezett az alakoskodásról, hogy egyenesen a kapusnéhoz
  347 VII    |                    kecskeméti főkötő hosszan alálengő széles, aranyvirágos szalaggal,
  348 XL     |             üvegpoharat is kiöblítette; több alamázia nem ivódik, hanem jön befejezésül
  349 XL     |                    kancsó, az édes itallal („alamáziának” nevezték el azt ennek a
  350 XXXV   |                   paraszttól elfogadhatom az alamizsnakrajcárt, de nem a bankót a mecénástól.
  351 XXXIII |                     hiszik, mindezt azért az alamizsnamorzsáért teszi, ami a nagy urak asztaláról
  352 XIX    |                      emlegetett ellenségéhez alamizsnát kérni nem megy.)~– Pedig
  353 XXVII  |                   szónoklatait; nem is olyan alamuszi módon, hogy az egyik kezét
  354 XXX    |                      biztosítási végrehajtás alanyát.~– Megyek rögtön a városba.
  355 XXXV   |                     nem akarok én új szektát alapítani.~– Nekem csináltál azzal
  356 I      |                     jövedelmezni. Akkor lett alapítva, amikor az ákácot meg a
  357 XVII   |                    bátorsága és rendelkezési alapja nélkül. Azért e téren mindig
  358 XLI    |                hosszasan az alkonyfény arany alapjába rajzolt fekete alakot; s
  359 I      |                     a közjóra nézve üdvösebb alapokra helyezkedjék?~– Nagyságod
  360 IX     |                  kisasszonyt, aki a nevelést alaposan érti, aki franciául tud,
  361 XXIX   |                elárulta!~A Szent István-rend alapszabályai között van két pont, ami
  362 XXXIV  |                 kálvinistáknál; ősi előjogon alapul, mely a hajdankori próféták
  363 XLI    |           továbbszalad? Hisz ez a harag csak álarca a gyávaságnak. A dölyf csak
  364 X      |                    az ostobaság a bölcsesség álarcát teszi fel! Hogy nem rohadt
  365 XXXIV  |                  óvatosan leemelgetni, aztán alátett karral ülő helyzetbe hozni
  366 X      |             kutatásainkban – folytatá a föld alattiak nagymestere. – Mit jelent
  367 XXIX   |                     pogány trónkövetelő, aki alattomban a bécsújhelyi császári tiszti
  368 XXII   |                   viszi oda ez embert, hanem alattvalói kötelesség.~– Ez az a szó,
  369 XXXIV  |                      tartozik magát mindenki alávetni, töredelmesen.~Manó nem
  370 XXV    |                     hozzá semmi kétség, hogy Albion szülötte. Mántay Móricnak
  371 XXXVII |                bemegy. Innen ismét ugyanazon álcában tér vissza, kísérve a lakásáig
  372 XXXVII |                  miatt mindennap más meg más álcát kell felvennie. Egyszer
  373 XVIII  |                 volna első bemutatáshoz való álcázat.~– Azt gondolná, hogy béka
  374 XL     |                 Lizandra most már nevetéssel álcázta a megdöbbenését. Manó biztatá,
  375 XVIII  |                     a tervet ajánlanám, hogy álcázzuk mi hárman magunkat rablóknak,
  376 XL     |                   úgy segéljen, megörökül az áldásom. Soha igazabb áldás még
  377 XXVI   |                  leendő megjelenése mennyire áldásos befolyással fog lenni annak
  378 XXVI   |                     Úristent!~– No, hát csak áldd, van okod rá! – kiálta mérgesen
  379 XX     |                 aláírt szerződéssel.~– Isten áldjon meg. Nem tartóztatlak. Tudom,
  380 XXVI   |            énekléssel fogadta:~– Szeretem és áldom az Úristent!~– No, hát csak
  381 XXIV   |              képviselte a hajdankort, lelkes áldomásaiban virágnyelven tudatva a hallgatókkal,
  382 XXXIV  |                  főasztalnál javában volt az áldomásozás, körmönfont toastok (egész
  383 XVI    |                     csináltak?~Ettek, ittak, áldomásoztak. Olyan emberek, akik egymást,
  384 XXI    |                  malmot! Tetszik tudni, hogy áldotta meg a suhai malmot? Hétszer
  385 XXIV   |                    hogy éneklik a taktusverő áldozár körül kvartettben ezt a
  386 XXXIV  |          úrvacsorájában, amit a kálvinisták „áldozás”-nak hínak.~A gyülekezetbontás
  387 XVI    |                  vágom ketté, mint őseink az áldozat-kutyát, egy kardcsapással! Hol
  388 XXIII  |                       mint a békés kiegyezés áldozatáén; s ez annyit jelent, mint
  389 XLIV   |             obeliszket, mely a szabadságharc áldozatainak hamvait takarja. Akkor még
  390 VII    |                    ősvallást követő magyarok áldozataira szolgált, itt gyújtották
  391 XXXII  |                      ahol elébb-utóbb a csáb áldozatául fog esni. Az anyja a mi
  392 XVI    |                 derék táltosnak.~Siessünk az áldozathoz, ne epedjenek a hívek.~A
  393 XI     |                gabonát égetvén a tüzén, mely áldozati rítus maig is feltalálható
  394 XXXIV  |                csizmáját lehúzza. Hogy az az áldozatkészsége nem vétetett igénybe, azt
  395 XXXII  |                      emlékezetemet, ha az én áldozatommal két ártatlan lelket mentek
  396 X      |                      van, amiből a székelyek áldozatpohara készült. Az Anonymus „vas
  397 XVI    |                    fizetése ráment egy ilyen áldozatra a derék táltosnak.~Siessünk
  398 VII    |                       oknak a druszái, hanem áldozattevő papok, olyan augur- vagy
  399 XXXIX  |                 elmaradtak néhány ugrásra az áldozattól. A bivalytehén, amint a
  400 XXII   |                    szer ott van bizonnyal az áldozatüstben eltemetve a bajhalmi sírban.
  401 XXIV   |                  fogantyúkkal. Ez a pogányok áldozatüstje. Oldalai be vannak törve
  402 XXX    |                    üssék a szent sisakot, az áldozatüstöt, meg a hártyára írott szerződést!~
  403 XXII   |              kínaihoz, aki a pagodlija előtt áldozik.~– Mit találtál eddig, szerelmetes
  404 XXII   |               Halmokon, forrásoknál, köveken áldozott. Pogány hitben fiát nevelte.
  405 XI     |                  arra, hogy viszont az ő üke áldozta meg a dési tűzhalmon a „
  406 XXXVII |                      világba? Paptól meg nem áldva, oltár küszöbén át nem lépve,
  407 V      |                    legyen benne.~A kábultan, aléltan elnyúlt Belizárt két cimbora
  408 XXXIV  |               egyházi férfiú, az esperest és alesperest, meg a mai nap szónokát
  409 XXXIV  |                     a kovásztalan kenyér, az alexandriai schismák, mind gyönge ürügy
  410 XXXVIII|             levelezett? Aki a hunnus szittya alfabetet föltalálta! Az most nem
  411 XXVII  |                  okmányt (presbyops volt), s alfátul omegáig végigolvasta, azzal
  412 XXXIX  |                      Az új világ kezdetén~Az Alföldön már hat hete, hogy nem esett
  413 XXXI   |                  kedves bajtársával, Ponthay Alfréddal.~– Nos? Láttad? Ráismertél?
  414 XLIV   |                     Tanussy Emmánuel Ponthay Alfrédnek: ágyúra; barrière a két
  415 XXXVII |                   főkötő van a fején, fekete álhajjal.~Így senki sem ismeri fel
  416 XXII   |              mérföldet legyalogolni, hogy ne alhassék a lábdobogástól az a tyrannus
  417 XX     |                   aludni; feküdjél le.~– Nem alhatnám már, inkább visszaadom az
  418 XXVI   |                     nem feküdt, különben sem alhatott volna a nagy harang-félreverés
  419 VII    |                      Jó lesz gondoskodni az „alibi”-ről.~Azalatt Sára asszony
  420 V      |                     emlékezik még rá?~De még alighogy belemelegedtek Belizár cimborái
  421 XXII   |                     tartott. Felesége penigh alirumna vala. Megítéltetett, hogy
  422 XVI    |                 leírt névre, s a jobbján ülő alispánhoz dicsekedő szót intézve:~–
  423 XV     |            legközelebbi restauratiónál, mint alispáni jelölt huszonkilenc szavazattal
  424 XV     |                  volt a vármegyében, mint az alispánnak; másodszor pedig nem tehetett
  425 XII    |                      a jégbe burkolt szívek; alispánok és assessorok siettek tiszteletteljes
  426 XIX    |             kézelőire, kitelik ez azoknak az aljából, hiszen nagyon hosszúra
  427 XXXIX  |               békákat, s estefelé a Kárpátok alján fogja bogár- és békaesővel
  428 XXXVI  |             sudárszáradtan meredeznek elő az aljbozótból, az őzeket, nyulakat kipusztították
  429 XII    |                     úgy, hogy a legfiatalabb aljegyzőt exmittálták hozzá, hogy
  430 XIII   |                       mint iskolázott suhanc alkalmasabb volt az ilyenre a mindenféle
  431 XVII   |                      hogy szabaduljon meg ez alkalmatlan ragadozó állat közellététől:
  432 XV     |                    elpanaszolta, hogy milyen alkalmatlanok ezek a lelógó leffentyűs
  433 XXXVI  |                 hanem megy az a legközelebbi alkalmatosságon, gyalogsorban.~Mehetett
  434 XXXIV  |                 annak erkölcsi tanulságát és alkalmaztatását.~– Ez egészen az én rossz
  435 XXX    |                     pecsétes szalagok vannak alkalmazva.~Mint törvénytudó ember,
  436 VI     |                    mindenütt csináltak hozzá alkalmilag új verseket; például ezt:~„
  437 XXV    |                      fejezé ki a kapóra jött alkalom fölött, s ezt Decebálnak
  438 XV     |                 vajon ő volt-e az ünnepélyes alkalomnál az elébbvaló dignitás, vagy
  439 X      |                    soha egy ilyen ünnepélyes alkalomról is el nem maradt.~Ellenben
  440 VIII   |                        mert nincs azon semmi alkatrész, ami nagyon, igen nagyon
  441 IX     |                úrilak divatos pompája miféle alkatrészekből áll; csakhogy azoknak az
  442 XXXIX  |                     a távoli nagy vihart. Az alkony-ég kigyullad a narancsveresből
  443 XLI    |                 készítünk, halat szárítunk!”~Alkonyatkor lement a kastélyból a kertbe.
  444 XLIII  |                  kavargott fel tűzveresen az alkonyégbe, a bástyafokon dúdolták
  445 XL     |                        Nemsokára feltűnik az alkonyégtől ragyogó csatornában az első
  446 XXIII  |                      pajtásnevet ittak, s jó alkonyra járt az idő, amikor vége
  447 XXV    |                     felfedezve, amik azoknak alkotási korát meghatározzák; a tanulmany
  448 XXXV   |                       az emberi jogokért, az alkotmányért. Ezek tartották fenn a nemzeti
  449 XLII   |              országgyűlést is felzavarta. Új alkotmányról beszéltek. Elfogadták a
  450 XLII   |                     fel Magyarországon az új alkotmányt. Futott ki az országházból.~
  451 XXII   |                    holnap tökéletesebbet fog alkotni.~Valamije nagyon hiányzott –
  452 III    |                  hosszából, azt kipótolta az alkotó természet a szélességében;
  453 XIV    |              collaudálták. Olyankor a térkép alkotója a bírálat alatt levő fél,
  454 XXII   |                      eléje a tenyerén a most alkotott kenyérbélmammíferát~– Egy
  455 XL     |                     Nohát, hogy ezt az Isten alkotta templomot a legünnepélyesebb
  456 VII    |           szöglettornyacsai mind arra vannak alkotva, hogy ellenség ostromát
  457 XXXV   |            toilette-tükör elé. Madame még az alkóv damasztfüggönyei mögött
  458 XXXI   |                delejes alvó két ajtón túl az alkóvban fekszik, az ajtókat a látogató
  459 XXI    |                  talán meg is lehetett volna alkudni vele, annyi forintba, ahány
  460 XLII   |                   országos fordulat ennek az alkunak végét szakította. Ha egy
  461 XIX    |                   Don Juan nem állt rá semmi alkura.~– Nem! Kedves Gil Blascskám!
  462 XIX    |                    elkezdi a homlokán, le az álláig, és azt teszi újra meg újra,
  463 XII    |                   volt főfő gondja egy bölcs államférfiúnak. Ezért adatott Ponthay Adalbert
  464 XXXVII |                 látogassa meg (miután őkelme államtitkokba és diplomáciai pletykákba
  465 XLIV   |                     a jelenleg átfutó szőnyí államvasúttól, látja az utazó mai nap
  466 XXXIV  |                tanult el, parádézott is vele állandóan; sőt még abba is beletörte
  467 XXIV   |                 cölöpsírt illetőleg meg kell állapítani, hogy az egy valóságos ezredévre
  468 XII    |                    az egész taktika meg lett állapítva a múlt héti nagyszámú konferencián.
  469 XXXIV  |                ropogtatta össze a csontjait, állapodott meg iránta a bizodalma:
  470 XXVII  |                  egész komolyan veszi a maga állapotját, hanem Tánczos uramat.)
  471 XXXIV  |                  fölébe helyeztetik annak az állapotnak, amidőn egy magyar nemesi
  472 I      |                ismerem ki magamat az itthoni állapotokban.~Hruszkay úr ismerte már
  473 XXXIX  |                      volt elégedve az itteni állapotokkal, csak néha sóhajtott fel,
  474 XXVI   |                        magyarázá az Están az állapotot. – Nekem pedig utol kell
  475 XXVII  |                      Horkázi, amint a csárda állása alá megérkezének –; magam
  476 XLII   |                   szavából, de még a bajusza állásából is az tűnt ki, hogy ő magát
  477 XXVIII |                     törni a magukszőrű hívek állásáig.~Majd később szitkozódó
  478 XXVI   |                  nyakában igazolta hivatalos állását; síró szóval felelt meg
  479 XLIII  |                      bomba éppen az ellenfél álláspontja fölé ért, akkor aztán egyszerre
  480 XXXII  |           megváltoztatta a két rokon közötti álláspontokat. Gil Blas nagy, csontos,
  481 XXVIII |                      rendje. Az egyik követi állásra csak bevált megint az első
  482 XXXV   |                   hogy egy kincstár közepett állasz, melynek értéke megnevezhetetlen.
  483 XXXIX  |                    Az Istennek azt a kedvenc állatját, akinek szárnyat adott,
  484 IX     |                   jobb lett volna azoknak az állatmutogató oroszlánjának a ketrecébe
  485 XXI    |                      ne érje; rossz emberek, állatok meg ne riasszák; hozzászegődöl,
  486 XXII   |             mindenféle szobrokat, embereket, állatokat, még órát is, ami jár, ez
  487 II     |                    haszonra termett négylábú állatoknak.~S ezzel a népvándorlással
  488 XXXIX  |                      előtt. Legelőször is az állatvilág előtt. A part mentében egész
  489 XX     |                    két zsebébe dugott kézzel álldogálni, annak pedig jó reggelt
  490 I      |                        Most ott van a hosszú allé végében: annak láttuk a
  491 XIV    |                   míveli, hanem azért erősen allegálja, hogy ő nemesember. A másik
  492 IV     |                   aki tavaly itt járt, s azt allegálta, hogy meg tudja csinálni
  493 I      |                mártja, s megacélosodik.~– Az allegória nem egészen világos előttem.~–
  494 XXXIV  |                       A textus a tékozló fiú allegóriájából volt véve, amit a szónok
  495 V      |                             Felborzongaja.~ (Allegro)       Kis kertedben,~                     
  496 XXXII  |                melléje, ugyanazon Augsburger Allgemeine árnyékába.~– Kedves bátyám.
  497 XXXII  |                       s azzal ott hagyták az Allgemeinét.~Magában pedig azt gondolá
  498 XVII   |                     Szent Antal a pusztában, állhatatos marad. Nem enged a sátánnak,
  499 XIX    |                    való magányének. Manó nem állhatja meg, hogy be ne leskelődjék
  500 IX     |                   meg az észt, különben hogy állhatna fenn a világ?~– Hanem erről
  501 XXXIV  |                   azt az embert, akit ki nem állhatsz?~– Megállj csak – súgá az –,
  502 XXIII  |                    mint vádló és vádlott sem állhattok egymással szemben. Aztán