bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

13599 XIV    |                   óta járta a falvakat három lopvabölcs prókátor. Az egyik Latyakos,
13600 XXXI   |                      Topa lábai voltak (mint lord Byronnak), ez otthon ülni
13601 XVII   |            harcmezejéről, miután három angol lordot, meg két orosz herceget
13602 XVIII  |                 összefonni. Ilyen lehetett a Loreley. Micsoda fehér vállak, gömbölyű
13603 XXVIII |                   fenekét, s kieresztették a lőrét az utcacsatornába. Volt
13604 XXXV   |              schreibt der Fratz?~Elhozatta a lorgnonját, ami nélkül az olvasás nem
13605 XXXIV  |                     azokból ő aranyfogantyús lorgnonnal olvasott, s ha látogatója
13606 XXXIV  |                    hősét, tiszteletes Nyeles Lőrinc káplány urat, a leendő sásligeti
13607 XV     |                     lábát, mikor lefordult a lórul.~Sára asszony pedig odaplántálta
13608 XV     |                       győzhetlen pallosát. („losát.”) Nagyon jól van! Igen
13609 XXXIV  |                udvarán akkora volt a csalán, lósóska meg az ebkapor, hogy bottal
13610 XLIII  |              szökellt a vér.~A felrobbantott lőszerkocsi füstje magasra kavargott
13611 XXI    |                     az állványról valamennyi lószerszámát a szatócsnak, Ponthay Adalbert
13612 XIII   |                szobába, nappal meg egész nap lót-fut mezőn-réten, nádasokon keresztül,
13613 I      |                   bejött Ázsiából, csak hogy lótej helyett bort iszik, hanem
13614 XXII   |                     nevelte. Lóhúst megette, lótejet megitta. Keresztet ledöntötte.
13615 XXIV   |             temetkezni. Száz meg száz nyilat lőttek a sírba, melybe a hőst süllyeszték,
13616 XV     |                      lóra kaptak.~– Mért nem lőttetek a zendülők közé? – dorgálta
13617 XV     |                      hajdúkat.~– Ugyan mivel lőttünk volna? – menté magát a hajdúkáplár –
13618 XXXI   |                  mert nincs kidobni való tíz louis-d’or-ja.~Hanem aztán azért
13619 II     |                      az öreg dob a kis tudós lovacska hátán. Azonkívül erre a
13620 XIV    |                      állítani a két megijedt lovacskát, akkor vette észre a bölcs
13621 XVIII  |                   teszem. Esküszöm az égre s lovagi becsületszavamra. Ha pedig
13622 XXVI   |                  magának előnyére. Ehelyett, lovagiassága, atyafias jóindulata és
13623 XXXVI  |                      ütéssel avatták-e fel a lovagjaikat? Olybá vedd a dolgot. Ki
13624 XXIX   |                   jeléül a Szent István-rend lovagkeresztjét nyerte. Nagy ritkaság volt
13625 XXIII  |                     benne valami az ábrándos lovagkorból. Emlékeztetett azokra a
13626 XXI    |                     már, hogy a legdélcegebb lovagnak a felesége is, ha elhanyagolva
13627 XVII   |                   kell élni, mintha a máltai lovagok rendjébe állt volna be,
13628 IX     |                  csak mosolyogva veregette a lovagostorával a csizmája szárát; ellenben
13629 XXIV   |                     egy szobrász elkészíti a lovagszoborhoz való vázmintát.~Amint az
13630 XXI    |                tartja ezt a házat; ott van a lovai számára az istálló és saját
13631 XXVI   |                      ilyen bolondot?” Majd a lovaiért lamentált, majd a fiáért.
13632 XXVII  |                    hozz vizet a puttonyban a lovaim…~A gubás hűségesen elvette
13633 XX     |                  indultál neki?~– „Apostolok lovain”.~– Milyen alkalmas véletlen!
13634 XXVI   |                      ráhullott szikráktól, a lovaknak meg csak itt-amott maradt
13635 XXVI   |            tüzifecskendő elé; nem kell még a lovakra várni, s azzal csörtet a
13636 XIV    |                dragonyosokat. Hozzátok ide a lovamat. Magam megyek! Ti maradjatok;
13637 IV     |             korcsmáros után, hogy neki meg a lovának frissen abrakot! Mikor aztán
13638 XII    |                   parancsnokához, hogy azt a lováról leszállni s a megyei hatóság
13639 II     |                 szembe az országúton egy hét lovasból álló csapat közelít eléje,
13640 II     |                    is számot vet ilyenkor.~A lovascsapat összekerül a hintóval. A
13641 XLI    |                réztokos kardokat, hogy egész lovasezreddel fogadják a magas vendéget;
13642 XXVIII |                   bejárta, pompás szekér- és lovaskísérettel az egész vármegyét, annyi
13643 XV     |                  akkor vágtatott be az egyik lovaspandúr, akit előrefuttatott a perzekutor
13644 II     |                 kopog mindenfelé. Jó, hogy a lovasság trombitása elöl megy, utat
13645 II     |                      felállíttatja a téren a lovassvadronyt, s aztán felizen a városházába
13646 XIII   |                      összekürtöli a hajdúit, lovászait, vadászait, erdőkerülőit,
13647 XXXIV  |                elvégzendők. Parancsolhatsz a lovászodnak vagy a kocsisodnak, s kirándulhatsz
13648 XV     |                  vagyunk.~Meg is mutatták. A lovászok előhozták az istállóból
13649 XLI    |                      Azt a levelet elvenni a lovásztól nem volt nehéz feladat.
13650 XXVI   |                      ígért a talyigásnak. A „lú” nem szalad soha. Meggyőződése
13651 XXXIX  |                      gonosz üldözőitől. Azok lubickoltak utána. Egy nagy fekete fej
13652 XXXV   |                      az én helyemben, s maga Lucifer nyújtotta volna a kezét,
13653 XXVII  |            praeceptor is, a kisebbik tanító. Lucullusi lakomát adott a vendégeinek.
13654 XXIII  |                       Coki pöngő!” – „Legyen lúd, ha kövér!”~A hallgatóság (
13655 I      |                      aztán megragadni vagy a ludast, vagy az ártatlant. Az utóbbi
13656 XXXIV  |                     itt?~– Itt vagyok kosta, Lúdbereken; a rektori értekezletre
13657 XXXIX  |                     ember először meghallja, lúdbőrös lesz tőle a teste.~Vajon
13658 XIX    |                  Bűvészet!~Ettől aztán mégis lúdbőrt kapott a teste a fiúnak,
13659 XIX    |                 darab sajt, szalonna, sonka, lúdcomb (mind gondosan papírba takarva),
13660 XI     |                     képviselve, amelyen két „lúdlelke” van keresztüldöfve. Az
13661 XXXIV  |                  hogy megmosdatnám a fejedet lúg nélkül!~Manó úgy találta,
13662 XVI    |                   lásson meg. Jöjjön ide.~(A lugasban voltak jó hosszú tölgyfahusángok.)~–
13663 XIV    |                       mert ő leönti a nyakát lúggal. – Végre azzal nyugtatá
13664 XVIII  |                      visszahúzódik a felfutó lugosa alá, s annyit időzik ott,
13665 XLIV   |                    sujet, „Quel soin moi sur lui? C’est rnon neveu!”~Egyszer
13666 VII    |                     érni.~Az angolkertet egy lusta vizű patak szelte keresztül,
13667 XLII   |                  patyikus fővezér! Méghozzá: luteránus mind a kettő!~S az egész
13668 XXVIII |                  lenni; pápista, kálvinista, lutheránus mind megtalálta rég eltemetett
13669 XXXIV  |           kálvinistának, ami a pápistának, a lutheránusnak, a görögnek. Ez ércből öntött
13670 XXV    |                    már, aki megnyerte a nagy lutrin a főnyeremény százezreit.~
13671 XXXI   |                      kérdezzen tőle, például lutrira vagy börzeárfolyamra vonatkozó
13672 XLIII  |                talált.~Párbaj ágyúval!~Ezt a luxust nem minden ember engedheti
13673 XIX    |                   csak a holdvilágot nézte a lyány, az nem csinál vonyarcot
13674 XXXIV  |                    Csak idd meg magad, Dorkó lyányom, nekem nem szabad bort innom.
13675 XXVI   |                  perzselve, a dolmánya csupa lyuk a ráhullott szikráktól,
13676 XII    |                  valaki, bolond fővel, ki ne lyukassza ezt a zsákot.~Pedig ilyen
13677 XI     |                     egy visszafordított B az M-et, a H az R-et, a megfordított
13678 XXIII  |              Mantuában; egyszer el is fogták Mack tábornaggyal. Ellenben a
13679 XXXIV  |                    Decebál: „Csendesen ott a macskaasztalnál”, rá sem hallgattak. Bornak,
13680 XXXIV  |                  érzéketlen fajankó, te! Egy macskakölyök nem tenné azt az anyjával!
13681 XLII   |                 beszélni. A tegnapi budavári macskazene, amit a katonai parancsnoknak
13682 IX     |                      A bizony. Nagy baj van. Macskazenét adtunk a királyi komiszárusnak
13683 XXXVII |                      én egy előzetes kérdést madame-hoz. Csakugyan elszökött önnek
13684 XXXVII |                    nehéz férfiú. – Hát van a madame-nak leánya?~– Igen. A somnambula
13685 XXIII  |                    virágai, meg az ő kedvenc madara. Csodálom, hogy még a kis
13686 XIX    |                      ahogy dalolnak az erdők madarai a napnak.~A holdsugár aztán
13687 XXXIX  |                      azután a hüllők, majd a madarak. – Nemsokára megzendül a
13688 XXIII  |                     ifjasszony azért a drága madárért!~Ebből aztán egy kis családi
13689 XXVII  |                     ő maga ritka talentummal madárfejekké faragta ki; engedett belőlük
13690 XXXIX  |                     oldalaiban van talán tíz madárfészek, a csupjában a legnépesebb;
13691 XXXIV  |                     a konteszt! Csúfabb az a madárijesztőnél. – Hanem hát gazdag. Én
13692 VII    |                      összejött azzal a drága madárral megint? – ismétli a hallottakat
13693 XIX    |                  bürü megszakad, sajátszerű, madársikoltáshoz hajazó hangon kiáltá:~–
13694 XXXIX  |            harsogásába belevész minden hang, madársivítás, marhabömbölés, emberi káromkodás.
13695 XXXVIII|                   plumpuding, ananász előtt, madeiárt pityizálva! Bűvészet ez?~
13696 XXXVIII|                   selyemkantusban, egy pohár madeirát szürcsölve: „Justus Fraus”.~
13697 XXXVIII|                      harmadik egy felnyitott madeirával sietett a helyszínén jókor
13698 XXXIV  |              vezérlete alatt; Sára asszony a mademoiselle-lel kocsin még hamarább, és
13699 XXXV   |              fogsorait, s biztosítá felőle a mademoiselle-t, hogy azok mind igazak,
13700 XXVII  |                    azon lóg ki egy csombókos madzag, ha azt meghúzza az ember,
13701 II     |                   három húr volt, s a vonója madzaggal volt összekötözve.~Ez az
13702 IV     |                 ültetni a toronyóra alá, egy madzagot kell kötni a serkentőre,
13703 XXXIX  |               halacskák már ott vickándoznak madzagra fűzve a kopoltyúban; ezeket
13704 V      |                  Kedves édes rózsám~ (Adante maesto) Be boldog volnék!~Ez volt
13705 XXVII  |                  Hová lett a kisasszony? Te, mafla! – horkantott a matyóra,
13706 XXXIV  |                     benne, milyen mohón tömi magába két marokkal a páciens a
13707 XIX    |                       Nem találsz te arra rá magadban – szólt a mama.~– Dehogynem,
13708 XIX    |                 vagyok.~– Hát hogy csináltál magadbul fiút?~Ezt szerette volna
13709 XXXI   |               húzódozzál tőle. Ezt is csak a magadébul adom. Látod, én most kaptam
13710 XXXIII |                    bizonyosan kitaláltad azt magadtól.~– Igen. Az a kis boltozatos
13711 XXXIV  |               presbiterek helye, az első pad magáé a Tanussy családé, melybe
13712 XXV    |                   Azt beszéli az angol, hogy magáért azért az „avar” sisakért
13713 XXVI   |                     hasonlított máshoz, mint magamagához.~A hajdúnak elkáprázott
13714 XXXIV  |                      volna magával. Az ember magamagára sem ismer már, úgy megváltozott
13715 XXIII  |                      nem szoktam ahhoz, hogy magamban pánizáljak. Nekem társaság
13716 III    |                      prava jubentium. Én nem magamért rettegek, de excellenciádért.
13717 XIX    |                   senkinek semmit. Elviszlek magamhoz.~Manó visszatért hozzá.~–
13718 XXXIII |                     cédulát készen tartottam magamnál, mielőtt te a hozzámjövetelre
13719 XVI    |                    az emlékezetét nem hordom magamon. Itt hagyom nekik! Oda teszem
13720 XXIII  |             megszagolták; otthagytak engemet magamra. Én csak nem vesztettem
13721 XXII   |               megkezdeni a beülést? – Megyek magamtul, nem várom be, hogy értem
13722 XV     |                   szent hetes szám!), ahol a magánhangzó az „r” betűvel párosulva
13723 XXI    |                      magával.~Az öregasszony magánkívül volt örömében.~Mit adhatott
13724 XLII   |                   Nem is lehetett azzal most magánügyekről beszélni. A tegnapi budavári
13725 XLI    |                    temetve, hogy soha falusi magányából többé elő ne jöjjön, s a
13726 XIX    |                     álomvilági kórushoz való magányének. Manó nem állhatja meg,
13727 XLII   |              aggodalmaknál nagyobb volt az a magányfélelme, hogy vajon ezzel a bolondozással
13728 XXXIV  |                    kontesz”. Aztán beszéltek magárul, az Emmárul; azt a szót
13729 XXVI   |                  híják. De akadnak hébe-hóba magasabban és jobban született halottak
13730 XIV    |                közepett.~A mérnök egy fejjel magasabbnak látszott most, mint egyébkor,
13731 XXXI   |                 ketten, akkor ott a dicsőség magasaiban ismét találkozni fognak!
13732 XLIII  |                    száz golyót szórva szét a magasból.~Ezek voltak a negyven év
13733 XXXV   |                     azután egészen a helyzet magaslatára emelkedék Decebál, s nem
13734 XXIX   |                 tette meg, nem találván elég magasnak, magához mérve, azt a másik
13735 III    |                     Barnabás úrnak a termete magasságban nem üti meg az öt lábat,
13736 V      |                  Valódi dalia. Közel az öles magassághoz a termete, mégis tökéletes
13737 XXXIV  |          legbecsesebb lehetett rá nézve az a magasztalás, mellyel a kegyúr, a kurátor
13738 XXIV   |                     egymást jól megérdemlett magasztalásokkal.~– Te dicső ember! Te nagy
13739 XVI    |                   hadvezetők mintaképe, hogy magasztalja Rézkuthy úrnak a haza és
13740 XL     |                     s ideszállítá rá, kik őt magasztalják: az ég szárnyasait; hát
13741 XL     |                   genie! Micsoda talentum! – magasztalkodék Mántay Móric – egész Magyarországon
13742 XVIII  |                  hisz te az én vérem vagy! – magasztalódék Don Juan. – Mintha csak
13743 XXXV   |                  minden részletesen fel volt magasztalva, akkor csak amúgy fitymálódva
13744 XL     |                    No, hát akkor válasszatok magatok közül kurátort. Jó lesz
13745 V      |                   Hozzátok az öcsémuramat is magatokkal, neki is része legyen benne.~
13746 XXXVI  |                    ma a vendégek eltávoztak, magatokra maradtatok. Az aurea regula
13747 XVI    |                 előtte a saját apjának a mai magaviselete – az asztalnál.~Szemközt
13748 XXVI   |                   tüntetni, tehetséged és jó magaviseleted által. Fogadd el ajánlatomat.
13749 XXXIV  |              szentegyházban méltó és illendő magaviseletet tanúsíts.~(Ezek idehaza
13750 XXXIV  |                   valakit, aki arra erkölcsi magaviseletével rászolgált: ez szokás a
13751 X      |                     olyan írást, amit rendes magaviseletű ember nem tud elolvasni).~
13752 XXI    |                     Van még ennél szebb is a magazinban.”~Azzal az udvarra nyíló
13753 XXI    |                  lószerszámot előhordatott a magazinból, s azok közül kiválasztá
13754 XXII   |                  nemesi börtön, még egyúttal magazinja is a vármegye legócskább
13755 X      |                   Clodius által megnevezett „magia sagittarum”.2 Valamennyi
13756 XII    |                    az országfelfordító vihar magjait hordja méhében.~A főjegyző
13757 II     |                   még, hogy volt egyszer egy mágnás, akinek olyan dolmánya volt,
13758 V      |                 szabás, ami középutat tart a mágnási parádéjelmez meg a paraszt-népviselet
13759 XXIX   |                    és katolikus.~Mint magyar mágnásnak, azután őneki is helye volt
13760 XXXI   |                       Nagyokat tud nevetni a mágneses revelációkon, hogy az egész
13761 XXVII  |                  Elővette a kéziratot, s azt magolta folyvást, nem nézegetve
13762 XLII   |               liberálisok is kikapták tőle a magukét, de a kifejezések elenyésztek
13763 XVI    |                latorságait, s dicsekesznek a magukéval.~A legvisszataszítóbb látvány
13764 III    |                    somogyiak is gondoskodnak magukról. Itt ugyan a főispán konyháján
13765 XXVIII |                    tudjanak maguknak törni a magukszőrű hívek állásáig.~Majd később
13766 V      |           kitakarítani a vendégszobámból, ha maguktól nem mennek. Hanem hát lássa,
13767 X      |                 Bajhalom”.~– Csitt!~– Hiszen magunk vagyunk.~– A kövek is beszélnek,
13768 XV     |                    mondták, hogy jó lesz, ha magunkkal hozzuk az asszonyokat.~Pilinkó
13769 XXXV   |                 fekszik a szabadság, kezdjük magunkon, szabadítsuk fel a jobbágyainkat
13770 XI     |                 viselt dolgairól, s a perzsa mágusoknak a vallásáról, ami szülőanyja
13771 XXVII  |                 pajzsra, ha az Árpád-fiaknak magva szakad. És eszerint ezen
13772 XII    |                    visszavonás, belvillongás magvait hintő Tuhutum vármegye ellen.~
13773 XXXVIII|                    Tugend – tolmácsolá az.~A magyarázat mégiscsak megmosolyogtatá
13774 XXIV   |                   hullottak, annak igen szép magyarázata van. A paripa maga egészen
13775 XXXV   |                   álmodott, de már azoknak a magyarázatahoz hiányzott a Dorkó nénő,
13776 VII    |                      a Tanussyaknak? Annak a magyarázatára majd rájövünk később.~*~
13777 XIX    |                  hold!”~A leány ugyanazzal a magyarázhatlan érzéssel bámult erre az
13778 XII    |                    mai kor gyermekének hiába magyaráznók, hogy mi volt az élesztője
13779 XL     |             gyerekeim – szólt Mántay –, hadd magyarázom meg nektek az ilyen csodatételnek
13780 XXIV   |                    csapat mecenzéfit (ezek a magyarhoni általános utászok), s Vakandi
13781 XLII   |                     így semmivé tenni az ősi Magyarhont? A nemzet kívánja? Ki az
13782 XXXV   |                  azért, hogy számra kisebb a magyarnál, mindazokkal az előnyökkel
13783 XV     |                      szemembe. Hát ki volt a magyaroknak az első ősapja?~– A Herkó
13784 XXIX   |                      még akkor nem tartozott Magyarországhoz, s külön gyűlése volt. Decebál
13785 XXV    |                        Dejsz énmiattam kár a magyarországi levegőt fogyasztani. Búzám,
13786 Uto    |                 képviseli az ötven év előtti Magyarországot. Minden tárgyhoz hozzászól,
13787 XXXVII |              unokaöcs, az anya és a szülötte magzat együttes támadását kellett
13788 VII    |                     neveli a család egyetlen magzatát, azokban a tudományokban,
13789 XV     |                      agyonölelgetve a kedves magzatját, még arra az egyre kérte,
13790 XXVI   |                 hallgat; az az én drágalátos magzatom. Elszökött a gézengúz. Viszem
13791 XV     |                  vele, majd én visszahozom a magzatomat, nem hagyom a csivasz paraszt
13792 II     |          hiányosságain keresztültündöklött a mahagónibarna bőre, ellenben a nadrágja
13793 XLIV   |                      is a földre terítette. „Mais il est sauvé!”, csakhogy
13794 XXVI   |                  maga jó pajtásainak egy kis majálist kurálni.~Annál kellemetlenebbül
13795 XX     |                     annak a gyolcsgúnyának a majcába. Sok babonát hisznek a leányok.
13796 XIX    |                 kendőbe kötött könnyű batyu. Majdan kitalálta a módját: a botot
13797 IX     |                 console, étagère, statuette, majolika, gros de Naples, moire antique”
13798 VIII   |                     ravasz agyarkodás, ami a majompofának a díszét képezi, egyesülve
13799 IX     |              egyetlen fiát, a Tanussy család majorescóját leányruhában, leányfővel
13800 IX     |                   azt, hogy ő a famíliában a majorocska. De hát énnekem erre igen
13801 IX     |                     Én csak a kertből, meg a majorságból pénzelek, abból meg nem
13802 XXVI   |                      csizmára; legény, inas, májszterné rohant az épület védelmére
13803 XVIII  |             gyógyszernek találom a philtrát. Makacskodó szobaleányoknál, rátartós
13804 XXIX   |                  nemzeti büszkeség a kurucos makacssággal, az ősi intézményekhez ragaszkodás
13805 XXXII  |           nagybátyját, Adalbert grófot. Az a makao-szobában volt, bankot adott. Megvárta,
13806 XXII(1)|                                Kártyás műszó Makaóbul.~
13807 XXXIX  |          békakorsócska széles levelei, kövér mákfejei közül forró párát fújtatva
13808 XXIII  |                  dúskálkodnak; neki jutott a makk meg a gubics; ezeknek a
13809 XXVIII |              mutogattak, amin Decebál volt a makk-király egyfelől, Sára asszony ugyanazon
13810 XXVIII |                  makkja teremvén, elnevezték makk-királynak.) A zászlónyél hegyén pedig
13811 XVI    |                    képezte, mégpedig, hogy a makkfelső a preferentiás sánta, aki
13812 XXVIII |           Ponthaligethy gróffal, iszonyú sok makkja teremvén, elnevezték makk-királynak.)
13813 XXIII  |                kétfelé: kapják meg azok az ő makkjának és gubicsának a felét, s
13814 XXVI   |               áldozata amíg az ősei fényében mákonyos mámort álmodik össze-vissza,
13815 XXIII  |                     hozz, mert úgy segéljen, mákos kalácsot süttetek rajta!~
13816 XI     |                     a ceglédet, – nyisd ki a makót!”~És ezt a törekvését még
13817 XXII   |                  támadt az asztalnál, mintha mákot akarnának vetni.~Decebál
13818 XXVIII |                 gerenda üszkénél rágyújtva a makrapipájára.~
13819 XXVI   |                      s szítta erősen az üres makrapipáját; a lóhoz volt kötve az az
13820 VII    |                szapultak engem, ugye, a szép mákvirágok? – folytatá Sára.~– Csak
13821 XXII   |                     megcsókolta.~– Hát te ki malaca vagy?~– Malacnak az apámé
13822 XXII   |                     Hát te ki malaca vagy?~– Malacnak az apámé vagyok, hanem postásnak
13823 II     |                  lekergettek az árokba annyi malacot meg birkát, amennyinek a
13824 VI     |                    perduellis, refractárius, maleferiátus náció voltunk, mint a mostaniak,
13825 I      |                 valami armentum ferreum; egy maleficium, ami elveszi a kedvemet
13826 IX     |                     is volt módom. Egyik nap málépuliszka volt az ebédünk, a másik
13827 XXV    |                nincsen semmi dolga. Segített málhákat csomagolni az úrhölgynek.
13828 XII    |                   Ponthay Adalbert még azt a malíciát is elkövette, hogy a szemüvegét
13829 XXIV   |                      gyapotpapírra lemásolva málladozik a megye levéltárában. Semmi
13830 X      |                     a királyi biztosnak erős malleusa.3 Neki kell ma a 10 órakor
13831 XX     |               maradni, aki vagyok.~Hanem hát málnavízzel is lehet Bruderschaftot
13832 XVII   |             cölibátusban kell élni, mintha a máltai lovagok rendjébe állt volna
13833 I      |                   Akinek nem az a legnagyobb malversatiója, hogy a parkomat elrútítja
13834 XXV    |                        32 ezret pedig Pesten Malvieux cégnél, akár arany guinea-kben,
13835 XX     |                 előadást. Elébb vidd be te a mamádhoz ezt a levelet. A gróf azt
13836 XX     |                      Azok most magának meg a mamájának nyugtot nem fognak hagyni,
13837 I      |                     válogatott nekik az édes mamájuk.~– Kétféle anyjuk volt.
13838 XXXIX  |                 kapott ő otthon „a nagyságos mamánál”.~Most aztán Lizandra is
13839 XIII   |                     Emmácska lekérezkedett a mamától, hadd nézze meg, mit csinál
13840 XXXIX  |                       ami az érzéket kéjesen mámorítja. Ezt a gyógyellenszert találta
13841 XXVI   |                    az ősei fényében mákonyos mámort álmodik össze-vissza, azalatt
13842 XXXVI  |                  Most sem vétettem semmit. A mamsell azt mondta, hogy menjek
13843 XXXIV  |                    kiszaladt az étteremből a mamzellel együtt.~– Fiú! – kiálta
13844 XXXIV  |              odasúgott Sára asszony a svájci mamzellnek~– Nid wahr? Il chant, comm
13845 III    |              assessor úr csak felölté a zöld máncseszter zrínyijét, a kardját is
13846 XLII   |        megválasztották követnek. Csak a kész mandátum értesítette róla. Ez valami
13847 XIX    |                    azt Tuhutum vármegyében a mándruclegények.)~Hej, hogy elkotródott
13848 XIII   |                    fonttal, mint a szakács a mandulát? Azt bizony senki sem tudta
13849 VI     |                  tartóztatni fel, s a hosszú mangalétát a hegyes parganéttal előreszegezni.~
13850 XXVII  |                küldte ide.~– …gy is van. Egy mangalicáért jövék ki a tanyára, azt
13851 V      |                 Belizárnak van a leghíresebb mangalicakondája az országban, s a legnagyobb
13852 XXVII  |                   vele a jobb sorsra érdemes mangalicát, ki vele azonnal helyet
13853 XIV    |                  Szénvonó, piszkafa, pemete, mángorlólapát forgott a kezükben. Ezek
13854 XXXIV  |                 oldalról az exkommunikáció: „Manicheus! Arianus! Socinianus! Patarénus!
13855 XXVII  |                       A füledre feküdtél, te manichéus?~– Arra hát. Jólesik az
13856 XVII   |               vagyonát elköltötte imádatának manifesztációjában; soha annyira nem vitte,
13857 XVII   |                   áldott emlékű nagyapánk is manifesztálta a gyöngeségét iránta a pontaligeti
13858 XX     |                    ki magadat nekik. Édes jó Manócskám! Maradj itt! Bizony nem
13859 XIV    |                   csinálnak ottan? – kérdezé Mántaytól.~– Szaladnak.~– Miért szaladnak?~–
13860 XXIII  |                     hadseregnél, künn feküdt Mantuában; egyszer el is fogták Mack
13861 XXXIV  |                    bálban. Sármánt, elegáns, mányifik!~Aztán elszámlált neki nagy
13862 XIV    |                   Majd én eszem meg ezt a te mappádat!~S ezt mondván, odaütött
13863 XIV    |            keresztlábú asztala elé, melyen a mappái voltak kiterítve, a kis
13864 IV     |             hityimatyimókus csendesen a maga mappáin, nem törődve vele, ha azalatt
13865 XIX    |                   bádoghüvelyeket, amikben a mappák rejtvék, mivelhogy a hajdúja
13866 XL     |                emléke fennmaradjon. Írt be a mappánkba. Legyen ennek a helynek
13867 XIV    |                     frekvencia távol járt, a mappát collaudálták. Olyankor a
13868 XXVI   |                     ellen felhúzható födele, marabutollakkal. Ezt bizony meg lehetett
13869 XIII   |                     Jancsinak nem lesz itten maradása.~Mántay Móric nem tudott
13870 XXIV   |                  lovon ülő két csontváz épen maradásának is ez volt a titka. Az öltözetek
13871 XII    |                   reggel; a fehértollas kinn maradásával demonstrálhat. (Mennyivel
13872 XVI    |                    ennél a háznál nincs több maradásom.~– Magam is azt hiszem –
13873 XXVII  |                    is szerszámozta megint, a maradék kolbásszal, pecsenyével
13874 XXXIV  |                      süteményt az úri asztal maradékaiból; azzal szaladt át a paphoz,
13875 XXVIII |                Csakhogy az ilyen kölcsön nem maradhat titokban, mint az uzsorásnak
13876 XIX    |                   magánál, nénémasszony, nem maradhatnék ott éjszakára?~– Nálam nincs
13877 XXI    |                  magam, a házigazda csak nem maradhatok el.~– Tudom! Hiszen tudom
13878 XXXI   |                  fognak kapni, addig Bécsben maradjanak, s magukat mindennap bejelentsék
13879 XIV    |                    lovamat. Magam megyek! Ti maradjatok; lármát ne üssetek. Fegyvert
13880 XLI    |                   öltözve; ha ki kell belőle maradnom: annyi, mintha csak a koporsóba
13881 XI     |                 összecsapták őket egy üresen maradó fárába, veszekedjenek egymással.~
13882 XLIV   |              drágácskám, angyalkám! Mért nem maradtál te nálam? Kisleánynak, kis
13883 XXXVI  |               vendégek eltávoztak, magatokra maradtatok. Az aurea regula szerint
13884 II     |             megtehetnek, hogy a hídnál hátul maradva, az utóbb jövő szekereket
13885 Uto    |                       A vagyonának az utolsó maradványát arra pazarolta el, hogy
13886 XXXVIII|                 tálat hozott ki egy fajdtyúk maradványával, aminek a piros karikás
13887 XIV    |                   nem szabad, mert engem itt maraszt a hivatalos kötelességem.~–
13888 XXXIV  |                    Resztó! resztó! mamzel! – marasztalá Sára asszony. – Ist mein
13889 XVI    |                  mondj ellene. Látod, én sem marasztaltalak egy szóval sem, hogy ne
13890 XII    |                   megélesített fejvesztésben marasztaltassék el.”~– Helyes! Jól van! –
13891 XXII   |              szeretem – szólt a jurátus, ott marasztalva magát ebédre. A levelet
13892 XXVII  |              zsebében. De Manó nem hajlott a marasztásra.~– Nincs nekem most kedvem.
13893 XVI    |             Tubácskám, egyél még, angyalkám! Marcafánk, piskóta, szopóka-nyalóka,
13894 XXXI   |                   ütközetben úgy össze fogja marcangolni az arcomat egy granát, hogy
13895 XXVI   |                      a feleségeé, hanem Zöld Marcinak meg a szeretőjének a maradványai.
13896 IV     |                      magában:~– Aztán a Zöld Marcit, azt felakasztják… – Nem
13897 XXX    |                     minden szobájába (kemény márciusi idő volt!), attól azt a
13898 XXVII  |                visszatérő gubás kocsisnak:~– Marczinka, hé! Szalonnázott kee már?~–
13899 XXXIX  |                   minden hang, madársivítás, marhabömbölés, emberi káromkodás. A forgószél
13900 V      |                   Először elkezdtétek egymás marháit leszólni, azután nem sajnáltátok
13901 XXIX   |                 uraságnak valamennyi igavonó marhája folyvást a városnak szolgált.
13902 XIII   |              ötvenkét napig ingyen dolgozni, marhájával együtt; mikor vadászni akarunk,
13903 II     |                  egész táborával az üldözött marhákat, hanem szórványosan egy-egy
13904 XXXIX  |              nyomukban, azoknak meg ez a sok marhakínzó légy a lakodalmuk. A komondorok
13905 XIX    |                   egyet biccent a lábával.~A marhalegelőn egy csomó pásztorfiú játszott
13906 XIII   |                  csak azt várja, hogy valami marhasültet hozzanak, abból kivesz három
13907 V      |                   hogy a hálószobájában Szűz Mária-képet tart, s az előtt imádkozik
13908 XXXI   |                      Emmánuelnek.” „Lakásunk Mariahilf 128. földszint. Holnapután
13909 XXXVII |                 egymást. Az kereste fel őt a máriahilfi házában esténként, ahol
13910 I      |                     Szélanya” helyett a Szűz Máriát káromolja.~– De excellenciádnak
13911 XIX    |                     dolog az ég alatt hálni. Máris érzik a harmatozó lég hűsessége,
13912 XIV    |                   nézett, aki úgy tesz a két markával, mintha hívogatná az emberiséget,
13913 XIV    |                    is tudják: „hóres, móres, markó füles”1 – aztán meg „itipiti
13914 XXXIV  |               szoktam álmodni; amíg álmomban markolászok benne, csupa körmöci arany,
13915 XXIV   |                    szúrt hosszú egyenes kard markolatára volt nyugtatva:~– Óh, drága
13916 III    |                      az egyik kezével kardja markolatát kaparászta, a másikkal a
13917 VI     |                      az izmos karját, nyakon markolta a szent és sérthetetlen
13918 XXVI   |              kezelője Tanussy Manó. Ahhoz is markos legény kell. Mikor aztán „
13919 XXXVI  |                  pénzt kapunk, hanem addig a markunkból élünk.~– Az igen természetes.~–
13920 XXXV   |                      csapatai, a finn nemzet maroknyi létszámával, alkotmányos
13921 XXIV   |                    nagy rozsdás pallost, két marokra fogta, s odaállt a sírüreg
13922 VII    |                    úgy lett összehordva, Mén Marót bolgárainak holttesteiből,
13923 XXVIII |                   föld alatti hatalom által, márpedig való az, hogy ez az a vétkező
13924 XLIII  |                      mint Napóleon katonái a marsallbotot. S az ám a drága palota!
13925 XV     |                     hagyom a csivasz paraszt martalékának!~Szép volt az nagyon, mikor
13926 XIX    |                   látogató nem késedelmezik, martalékját átölelni siet.~„E bizony
13927 XII    |                    elment fürdőkre!) S míg a martialis, ezüstbe varrt hajdú a széket
13928 XXII   |                     úgy tegyenek velem, mint Martinoviccsal és társaival! Hogy a védelem
13929 XXXIV  |               istenitiszteletüket, s várná a mártíriumát.~Az is megérkezett. Az éneklés
13930 I      |                 meglágyul, akkor hideg vízbe mártja, s megacélosodik.~– Az allegória
13931 XXX    |                   ezt hirtelen a forró vízbe mártják, s azzal elmúlik a tűszúrás
13932 XVII   |                    bizarr ideája van, hogy a márványhölgyet játssza. Akkor vetődik oda
13933 XLIV   |              unokaöcsnek a sírja fölé díszes márványkő legyen emelve. S miután
13934 XXXVII |                    főlépcsőkön, fel a grófné márványlépcsőin, be az elfogadóterembe!
13935 XLI    |              téptelek, szaggattalak – mert a másé voltál. Lettél volna csak
13936 XI     |                   betűket. Csakhogy mindenik másformát talált fel. Vakandi a kameni
13937 XXVI   |                  közül egyik sem hasonlított máshoz, mint magamagához.~A hajdúnak
13938 XXXIII |                 áttér az egyik csalás útja a másikéba. Hát nem milliomszor nagyobb
13939 XXII   |                      amivel egyik papírlap a másikhoz van ragasztva, elébb meleg
13940 XXIV   |                   valósággal, hogy egyiket a másiktól nem lehet különválasztani.
13941 XXVI   |         belekapaszkodott fekete had, a nehéz masina döcögve gördül végig a nagyhídon.~
13942 XIV    |               mutogatta.~– Juj, pokolra való masinája! – sivalkodott a Dudásné. –
13943 XXVI   |                      latinus neve. Ő az első masinistája a diákoknak. „Masinista”
13944 XXVI   |                        ad arma! ad arma!”. A masinisták ugranak fel a fekhelyeikről,
13945 XXXIV  |                     a másik térdébe, s aztán masírozik le egész a sarkáig, a lába
13946 XL     |              Szentszék, vicispán azt meg nem másíthatja; ha diszpenzáció, dimissorialis
13947 VII    |              egyetlen fiörökösét ilyen pulya maskarának neveljék, annak mi magyarázatot
13948 XIV    |                     szemejárásából, akárhogy maskaráznak vele.~Arra az asszonyok
13949 XXXIV  |                      egyszótagú válasz.~– Én másképp térítettem volna meg! –
13950 XXVI   |                    koldusok.~Sára asszonyban máskülönben sem volt semmi festői érzék,
13951 V      |                   tölté legelébb tele a maga máslásából, összekoccintották a poharaikat,
13952 XIX    |                 figura! A capuchonjára varrt máslik csak úgy repkednek erre-arra,
13953 XXXVII |               kendőmet meglátod, meg a piros máslis cipőmet, s hallod a hangomat,
13954 XXVIII |                     annak a helyébe lépett a másodalispán, annak helyét betöltötte
13955 XXXIV  |                   ruhájába szépen, s mikor a másodikat harangozták, már ott kopogtatott
13956 XXVIII |                 megint az első alispán, de a másodikért minden soron kívül föltolta
13957 XLII   |                   azoknak az eredményét csak másodkézből tudta meg. A liberális párt
13958 XLIII  |                    mozsár ismét durrant; egy másodpercnyi haladékkal később lőtt vissza
13959 XV     |                      mérőláncot.~Horkázi úr, másodszori visszaérkezése óta olyan
13960 II     |                   tán előre fel volt eszelve másoktól), hogy ne várja be azt a
13961 XXII   |                   maradni. Azonban itt van a másolata annak a hivatkozott „szer”-
13962 XXXV   |                    fejed lágya. – Beszéljünk másról. – Nem országgyűlést tartani
13963 XV     |               csávából. Hát ő kinek a hátára másszék most? Csak most hozzon a
13964 IV     |                      elharapta a nyelvét, az másszor aztán vigyáz magára.~Van
13965 IX     |                   Annak már útját álltam. „A másvilágról hoz feleséget magának.” –
13966 XXXIV  |                      mély, rekedt hang:~– Ki mászkál ott a szobában?~Manó legjobb
13967 VII    |                   üvegtelen ablakon be lehet mászni. Először az Emmát segíti
13968 XXXIX  |              lilaszín elecs (butomus) ernyős mászókaróján tornászi gyakorlatokat végez
13969 XXII   |                      egyszerre, majd a falra mászom. Ilyenkor az az orvosságom,
13970 X      |                    múzeumra szolgált, s azon mászott fel az emeletre, s onnan
13971 XXXIV  |                        Te ugyan szép hínárba másztál mostan bele. No, megállj,
13972 XXVII  |                      ajtó zárva, a kerítésen másztam be.~– Úgy is illendő. Kend
13973 XVIII  |                   jöttem ki, a gobéa-lugoson mászva alá.~– Ah! Symptoma somnambulismi!~–
13974 VII    |                     lobogtak a zászlóik Csák Máté seregében, Hédervári Kontnak
13975 XXVI   |                     ember volna. Ez a csúnya matematikus ellopta az aranynak a fényét,
13976 XIII   |                  mentem ki praxisra a megyei matematikushoz, s ott praktizáltam három
13977 XXVI   |                           Voltaképpen Zuboki Máténak hítták, de miután minden
13978 XVIII  |                    Fanfan már nem volt ilyen materiális méregkeverő, neki romantikus
13979 IV     |                      szokta azt írni: „hites mathematikus”. Tudniillik, hogy ő a vármegye
13980 XXVI   |                       aki tanulta a magasabb mathesist, számítsa ki ebből, hogy
13981 XLIV   |                      volt a legelső, aki egy matinée-n, amit X. X. hercegnő adott,
13982 XVIII  |                 akaratom ellenére választott mátkához kényszerítenek. Én azonban
13983 XXXIV  |                      hiba, az-e, ha valaki a mátkáját ülve hagyja, vagy az, ha
13984 XL     |                     násznagy. Tudnak írni. A matriculába a neveiket beírják aztán.~
13985 XL     |                      őket.~Egy üres könyvből matriculát csinált, abba beírta az
13986 XXIV   |             képviselői, mint egykor Kolumbus matrózai az újvilág földére, úgy
13987 XXI    |              dolgozószobában fog rá várni.~A Matyi egyike volt a híres somogyi
13988 XXI    |          komornyikjának, hogy küldje hozzá a Matyit – a dolgozószobában fog
13989 XXVII  |                    Te, mafla! – horkantott a matyóra, nekivörösödött ábrázattal.~–
13990 XLIV   |                      Jó szerencse, hogy ez a mauvais sujet, „Quel soin moi sur
13991 XLII   |                   cölöpsírhoz; felnyittatá a mauzóleum vasajtaját, s órákon át
13992 VI     |                      kiskirály.~Az úri dölyf máza alól kirítt a sivár, rideg
13993 XXXVIII|                     mint azok a németalföldi mázolatok. No, ha Thonuzóba képe nem
13994 XXII   |             palacsintává lapítom, s a falhoz mázolom. És most: örülök, hogy volt
13995 II     |                    vásznát (a vászon be volt mázolva valami festéssel; megért
13996 XXVI   |                     akiről így szól a vers: „mázsa harang ötvenkettő, de toronyba
13997 XXVIII |                      Ha a hangot meg lehetne mázsálni, úgy a Decebálé nyomna többet:
13998 V      |                 Azzal a két pénzes hüvelyt a mázsáló két mérlegpadjára tették.
13999 VII    |                      erővel feldöntik a több mázsás mitológiai alakot. Az pedig
14000 V      |                     lisztet mérik.~– No, hát mázsát?~Előhozza aztán Dabajkó
14001 VII    |               azoknak Emma szétmorzsolázta a mazsolás kuglófot, s elhajigálta
14002 XXXIX  |                 áldást. Lizandra két fekete, máztalan korsót megtöltött e nemzeti
14003 XIII   |                     az örömtől.) Longus post me ordo idem petentium decus..:3~
14004 XXV    |                      volt akkor a konduktor „me-het!” jelzője.~A királyi biztos
14005 XXXV   |         alamizsnakrajcárt, de nem a bankót a mecénástól. És ekkor mit gondoltak
14006 XXIV   |                 alatt, lehozatott egy csapat mecenzéfit (ezek a magyarhoni általános
14007 XXII   |                  Tudom, hogy eltörött nála a mécsescserép, mikor megtudta, hogy két
14008 XXXIV  |                szótól aztán eltört a türelem mécsescserepe.~– Eredj! Cudar, csúfolódó,
14009 XIX    |                     mosolygással tartá oda a mécsest.~Volt ott sok drága jó:
14010 XX     |                     Éppen most oltottam el a mécset – mondá az, kinyitva az
14011 XVIII  |                      azt zárnám a keblemre a medaillonomba rejtve. Ez hatna!~– Patvart
14012 XXVI   |                  jövedelmező birtokuknak egy meddő latifundiumért történt kicserélését,
14013 XXI    |                    árulásról van szó, amiben Medea meg Jázon meg az aranygyapjú
14014 XIX    |                 fenekén fakadt, ahol keskeny medence fogta fel, abba a mohos
14015 XXXII  |             szerepelt, a Cliquot még a jeges medencében hűselt. A milliók prófétája
14016 XIX    |                      alá a korsóval a forrás medencéjébe. Azok az elefántcsont lábak
14017 XLIII  |                   jeget, s ott robban szét a mederben, jégkoloncokat hajigáló
14018 XVIII  |                        az ellen pedig vannak medicamina in hortis. Ennek én leszek
14019 XXXIV  |                      semmit az a sok kenőcs, medicina, amit a doktor rendel többet
14020 XLII   |                     eltűnt, kiszáradt, még a medre is üres. Se zsidó, se cincár,
14021 II     |                     ami sehogy sem fért el a medrében. Itt már nem volt elég a
14022 XI     |          legfényesebb nemzetekbe, perzsákba, médusokba, asszírokba. S neki nincs
14023 VIII   |                eltaszítani magától, az arcát Meduza-képpé torzítani, s a bűntanújelt
14024 XXXV   |                      az arcát, mint egy szép Medúzafő.~Decebál, mint afféle dölyfös
14025 XXV    |                erdőbe, a hegyszakadékokba, a medvebarlangba. Én is belelövök a te medvédbé.~–
14026 XXI    |                   csak nem öltöztethetem fel medvebőrbe.~– Halaszd későbbre. Elébb
14027 XX     |                 luxus, mint vadászfegyverek, medvebőrök, agancsok s egyéb trófeumai
14028 XIX    |                   szobájába szokott hálni; a medvebőrön pedig, ami a Hektor számára
14029 XXIII  |                       Az ágy elé pompás nagy medvebőrt terítenek le.~Őexcellenciája,
14030 XXV    |         medvebarlangba. Én is belelövök a te medvédbé.~– Jó lesz. Aztán én meg
14031 XXII   |                 folyosóra; de ott feküdtek a medvefogó sinkoránok, s azok megeszik,
14032 IX     |                     éjszakára ott maradtak a medvehajtás után. Itt láttam meg legelőször
14033 XLI    |                   olcsó lelkek” alatt aligha medvéket és vadkanokat fogadott volna
14034 XXV    |                  Mért küldesz olyan nagyon a medvékre?~– Hogy az én vadászatomat
14035 XXII   |                      Várjon őfelsége, amíg a medvémet meglövöm; ha visszajövök,
14036 XXI    |                   hanem Koltaberekbe, egypár medvének a bőrét hazahozni.~– Már
14037 XXI    |                   tudom én azt, hogy micsoda medvére vadásztok ti Koltabereken,
14038 XX     |                előveszem a hatalmamat, még a medvét is legázolom.~– De csak
14039 XXXIV  |                     Sobri Jóska volt-e? Vagy medvetáncoltató? Vagy – ne adj Isten! –
14040 XXI    |                    Sára asszony.~A késő őszi medvevadászatokhoz erre neveltetett vérebeket
14041 XLI    |                  egész fitogatással Erdélybe medvevadászatra.~– Hová akarsz te menni?~–
14042 XXVI   |                   örmény leánytól féltette a medvevadászt; van annak minden nemzetbeli!
14043 XIV    |                   ugyan, hogy legutol jön, s meg-megáll, öklével fenyegetőzni, s
14044 XXXV   |                     járt körül a múzeumában, meg-megállva a nagyszerű históriai kép
14045 XXVII  |                      levágott sonkaszelettel meg-megkínálta Manót.~– Nos? Tetszik? Fog
14046 XXXIX  |                       E sürgés-forgás közben meg-megütötte a fülét az új vendégnek
14047 XXXV   |                 minden más fiú keblében mély megábaszállást idézett volna elő, hanem
14048 I      |                  akkor hideg vízbe mártja, s megacélosodik.~– Az allegória nem egészen
14049 XVIII  |                 amennyi szükséges egy válasz megadására. Bizonyos voltam felőle.
14050 XXV    |                     azért az „avar” sisakért megadná az egész kínált összeget
14051 XXX    |                 iránt nekem a felhatalmazást megadod, azonnal visszakapod az
14052 XLI    |                    előtt.~Az pedig, mint egy Megaera toppant eléje, s összeszorult
14053 XLII   |          csatlakozását; a nemzetőrség rögtön megalakíttatott, ezernél több bátor honpolgár
14054 XIII   |                     között a kereszténységet megalapítani; hordat maga után egy hosszú
14055 XXIV   |                     a lámpást, Vakandi!~Ez a megalázás, Vakandinak! Még ő tartsa
14056 XIX    |                    kitagad; hanem a nemzeted megáld. És utoljára meghalsz ifjan
14057 XL     |                   egymás után. – Akkor aztán megáldotta őket.~Egy üres könyvből
14058 XXXIV  |                kibékülünk ellenségeinkkel, s megáldozzuk a haragunkat. Megfogadtam,
14059 XVIII  |           felhasználni a bonne aventure-t, s megalkudtál vele.~– De nem úgy van ám,
14060 XXXVIII|                segítség volt elhatározásának megállapításában.~Régóta szorongatott helyzetben
14061 XLII   |               Vezérszónokuk ahelyett, hogy a megállapított indítványt adná elő, kénytelen
14062 XII    |                     ezúttal sem tudtak közös megállapodásra jutni. A daruk, akiknek
14063 XXVIII |                   vérét vették, míg utoljára megállapodott a közvélemény abban az általános
14064 XVII   |                   azt mondja a lionoknak: No megálljatok, majd csinálok én egy tréfát.
14065 XI     |             templomajtót bezárták, még akkor megállnak a bolthajtás alatt; ott
14066 XXIV   |            nádszilánkokból csinálnak magátul megálló keresztet; egyik cobor a
14067 XXXVII |             egyszerre meglepetést színlelsz, megállsz, utánam bámulsz, ismerősnek
14068 XV     |           kisebbségben maradt, és harmadszor megállta a helyét minden alkotmányos
14069 XXVI   |                     elszórt pilléire, mintha megannyi mérges pókokat gázolt volna
14070 XII    |                 kedélyek ingerültségét jóval megapasztotta.~Most már semmi sem állt
14071 XXXIX  |                      tavalyrul feledték ott, megáporodott, penészes sásszéna; a múlt
14072 XXXIV  |                      lecsitítva a többieket, megaposztrofálta a lázadót.~– Tehát tökéletlen
14073 XIX    |                    Manó, hogy sok lesz, majd megárt.~– No, hát vidd el vacsorára,
14074 XV     |                      amit tud.~Csakhogy az a megátalkodott suhanc nem akart megfelelni
14075 II     |                       amelynek a tulajdonosa megátalkodottan kiabálta onnan a kocsisülésből: „
14076 XIX    |                  mégsem fogod bírni. Az apád megátkoz, az anyád kitagad; hanem
14077 XLII   |               nemzetőri őrnagyuknak.~Decebál megátkozta még azt az órát is, amelyben
14078 XLI    |                 nevezetes csodát. A nádor is megbámulhatja ezt a versenytársát a Szent
14079 XXXIV  |       előértekezletről jöttek ki Decebáltól. Megbámulták valamennyien.~Mindenki tudta
14080 XXVII  |                    eresztette a fejét a nagy megbánástól.~– Nohát, ha senki sem akar
14081 XXXV   |            hirtelenkedést nem engedi magának megbánni, sőt inkább annak az elkövetése
14082 III    |                       Tudják, hogy aki engem megbánt, az a király személyét bántja
14083 XL     |              megsiratták, bocsánatot kértek, megbánták nagyon a gonosz cselekedeteket: „
14084 XI     |                  falaival.~Ezzel nem akarjuk megbántani a mindenesetre ottmaradott
14085 V      |                      Decebál keblébe, arra a megbántásra.~– Kövesse meg magát, öcsémuram;
14086 XLI    |                  képzelet logikája hatalmas. Megbántották a férfit? Tehát haragja
14087 XXI    |                      Akkor aztán tudom, hogy megbecsül.~Most nyíltak fel a szemei
14088 XXXV   |                   félretolta maga elől azt a megbecsülhetetlen régi írást; még a fogait
14089 XXVI   |               Ennélfogva Manó nagyon könnyen megbecsülhette a valódi értékét Ponthay
14090 XLI    |                  nyomát: dicsőség, ragyogás, megbecsültetés volt egész életednek vágya,
14091 XXXVII |                      gyávaság vádjával fogom megbélyegezni. Gróf Ponthay, tüzérhadnagy.”~
14092 X      |                  nagyravágyás spóráitól volt megbetegítve. Az a rögeszme kergette,
14093 XXXV   |                     ezeknek egy kis szakértő megbírálás. Én archaeolog nem vagyok;
14094 XX     |                   leány volt, akivel az este megbirkóztál, hanem fiú, hozzád illő
14095 XXI    |                      az én uradalmamba, az ő megbízásából. Az úrfi bizonyítványodat
14096 XXXII  |                     van. Utána fogok járni a megbízásodnak. Pár nap alatt nyélbe lesz
14097 XXVII  |                  tisztelettudóan vette elő a megbízólevelét, s átnyújtá a tiszteletesnek.~
14098 XIX    |                    azt pedig ő tudott; ebből megbizonyosodtak, hogy diák és nem armer
14099 XXVI   |                  költséget. Ha jönni akarsz, megbízott emberem, Tánczos uram minden