bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

13099 XXVII  |           pacinaciták ivadékainak, úgy fejbe legyintett a buzogányával, hogy felébredtem
13100 VII    |              szorítja, folyvást agyarkodva a legyőzöttre:~– Hej! Hát földhöz vágsz?
13101 XVII   |                     és az alsó ajkat díszítő légyszakáll; hosszú szempillák, amik
13102 XXII   |                      bujdokol, ott egyszerre lehajlik magától.~– Mit szól ön,
13103 XLI    |                     a harmatos fűbe.~Belizár lehajolt hozzá, hogy fölemelje.~–
13104 XXXIII |                      a vánkos, amire a fejét lehajtja; maga lesz cseléd, szolgáló,
13105 IV     |                  hordja talán a fejét mindig lehajtva. Az arca goromba redőket
13106 XL     |                 fűzfavesszőt vág le, s annak lehántja a héját. Ilyen szép fehér
13107 XLI    |                     dölyf csak oroszlánbőr a léhaság hátán. Megveti a szembe
13108 XXIV   |                 amely így kezdődik: „Attila, Lehel, Árpád; – Elhunyt dicső
13109 XL     |                  egészen eltakarta volna, ha lehete, a tenyereivel, karjaival
13110 XXIX   |                bálban ragyoghatni! Hanem ezt lehetetlenné tette férjének politikai
13111 XIX    |                 leányt felkeresni. Ez most a lehetetlenségek közé tartozott.~Nem is volt
13112 XXXI   |         kegyvesztések nyomban bekövetkeztek, lehetetlenségnek látszó fordulatok az élet
13113 XXVIII |                    úton össze ne verekedjék; lehetőleg úgy viszik a dolgot, hogy
13114 XXXI   |                      mégis túlmegy az emberi lehetőségen. Hogyan tudta előre, hogy
13115 XXXVIII|                bámulat kevergett az agyában.~Lehetséges-e az, hogy két ilyen tökéletesen
13116 XXXVII |                     Sáromberkynének volt oka lehetségesnek találni ezt a kimenetelt.
13117 XXX    |                   volna el az én irányomban. Lehetünk acharnirt ellenfelek a politikában,
13118 XXXIII |                     aztán a ropogó tűz mellé leheveredve elbeszélgetünk egymással
13119 XXI    |                    azalatt, amíg Bakala Peti lehordatja az állványról valamennyi
13120 XXIV   |                       útcsinálás örve alatt, lehozatott egy csapat mecenzéfit (ezek
13121 I      |                   nép menten visszatért; s a lehozott rusznyák már tíz esztendő
13122 III    |                     a gyűlésterem karzatáról lehozzanak egy pár padot; azok is tölgyfából
13123 XLI    |                húzott vadászcsizmából kezdte lehüvelyezni a lábát:~– No, hát Jancsi,
13124 XXXIII |                   ami a nagy urak asztaláról lehull. Pedig ő rájuk vadászik.
13125 XIX    |                      padlót, s ahol a falról lehullott a vakolat, az el volt takargatva
13126 XXIV   |                    viselték. A kengyelek már lehullottak, azok tömör ezüstből voltak
13127 IV     |                   miért van róla körös-körül lehullva a vakolat; afelől bátran
13128 XXI    |                      fogát; a magas kormányt lehuncutozom. Kegyelmességednek azt fogom
13129 XXVII  |                 megszabadíthatja. Keze, lába lehurkolva, a szája bekötve, nem tehetett
13130 XV     |                  valakit, akin a rosszkedvét lehűtse. Megtette, amit tud.~Csakhogy
13131 III    |                  sűrű, kurta sertekemény haj lehúzódik a homlokára mélyen, ha pedig
13132 XIX    |                   van bugyolálva egy szeméig lehúzott főkötő, egy orráig átkötött
13133 VII    |                       azután a harisnyáit is lehúzta, s a szoknyáját feltűzte,
13134 XLII   |                    hogy még a csizmájukat is lehúzzák a lábukról; éljen az egyenlőség,
13135 XV     |               engesztelik, kapacitálják, míg leimádkozzák onnan a nyeregből.~Decebál
13136 X      |                     emleget, a csíki krónika leír, amiből a székelyek szövetséget
13137 V      |                     a piedesztálon kezdjük a leírását, a csizmái debreceni mintára
13138 XII    |                   Mikor felolvasta a királyi leiratot, mely őt a király jogainak
13139 V      |                   szobornak: az pedig valami leírhatatlan szép fej. Csak ideális festők
13140 XVI    |                 nevét?~– Azzal bizony. Mikor leírtad azt a szót a táblára, én
13141 XXIV   |                   másolat hártyalevélről van leírva. Az nem rohad el, száraz
13142 XI     |                   szavakkal ejti ki: „Kérje, leiszom”. Hát még minő prédikációkat
13143 XXVIII |                     tanyájukba, elcsábítani, leitatni, másutt meg kőzáporral fogadják,
13144 XXX    |                      váltóra. Aztán a váltók lejártak. A görög nem akarta azokat
13145 XXIII  |                  ítéletet makacsságból. Most lejöhetsz, meghallhatod; publikálni
13146 IX     |                  olyan gyáva, mint egy egér; lejött közénk bakafántoskodni.
13147 XX     |             tiszttartójáért küldött.~Azalatt lejöttek az emeletből a gróf úrfiak. (
13148 XVII   |                   jobbiknak a hegyére állva, lejt előre, a másikat meg a bal
13149 V      |                   szembenézve, egypár délceg lejtést verbunkolt el az andalgó
13150 XXXIV  |                    Sára asszony a fia karján lejtett át az étterembe, a mellékszobában
13151 XL     |                 kiszabadulni a keze közül, s lejutni az öléből a földre. Akkor
13152 VII    |              senkinek sem szólt semmit, csak lekanyarodott az útról, s az avaron keresztül
13153 XXVII  |                      odamenjen a hintóhoz, s lekapcsolja a bőrtakarót.~Valósággal
13154 XIII   |                 nemesség, s úgy levágja, úgy lekaszabolja karddal, buzogánnyal, parittyával
13155 XXVIII |                  egymásnak a búzáját éjszaka lekaszálták zöldjében, a boglyáit felgyújtották
13156 XIII   |                    növényzettel, az Emmácska lekérezkedett a mamától, hadd nézze meg,
13157 II     |                     pattogatva, szerencsésen lekergettek az árokba annyi malacot
13158 XIX    |           vándorútjának. Ahol falura talált, lekerült a kertek alá, nem ment a
13159 III    |               redőnyszárnyakat szétcsapta, s lekiáltott a piacra. (Már akkor sötét
13160 XXVIII |                 perplexitásba hozott főispán leköszönt a hivataláról, s helyébe
13161 V      |                    ezt a csorbát akarja vele leköszörülni.)~Végre, hogy a fejét is
13162 XXX    |                       Én Bécsnek nem lehetek lekötelezettje. Találj ki mást!~– Hát jól
13163 I      |                     Hruszkay úr.~– Fölöttébb lekötelezne vele nagyságod, ha megismertetne
13164 XXVI   |                    seniorhoz; s „post festa” lekötésével kölcsönkéri tőle; s így
13165 XXV    |                     pénzét. Mit lehetne neki lekötni jelzálogul? Hát magukat
13166 XXIV   |             felküldenők a kamarának, az majd leküldené a maga hivatalos becsmesterét,
13167 XII    |                       amidőn az első alispán leküldi a központi főszolgabírót
13168 XXXIV  |               felfordított szakajtó fenekére lekuporodva, azt mesemondásokkal tartsa,
13169 XXII   |                   felé, s az előtt törökösen lekutyorodva, elkezdett nekigyürkőzni.~
13170 XXVIII |                    elkeseredés méltó anyagot lel a fekete tollasoknál. De
13171 XXXI   |                   hóna alatt, amíg a lépcsőn lelebeg.~Csak az ő eltávozása után
13172 XXVII  |                  Manó csak ekkor mert nagyot lélegzeni; most hitte el egészen,
13173 XIX    |                      van, mint az alvó ember lélegzetének. A békák légiói, a szúnyogok
13174 XXXI   |                      szótagokra oszlott nagy lélegzetet vesz, „hum, hán, ha”, csak
13175 XXXII  |                    eladja.~– Hóhó-hán-hum! – lélegzett nagyot a pénzóriás. – A
13176 XXVI   |                     a kocsis ezalatt nyugodt lélekkel jártatta a négy lovat, a
13177 XLIV   |                   mintha még egyre tartana a lélekköltözés.~– Önnek a neveu-je, madame,
13178 XXI    |                    Ez tragikus kimenetel; de lélektani tény.~– Én megmondom a módját,
13179 XVI    |                    az ismerős nagy embereket lélektelenül elfutni egy gyülevész elől,
13180 XXVIII |                  juhaklok körül, a furfangos lélekvásárlók, kik álcázott renegátsággal
13181 XXXVI  |                     fog lenni. Most még csak lélekvesztőn lehet hozzá jutni. Már most
13182 XL     |                    fel kincseit, s ahol most lélekvesztővel járnak a vizeken, ottan
13183 II     |                    solocigány a végsort igen leleményesen így travesztálta:~– Azs
13184 XLI    |                   némely úr titkolta a saját leleményét, meglepetést készített;
13185 XXXI   |                jövendő legrejtettebb titkait leleplezi.~Az előkelő osztályok egészen
13186 XIX    |                    kifundált jövendő titkait leleplezni.~– Hej, te, fiacskám, nem
13187 XXV    |                      elő a bajhalmi cölöpsír leletei. Itt látnók a fényrajzaikat
13188 XXV    |                   archívumba letett bajhalmi leleteidet, miután hitelesen be van
13189 XXV    |                inzsellér úr, hogy a bajhalmi leletek igazi kincsek – mondá Rézkuthy
13190 XXV    |                       S a bajhalmi világhírű leletekért csak nem küldték sem az
13191 XXXV   |                  Kezébe adogatta a nagyszerű leleteket, magyarázatot tartott neki
13192 X      |                    hát tessék megnézni ezt a leletemet.~Ezzel ismét a bőrtáskába
13193 XXIV   |                rögtön összeírnák a nevezetes leletet, akkor aztán az összeírást
13194 XXXVIII|                      ragaszkodását az őskori lelethez megmásítsa. A fiú kimondta
13195 XXIV   |                 vidimálták és coramizálták a lelettárt, neveik aláírásával és pecsétjeik
13196 XLI    |                    ölök.~– Ismerlek! Látom a lelkedet! Nemcsak nem bánod ezt,
13197 XXXIV  |                    megszólj. Könnyebb volt a lelkednek, ha ócsárolhattál rajtam
13198 XLI    |                      asszony, mert az „olcsó lelkek” alatt aligha medvéket és
13199 XIX    |                     a kisértetekkel, a rossz lelkekkel, a böjti boszorkánnyal,
13200 XXI    |                     fátákkal! De szépek is a lelkemadták! Idézték rá a költő versét.
13201 XXXIII |                     utána az „ámen”-t, mikor lelkemben ez az istentagadó érzés
13202 XXIV   |                   Decebál azt mondta rá:~– A lelkemből beszélsz, atyámfia! – s
13203 XL     |                     jegyesednek?~– Testemet, lelkemet.~Az is be lett írva.~– Mármost
13204 IX     |                       hogy mi szándéka van a lelkemnek. Hordott ő nekem végszámra
13205 XLI    |                    itten! De én is fogadom a lelkemre, hogy amint te itt hagysz
13206 X      |                     Szívesen szolgálok, édes lelkemuram. Mennyi kell?~– Valami száz
13207 X      |                     hitvesi nyájasság volt a lelkemuramhoz. Szót sem tett se az örmény
13208 XLI    |                    felekezete eggyé olvadt a lelkesedésben, mint a corynthi nemes érc
13209 X      |                      A penészes emberkének a lelkesedése Decebálra is elragadt. Neki
13210 XLII   |                     volt látogatva, egyhangú lelkesedéssel határozta el a pesti forradalomhoz
13211 XIV    |                  Most már a magas politikáig lelkesedett.~– Az volt az igazi földosztás.
13212 XIV    |                     felszabadítására.~És tud lelkesedni az a szegletek és számok
13213 XIV    |                      a kétpónis szekerkéhez, lelkesen ordítva~– Fussatok, daliás
13214 XIV    |     asztaltársaságnál toastmondásra nem volt lelkesíthető, okos és érthető dolgokat
13215 XXVIII |                      ördögnek, az testestül, lelkestül elkapatik a föld alatti
13216 XII    |                időben mennyire tudtunk ezért lelkesülni. Ha nem engedték meg, hogy
13217 XXXIV  |                   számlálják.~A templomban a lelkészek a kathedra melletti kettős
13218 XXXIV  |                   szintén a leendő sásligeti lelkészre, tiszteletes Baksavári Antal
13219 XX     |                  egészen visszatért a rendes lelkiállapotja. Megtörlé az arcát vizes
13220 XI     |                      is ott szokott maradni, lelkiismeretbe vágó kötelességnek tartván
13221 XL     |                voltam: valóságos felszentelt lelkipásztor-bojtár, s egy álló esztendeig kereszteltem,
13222 XL     |                  iratosi káplányt megválaszt lelkipásztorának.~Egyhangú volt a megválasztás.~–
13223 XXXIV  |                     urat, a leendő sásligeti lelkipásztort, az Isten éltesse!~Erre
13224 XIII   |         delikvenseket; úgy jajgatnak, majd a lelkük szakad ki.~– S tetszik az
13225 XXII   |                      erős gölödényt, hagymás lélöttyben, meg egy egész prófuntot;
13226 IV     |                    hatágú csillár is szokott lelógni, azt a padlón felhalmozott
13227 XLI    |                     vármegyében: az arcképét lelopták, úgy adták ki acélmetszetben,
13228 XL     |                üldözték; én fogtam a puskát, lelőttem mind a kettőt. Nekem maradt
13229 XXIV   |                   ugyanaz, ami gyapotpapírra lemásolva málladozik a megye levéltárában.
13230 XXVIII |                 kóbor ifjú felől; az egyik a lembergi kötéltáncosok közt látta,
13231 XXXIV  |                   nem a tékozló fiút kellene lemennydörögnie, hanem a tékozló apát.~Azonban
13232 XLIII  |                 aláhullt apró permetegben, a lemenő nap szivárványtöredéket
13233 XXXIV  |                   rendelkezésedre állok.~– A lemondásodat beadtad már?~– Azonnal,
13234 XXXIII |                      te szíved kívánságából, lemondj arról a fényes pályáról,
13235 XXX    |                  predikátumának a birtokárul lemondjak? Inkább a fejem szaladjon
13236 IV     |                   hogy a maga commoditásáról lemondjon. Ott könyököl az úri szoba
13237 XX     |                     kékség, azt nem lehetett lemosni. Maga még talán meg is ütötte?~
13238 XXIV   |                    idetaláltak! Voltak ottan lencseforma pénzek, serpenyő alakú,
13239 XXII   |                  megszólítás nálunk bizonyos lenézést fejez ki.~– No, hát legyünk
13240 XXVIII |               diaetára. Azért itt még nem is lengenek a házakon senki lobogói.
13241 XLI    |              beleillesztve a brilliántforgós lengő kócsagtoll bokréta, míg
13242 IX     |                     örmény straniera, akár a lengyel lovas komédiásné nyakából
13243 XIV    |                      magának valami dolgot a léniával meg a cirkalommal, s nem
13244 XXVIII |                    ráfirkantja; ez a hosszú, léniázott papiros a megfordított Jákob
13245 XIX    |                      a békák keresztül-kasul léniázzák a békalencsés felszínt,
13246 XXII   |                közepét. Nekem tetszik rabnak lennem. Aztán azt is megmondom
13247 XX     |          igazmondásnak. Még ha sokáig együtt lennének Manóval, egészen belé is
13248 XXXIII |              csakugyan bírok azzal a delejes lénnyel, amit mesmerizmusnak hínak; –
13249 XIV    |                      Háromszáz éve már, hogy lenyakazták.) Tízezer paraszt! Nyúzzák
13250 XXXI   |                      ott, hanem egy magasabb lényé, akinek a nevét megtalálom
13251 IX     |                   Peti nem tett ellene semmi lényeges kifogást. Arra gondolt,
13252 XXXIX  |                  időjárás tüneményeit azok a lények, amelyeknek nem adatott
13253 XVII   |           cserebogaraknak, mikor egymás után lenyelegette őket.~Ezért aztán felhúzta
13254 XLI    |                  arra? Ha nekem úgy tetszik, lenyelem.~– No, hát add ide az én
13255 XXXIV  |                     állt az ördög, akit Manó lenyelt. Felállt a helyéről, s kilépett
13256 XV     |                 Concóba, majd belefulladtam. Lenyeltem egy víziborjút! Itt van
13257 XXXIV  |                  közmívelődés annak az egész lényére gyakorolt, ez a benyomás
13258 I      |            nemesített törzset; magamnak kell lenyesegetnem.~És hozzáfogott nagy kertészszenvedéllyel.~–
13259 XI     |                     püspök ráijesztett, hogy lenyíratja a haját, ha még azt próbálja
13260 XVI    |                     te is olyan simára fogod lenyírni az én hajamat?~– Hűh! Én?
13261 XVI    |                     No, hát nem nyírod. Majd lenyírom én magam. Ha grádicsos lesz,
13262 XIX    |                tegnap elment közöttük, tövig lenyírt hajjal, kék posztó zekében,
13263 VI     |                 vissza fogja tartani erővel, lenyomja a székére, bezárja előtte
13264 XXI    |                   ötödik pohár szerednyeivel lenyomtatta a töltött káposztát, akkor
13265 XV     |                     a keresztülvont zsinórok lenyomtatva, a határdomb lepázsitozva,
13266 XIV    |                    házába be nem lép, mert ő leönti a nyakát lúggal. – Végre
13267 XV     |                       a másikban a derekáról leoldott kardja.~– Hol az én Emmám?
13268 I      |                  ételt hoz neki, jól tartja, leoldozza a köteleit; szépen szól
13269 V      |                helyett felkapta a harisnyát, leoldva róla a hurkot, s kiöntötte
13270 XXIV   |                     az Ádám almáján, amit az leolvasgatott a hunnus írásból.~Megvan!
13271 XI     |         szittya-alphabet szerint) Kajafás úr leolvassa, hogy ezt a templomot még
13272 XV     |                     lenyomtatva, a határdomb lepázsitozva, Horkázi úr előállt az ünnepélyes
13273 IV     |                emelkedik a föld. Az emeletre lépcső vezet föl, s abból csak
13274 VII    |                     a folyosón, meg a tornác lépcsőin.~– Emma! Emma! Várjon meg!
13275 XXII   |              törekesznek.~Odafenn, a második lépcsőnél van egy kis szoba, olyan
13276 XXVI   |                tekintetes asszony már künn a lépcsőtornácon várta.~– No! Elhoztad? Nem
13277 XLII   |                      túllicitálása miatt egy lépcsővel alább szállni, s indítványozza
13278 XXX    |                     kegyes apának a bútorait lepecsételik, az még talán annál is nagyobb
13279 XXIV   |                      az értéket: addig pedig lepecsételnők a cölöpsírt, s az őrizetéről
13280 XXXIV  |                    egyszer az egész kastélyt lepecsételték: idejöttek a sok akasztani
13281 XXVIII |                      egy póznára függesztett lepedő nagyságú kártyalapot mutogattak,
13282 IX     |                     vérben-fagyban vitték el lepedőbe takarva. Sohase lesz abból
13283 XIX    |                     foltozott, de szép fehér lepedővel. Egy kis vánkos volt a feje
13284 XIX    |                 Manónak, hogy tartsa; ő maga lépegetett alá a korsóval a forrás
13285 XXIV   |                  amíg én magam azzal föl nem lépek.~Szívesen vállalkoztak erre
13286 I      |                   gubancaival. Az embernek a lépése alatt cuppog a sömlyék,
13287 III    |                     görbe, minélfogva minden lépésével úgy tesz, mintha le akarna
13288 XXXVII |               közötte levő távolság csak egy lépésnyit is növekedjék, kivált a
13289 I      |                 Hahaha!~– Aminél fogva aztán lépésről lépésre odavezetjük, ahova
13290 II     |                      egy másik, zöld mohával lepett zsindelyes házsor, közbe
13291 XX     |                   bátorsággal csak egy leány léphet föl velem szemben.~– Költesd
13292 XLI    |                     fejedelem ajtaján be nem léphetsz, mert ott téged csak Király
13293 XXVIII |              Belizárt! Erre aztán lelkesedés lepi meg a diadalérző pártot,
13294 XVII   |                 vontatja maga után, ő is úgy lépik, ha az kifelé fordítja a
13295 XXVI   |              aranymondása, amivel a diákjait lepirongatta: „Mindig mondom, hogy ne
13296 XX     |                      tanácsolnám neked, hogy lépj be egyenesen a bécsújhelyi
13297 XLI    |                  hogy engem ilyen ajánlattal lepjen meg?~– Ismét a te saját
13298 XXXVIII|                    azonos az éjjeli pávaszem lepke a gazevő hernyóval), akkor
13299 XXII   |                  fiatalember a censurát, s a lepkéből lett hernyó, a jurátusból
13300 XXI    |                   kelepelni többé, az éjjeli lepkék nem repkednek ott a fejem
13301 XXXI   |                      egy vékony piqué-takaró leplezi termetét, melynek idomai
13302 XXXIX  |            szerzeményen! Majd hogy meg fogja lepni az urakat. Mántay Móric
13303 XXVI   |                      megy. Ő még soha át nem lépte a haza határát. Extra Hungariam
13304 XXII   |            börtönében alá s fel. Tudta, hogy lépteinek hangját meg kell hallani
13305 X      |                     azt a tudomány bacilusai lepték meg, ő a nagyravágyás spóráitól
13306 XIX    |             erdejében recseg a targally sűrű léptek alatt. Errefelé közelednek.
13307 XXV    |                 Angliába, azon a csontlován, léptetve, szépen.~De hát csak nem
13308 XIX    |                     ketten a szökési tervet. Lerajzolták a térképet, s azon az utazási
13309 XXXI   |                     még azonkívül is mindent lerakatnak vele, ami ércféle: vas,
13310 VII    |                    toll és kalamáris.~Azokat lerakják az asztalra, két széket
13311 XIX    |                 várba. Most, hogy a bugyolát lerakta magáról, jobban szemügyre
13312 XIX    |                      fel, hogy valaki durván lerántja a takaróját.~Egy vadonatúj
13313 XX     |                      a legédesdedebb álmában lerántsa a pokrócot? Hát vétett ő
13314 XIX    |                    üget előre, hogy üldözőit lerázza a nyakáról, s mikor meg
13315 XV     |         cigányasszony jóslata!)~Sára asszony lerohant a lépcsőn, ki az udvarra.
13316 XXVIII |                    testvér házát kölcsönösen lerombolta, a furfangos Bakala Peti
13317 XXVIII |                     sasok ezt a házat földig lerombolták, s a bútorokat szilánkokra
13318 I      |                      Ha én egy nap via facti leromboltatnám ezt az utamban álló vityillót,
13319 XXXIII |                   életpályám az övét egészen lerontja. Azután szeretetteljesen
13320 XXVIII |                     a mi urunk házát, mi meg lerontjuk a tietekét! S ezzel a szándékkal
13321 XX     |                       s te hálából feldúlod, lerontod azt a házat, ami neked menedéket
13322 XXVIII |                      is bontották.~No, ha ti lerontottátok a mi urunk házát, mi meg
13323 XXVI   |              fogadhatod éntőlem, mint gyenge lerovását annak a tartozásnak, mely
13324 XXVII  |                 őérte jönnek, nosza hirtelen lerúgta hát a másik lábáról is a
13325 XVII   |                   egy vadmacska, aki után te lesbe szoktál állni. Neki meg
13326 XVIII  |                    mégis kitartottam addig a lesben, amíg az öregasszonyt valahonnan
13327 VIII   |           sárkányokat.~A két cimbora sietett lesegíteni a kocsiülésből Decebált.~
13328 XXX    |                   letisztítható ez a rozsda, leseperhető ez a döbröc.~Egy napon aztán
13329 XXII   |                      kulcslyukon át rájuk ne leshessen valaki.~– Itt van, barátja
13330 XX     |                    el nem mondott kérdést. – Leskelődtél, ugye, a firhangon keresztül?
13331 XXXI   |                  arra aztán a parázs szempár leskelődve visszakacsintott, mire a
13332 XXXIV  |             visszaszalajtá Dorkó nénőt, hogy lessen be a folyosóablakon az Emma
13333 XLI    |                     amíg te a Pannák királya léssz; hanem azt akarom, hogy
13334 XII    |            szorongásba burkolt elszántsággal leste mindenki a történendőket.~
13335 XV     |                lesunyva, a szemeivel a félig lesütött pillákon keresztül sandalogva,
13336 XXXIII |                tisztté kineveztetésem nagyon lesújtotta: rögtön eltávozott Pozsonyból,
13337 XXXIV  |                   félig nyitott szájjal, nem lesunyt fővel, aggóskodva, de tele
13338 XV     |                   valami gonosztevő, a fejét lesunyva, a szemeivel a félig lesütött
13339 XXXIX  |                      a gémek és a pelikánok, lesve a vickándozó halakra, amik
13340 XXII   |                      lenni, mert Rézkuthynak leszakadt a nyakába kötött Lipót-rend.~–
13341 XXVII  |                  időt hiába! „Minden órádnak leszakaszd virágát!”, s azzal kihúzott
13342 XXVI   |                      én kettős tüzes nyelvem leszáll a te fejedre, tudom Istenem,
13343 XXIII  |                      neki, s azzal egyszerre leszállítaná a patvarkodó kedvét; de
13344 XXVII  |                 nyomában.~Horkázi és a hajdú leszálltak a hintóból, nyilván csak
13345 XV     |              Különben igen derék ember volt, leszámítva a gasztrikus hiányait.~Most
13346 XLI    |                   előtt nem, majd azután; de leszámolunk egymással.~– De hátha valami
13347 XXII   |             Thonuzóbától.~Thonuzóba! Egyenes leszármazás! Ez a szó volt az, ami Decebált
13348 XXII   |                 eszerint a Tanussyak egyenes leszármazása be van bizonyítva. De van
13349 XXII   |                    Éppen a Tanussyak egyenes leszármazását kutatom Thonuzóbától.~Thonuzóba!
13350 XXII   |                    aznap meg is találtak egy leszármazási lajstromot, kutyabőrre írva,
13351 XXV    |                      húzva” jönnek, röptében leszedni! De egy sem kerül azok közül
13352 XLII   |                    kapja, amit várt, de majd leszédül bele. A konzervatív párt
13353 VI     |           megfogdosnak,~Szegény komisszáros,~Leszel komisz, de sáros,~Akkor
13354 V      |                Minden kártyát egyenkint kell leszelni a kés élén keresztül, s
13355 X      |                   túlsó oldalon levő betűket leszemelni. Mit mond a nyílvessző?~
13356 XXXIV  |                Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban.” Tehát
13357 XIX    |                      este lett, mire ahhoz a leszivárgó patakhoz eljutottak, mely
13358 XXVI   |                     Tihanynak riadó leánya”, leszólalt onnan az ablakból.~– Hájszen
13359 V      |                   elkezdtétek egymás marháit leszólni, azután nem sajnáltátok
13360 XXVII  |                  átnyalábolta vaskarokkal, s leszorítá a karjait. Horkázi pedig
13361 XL     |               dolognak fogjátok találni. Nem lesztek vele megelégedve, továbbálmodjátok
13362 XXXIII |                      belőlünk? Én is, te is, leszünk-e valamik? Hát aztán mi lesz?
13363 XV     |                    Meg. – Dörmögé az Emma, s letakarta a kendőt a tábláról. Oda
13364 I      |                  hogy a dámájának a sleppjét letaposná. Arcát az örök nyájasság
13365 XXI    |              különben mint szökevényt fogják letartóztatni.~– Nos! Nos! – mondogatták
13366 XXXI   |                     parasolját, aminél fogva letartóztattam, és úgy elszaladt, mintha
13367 XXXIII |               magadnak? Hogy a tiszti rangot letedd énértem cserében?~– Hát
13368 XX     |              nyelvprittyét, alig várva, hogy letegye a köcsögöt a kezéből. –
13369 XXXIII |               hadnagy nőmmé nem tehetlek, de letehetem a tiszti kardbojtot, amikor
13370 XXI    |              visszahozott paprikás csirkéhez letelepedék, s csak azután kezdte el
13371 XIX    |                   vándor a leterített szűrre letelepült társaságtól (egy parasztgazda
13372 XXX    |                     amit a fia katonatisztté lételével a körme alá vertek, hazaszaladt
13373 XXII   |                    előbb egy aranyat kellett letenni a personalis expeditoránál,
13374 V      |                     nimfa sikongatva fut el, letépett rokolyákkal. Úgy kell neki!~
13375 XLIV   |               dansant-bul hazamegy az ember, letépheti magáról a báliruhát, akkor
13376 XXX    |                 törvénytudó ember, óvakodott letépni e tiltó szalagokat, átment
13377 XXII   |                   guggon ült, kénytelen volt letérdepelni mellé. Hasonlított a kínaihoz,
13378 XIX    |                    ami a Hektor számára volt leterítve, nyújtózkodott Decebál,
13379 XXVII  |                    szentképnél kellett volna letérni, aztán a mély útba befordulni;
13380 IX     |                nevetett jóízűn.~– …hát akkor letértünk a város alatt a „Békafogó
13381 XIX    |                      a bársony tarisznyát, s letérve az útról, becsörtetett abba
13382 XXXV   |                     üdv és a földi szabadság letéteményeseit!~Ez a valóban emelkedett
13383 XXIV   |                     mint legbiztosabb helyre letétessék, amíg a kamara becslőmestere
13384 I      |                    ember vagyok, aki már rég letettem a magasabb ambíciókról.
13385 XXIII  |            állítottak be, a pohárszékre volt letéve a dohányos börböncéje és
13386 XXI    |                     mai napon subscribált, s letevén a privat exament, az első
13387 XXXVIII|                     szakított emberi torzkép létezhessen a világon? Az egyik Magyarországon,
13388 XXXVIII|                     ugyanaz mind a kettőnek.~Létezhetik két példány egy és ugyanazon
13389 XXX    |                  kiköszörülhető ez a csorba, letisztítható ez a rozsda, leseperhető
13390 XXXIV  |                     páter zokog, az úrfi meg letörli a könnyeit. A páter még
13391 XIX    |                     is.~Megszánták azután, s letörülgették a zsebkendőikkel, hogy ismét
13392 XIX    |                     lehet ezt a könnycseppet letörülnie onnan?) De nem, csak azért
13393 XXXVII |                   ledobta a szőrvakaró kést, letörülte a képe másik feléről a szappant,
13394 V      |                     a padlódeszka beszakad a letoppanó láb alatt, a kártyaasztal
13395 XXIV   |                    fajoknál szokás!~Ez a szó letorkolta a táltos utódot. Megharagudott,
13396 XXIII  |                 Ponthay család kedvére jönne létre, akkor a két Tanussy testvérnek
13397 XXXV   |                       a finn nemzet maroknyi létszámával, alkotmányos szabadságát,
13398 XIX    |                  hűsessége, amint a nap kezd letűnni a hegyek mögé. Az a falu
13399 XXXIV  |                      s aztán a prédikáció.~A leülés zsurmolása alatt odasúgott
13400 XLII   |                      országgyűlés padjára is leülhessen! Képtelenség ez! Hát még
13401 XVII   |                  engedné magát rávenni, hogy leüljön ahhoz az asztalhoz, ahol
13402 XXIII  |                vagyok ítélve, s azt itt kell leülnöm a vármegyeházánál. Látod
13403 XI     |                   correpetitio. Az Emmácskát leültetik az asztalhoz, a tudós tanító
13404 XLII   |              puskaporos toronynál, a segédje leültette, hogy várjon, s eléje rakott
13405 III    |                     szék támlájához, amelyre leültették, hogy keze ügyében legyen.~
13406 XL     |               Megálljunk még – szólt Mántay, leülve a mohos faderékra, s egy
13407 XXXIV  |                talált virágjában, a botjával leütötte a fejét, s zsebre rakta.
13408 XXVII  |               kínálást elfogadni, de a hajdú leugrott a bakról, úgy unszolta,
13409 XLIV   |                       Sára asszony a legelső leutazó gőzhajóval sietett oda.~
13410 XXXIX  |                  ahol nem fértek hozzá, hogy levagdalják az ágait rőzsének; felnőhetett
13411 XXVI   |               bontogatta Sára asszony, hanem levagdalta a késével a csattos szíjakat,
13412 XXVIII |            felgyújtották a mezőn, a lovainak levagdalták a füleit, aztán összevesztek
13413 XIII   |                     az egész nemesség, s úgy levágja, úgy lekaszabolja karddal,
13414 XIV    |                   ménesen az uraság lovainak levágják a füleit, hogy a kitűzött
13415 XIX    |                  könnyen, fogok egy ollót, s levágom valamennyiről a fodrot.~–
13416 XIX    |                 könnyen. Fogtam egy ollót, s levágtam vele a hosszú hajamat.~Lizandrának
13417 IV     |                    Hogy poshadjon meg a maga levében.~– De baj van ám. Őexcellenciája
13418 XXXIX  |                    nektár készül a vadszeder levéből, mézes vízzel felhígítva.
13419 XXI    |                  egészen megtisztult volna a levegő.~Csak arra kérte, hogy magára
13420 XXXIX  |                  nagyot ordítva ugrott fel a levegőbe, s aztán hanyatt vágta magát.
13421 XXV    |                énmiattam kár a magyarországi levegőt fogyasztani. Búzám, ökröm
13422 XXVII  |                      No, ha azt akarja, hogy levegyem a szájárul a kötőt, megteszem
13423 XXVIII |                 kalap, meg egy jelentéktelen levélbül kivakart szó miatt; Decebálra
13424 XXX    |                    amiről követtársad tegnap levelében értesített, ne nyugtalanítsa
13425 XXXVII |                    titkot kitalál, ami mások leveleiben van írva?~– Nem volt erre
13426 I      |                     titkár voltam.~– Annak a leveleiből lesz a dohány, ugye?~Ez
13427 XI     |                  püspökségnél, de minthogy a leveleiket nem bérmentesítik, annálfogva
13428 XXX    |         instrukciókat; de nem méltóztatott a leveleimre kegyesen válaszolni. Én
13429 XXX    |                      amit rendesen szokott a levelek irányában gyakorolni, hogy
13430 XXII   |                   szétteregették a padlóra a leveleket, úgy jártak közöttük négykézláb.
13431 I      |                     közepén. Azokkal a fehér levelekkel.~– Az a fa beteg?~– Pas
13432 XXIV   |                 felállítva, amiken csupán a „levelensültet” készíti harminc erdélyi
13433 XX     |                    hanem kinn maradok. Itt a leveletek; add ki a batyumat.~– Hát
13434 XXX    |                   írja.~Nem álltak egymással levelezésben. De ez pedig igen atyafiságos
13435 XXXVIII|                      tudósokkal szanszkritul levelezett? Aki a hunnus szittya alfabetet
13436 XXVIII |                      a szülőkkel nem szoktak levelezni. Ha van, aki a kiszabott
13437 XVI    |                    szőlőlugasába, ott a sűrű levélfal mögött elbújt. Csak egyfelé
13438 XLI    |                   úgy küldted el nekem. Ez a levélfeltörés egy hozzám intézett egyenes
13439 XX     |                     hogy jutottál te ehhez a levélhez? – szólt Manóhoz Sáromberkyné.~–
13440 XXVI   |                   Manó gyerek ebben az egész levélhistóriában teljesen ártatlan volt.
13441 XXXIX  |                 gyakorlatokat végez a fűzöld leveli béka, a vízi gyöngyvirág,
13442 XXXV   |                 jelentél meg a hívására, sőt levélküldéssel inzultáltad.~– A levelet
13443 XXII   |                     elő. Hisz az ilyen ócska levéltár a senki jószága. Még jó,
13444 XXIV   |                 lemásolva málladozik a megye levéltárában. Semmi kétség nem férhet
13445 XXXVIII|                      szerint írni, beszélni, levéltárakba magát beleenni, romok közt,
13446 XXV    |                      van bizonyítva a megyei levéltárban talált okiratok nyomán,
13447 V      |                Dabajkó! Hol van a harminckét levelű szentírás?~Dabajkó uram
13448 XXV    |                   nyomaiba, vagy odakerült a levelük Sára asszony bőröndjének
13449 XX     |                  fején – hogy ne kelljen azt levennie.~– Nos! Emmánuel úr. Mit
13450 X      |                     szól Doefi és Inchoffer, Leventa pogány módra történt eltakarításánál;
13451 XXVI   |               elagyabugyálták a többi scytha leventék.~Az egész gyermekkori ismerős
13452 XXXV   |                    fogja az ifjú úrral, ha a lever-t tartja.~– Majd! Majd!~Ilyen „
13453 XXXIV  |                  felkeresni.~A folyosón majd leverte a lábáról a sok szembe jövő
13454 XVI    |                     Hehehe! A bizony „semper leves” egy tányérral mindennap;
13455 XXXIV  |                       hány legyet találtak a levesben, aztán meg volt a regimentspáternek
13456 XXXIV  |            restellatio. Lelkem, Emmácskám! A levesestálból itták a bort, a gödények!
13457 XIX    |                   erősen kanalazva a rántott levesét. – Tegnap voltam még Emma
13458 XIX    |               Mindjárt hozzálátott a rántott leveshez.~Akkor aztán nevettek mind
13459 XXXIX  |                     csuda. Azt mondják a sós levesre: „Szerelmes a szakácsné.” –
13460 XXXIX  |                 mikor megkóstolta a paprikás levet; nincsen-e túlsózva? – Nem
13461 XX     |                Lizandra rögtön hozzáfogott a levetett fehérnemű átalakításához.
13462 V      |             Felhozzák az érmellékit, Belizár leveti magát a lócára, maga mellé
13463 XIX    |               szarvasbőr, még finomabb.~Manó levetkőzött, s lefeküdt az illatos ágyba.
13464 XXX    |                      nem mehetek a német elé levett kalappal! Én Bécsnek nem
13465 XXXI   |               vasszegek vannak verve, azt is levettetik, s sarkatlan cipőt kap helyette.
13466 XXI    |           Hajfonadékait levágva, leányruháit levetve mind itt hagyta; hogyan
13467 XIV    |                  taktikáját, s lecsillapító, levezető zsilipet nyitott az áradatnak.~–
13468 XXXV   |                     elkerülni, hogy az arcán lévő rózsás szerelemgödröcske
13469 XXIV   |                karafina vizet hamar”.~A künn levők ezen csodálkoztak még csak
13470 XXXII  |                forintot előlegezni, hat éves levonásokra az általad fizetett életjáradékombul.~–
13471 V      |                 nyerőben van, az a vesztőben levőt még szavakkal is inzultálja.~–
13472 XXII   |                    lenni a hajdankori magyar lexikonban, aki azt meg akarta tudni,
13473 XV     |                      kockára tenni. A nemrég lezajlott zempléni pórlázadás, mely
13474 XVI    |                  törődik velem, a redőnyöket lezárják, csak délben ébred fel;
13475 XXXIV  |                     megpróbálta mindenképpen lezárni azt a szabadon járó száját
13476 VIII   |                 vagyok, tied leszek koporsóm lezártáig.”~S erős karjával mégiscsak
13477 XVII   |                    Blas, nincs megint valami libapásztornéd in petto?~– Majd bolond
13478 XIV    |                  lovát, tehenkéjét; még majd libát sem nevelhetnek az asszonyok (
13479 VII    |                      féloldalra fordult, úgy libbent le a tulsó partra. Biz a
13480 XIX    |                     úgy repkednek erre-arra, libegtetett krispin két szárnya hasonlóvá
13481 XLII   |           hadonázásáról ítélve, bizonyosan a liberálisok is kikapták tőle a magukét,
13482 XXXII  |                      a szóra.~Hja, ha ebbe a licitációba egy olyan úr keveredik bele,
13483 XXV    |                     a nagyapám cókmókján nem licitál se zsidó, se örmény, se
13484 XXV    |                     Bifsztekevő anglussa! Ne licitálj rám fölfelé! Sehogy sem
13485 I      |                      egy még dühösebbel. Így licitálják fel egymást egész a holdig.
13486 XXVII  |                      Héj Jónás! Hajdú, áruló lictor! Hol tekeregsz? Gyere elő!
13487 XVIII  |                    azután vettem észre, hogy lidérc; bolygó tűz.~– Az bizony
13488 XVIII  |                    bozótba. Nem féltem már a lidércektől, még a kígyóktól sem.~–
13489 XXVII  |                    az őellene szövetkezettek ligájához tartozott. Igazi triple
13490 XVI    |                     ordítástól zengett fel a liget. Horkázi úr tört a bokrokon
13491 XLI    |                     ott az idejét a magányos ligetben, amíg a férje a távol lápokat
13492 V      |             kertedben,~                      Ligetedben~                      Hogyha
13493 XXVII  |                       óh, oroszlán, az erdők ligetes~Rengetegeiben, hogy ő rettenetes!”~
13494 XXVI   |                     meg?~Sára asszony nagyot lihegett bosszúságában.~– No, megállj,
13495 XIV    |                       hátuk mögé tekingetve, lihegő tüdővel, izzadó homlokkal,
13496 XXVII  |                   závár”; a kisajtón van egy lik, azon lóg ki egy csombókos
13497 IV     |                    bejön az ajtó alatt, ahol likat rágott.~Egyébiránt a Régi
13498 XXXII  |                abbahagyta a festést, egészen lila színű lett a haja, volt
13499 XVII   |                 Mabille-be és a Closerie des Lilas-ba, hanem csak nézőnek; maga
13500 XVII   |             Pelinettának, aki a Closerie des Lilas-ban a pastourelle solójával
13501 XIII   |                    már cirkalmat, quadránst, lineát, mindent a földhöz dobált.~(–
13502 XVIII  |                  mondta, hogy az a gyümölcs, Linné szerint: „cucurbita aurantia”.~–
13503 XXXII  |                   példádat, s megelőzlek egy lion-fejjel.”)~Azzal Don Juan ment fölkeresni
13504 XXXII  |                      barna saison, kezdett a lion-világ veteránjai közé számíttatni.~–
13505 XVII   |                   ezt a csodát, azt mondja a lionoknak: No megálljatok, majd csinálok
13506 XVII   |                       Gil Blas”. Igazi nevén Lipót. Ez még csak tizenhat esztendős,
13507 III    |                     másikkal a nyakában levő Lipót-renden motozott.~– Hallotta excellenciád?~–
13508 VI     |                 tiszteletreméltó jelvényt, a Lipót-rendet szalagostól.~Ezen hőstett
13509 XXII   |                  kapott azon az estén. Hát a Lipót-rendjét hova tetted?~– Tudja a magas
13510 XXX    |                     is elhúzhatta az ember a liquidum debitumot; most meg mindjárt
13511 XIX    |                         Igen. Tojást hoztam. Liszt, zsír még van.~– Az ám:
13512 VI     |                     az ablakon~– Ki ne jöjj, liszteszsák (a svalizsér népies címe),
13513 XXII   |                amiknek valami barát egy diák litániát írt a hegyébe minuskel betűkkel.
13514 XXXIX  |                aláhajlik a rózsaszín füzény (lithrum) virágpálcája, a lilaszín
13515 XI     |                     hitű pap volna, akinél a liturgia oroszul meg görögül megy;
13516 XXXVIII|                  kellett; arra megjelent egy livré-be öltözött óriás belülről,
13517 XX     |                     téve.~– No, lásd, kedves Lizám, megjött, amiért annyit
13518 XIX    |                      hajazó hangon kiáltá:~– Lizándra!~Egy pillanatra valami tűnő
13519 XL     |                      fejed. Ha én téged a te Lizandráddal összeesketlek, soha semmi
13520 XL     |                   mégiscsak el tudta fogni a Lizandráját! Akkor aztán ő vette Lizandrát
13521 XX     |                megerősítve, s annak a kulcsa Lizandránál állt.)~– Kérdem is én azt! –
13522 Uto    |                   Komárom kapitulációja után Lizandrával együtt kivándorolt Amerikába.
13523 XIX    |                  osztozzatok meg ti ketten a Lizával rajta.~– Ah, hisz ez így
13524 XVIII  |             hajtekercsét, a jobbjával nagyot lóbált a levegőben, én el akartam
13525 VIII   |                     kis olaj kell, hogy újra lobbot vessen. S ez is megkerült.~
13526 XV     |                      sem mert utána menni.~– Lobog benne a hajdani őrpaták
13527 XXVIII |                     lengenek a házakon senki lobogói. Csak úgy divatból hordják
13528 XXXVIII|                      a pudingot, amelyen még lobogott a meggyújtott borszesz kék
13529 VII    |                  táborába szálltak; majd ott lobogtak a zászlóik Csák Máté seregében,
13530 XXI    |                      hintóból is kihajolt, s lobogtatott kendőjével küldé köszöntését
13531 V      |                 félreugrálnak a fal melletti lócákra, a két cigánybanda menekül
13532 V      |                       Belizár leveti magát a lócára, maga mellé ülteti a szép
13533 XXII   |                   tekintetes úr! Szarkaláb! (Loco „porkoláb”) – rivallt rá
13534 IX     |                 csávából, s azzal odébbáll a lőcs árával, a két magával hozott
13535 II     |           késcsinálók, pozsonyi szíjgyártók, lőcsei ötvösök, komáromi asztalosok
13536 XXXVI  |                       hát azt mondta hogy ne locsogjak, s hogy mégis tovább beszéltem,
13537 XXVI   |                    maradt égő házat is lehet locsolgatni.~Ez ugyan drasztikus tűzoltási
13538 XVI    |                      Hol vagy, te pribék? Te locsperdi! Te himpellér! Te kákompilli!
13539 XXIV   |                   mint hogy az ő tudósa egy „lodeger Hond”.~Végre megtalálták,
13540 XXIII  |                   cselekedni. Hej, porkoláb, lódulj Dabajkóhoz! Ahogy csak kitelik
13541 XXXIV  |                 möglök (unmöglich).~No, ez a lökés legalább a régi stílusból
13542 XXXIV  |               feleségül?~Erre a szóra nagyot lökött az öklével a fiának az oldalába.~–
13543 XIII   |                      fejedelemtől, egy fehér lóért. Azért a mienk a föld, meg
13544 XLIII  |                   vissza az övé.~Az ellenfél lövege ezúttal pontosan kiszámított
13545 XLI    |              szökőkút lesz, ami essbouquet-t lövell fel; a hölgyek olyan táncrendet
13546 XLIII  |                     ahonnan, mint egy gejzer lövellt fel a szétrobbanás alatt;
13547 XXXIX  |                hanyatt vágta magát. Gyönyörű lövés volt. Azzal hirtelen a másik
13548 XL     |                    lőttél!~– Nem hallottad a lövéseket?~– De igen. Azt gondoltam,
13549 XLI    |                     eső, a medvék nem jöttek lövésre; a sikertelen hajtások után
13550 XXXIX  |                      Nem pusztult el ugyan a lövéstől egyszerre, még elinalhatott;
13551 XV     |                    hordták le, hogy mért nem lövetett a nép közé; most meg azért,
13552 XXXII  |                     gavallérral, aki ágyúval lövöldöz.~– Csitt! Senkinek egy szót
13553 XLIII  |                     Ezt tanúsítá az a kemény lövöldözés, amit a monostori sáncból
13554 I      |                     kamasz már, s mindig itt lövöldözi a mókusokat ebben a pagonyban.~–
13555 X      |                      vadorzók, zsiványok rám lövöldöznek. Nem közlöm senkivel. Nem
13556 XLIII  |                  Nyolcvan fontos granátokkal lövöldözni egymásra, odaállani összefont
13557 XL     |                ravasztakarója sebet vágott a lövöldöző jobb kezének a mutatóujján.
13558 XXXV   |            lajstromára! Az én ősapám székely lófő primór volt már akkor, amikor
13559 XIII   |                     semmi arany regulával és logaritmusokkal nem lehet meghatározni!
13560 XXXIX  |              összevissza szőtték az ágait, s lógatják alá a füzéreiket róla, mintha
13561 XV     |                 karjait az asztalra, hogy ne lógázza a lábait, meg hogy különösen
13562 XLI    |                      a világon. S a képzelet logikája hatalmas. Megbántották a
13563 XXI    |                 kedve; s azzal vágtatok haza lóhalálában. Ott kezdődik azután az
13564 XXVII  |           királykoronázáskor aranyat szórnak lóhátrul, az nem olyan drága pénz,
13565 XXXIX  |            tündérvilág van.~Piros virággombú lóhere és ezüstlevelű pimpó (potentilla)
13566 XXVI   |                      az üres makrapipáját; a lóhoz volt kötve az az ismeretes
13567 XXII   |                  Pogány hitben fiát nevelte. Lóhúst megette, lótejet megitta.
13568 XIV    |                   asszonyhad menten a távcső lőirányából, nehogy megessék rajtuk
13569 XLIII  |                     földi embereknek való.~– Lőj már te is vissza!~– Nem
13570 VI     |          őexcellenciája ellen van intézve, a lojális harag erőt vett a tartózkodó
13571 XXVII  |                      elő! Hol a puskám? Hadd lőjelek agyon!~Erre a nagy patáliára
13572 XIV    |                     haját gyaluforgács-forma loknikba sütögeté. Olyan volt, mint
13573 XXXI   |                  hallatszik, mint a Nordbahn lokomotívjáé, s ha valami mondáshoz kezd,
13574 XXXIX  |                     maga kedve szerint derék lombos fának.~Délután még fojtóbb
13575 XIX    |    keresztülvillogott a nagy kőrisfák ágain, lombozatán. A két gyermek nevetgélve
13576 XXXIX  |                 megfogta az elejtett dúvadat lompos farkánál, s elvontatta a
13577 XXII   |                      Tuhutum megyei archívum lomtárából kerültek elő. Hisz az ilyen
13578 XXVII  |                       a kocsis nem találta a lónak a fejét, mind a farkánál
13579 XLII   |                     a szélén van a fővárosa; London, Sztambul, Pétervár, Bécs;
13580 XXXVII |                magával Sáromberkynét a Hotel Londonba. Az volt Don Juannak a rejteke.~
13581 XXV    |               összevissza vidimált levelet – Londonbul. Angolul volt írva.~Egész
13582 XIX    |                      mehetett a kukoricába. „Longát” játszottak labdával.~Hát
13583 XXVI   |                   füstölt a földig eresztett longissimából. Engedte végigénekelni.~
13584 XX     |               pokrócot? Hát vétett ő ennek a longuriónak valamit?~A megingatott vízen
13585 XIII   |                 Mántay nevetett az örömtől.) Longus post me ordo idem petentium
13586 XIII   |                szokás felakasztani, ha lovat lop. Van nekünk cigányunk is,
13587 IV     |                    már azt a formájáról. Nem lopják el. Tudják, mi van benne.~–
13588 XXXV   |                     sincsen a magyarnak, úgy lopkodta össze tótból, németből;
13589 XVIII  |                      ágyat el lehetett alóla lopni.~– Te! – kiálta fel Fanfan,
13590 XXXIV  |               elefántlábhoz hasonlított; egy lópokróc meg egy medvebőr képezték
13591 XXIX   |                  fagyjon, belegöngyölgette a lópokrócba, istrángokkal körülkötözve.~
13592 XXXVII |                     egy vizsla, só, paprika, lőpor…”~(„Soh’se számláld! Azt
13593 XXIV   |                kellett kivágni, a törzseiket lőporral szétvettetni, amik vastag
13594 XLIII  |                      el az ágyúja mellett. A lőporszekér felrobbant.~– Akkor jól
13595 XLIV   |               állkapcsa össze van zúzva, s a lőporszemektül az arca örökre fekete marad.
13596 IV     |                     amibe ha belenéz valaki, lopótökké nyúlik az ábrázatja. De
13597 XXXIV  |                 ördög, aki a boron keresztül lopózik az ember zsigereibe, nem
13598 XXXV   |                  ilyen plebejus eszme be nem lopózott a Tanussy család keblébe.