bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

16101 XIX    |         tudatlanságomért kigúnyolnak; inkább nyelem az éhkoppot. Mondja meg
16102 XV     |              odanyomva a markába a bartwisch nyelét:~– No, hát nesze ez a seprő,
16103 XXI    |                     sok, egy fokosütésért (a nyelével) Rézkuthy uramnak a hátára,
16104 VII    |               magyaráz, tanít; az Emma pedig nyeli azt mohón, éhesen, gyönyörűséggel.~
16105 XLI    |                      fogok, azt mondod, hogy nyeljem le én, hát megteszem.~Sára
16106 II     |                    el kell őexcellenciájának nyelni türelmesen.~A svalizsérek
16107 XXVII  |                   fakó bársonyzacskót hosszú nyélre kötve, s kirázta belőle
16108 XXXIV  |                   világi ülnök. Az egyik egy nyelvbeli Sámson, a másik egy annál
16109 XXXVI  |               pusztában, amikor még a magyar nyelvben ez a három szó: ajtó, ablak,
16110 XXXIV  |                      mondj el mindent, ami a nyelvedre akad, csak azért, mert igaznak
16111 XXVII  |                      szentlélek kettős tüzes nyelveit.~A java legációkat természetesen
16112 XXXV   |                    flótázott, azokkal idegen nyelveken szót váltott, a kis bolognai
16113 XXVI   |                 valót. Ha az én kettős tüzes nyelvem leszáll a te fejedre, tudom
16114 XXIII  |                      volt mit tennem. Csak a nyelvemmel üthettem a gorombákat, amint
16115 XI     |             divinátió? Meg az összehasonlító nyelvészet? De kútforrásai is vannak.
16116 XX     |                         ereszté meg a lány a nyelvprittyét, alig várva, hogy letegye
16117 XXXV   |                  grammatikai hasonlatossága; nyelvtani rendszerünk egyesegyedül
16118 IX     |                nagysám” affixumot, ha idegen nyelvű mondásokat intéztek hozzá,
16119 XXXIV  |                  illik. Ha valaki nem érti a nyelvünket, az előtt magyarul beszélni.~–
16120 XXXV   |              eredetre vall.~– De hiszen a mi nyelvünknek nincs semmiféle ázsiai idiómával
16121 XIX    |                  viszem.~A nő sebesen hadaró nyelvvel felelt.~– Majd persze, hogy
16122 VI     |                     ló is, míg paripa,~Angol nyereg alatt jár;~Ha megvénül taliga-~
16123 XXVI   |                  Maga ott ült a lova hátán a nyeregben, fülig húzva magát a kifordított
16124 XV     |                     míg leimádkozzák onnan a nyeregből.~Decebál maga ugrott fel
16125 XXXV   |            bizonyosan tudtam, hogy a cserébe nyerendő birtokon van elrejtve ősapánk,
16126 XXVIII |                     lábát egy voksnak, az is nyereség. Boglyák, kukoricagórék
16127 XXXII  |                  bankot adott. Megvárta, míg nyereséggel visszavonul. Ilyenkor, mikor
16128 XV     |               felcihelődése előtt eljutott a nyerges hátán a kastélyig.~Az első
16129 XXIX   |                       ott szoktak tanyázni a nyerges-újfalusi gyorsparasztok, egynek a
16130 V      |           kidomborult homlok, egyenes, kissé nyergesedő orr, mosolyra álló száj,
16131 XV     |              mérnöktől, hogy hadd fogja ki a nyergest az ő kocsija mellől, akire
16132 XVIII  |                megszabadított ártatlanságtól nyerje el a hála megérdemelt díját.~–
16133 V      |                      van náluk, hogy amelyik nyerőben van, az a vesztőben levőt
16134 IX     |               helyett az én uramnak a szívét nyertem volna vissza.~– A szívét?
16135 V      |                      rác disznókereskedő.~– …nyibe?~– Száz forintba.~– …taszáz
16136 XVIII  |                 csendesen viseli magát, hogy nyikkanását sem hallani. Egyszer elbújtam
16137 XXVII  |                  sertés állatnak. Az meg sem nyikkant. Próbálta emelni. Meg sem
16138 XXII   |                  végezhetett el, amidőn újra nyikorogtatják az előtornác vasajtaja zárában
16139 XXXV   |                      Az egész kincshalmaz, a nyilakon levő írás mind valódi hunnus
16140 IV     |                      ijesztett, hogy most is nyilall az oldalomban tőle. Azt
16141 XXXVIII|         megfoghatatlan talánynak?~Egy villám nyilallt végig a gondolatai közt.~
16142 XXVII  |             cívispolgárnak jár egy ötboglyás nyilas); – nagy messziről meg lehet
16143 XXIV   |                   fogta, s odaállt a sírüreg nyílása elé.~– Hozzá ne próbáljon
16144 I      |                   keresztül, s melynek egyik nyílásán át felséges panoráma tárul
16145 XXXIX  |             embercsalád elfér. Hanem ennek a nyílását egészen eltakarja egy nádkunyhó,
16146 XXVII  |                     elterül, (csupa kaszáló, nyilasokra osztva, amiből minden cívispolgárnak
16147 XXXI   |                    szem azt kérdezte ragyogó nyílással:~– Hát te is szeretsz-e
16148 XLII   |              Erkölcsileg megölni.~Megírt egy nyilatkozatot, melynek tartalma oda ment
16149 XXI    |                    felesége, s azzal az édes nyilatkozattal borul a nyakába, hogy ő
16150 XVIII  |                   Juan.~– A legifjabb doktor nyilatkozik.~Ez volt Albino.~– Hát én
16151 XV     |                    ahogy képviselő küldöttei nyilatkozni fognak azonnal.~Azzal a
16152 XXXIV  |                     mikor ezeket az őszintén nyilatkozó zsolozsmákat rázendíti egy
16153 XXIV   |                     élt, mikor eltemették, a nyilazás kegyelemlövés volt. Milyen
16154 X      |               végéhez oda volt rozsdásodva a nyílhegy.~– Ez a kincsek kincse!
16155 XV     |                  hivatalos dolgon; meglett a nyílhúzás, a jobbágyok meg voltak
16156 II     |                      hintó számára szabad út nyíljék. Ekkor azonban új veszedelem
16157 XVIII  |         belekarcoltam késsel egy szívet, ami nyíllal át van ütve.~– Hisz ez még
16158 X      |                      elsíroltakat bajtársaik nyíllövésekkel szokták elbúcsúztatni végüdvözlet
16159 XI     |                     az ígéretét, hogy ha egy nyíllövésnyi távolban találkozhatik ezzel
16160 XXI    |                  tudom, hogy megbecsül.~Most nyíltak fel a szemei a grófnak igazában.
16161 XXV    |                 mégis kinyomtatva, szabadság nyíltával? Annak majd kiderülnek az
16162 XXI    |                   szórtak a szemei, karikára nyílva, az ajkai szétfeszültek,
16163 XII    |        tiszteletteljes hódolatukat élőszóval nyilvánítani, s a főjegyzőnek a hangja
16164 XLIV   |                       Ponthay Gil Blas pedig nyilvánosan, hírlapi úton provokálta
16165 XIV    |                   Nagy varázs van a férfierő nyilvánulásában! A hajdankorban így lehetett
16166 VI     |          kurjongatásban és deszkadöngetésben nyilvánult, a méltatlankodás kitörése
16167 XXIII  |                     de aztán mármost, ha azt nyilvánvalóvá tettem, hogy én követtem
16168 XI     |                    Vakandi hivatkozik a maga nyílvesszőire, amik az ékszittyaírást
16169 X      |                   Ilyenből készült a vezérek nyílvesszője. De hát ezt nem tudják!
16170 XXIV   |         keresztül-kasul volt tűzködve hosszú nyílvesszőkkel, hogy ezeknek a tömege sem
16171 X      |             végüdvözlet gyanánt. Íme, erre a nyílvesszőre fel van írva az ősapának
16172 X      |                       Hát olvassa le erről a nyílvesszőről, mi van ráírva.~A régi magyar
16173 XI     |                      ó tuhudún betűkkel ékes nyílvesszőt, felajzott tegezzel.~S hogy
16174 XXIV   |                    el, egyúttal a búcsúztató nyílzápor a hű társ és paripa életét
16175 V      |                     a haját pedig félkurtára nyiratva hagyja kondor fürtökben
16176 XIX    |                    most jobbra! Arra a fehér nyírfa felé! Keresztül a gyepen!
16177 XIX    |           divatképekkel, amikhez összetákolt nyírfadarabkák szolgáltatták a rámákat,
16178 XVI    |                   mendikásnak, olyan kurtára nyírja le, hogy körömmel sem lehet
16179 XVI    |                   azt a hajat?~– No, hát nem nyírod. Majd lenyírom én magam.
16180 XIX    |              Szőnyegnek, kárpitnak kivette a nyirok a színét, hanem azért látszott
16181 XVIII  |             bérmálásra készülő bakfis: onnan nyírtam ki ollóval.~– Milyen szép
16182 XI     |                        Tedd be a ceglédet, – nyisd ki a makót!”~És ezt a törekvését
16183 VI     |                     hegyére.~– Hallja az úr! Nyissa ki a szemét! Én vagyok a
16184 II     |            öltöztetett somogyi legényt, hogy nyissanak utat a hintó előtt. Azok
16185 XXVII  |                     termett a kezében, s két nyisszantással el lett oldva kézről lábról
16186 XXXV   |                     a Tanussy családnak utat nyit Magyarország trónjához.~
16187 XXIV   |                     aranyszelence.~Reszketve nyitá fel. A hártya ott volt!
16188 XXIII  |                     fáin ember.~Azonban újra nyitják az ajtót, s megint jön két
16189 XXXI   |                    pedig ha csak lopva félig nyitná is fel a szemeit, ezek a
16190 XXXVI  |                 zárva, nincs már kapuőr, aki nyitogassa, hanem a kerítésen van rés
16191 III    |                 ezermester is, aki fel tudta nyitogatni sorban a bezárt ajtókat.
16192 XXXI   |                    találó gúny. A szemét nem nyitotta fel, de ha látott volna
16193 XXXIX  |                     mi bajod? Mi kell?~Újabb nyöszörgés.~– Talán a fiadat keresed?
16194 XXXIX  |                    is tud; még valami rekedt nyöszörgése is van, amellyel a maga
16195 XXIII  |                     gondoltak ki maguknak.~A nyolcadik nap reggelén azt mondta
16196 I      |                  japonica pendulát. Még csak nyolcéves.~– Azt gondoltam, szomorúfűz.~–
16197 XXIV   |                  szemét is elülte a könny; – nyolcszázados tragédia sírból feltámadó
16198 XLIII  |                 ember engedheti meg magának. Nyolcvan fontos granátokkal lövöldözni
16199 XXXII  |                     kell a 80 ezer forint? – Nyolcvanezer – hohó – forint? Egy esztendőre? –
16200 XXXII  |                     úr keveredik bele, aki a nyolcvanezeret „esztendőnkint” értelmezi,
16201 XXV    |                     vagy nem akadtak Decebál nyomaiba, vagy odakerült a levelük
16202 XXXVII |                   három Ponthay gróf sietett nyomatékot adni az anya állításának.~–
16203 XLII   |                      plakátot, és nem talált nyomdászt, aki azt drága pénzért kinyomassa.~„
16204 XXI    |                akarom, hogy az én Emmám a te nyomdokaidban járjon.~– Hiszen nem is
16205 V      |                vállán keresztül, hogy melyik nyomja le a másikat: az iszák-e,
16206 XXVIII |                     mázsálni, úgy a Decebálé nyomna többet: annak a hívei határozottan
16207 XLI    |                      folyamatján észrevehető nyomokat hagytak a korlátlan indulatok,
16208 XL     |                     mérnökséget? Szeretnél a nyomomon elindulni. Hát én akkor
16209 XX     |                      hatalom, sem éhség, sem nyomor.~Már a hajnalcsillag is
16210 XXVI   |                       azalatt a jövendő idők nyomorú sorsának veti meg az ágyát.~
16211 XX     |                     Aztán mit tehet az ilyen nyomorult teremtés haragja, mint mi
16212 XXVI   |                 fiúkkal osztozik abban a víg nyomorúságban, aminek a gyönyörűségéről
16213 XXXIV  |                   töröm magamat hozzád, hogy nyomorúságodbul kiszabadítsalak, s te nekem
16214 XXIII  |                   Aztán miért? Egy pár marék nyomorúságos aranyért! Egy Tanussy Decebál
16215 XIX    |             lefektettek. Most pedig majd sok nyomorúságot fogsz kiállni. Üldözni is
16216 XXI    |                fűt-fát kikérdezett, de semmi nyomot nem talált.~A derék csendbiztos,
16217 X      |                    az egyedüli társalkodóim. Nyomról nyomra közelítettem felé.
16218 VI     |                kötötték, a kalapját a fejébe nyomták, s a magával tehetetlen
16219 XII    |                beszédeit egész terjedelmében nyomtatásban és cenzúra nélkül közölje.~
16220 XI     |                    De kútforrásai is vannak. Nyomtatott és írott könyvek. Egymásnak
16221 XXIX   |                       Nem igaz! Hazugság, ha nyomtatva van is! Ez nem az én fiam!
16222 XXXIX  |                  Egész folt seregély repül a nyomukban, azoknak meg ez a sok marhakínzó
16223 XXVII  |                     siklust – monda az utána nyomuló legátusnak.~Horkázit ellenben
16224 XXXV   |                    der, die das-otokat! Én a nyőstény portrait-t keresem. Wo ist
16225 III    |                      a tányérok, poharak s a nyoszolyából az ágynemű. – Mind nem baj
16226 XXXIII |                  keresztül, ami az alvó alak nyoszolyájában egy szélpárnába szolgál;
16227 XVIII  |                    el nem takarja magát és a nyoszolyáját a szúnyoghálóval. Mikor
16228 XXII   |                    záratták, még azonfölül a nyoszolyát is eléje tolták annak, hogy
16229 XXXIV  |                    tiszteletes, aki itt most nyüzsög, mint a hangya! Ne gondolja
16230 XXVIII |                  alig volt kizavarva szokott nyugalmából. Itt kevés a szavazó. Ritka
16231 XXXVII |                     használd békével, és élj nyugalomban; ne törd magadat tovább
16232 XXXIV  |                   ahová a magam bolond fejét nyugalomra hajthassam.~– Tégy tetszésed
16233 XXVI   |               teljesen ártatlan volt. Eléggé nyughatatlankodott ő, amikor megtudta az orgonistától,
16234 X      |                     az ítéletben meg kellett nyugodni.~Az urak hozzáláttak emberül
16235 XXV    |                     még erőtette a hidegvérű nyugodtságot.~– Jól van! – szólt Mántayhoz. –
16236 XVIII  |                     hol veszem én a hajót? – nyűgösködék a páciens.~– Hát nem vagyok-e
16237 XXIV   |                  hogy a cölöpsír bejáratának nyugot felé kell lenni, ahogy a
16238 XXIV   |                  felé esik, a pogányoknál ez nyugotra néz.~A sír nyugoti oldala
16239 XVI    |                    piros rokolyám mellé. Itt nyugszik az Emma kisasszony, legyen
16240 XX     |                Adalbert grófot. A nagy ember nyugtalan volt, hogy ilyen soká nem
16241 XXXIX  |                   abban.~Végre őtet magát is nyugtalanítja ez a megmagyarázhatatlan
16242 XXX    |                     levelében értesített, ne nyugtalanítsa a kedélyedet. Én, amint
16243 XL     |              találmányát.~Csak a halászsasok nyugtalankodnak ott a fűzfa koronájában.
16244 XXVIII |                 kadetnak, az megkapja róla a nyugtát; egyéb írást itt nem osztogatnak.
16245 XIV    |                 nyakát lúggal. – Végre azzal nyugtatá meg a férje, hogy úgysem
16246 IX     |                      ember volnék. Mindenről nyugtatványt hozok!~(Szép szín alatt
16247 IX     |                       Az igaz, hogy nem volt nyugtom miattuk.~– Nagysád volt
16248 XX     |                      magának meg a mamájának nyugtot nem fognak hagyni, annyi
16249 V      |                    tenni – most már a sírban nyugvó anyákról tépitek le a szemfödelet?
16250 XVII   |             vadaskert pedig ilyenkor bő tért nyújt a vadászszenvedély kielégítésére.
16251 XXI    |       vendégcsoporton keresztül, hogy karját nyújthassa a távozó háziasszonynak.~–
16252 XXXIV  |                 Megfogadtam, hogy békejobbot nyújtok ma önnek, ha a házunkhoz
16253 XV     |             átalkodva tartá hátra a kezeit a nyújtott ajándék elől, s nem látszott
16254 XLII   |                     már elég szép kárpótlást nyújtottak azáltal, hogy megválasztották
16255 XIX    |                      számára volt leterítve, nyújtózkodott Decebál, nagyobb kényelem
16256 XXI    |                    nemesi kiváltság hóna alá nyúl a zsidónak, s lehetővé teszi
16257 XXXVI  |                      aljbozótból, az őzeket, nyulakat kipusztították belőle a
16258 IV     |                    belenéz valaki, lopótökké nyúlik az ábrázatja. De bizony
16259 VII    |                 gyermek.~– Na, te kényes „ne nyúlj hozzám” virág. Hát csak
16260 XXV    |                     felülfizetéséhez kellene nyúlnod, akár a szép gulyákból adnál
16261 XXVI   |                Mármost tudod, hogy miért nem nyúlok hozzá ehhez a pénzhez. Visszaküldöm
16262 XXVI   |                mellette debreceni felfordult nyúlós bort, amit ollóval kell
16263 XXV    |                     egyszerre széltében lett nyúlottá, ami azt jelenti, hogy mosolyog.
16264 XXVI   |                    koldusbíró félszemű volt, nyúlszájú, a nagy persely a nyakában
16265 XXXIV  |                      monda Manó, s a zsebébe nyúlva, kivett valami aprópénzt,
16266 XII    |                    felteszi a fejére a magas nyusztkalpagot, s széttárva a kezében tartott
16267 XII    |               gyémántokkal rakva, míg a nagy nyusztkaplag kócsagtoll bokrétája mellett
16268 XIV    |               lenyakazták.) Tízezer paraszt! Nyúzzák a nemesurakat! Karóba húzzák
16269 XXVII  |                     ér, mint egy nagy város. Ó-Szőny a legelsők között van, Budapest
16270 I      |                  Tanus”; a hozzá ragasztott „oba” pedig csak hibásan leírt „
16271 XV     |                     vele, kezeit tördelve és óbégatva:~– Óh, azt bizonyosan ott
16272 Uto    |                 állású nagy úr (herceg) volt őbelé szerelmes, bizonyosan az
16273 XLIV   |                      az utazó mai nap azt az obeliszket, mely a szabadságharc áldozatainak
16274 IX     |                     sok tudományra? Nem lesz őbelőle püspök. Nem kénytelen vele,
16275 XIV    |               királyi biztoshoz; a svalizsér obersterhez! Küldjön gyorsan csarapárokat.
16276 XXXVII |               hangomat, hogy „Kauftz a gutsz obersz!”, akkor előbukkansz, flanírozva.
16277 I      |              zsebkendő mögül –, de én minden obligát deferentiám mellett is,
16278 XII    |                   színe előtt.~Erre a mérges obristlájtinánt azt fogja mondani, hogy
16279 XXXIV  |                     koldus rekedt hangja, az obsitos katona recsegése összevegyül
16280 V      |                    sem másból, mint a „prima occupatio” százhuszonnyolc családjáéból.~
16281 XIV    |                 nyugodtan a felzúdult emberi óceán közepett.~A mérnök egy fejjel
16282 XVIII  |                 hárman segítünk neked a nagy óceánon való expedícióhoz. A te
16283 VIII   |                     engem minden ember előtt ócsárol, becsmérel, s te azt elhallgatod,
16284 XXXIV  |                Könnyebb volt a lelkednek, ha ócsárolhattál rajtam valamit: nem gyermekem,
16285 XLI    |                     nem találtad ki? Igenis, ócsároltalak, csúfoltalak, téptelek,
16286 XLIII  |                 pozsonyi német lapok voltak; ócskák. De az ostromoltaknak még
16287 XI     |                     a pap oldalánál. Ezt meg Ocsu Spiridionnak híják. Amilyen
16288 I      |                 Kubinszkyjai rám rohannának, oculátát tartanának; utoljára kényszerítenének,
16289 XXVII  |                          Menjünk, menjünk.~– Od…?~– Oda.~Tánczos uram elővette
16290 XXVII  |                    amit az természetes, hogy odaád szó nélkül; rég gyakorlatban
16291 XXXI   |                  mindig igényt tartasz rá?~– Odaadnám érte az egész anyai örökségemet! –
16292 XVIII  |                  hogy megnyerjem a bizalmát, odaadnék a kezébe egy pisztolyt,
16293 XXIV   |                    már más! – monda Decebál, odaadva kezéből a rozsdás pallost
16294 XXIII  |                    egypárszor körülfordulva, odaágyazza magát az ölébe.~– Mondtam
16295 XXVII  |                      közüle az ezüstpénzt, s odaajándékozta az egyházfinak; a krajcárokkal
16296 XXXVIII|                  volt szó, hogy Mántay Móric odaajánlotta a kincseket az anglusnak!~–
16297 XIX    |                  kiszökik a partra, járművét odaakasztja a láncánál fogva egy rőzsecölöphöz,
16298 V      |                  fövege hegyébe; a szűrét is odaakasztotta a maga nyakába.~Azzal kivonult
16299 VI     |                      szűre zsinórjánál fogva odaakasztották a vármegyeház ajtajának
16300 XXVII  |                     tiszteletes és a legátus odaállának a terített úrasztal mellé,
16301 XLIII  |             granátokkal lövöldözni egymásra, odaállani összefont karokkal és nézni
16302 XXII   |                  alatt gyáván eláztassák. Ha odaállítanak a rendes törvényes bírák
16303 XXIII  |                  Azzal felkaptam a seprűt, s odaálltam a szekrényem elé. Aki hozzá
16304 XXXVII |                     vett a fiútól, s maga is odabandukolt.~Nagy elővigyázattal kellett
16305 XXV    |                     a kalapját, s igyekezett odábbállni.~– No, hát mit mond az anglus? –
16306 XIX    |                      jóllakhatik vele. Mikor odábbmegy, a csősz utánasiet, de nem
16307 XXXVI  |                kezéből a táskáját, botját, s odaborult a jó barát nyakába.~Az is
16308 XL     |                  Lizandra is sírva fakadt, s odaborulva Manó keblére, jólesett neki
16309 XXXIX  |                   házirendet, vezetés nélkül odacammogott a nádgunyhó mellé, hozzádörzsölte
16310 V      |      összekoccintották a poharaikat, s aztán odacsapták a falhoz, hogy száz darabra
16311 XXI    |                       s aztán saját magát is odacsukatja mellé, hogy az két esztendeig
16312 XXXIV  |                   közben Manó egy ezüstpénzt odacsúsztatott a Dorkó kezébe. Elértette
16313 V      |                  súlyossal van megtömve. Azt odadobja a szögletbe, a szék alá,
16314 XXXIV  |                 nincs igaza, mint ilyen szót odadúdolni egy asztalra, amit hosszában
16315 XXVII  |                   nyakalni; ez az oka, amért odaengedi akárkinek cserébe.~A valóságos
16316 XL     |                      termetét, várjon, míg ő odaérkezik, és segít!~Azért is megmutatta,
16317 XXXIV  |                     igazat, mind valamennyit odaértettem.~Már ez csúnya nagy gorombaság
16318 XXXIV  |                    debreceni levélre! Mi? Én odafáradok, töröm magamat hozzád, hogy
16319 XXVI   |                    talyigájával!~A vehiculum odafartatott a hintó mellé, az ernyőt
16320 V      |      vizslakutyájának füttyent, aki mindjárt odafekszik az iszák mellé, s nagyokat
16321 XL     |       Ezeregyéjszakában”, aki az éles kardot odafektette maga és a menyasszonya közé.~–
16322 XV     |                   őket maga mellől, s önként odafeküdt a határdombra.~Most aztán
16323 XXXIV  |                      ülhetnek mellé, ahányan odaférnek. Ebéd után az mondja nekik
16324 XXXIV  |                meszelt padmalyára; nincs „Ő” odafestve, de azért mégis meglátja,
16325 XV     |                 bátor, határozott vonásokkal odafirkantá gyorskezűen:~„Emmanuel.”~
16326 XXIV   |                     a nevét a többiek sorába odafirkantsa.~– Nem lehet ez hazugság
16327 XXXIV  |                  levén hangolva, jónak látta odafordulni Manóhoz, a dévaj fiatalba
16328 XV     |                      az ütéstől.~Azzal aztán odafutott a Jancsihoz az Emmácska,
16329 XIX    |                      célját tévesztett labda odagurult a közelébe; Manó felvette
16330 XLII   |                 fejére hozott szégyen miatt, odahagyta fő Pozsony városát. (Ennek
16331 XXII   |          parancslevelet, s kétfelé szakítva, odahajítá azt a király arcképe elé!~–
16332 XXVII  |                      Az újon érkezett szekér odahajtat a hintó mellé hozzádra,
16333 V      |                      kis gömbölyű asztalt, s odahelyezve azt a két ivóasztal közé. –
16334 XXVII  |                     elébb nagy fitogtatással odahelyezvén maga elé az asztalra. Megszámlálták,
16335 XXXV   |                      a vendégek eltávozának, odahívatá magához Manót.~Ott fogadta
16336 XXXIX  |                    ülőhelyért, a gázlók raja odahúzódik a bozót sűrűjébe, s hívogatja
16337 VII    |              szemöldöke mintha szénnel volna odahúzva, s azok alól villog szikrát
16338 XXII   |                 elhatározhatom magamat, majd odaizenek hozzád.~– Jól van, barátja
16339 I      |           kuruzslással dézsmálja meg, mindig odajár, itthon alig látni; úgy
16340 XX     |            kiigazított ingeid. Azalatt, amíg odajársz, ennek is gallért készít
16341 XXVII  |                     s az egymás után sorjába odajáruló híveknek osztották a kettős
16342 XII    |                       mikor a királyi biztos odajön, a királyi rescriptummal.
16343 XL     |                 mikor még Emma voltál, aztán odajöttél a dioptra elé alkalmatlankodni,
16344 XVIII  |                      kell meghódítani. Ha én odajuthatnék hozzá, mikor egyedül van,
16345 XV     |                  hogy az Emmácska valósággal odakanyarított a táblára valami ákombákot;
16346 V      |                      legjobban harsogtatják, odakerül hátulról Decebál oldalához
16347 XXI    |                       s vele együtt magam is odakerüljek a komáromi Babylonba. (A „
16348 XXV    |               akadtak Decebál nyomaiba, vagy odakerült a levelük Sára asszony bőröndjének
16349 XXIV   |                  kilépett az üreg ajtaján, s odakiáltott Horkázinak:~– Páter! Hagyd
16350 XXXIV  |                  tett Galgai Jancsi, röviden odakiáltva a felemelt pohárnak.~– A
16351 XIX    |                      s elhozta magával: most odakínálta azt a leánynak.~– Nézd,
16352 XXVII  |            felkantározni; a Matyó kocsis meg odakönyökölt a kocsiajtóra, a felpiperézett
16353 XXVIII |                  lépcsőkön a címerterembe, s odakötötte a lovát a kandeláberhez,
16354 XI     |                  szakállát az asztal lábához odakötözze, úgyhogy annak majd a táltoslovaké
16355 IV     |                  vármegyeházhoz.~Bakala Peti odaküldte már az egy szál cigányt
16356 XXVI   |             tetszésed szerint; én fiamat már odaküldtem. Neki szüksége van arra
16357 XLII   |                 otthon, az most strázsát áll odakünn a puskaporos toronynál,
16358 XIV    |                      megzavartatni. Emmácska odakuporodott mellé egy leterített köpönyegre,
16359 XIV    |                hallgatóit. Az ezerfejű csoda odalapul a lábaihoz, először helyeslő
16360 I      |                     az elkeserített emberhez odalép a jó ember, beszél hozzá
16361 XLII   |                ingyen jutnak a szabadsághoz. Odalesz bizonnyal a százezer forint.~
16362 VIII   |                      tartozik az ő világába. Odamegy egyenesen Decebál úrhoz,
16363 XIX    |                   annyira hogy önkénytelenül odamenekült kísérője karjai közé, s
16364 XXVII  |                     magát vétetni Manó, hogy odamenjen a hintóhoz, s lekapcsolja
16365 XLI    |                    ártatlan vagyok, titokban odamentél a bíráim legfőbbikéhez,
16366 XXI    |                    van rá.~S aközben csalfán odamosolygott hunyorítva a szép asszonyára.
16367 XXXI   |                    és a láthatatlan lélek, s odanézett a kérdező szemébe.~De ugyane
16368 XXIV   |                    aláírásával és pecsétjeik odanyomásával.~Csak Mántay Móric nem volt
16369 XV     |                     meg a kardot is; s azzal odanyomva a markába a bartwisch nyelét:~–
16370 V      |                feltűrve a patyolat ingujját, odanyújtja eléje a felfelé fordított
16371 XXII   |                 zsebemben – mondá Decebál, s odanyújtotta azt a királyi biztosnak.~–
16372 XL     |            csúfondárosan kacagni.~Manó pedig odaomlott a lábaihoz, s elkapva azt
16373 XV     |                    lórul.~Sára asszony pedig odaplántálta magát a kapu elé, keresztbe
16374 II     |                      térni a barázdából, úgy odaragad a degetbe, hogy hat bival
16375 XI     |                  nagy dongót, annak a hátára odaragasztja a csókát, s elereszti az
16376 XXXI   |                     a szemöldöket nagyon jól odarajzolta valami tündérkéz az ő szíve
16377 XXXIV  |                   savanyúvizes palackokat is odarakhatta.~Mikor a látogatóját meglátta
16378 V      |                   Bakala Peti a legelső, aki odarántja a székét, s hatalmába kerítve
16379 XXV    |                  velem jönni?~Válasz helyett odarepült az ölébe az asszony, s az
16380 XLIV   |                    kedves kisfiam! – s azzal odarogyott a mésztörmelékkel beszórt
16381 XV     |                    kezét Horkázi markából, s odarohanva a pandúrkáplárhoz, kirántá
16382 XXIV   |                      az érzelmek terhe alatt odaroskadt Thonuzóba lábaihoz, s megcsókolá
16383 XIX    |                   szőri szarkát.~A nagyszemű odasettenkedett Manó mellé, s jót csípett
16384 XXII   |                 Mikor legjobban patvarkodik, odasettenkedik melléje egy cigány. Csak
16385 XXXIV  |                     ember, sem állat, s vagy odasimult hozzá, vagy elszaladt előle.~
16386 II     |                    telt bele. E szünet alatt odasomfordált a hintó mellé egy szál cigányhegedűs,
16387 XVIII  |                       a holdvilág is egészen odasütött. Amint azután minden elcsendesült,
16388 XXII   |                       mert ha meg nem nyílt, odaszegezhette a jurátus a kapura, s eljárásáról
16389 V      |             játékkártyát keresztülütve vele, odaszegezte az asztalhoz. Így aztán
16390 IV     |                      ablak előtt elhaladnak, odaszól Dabajkó uram a kocsisnak:~–
16391 XXXIV  |                      pópa mind a két kezével odaszorítá a szívéhez ezt a kezet,
16392 XXXIX  |                  fektette a puska agyát, jól odaszorította vállához, csendesen megvárta,
16393 XXXIII |                 alakítanom, mely a kérdéshez odatalál, de mégsem árul el mindent.
16394 XXVII  |                    el ne felejtse kend.~Manó odatalált valahogy a rektor házához.
16395 III    |                     illustrissime.~Azt tehát odatámasztotta a szék támlájához, amelyre
16396 I      |                    annak a jele, hogy megint odatekereg.~– S ki ereszti le azt a
16397 XX     |             kopogtatott belülről az ablakon. Odatekintett. Azt a két nagy szemet látta
16398 XX     |                 elmondok neked valamit.~Manó odatérdelt az alacsony ablak elé, hogy
16399 XL     |                      hevenyében.~Akkor aztán odatérdeltek mellé, megijedtek nagyon,
16400 XXXIII |                      delejjóslatoknál, ha én odatérdepelek az oltár elé, s Istent tanúságba
16401 XXXV   |                     a pálca alakú levelet, s odatette a toilette-tükör elé. Madame
16402 XX     |                    behozta a kávét, tejet, s odatolt az asztalra három csészét.~
16403 XX     |                     annak nézte.)~Manó pedig odatoppant eléje, s karcsú termetét
16404 VII    |                     fekete hajának kontyához odatűzködve arany rezgőtűkkel; bogláros
16405 XXXIV  |                    Combién bogár Sohn!~Azzal odaülteté maga mellé a pamlagra, folyvást
16406 IX     |              hallgasson rám.~Sára asszonyság odaültette a kanapéra maga mellé a
16407 XX     |                 assaut-nak a tanújele. Manót odaültették maguk közé az asztalhoz.
16408 XIV    |                     mappádat!~S ezt mondván, odaütött a fokossal a kiterített
16409 V      |                  öklébe szorított, egyszerre odavágja Belizár öccse szeme közé.~
16410 XXIV   |               holmikat, s ami ciscirca kiüt, odavágod a harmadrészét, s azzal
16411 XXXIV  |                      fiát, s a szemöldökével odavágott neki: „Ez terád talál!”~
16412 XXXVIII|                    No, ha Thonuzóba képe nem odavaló, hát akkor a kincsei se
16413 XXXVIII|                  akkor a kincsei se legyenek odavalók. Vándoroljanak hát külföldre;
16414 III    |                    Az is van. A csizmaszárba odavan dugva az ezüsttok, amiben
16415 XIV    |                  belehasalt a mocsárba; majd odaveszett szegény; mikor kikepickelődött
16416 XXXV   |                 akkor csak amúgy fitymálódva odaveté:~– És nekem ezekért a kincsekért
16417 V      |                      insinuatióknak, amiknek odavetésére a parlamentben fel szokás
16418 XXXIV  |                  nagyobb volt annál, hogy az odavetett bombájának a romboló hatásában
16419 XIX    |                    napnak.~A holdsugár aztán odavetette a tekintetét annak az alvónak
16420 XIX    |              végletre feljogosítja a férfit; odaveti magát egész erejével megsértőjére,
16421 IX     |                   kertben. – Ezalatt gyakran odavetődött a házunkhoz Decebál; az
16422 XVIII  |                   sem, mert a pálinkafőzőből odavezetett moslékvíz nem engedi a posványt
16423 I      |                 fogva aztán lépésről lépésre odavezetjük, ahova akarjuk. Megmutatjuk
16424 XLIII  |                   rám! – hörgé Manó. – Hanem odavigyázz, mit talál az én lövegem!~
16425 XX     |                    ha ezt a szerződést tőlem odaviszed hozzá. Várj, még aláírom.~
16426 VII    |                     meg sem látja, de mindig odaviszi a bűne, ahol az van. Mert
16427 XXI    |                helybenhagyta a választást, s odébb ment. Bakala Peti hátra
16428 IX     |                  kihúzza a csávából, s azzal odébbáll a lőcs árával, a két magával
16429 I      |                    tanácsos feltett kalappal ődöngjön.~Hruszkay Xavér Ferenc úr
16430 XLI    |               szemkiverés nélkül.~Egymagában ődöngött a szomorú fák között alá
16431 XXII   |                  barátja az erénynek!~Ez még ódonabb szavakkal volt fogalmazva,
16432 I      |                    közeledni, úgy elbújik az odújába, hogy neszét sem vehetni.~–
16433 XXI    |                 lármára, úgy kell kihúzni az odújából. Decebálnak egész falkája
16434 XLIII  |                     felismerhetik egymást.~– Ö az, a mi barátunk! – monda
16435 XXVII  |                      úgy bocsátotta le szája öblébe a pompás sonkaszeleteket,
16436 XXXVIII|                   hogy Vakandi Anonymus hogy öblíti ki előtte a száját, porcelán
16437 XIV    |                     királlyal, átmehetett az öccséhez, s azt kiálthatta ki a maga
16438 XVII   |                 ingerkedve kötődött a fiatal öccsel.~– Nézzétek, hogy irigykedik
16439 V      |                      oda a belépő Decebál az öccsének.~– Fogadj Isten, bátyámuram! –
16440 XXVIII |                      Decebál azt kürtölte az öccséről, hogy az titokban pápista,
16441 IX     |                     pénzzel, amit Decebál az öccsétől elnyert a kártyán. Hát az
16442 I      |                      szeretni.~– Hát a férje öccsével hogy van?~– A „kisebbik
16443 V      |              kapcáskodék Decebál a triumfáló öcsbe.~Az minden felelet helyett
16444 XXII   |                      Úgy viseli magát, hogy „öcsémnek” híhatom. A szegény félkotyó
16445 V      |                   nyerni vele.~– Hozzátok az öcsémuramat is magatokkal, neki is része
16446 XXII   |                     szolgálatjára tekintetes öcsémuramnak?~Decebál felkapta az állát
16447 V      |                   mondá Decebál. – Szeretném öcsémuramtól visszaszerezni a mai dáridó
16448 V      |              forintba.~– …taszáz fo…~– Én az öcsre teszek.~– … nabáty…~Egyszer
16449 XLI    |                toppant eléje, s összeszorult öklében vért eresztett a két méregbogyó.~–
16450 XV     |            pandúrkáplárhoz, kirántá annak az ökléből a mogyorópálcát, s ezzel
16451 XX     |                     ennek a két családnak az öklei találkoztak egymással.~–
16452 XXVII  |               erdőről, mikor azt elérték. Az ökleiben nem bízott, de igen a lábaiban.
16453 VII    |                    se kérd; se hall, elkezdi öklözni a Jancsit, kedve szerint
16454 XXXIV  |           Egyszer-egyszer a pap a mellét üti ököllel: az úrfi csillapítja, vigasztalja;
16455 XII    |                 mente a kékrókaprémmel, amit ökölnyi csatok s tenyérnyi lánc
16456 II     |                  hogy egypár megriadt gulya, ökör, bivaly összekeveredve,
16457 III    |                   csodakúrás orvosának, s az ökörjárulék tökéletesen otthon találta
16458 III    |               hiányzó csontot egy egészséges ökörlábszár-konccal sikerült helyettesíteni
16459 X      |                 válogatok. Forrásvízből vagy ökörnyomból inni, nekem mindegy. De
16460 II     |                  most következnek a csordák. Ökrök gulyaszámra, lovak ménesestől,
16461 XXV    |                  levegőt fogyasztani. Búzám, ökröm eladó, de a nagyapám cókmókján
16462 XIII   |               tizenhatezer négyszázhatvankét öl.~Mántay ránézett. – Mókázik
16463 XXXIV  |                      hunnusok tábora egymást öldökölni támadt, akként kavarodott
16464 XXXV   |                      váltott, a kis bolognai ölebét elhalmozta hízelgő nyájaskodással,
16465 XL     |                     keze közül, s lejutni az öléből a földre. Akkor aztán, hogy
16466 VII    |                    akar menni, akkor vedd az öledbe, úgy vidd fel. Érted! Ha
16467 VIII   |                 életepárját dallal, csókkal, öleléssel szelidítgeti, meglátják
16468 VIII   |                  lefeszegetve a derekáról az ölelgető kart – ha három nap, három
16469 VIII   |          Kocsmárosnéval volt táncban,~Ketten ölelgették,~Hárman szeretgették.~Azok
16470 XXXIV  |                   mellé a pamlagra, folyvást ölelgetve s a tenyerével veregetve
16471 VII    |                     rezgőtűkkel; bogláros öv öleli át karcsú derekát; nyakán
16472 XX     |                  rokonunk, Tanussy Emmánuel. Öleljétek meg egymást.~Erre aztán
16473 XXVIII |                    dolgot, hogy a találkozás ölelkezéssel, csókolózással, kulacskicseréléssel
16474 XXXV   |                     téged és szegény apámat. Ölellek, csókollak. Fiad, Manó.”~
16475 XLIV   |             hajfonadékot, s azokat csókolva, ölelve, verheti magát a földhöz,
16476 XIII(3)|                  kisebb kedvem, mint volt az öléshez… Hosszú rend jön utánam
16477 XXXVII |            összeszaladt; azt hitték, egymást ölik.~– Megálljon, madame! Én
16478 XXVII  |                   ekhósszekeres kocsis is az őellene szövetkezettek ligájához
16479 XLI    |                    nő.~– Bolondság! Ugyan ki ölné meg magát, mikor az élet
16480 XIV    |                     kinyújtott karjai mintha ölnyire érnének.~– No, hát kit egyek
16481 XLI    |                       Ha itt maradok: embert ölök.~– Ismerlek! Látom a lelkedet!
16482 VII    |              szárához kenlek mindjárt!~Azzal ölre kapnak, dulakodnak, előre-hátra
16483 XX     |                   most ezt az embert a vízbe ölte volna? Gyilkosság! No, ez
16484 XXVII  |                   tiszteletes uram a karjára ölté a hátul lelógó selyemstóláját,
16485 XIX    |                    régi divatú, színehagyott öltöny fedi, de valaha drága lehetett
16486 XXXI   |               keresztüllát a falon, deszkán, öltönyön, mennyi pénz van most az
16487 XV     |                     eszecskéje? Nem arról az öltönyről van szó, amit a papa visel;
16488 XLI    |                       Csak tartsd meg a báli öltönyt – monda. – Én bemegyek a
16489 II     |                   felszabatta atillának, azt öltötte fel. – Hanem hát mindezeknél
16490 XXXIV  |             hízelegtem neked, te a nyelvedet öltötted rám. Összeültél a csúfolóimmal,
16491 III    |                  viselethez. A kard a magyar öltözet kiegészítő része. Mikor
16492 XXII   |            István-rend nagymesterének pompás öltözetében, fején a hermelin kalpaggal,
16493 XXIV   |           maradásának is ez volt a titka. Az öltözetek kelméje rég porrá lett,
16494 X      |                    félparádéhoz való nemzeti öltözeteket, a kalpagot, a díszkardot,
16495 XIX    |                    penészszag. Azután a maga öltözetét is rendbe hozta; meg a leányáét
16496 XLI    |         tanácskozások folytak megyeszerte az öltözetforma, a gombok, a sujtás, a zsinórzat
16497 V      |                   pongyolaság volna a magyar öltözetnél), a fején asztrakán süveget
16498 XXXVII |                    Egyszer tejáruló leánynak öltözik, ki tejeskantákkal a kezében
16499 XXXIV  |             kastélyban. Később pedig az úrnő öltözködéshez fogott, s senkit sem bocsátott
16500 XXXV   |           megfenyítsen; az anyámat elküldted öltözködni, te magad pedig mentél (
16501 XXXV   |                  ittak iramszarvastejet, nem öltözködtek tengeri fókabőrbe, nem volt
16502 XVI    |              döbbenve, sietett az anyámat az öltözőbe elküldeni. Most ez holnapig
16503 XIX    |                    félmezítláb ugrott föl az öltözőszékéből, s el nem tudva képzelni,
16504 XXXIII |                  konyhában, a terítésnél, az öltözőszobában, főúri családoknak titkolt
16505 XXXV   |                 mademoiselle bevitte az úrnő öltözőszobájába a pálca alakú levelet, s
16506 XVI    |                 urakat a kecses háziasszony, öltözőszobájáig kísértetve Bakala Peti által;
16507 XXXIV  |                    kopogtatott a „szép mama” öltözőszobájának az ajtaján. Szavát megismervén,
16508 XXI    |                    medve. Az őzeket csak nem öltöztethetem fel medvebőrbe.~– Halaszd
16509 XX     |                   urak a tiszttartóhoz, újra öltöztetni, kimosdatni a gróf úrfit.~–
16510 III    |                    visszatartani.~– Legalább öltse fel excellenciád az atilláját,
16511 XXVIII |                     mely azzal az örömhírrel ömlik elő, hogy győznek a sasok,
16512 XXIX   |                    egy sokkal veszedelmesebb önámítása, amiből a pozsonyi országgyűlési
16513 XXXVIII|                      azokra Vakandi. Sőt még önérdekből sem, mert a felfedezés után
16514 XXII   |              Csakhogy megelőzte bátyámnak az önfeljelentését egy előzetes feladás.~Most
16515 I      |                   meg a gróf, felhívatlanul, önkéntesen.~– Nagyon jól ismerem én
16516 XIX    |              megijedt Lizandra, annyira hogy önkénytelenül odamenekült kísérője karjai
16517 XXI    |                     tényállás, új tanújelek, önkénytes vallomások nyomán az elmarasztaló
16518 XXXIV  |                 fenyítéket, szép keresztényi önmegadással; se nem feszengett, se kihívó
16519 XXXIX  |                      a földön, bizalomteljes önmegtagadással! Apró, pislogó szemeiben
16520 XXXVII |                 valamennyien ott duzzognának önök a kóterben. El ne mondja
16521 XVII   |                     szemeit árnyalják, mikor öntelt, tetszelgős, édeskés negéddel
16522 V      |             gyémántos uramról”!~Az, hogy úgy öntik odabenn a bort, hogy bokáig
16523 XXIII  |                    síksággá, amit két folyam öntözget; jó kövér termőföld, búzának,
16524 X      |                         Ezt énnekem meg kell öntől vennem.~– Átengedem. Nagylelkű
16525 X      |                kérdés.)~A tudás embere magas öntudattal fitymálta az ilyen szkeptikus
16526 XL     |                     kunyhóban, körülöttük az önvilágító odú, előttük a hallgató
16527 XXXIX  |                    általános zűrzavart saját önző céljaira felhasználni nem
16528 XXXIX  |                     fogcsattogtató szájával, ördögileg villogó szemeivel, akkor
16529 XXVIII |                    aki a kisujját odaadja az ördögnek, az testestül, lelkestül
16530 XXVII  |             kikergetjük mi magából ezeket az ördögöket!~S ez így folyt tovább.
16531 XXVII  |                     Hát nem szégyenli magát? Ördögöknek kellett beléje szállani,
16532 XXVIII |                      Ha ilyformán Decebál az ördögöktől hozott segítséget, nagyon
16533 XLI    |                 mersz te idejönni? Te üldöző ördögöm! – kiálta Belizárra.~Az
16534 XXI    |           Koltaberekbe! Szerelmeskedni?~– De ördögöt! Vadászni.~– Vadásszál itthon.
16535 IX     |                   anyja Bakala Petitől annyi ördöngős francia elnevezést sajátított
16536 IV     |                       Dabajkó!~– Szervusz az öregapád lelke! – beszél ki a vendéglős
16537 XXXII  |                      fiatalember! Egészen az öregapádra ütöttél. Ő is ilyen erénymegmentésben
16538 XXXII  |                      fog esni. Az anyja a mi öregapánkkal volt gyöngéd viszonyban.
16539 XVI    |                     aluszik a mendikás, s az öregdiákja megszomjazik a „pátriában”,
16540 XXVII  |                leírni, azután meg valamelyik öregdiáktól, aki termetre hasonló, elkérni
16541 XVIII  |                         Nem fogott gyanút az öreged ezekre a te cserkészeteidre?~–
16542 II     |               hajdanihoz képest, amilyent az öregeink láttak és produkáltak.~Csak
16543 XVII   |                    hagyja el a humora.~– No, öregem – monda Adalbert grófnak –,
16544 IX     |               hízelkedni, hiába küldte el az öregemet hazulról, nem ért el vele
16545 XXXIV  |                      egész a sarkáig, a lába öregujjáig: azt hiszi, hogy megdicsőül
16546 XXVII  |                átnyújtá a tiszteletesnek.~Az öregúr messzire eltartotta magátul
16547 XXXVIII|                belépett, csak egy pápaszemes öregurat talált ott, ki valami ócska
16548 XXX    |                    áron! Görögtől, zsidótól, örménytől. Nem kérdem, mennyit írok
16549 XXXVIII|                    az egészet potom áron, ha örökbe rá lesz hagyva. Megelőzni
16550 XXIII  |                  aztán Adalbert gróf az apja örökébe lépett, s átvizsgálta az
16551 XXXV   |                    Thonuzóbát és a feleségét örökíté meg, abban a pillanatban,
16552 XXXII  |                      Ugye, hogy nemes tettel örökítem meg az emlékezetemet, ha
16553 XXXVIII|                     viselt dolgait meg fogja örökíteni) zavarba hozhatná. Át sem
16554 VII    |                      külső pompára, hanem az örökkévalóság számára; falai, kerítései,
16555 IX     |                      a nagysádé volt és lesz örökkön-örökké.~Sára asszony baziliszk
16556 I      |                  szemeit, s Dyonisius füleit örökölte volna, s amellett fantáziája
16557 XV     |                    hibában bővelkedett, hogy örökös gyomorcatarrhusban szenvedett,
16558 XXVII  |                 egész országnak jog szerinti örököse senki sem más, mint az,
16559 XXV    |                    voltak, s így neked jogos örökséged, ennélfogva a fiscus nem
16560 XXIII  |                     volt; ő a maga erdőfedte örökségére folyvást ráfizet, a Tanussyak
16561 XLII   |                      lesz mármost a véreskői örökváltságból? A pugrisok nem fizetnek,
16562 XXX    |                 kapott Jávoros mezővárosától örökváltságdíjban, amely várost Decebál engedett
16563 XLII   |                  hogy mi történik a véreskői örökváltsággal? Biz arra szomorú volt a
16564 XLII   |                      romlik-e el az az egész örökváltsági ügy a véreskőiekkel? Ez
16565 XXXVII |                      szeretem, s megyek vele örömbe, bánatba. Isten veled. Lizandra.”~–
16566 XXVI   |                 zsolozsmát: „már elmegyek az örömben!”.~Könnyű volt nekik, mert
16567 XXXV   |                     Elmaradtak az úri asztal örömei és a mellékjövedelmek, a
16568 XXXIV  |                  barátságért, a viszontlátás örömére! Nem tagadhatta meg.~S a
16569 XXI    |                     szolgálatért? Ennyi nagy örömért? Pénzzel csak nem fizethette
16570 IX     |              tetőpontján áll.~Eblábolt volna örömest Csunyi Laci a szobából,
16571 II     |                    Ezt a kívánságát annyival örömestebb teljesíté Sajgató Hollofernes,
16572 XXV    |                célját.~Ponthay Adalbert gróf örömét fejezé ki a kapóra jött
16573 XXVIII |               leszavazott raj, mely azzal az örömhírrel ömlik elő, hogy győznek
16574 XX     |                  hinnie kellett ebből a nagy örömkitörésből.~– Mármost aztán mondd el,
16575 XLI    |                      ami az ezernyi hazafiak örömkönnyeiből támadt, mikor az édes hazai
16576 XVI    |                   embernek a szíve tele volt örömmel, akkor ez örömnap emlékére
16577 XVI    |                  tele volt örömmel, akkor ez örömnap emlékére emelt halmon megkínoztak
16578 XVII   |                      az arcát a bűnös világi örömök elől. De akárhová fordítja,
16579 XX     |                     árul el erre a szóra? Ha örömöt, akkor az a gyöngeség jele,
16580 XX     |                    volna a nyomban következő örömsikongatása az öreg asszonyságnak.~Lizandra
16581 XLI    |                    meg félszázados nádorsága örömünnepét, meghalt, s utána a nemzet
16582 XXVI   |                  hogy van szerencsém.~– Sose örüljön semminek, hanem kiáltson
16583 XXIV   |                     Ő maga pedig, útcsinálás örve alatt, lehozatott egy csapat
16584 XX     |                    mondta, hogy ebben valami örvendetes hír van. Mikor azt elolvasta
16585 XV     |                   nagyon megnyerte. Hát ő is örvendett az örvendezőkkel, s kacagott
16586 XV     |             megnyerte. Hát ő is örvendett az örvendezőkkel, s kacagott a kacagókkal.
16587 I      |                      a festészeti és távlati összbenyomásokkal lehet a kedvtelését megnyerni.
16588 XIX    |                egyesítik hangjukat egyetemes összdalba, ami olyan, mint valami
16589 XXVIII |                     így lesz a „kivonásból” „összeadás”! Méltó, hogy akadémiai
16590 XXXIII |                    is az. Lehet-e két semmit összeadni? Én annál nagyobbat is tudok.
16591 XXVI   |               röhögésnek eredt erre a furcsa összeállításra.~A clarissime átlátta, hogy
16592 XXVII  |           szájhagyományok egész statisztikai összeállítást tartanak fenn e tárgyról.
16593 XXI    |              erőszakolta azt a témát. Mintha összebeszélt volna a vendég urakkal,
16594 XXVII  |                   szétszakíthatná-e a kezeit összebilincselő zsineget. Nem bírt vele.~
16595 XI     |                      ki őket senki. Utoljára összecsapták őket egy üresen maradó fárába,
16596 XXXIX  |              szél-ara nem akarja a viganóját összecsatakozni a mocsárban, jobban tetszik
16597 XXXIX  |                 megrázza a fejét, s a füleit összecsattogtatja.~Lizandra megszánta a szegény
16598 IX     |     indulatkitöréssel, s a szép fehér fogait összecsikorgatta, a markába szorított keresztes
16599 XXVI   |                  fogsorát mutogatta dühében, összecsikorgatva.~S azzal úgy vágta a fejéhez
16600 XXVI   |               hintóból.~Aztán nem törődve az összecsődült embereknek sem szemével,
16601 XV     |                odarohant az Emmácskájához, s összecsókolgatva, agyonölelgetve a kedves
16602 XXVI   |           összegázolhatja, megint fölveheti, összecsókolhatja.~Egy napon a debreceni senior
16603 XXXIX  |                      és állatot, a birkanyáj összedugja a fejét, a komondorok a
16604 V      |                     tették. Az egész sokaság összedugta a fejét, úgy nézte egymás
16605 XXXVI  |             ráismerni, mert a nagy tűz alatt összeégett az ábrázatja, egészen új
16606 XIX    |                      a nagy nevetéstől, mind összeégette vele a száját.~– Hát nagyon
16607 XL     |                      téged a te Lizandráddal összeesketlek, soha semmi Szentszék, vicispán
16608 XL     |                   apám, hogy még nem vagyunk összeesketve. Idáig szökve jöttünk. Papot
16609 XV     |                      nem kellett valami nagy összeesküvés. Ez természetes dolog. Majd
16610 XXVII  |                     a pillanatban az a másik összeesküvő, a hajdú átnyalábolta vaskarokkal,
16611 XXXIV  |                     tudja! Nem lehet mindent összefoglalni.~– No, jól van. Elég volt! –
16612 XXXIV  |                      parancsolni, hát még ha összefognak. Aztán Manó adta maga a
16613 XIX    |                      leány; s a két tenyerét összefogva, annak az üregébe meríté
16614 XVIII  |                      éjszakára egy tekercsbe összefonni. Ilyen lehetett a Loreley.
16615 XI     |                      lehet valami rendszeres összefüggés mindezen rendkívülinek látszó
16616 XXX    |                Rögtön rendelkezésedre áll az összeg, úgyhogy amint a pénz felvétele,
16617 XXVI   |               cibálhatja, a földre dobhatja, összegázolhatja, megint fölveheti, összecsókolhatja.~
16618 XXX    |              örökváltság iránt, szinte ilyen összegben.~– Ő tehette azt! De én
16619 XXX    |                    készpénzt, ami azoknak az összegén túl fennmaradt és a betáblázás
16620 XXV    |                     kellett volna a kisebbik összegnél maradni”.~Ponthay gróf még
16621 XXXV   |                   Manó.”~Ezt a papírdarabkát összegöngyölíté, az ujjaival összenyomkodta
16622 XXXI   |                    az én tárcámban egy ilyen összegre szóló tratta rejtőzik, mikor
16623 II     |                egyesült tulok-bivaly csorda, összegubahodva a svalizsérekkel, egy rohammal
16624 XXVII  |                   kötve, s kirázta belőle az összegyülemedett pénzt. Csupa vastag krajcárok
16625 XXVII  |                     a legátusnak a subsidium összegyűjtésekor, mert ha a compossessor
16626 XIV    |              szárazmalom alatt, a korcsmában összegyűjtik a falu szájait és füleit;
16627 XLII   |                   összes országgyűlés tagjai összegyűlnek zárt tanácskozmányra. Első
16628 XXVIII |                     a két tábor csapatjainak összegyűlni, s aztán a kirendelt órában
16629 XXXIV  |                    atyák vannak a kastélyban összegyűlve, akik a követ úrral együtt
16630 XLI    |                     szekrénykéiben hever egy összegyűrt levél, amit többszörös haragjában
16631 XXII   |                   Igenis; a szegény rabok az összegyúrt fekete kenyér beléből tudnak
16632 XLI    |            legmagasabb gorombaság! – kiálta, összegyűrve a markában az egész meghívót. –
16633 XX     |                 Azzal előkeresett egy sokrét összehajtogatott levelet a cipője talpából,
16634 V      |               hentesmester minden szó nélkül összehajtogatta a két egymásra tett százforintos
16635 XL     |                      s egy ív papírt közepén összehajtva. – Az esküvőt meg kell ám
16636 V      |                    nemes metszésű, egymással összehangzó, sugár szemöldök, tiszta,
16637 XI     |                     való a divinátió? Meg az összehasonlító nyelvészet? De kútforrásai
16638 XLI    |                     bírta magát védeni annyi összeható indulat rohama ellen. Vitte,
16639 VII    |                      az egész halom úgy lett összehordva, Mén Marót bolgárainak holttesteiből,
16640 XXXIII |                    homlokon, sem a szemöldök összehúzásával, sem az ajknak egy mosolyával.
16641 XVII   |                       a szemei aprók, pillái összehúzódtak, homloka alacsony, szemöldökei
16642 XXIV   |                    az Amur partjáig.~A lelet összeírása be lett mutatva, az illető
16643 XXIV   |                      leletet, akkor aztán az összeírást felküldenők a kamarának,
16644 XXIV   |                     a tudós urak most rögtön összeírnák a nevezetes leletet, akkor
16645 II     |                    mind több-több út kezdett összejönni, ugyanannyi szekérfolyammal,
16646 VII    |                     rugdos rajta.~– Hát csak összejött azzal a drága madárral megint? –
16647 XXVIII |                állítana össze egy csoportot, összekeresve mindent, ami anatomice valóság;
16648 II     |                      ilyenkor.~A lovascsapat összekerül a hintóval. A cigánybarna
16649 XVII   |                 bizony urát adhatom. Bécsben összekerültem Hruszkay úrral, s ő a többek
16650 V      |                      tele a maga máslásából, összekoccintották a poharaikat, s aztán odacsapták
16651 XVII   |                      hölgyek ülnek; még hogy összekoccintson velük egy pezsgőspoharat!
16652 VII    |                  Emmának a nyakára, de hátul összekösd a dereka körül Aztán, amíg
16653 XVII   |                 megértésére, ami e rokonokat összeköti, szükséges megtudni, hogy
16654 XL     |                   kell. Pap vagyok én! S úgy összekötlek benneteket, hogy senki fel
16655 XIX    |                viselte, s egy nyaláb szíjjal összekötött könyvet cepelt a hátán;
16656 XXXIII |                      ügyesen legombolyítani, összekötözni, mindenki bizalmát elnyerni,
16657 II     |                      a vonója madzaggal volt összekötözve.~Ez az alak volt az első
16658 XIX    |                   kiegészítő deszkadarab: az összeköttetés helyre lett állítva a sziget
16659 XXIII  |                   embernek a nevét a tieddel összeköttetésbe hozni nem szabad! Te és
16660 XXXVII |                  hogy a grófnéval van valami összeköttetése. Egy hátulsó falépcső vezetett
16661 XV     |                     senki sem akar rokonsági összeköttetésekben állani: csak tátva maradt
16662 XIII   |                    nagy erőnk van. Ha az apa összekürtöli a hajdúit, lovászait, vadászait,
16663 XLI    |               többszörös haragjában kezeivel összemorzsolt, sarkaival megtaposott:
16664 XXXV   |                    levele.~– Shocking! Nekem összenyomkodott levelet küldeni? Was schreibt
16665 XXXV   |                 összegöngyölíté, az ujjaival összenyomkodta cifrán, s átadta a kisasszonynak,
16666 XVII   |                     állást ad, az egész arca összenyomott, az álla kicsiny, a szája
16667 XXXVI  |                      jó barát nyakába.~Az is összeölelte, csókolta, amellett szertelen
16668 XXIV   |                       Egy erős lábdobbanásra összeomolhat az egész csontváz!~Erre
16669 V      |                     szokott rendje.~A nótára összepengtek a sarkantyúk; a két vezér
16670 XXII   |                   imádságoskönyv borítékjába összeragasztott papírok közül került elő.
16671 XXII   |                régibb papírlevelekből vannak összeragasztva, s ha egy ilyen ódon könyvnek
16672 II     |                      vásárra az egész ország összerajzik. Távolról, közelről megindul
16673 III    |                   szemöldökök, amiket hogyha összeráncol, a sűrű, kurta sertekemény
16674 V      |                publikumot, de az megint csak összeröffent.~Aztán százat lehet egyre
16675 XIV    |                     ki akarja még a csontját összeropogtatni?~Nagy varázs van a férfierő
16676 XX     |                   futni akar, ölni! És aztán összeroskad. Az olyan, mint mikor rossz
16677 XLIII  |                     mondá Manó, s aztán ő is összeroskadt, oda a kedvese lábaihoz;
16678 XXIV   |                    az utolsó fejszecsapás az összerovátkolt kapunak; a tiszafa cobrok
16679 XLII   |                 határozatát. Reggel aztán az összes országgyűlés tagjai összegyűlnek
16680 XV     |                   mikor a gondos háziasszony összesepreti a sok tányér- és üvegcserepet (
16681 XIII   |                  hogy minden földbirtokosnak összesítik a határban szétszórva fekvő
16682 XXXI   |                szalmapapír lapocska volt az, összesodorva, amin kigöngyölítve e szavak
16683 XXXIV  |                  tálba meg egy asztalkendőbe összeszedett holmi sültet és süteményt
16684 I      |                  furfangot gondolta ki, hogy összeszedi mindenünnen az ürgéket meg
16685 XXIV   |                    egyik kezével, a másikkal összeszorítva tartá Horkázi gégéjét, s
16686 XLI    |                     Megaera toppant eléje, s összeszorult öklében vért eresztett a
16687 XIX    |                  régi divatképekkel, amikhez összetákolt nyírfadarabkák szolgáltatták
16688 V      |                     ő szokott üdvözletük, ha összetalálkoznak. Más embernek az ilyen kézcsapástól
16689 XXVII  |                  mellett) Ponthaligethy gróf összetalálkozott Hruszkay királyi tanácsos
16690 XXXI   |                    függönyt elérheté. Ajkaik összetalálkoztak egy hosszú forró csókban.
16691 XX     |               úgyhogy a keskeny bürü közepén összetalálkozva, majd beleestek mind a ketten
16692 XXIV   |                   ezüst megmaradt, s a vázat összetartá.~A lovon ülő két csontváz
16693 XXXV   |               kezembe azt az ákombákot, mert összetépem.~Erre a szóra úgy ütötte
16694 XXI    |                  nevetés. Már két zsebkendőt összetépett.~– Hát ha én is olyan pénzzel
16695 XX     |                     mamát. Hallgass a szóra! Összetépnek, ha odamégy hozzájuk! No,
16696 XXXV   |                     szövetség maga is rongy! Összetépni való rongy, hahaha! No,
16697 XXVI   |               utoljára pedig apró csipetekre összetépte, mint a lebbencstésztát,
16698 XXXIX  |                   dolog a szétszaladt marhát összeterelni majd! Némely meg sem kerül.~
16699 XLI    |                     keseredett virágágyat is összeteremtettek valahogy, mindenféle cserépből
16700 XXXIV  |                     öreg síránkozó hangon, s összetette könyörgő módra a két kezét.~
16701 I      |                 nagyon hasonlítanak, gyakran összetévesztik őket, ami azoknak a testvéri
16702 XIV    |                      volt az a rohamgyorsító összetömődés, ami elgázolja, elsepri,
16703 IX     |                    No, én azt a guzsalyszárt összetöröm magának a hátán, ha elárulja,
16704 IX     |                   sietett tódítani.~– De úgy összetörte, lelkem, hogy vérben-fagyban
16705 XV     |           üvegcserepet (amiket a vendég urak összetörtek; ez hozzátartozik a jókedvhez),
16706 XXVIII |                      természetesen mindennap összetörték: nem győzte helyrepótolni
16707 XI     |               hazugság!~Még abban is nagy az összeütközés közöttük, hogy mind a ketten
16708 XIX    |                   feje alja, taplódarabokból összevarrva, olyan az, mint a szarvasbőr,
16709 XXXIV  |                     tractualis férfiak ismét összevárták egymást a templom székfűtől
16710 XXXIV  |                     obsitos katona recsegése összevegyül a nagy urak és úrasszonyok
16711 XXII   |                 nincsen spicli. Daruk, sasok összeverekesznek, de egymást be nem vádolják
16712 XLI    |                belecsömörlött, a cimborákkal összeveszekedett, csúzzal, huruttal kellően
16713 XXVIII |                  levagdalták a füleit, aztán összevesztek a faluk benn magukban: ház