bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

16714 I      |                     a gróf egyre sikamlósabb ösvényeken kezdte vezetni nagyságos
16715 XXXII  |                      analysi mégiscsak a bűn ösvényére vezet. Csak gondold meg,
16716 I      |         rőzsekötegekkel volt bekerítve, s az ösvénytől egy keskeny fahíd vezetett
16717 I      |             keresztben, s ha nem beszél, úgy öszeszorul, hogy az ajkakból semmi
16718 XXXIV  |                 villacsörömpölésen. Manót is ösztökélték az asztaltársai, hogy bocsásson
16719 XXII   |                   Gyónni, vezekleni viszi az ösztöne, az anyai vér.~Azt már kitalálhatta,
16720 XIV    |                    De Emmácska nem a félelem ösztönét érzé a szívében, hanem minden
16721 XL     |              példájával, láttam, hogy komoly ösztönöd van; elhallgattam az élettörténetemből
16722 XXXIV  |                    ezzel a megszégyenítéssel ösztönöztél rá, hogy tudatlanságombul
16723 XXVII  |                minden cívispolgárnak jár egy ötboglyás nyilas); – nagy messziről
16724 IX     |                  nagysádnak a kezében valami ötezer arany.~– Hát aztán?~– Ne
16725 XXXIV  |                     csúsztatá. Az azt hitte, ötkrajcárosokat kap, s nagyot hördült, úgy
16726 II     |                  mindig híresek voltak élces ötleteikről. Ezúttal különös jó élc
16727 XX     |                     feleségül.~Ezt nagyon jó ötletnek találta Don Juan, mert maga
16728 XXVI   |                       hogy a Tanussy Manónak ötpecsétes levele érkezett, amire kívülről
16729 XVI    |                  diadalai mezejét elérni.~Az ötsántás ferbli az ő dogmájának sarkpontját
16730 XVI    |                      vissza a hívogatónak.~– Öttel!~– Ez volt a szent szám
16731 XXVI   |                   szól a vers: „mázsa harang ötvenkettő, de toronyba veresbe”),
16732 II     |                 pozsonyi szíjgyártók, lőcsei ötvösök, komáromi asztalosok a tulinpántos
16733 XXIV   |                  hozzá volt csatolva a férje övéhez, s az mandula nagyságú smaragdokkal
16734 XI     |                hosszú gubancokban hull le az övéig, felszedve ebéd közben minden
16735 XLI    |    áttündéresítésében. Minő főkötők, párták, övek, kötények, fűzött vállderekak,
16736 XIX    |                    is nekünk valami, ami az „övék”.~Manó nagyot bámult. Kevély
16737 XXXIII |                     én mostani életpályám az övét egészen lerontja. Azután
16738 XXXII  |                  akadt, akinek az étvágya az övével versenyt tudott futtatni,
16739 XLI    |               napjaikat a csónak hátán, vagy övig vízben, sárban gázolva töltsék;
16740 XXIV   |            aranysisakkal, oldalán a bogláros övvel, amiről hosszú aranyfonálra
16741 XXII   |                     már kiböffentett előttem őexcellenciaja, hogy ha az ítéletet kimondják
16742 VI     |             ajtóragasztóba, hogy mire felért őexcellenciájához, már akkor olyan daganat
16743 XXV    |                vármegyeházába.~Legelőször is őexcellenciájánál tették tiszteletüket, a
16744 II     |                      sertéseknek, toklyóknak özönlenek innen is, onnan is, bégetve,
16745 XXXVI  |              szerelmes egy szép menyecskébe, özvegyasszony volt, szívesen hozzám is
16746 XLI    |                      Sára.~– Tudom. Most már özvegyasszonynak ismernek. Szabad a kéz.
16747 XXII   |               okoskodást, édes öcsém. Várjon őfelsége, amíg a medvémet meglövöm;
16748 III    |                      kiegészítő része. Mikor őfelségéhez vagyunk hivatalosak díszebédre,
16749 XXIX   |                    nagyobb kímélettel szólni őfelségéről, aki kegyelmednek az egyetlen
16750 XXXI   |                bocsátották eléje, mert éppen őfényelmessége (Durchlaucht), herceg Simphonides
16751 XXX    |              halogatni. S még Bakala Peti ül őfölötte törvényszéket! Hol van az
16752 XI     |                     Spiridion ugyanazokat az ógörög alphabet segélyével kényszeríti
16753 XIV    |                  egész nap felbontott hajjal őgyelegni. Csak amikor asztalnál találkozott
16754 XXXIV  |                kiáltva németül, franciául.~– Oh, te schene Pum! Regardé
16755 XLII   |                   előtt seperni. Azonban úgy óhajtanám, hogy e tiszteletreméltó
16756 XII    |                      és rendei azt a vakmerő óhajtást dobták ki a világba, hogy
16757 XXVI   |                      bárka végre eljutott az óhajtott kikötőbe, a Bikába.~Sára
16758 XI     |              meghalálozott, aki, mint utolsó óhitű híve a tűzhalmi keleti szertartású
16759 I      |                     mennyi nemes indulatokat ojtogathatna be, ha kertészkése alá venné.~–
16760 XXVI   |                 pusztítsa el az egész faluba ójtott várostokat!”~Azzal a tűzzel
16761 IX     |                   hát énnekem erre igen erős okaim vannak.~– Szabad volna ezen
16762 XXI    |                    ne jöjjön valaki az igazi okára.~Sára asszony átértette
16763 XXVII  |                      s onnan kiáltott el egy ókazár-bolgár átkot a futók után, ami
16764 X      |                   mondok, az mind axióma. Mi okból akarnám én önt elámítani?
16765 XXI    |                     uramnak, mint amilyennel őkegyelme fizet nekem?~– Hahaha! –
16766 XXXI   |              Hirtelen azt a kérdést intéztem őkegyelméhez: „Hát Lizandra kisasszony
16767 XXI    |                      így lett kimesterkélve. Őkegyelmessége véletlenül összetalálkozik
16768 II     |                     szerencsésen sikerült is őkegyelmességének.~A marhavásár terét háta
16769 XXVIII |                alacsony tolvajságot, csalárd okirathamisítást sütött ki egymásra a két
16770 XXXVIII|               tanusvári tömlöcben a penészes okiratokat? Úgy össze voltunk nőve,
16771 XXIX   |                  hogy egy francia gróf Crouy okiratokkal bebizonyítja, miszerint
16772 XXIV   |                    arra, hogy erről a talált okiratról soha senkinek nem szóltok,
16773 XXII   |                bebizonyult tény, hogy az ősi oklevelek nyomán legmesszebb felvihető
16774 XL     |                   Maig is tartogatom mind az oklevelemet, mind a hajdan viselt selyemstólámat.
16775 XL     |                      cenzuráztam is, ügyvédi oklevelet is kaptam, csak azután tértem
16776 XXVII  |              eltartotta magátul a hitelesítő okmányt (presbyops volt), s alfátul
16777 VII    |                gyulák, nem voltak a „Julius”-oknak a druszái, hanem áldozattevő
16778 XLII   |                  halomra dönti. S akkor majd őkörüle fog seregleni az egész nemzet.~
16779 XXXIV  |                   szegény rektorok azok. Még őközöttük járja az igazság. Minden
16780 I      |               azonban, hogy csak diaeteticai okokból szoktatta magát hozzá).~
16781 XLIV   |                  apja (a rebellis) nagyon jó okokkal bír, hogy Komáromba (ha
16782 XXXIII |                 válaszol rá a rézfüggöny. Az okosabbak a patronának mondják el.
16783 XVII   |                        A Don Juan már sokkal okosabban rendezte el a maga dolgát.
16784 XIX    |                    kudarc után alig tehetett okosabbat, mint hogy a víz felszínére
16785 XXII   |                         Csak hagyd te azt az okoskodást, édes öcsém. Várjon őfelsége,
16786 XIII   |                    goromba, mint a pokróc az okosságukra és hatalmukra büszke emberek
16787 XXXVII |                     hogy ezt a sok feltűnést okozó szemfényvesztő nőt egy titkos
16788 XLI    |                      a mostani szégyennek az okozója senki sem lehet más, mint
16789 XLIV   |                Bizarr ötlet.~Ezek a pletykák okoztak legtöbb fejfájást Sára asszonynak.
16790 XLI    |                 szégyenedért. Azt hiszed, én okoztam azt, hogy én kacagok rajtad,
16791 XLI    |                fájdalmat. Megmondom, hogy mi okozza azt; és aztán azt is, hogy
16792 XI     |                      Következik a vallásbeli oktatás. Hogyan áldoztak az őstáltosok „
16793 XXVII  |                     Ha nem tetszett a táltos oktatása, majd lesz helyette két
16794 XXVII  |                   áldást, dorgálást és bölcs oktatásokat. Akkor nem aluszik senki,
16795 XI     |                 kisasszonynak férfi tanár ad oktatást. Sára asszony azalatt ott
16796 VII    |                     hát nyíltan és tudva nem oktatják ezt a gyermeket odafenn
16797 II     |                 veszedelem támad. Ismeretlen okú, kipuhatolhatlan eredetű
16798 XIII   |                 mikor az inzsellér éppen ott ókumlált a kerti dombocskán, ami
16799 IV     |             vendégfogadók is vannak. Hát még Oláhországban! – Ha valaki panaszkodik,
16800 I      |                 Balambérnak az első felesége oláhországi gazdag bojárleány volt,
16801 XXVIII |                     jövő fekete tollasok. Az oláhság iszonytató árulást követett
16802 VIII   |                      a parázsra csak egy kis olaj kell, hogy újra lobbot vessen.
16803 XXVI   |                     erre elfogyott a türelem olaja Sára asszonynál, azt gondolta,
16804 III    |              lámpásra nem vesztegetik itt az olajat.)~– Mit akarnak kendtek
16805 VII    |                emészti.~S a láng követeli az olaját.~Olyan gyors esze van, hogy
16806 XXXV   |                      alatt. Egy életnagyságú olajfestmény kitűnő művészünk, Kiss Bálint
16807 XXXVIII|                  megnehezteljen. Azt a remek olajfestményt a zomotor jelenetével ő
16808 XXXVII |                     Lizandra, az ott folyton ólálkodó kémek miatt mindennap más
16809 XX     |                  odáig kísérte. Don Juan ott ólálkodott a folyosón, Adalbert gróf
16810 I      |                    van Tanusvár felé.~– Azok olaszok. Annál jobb.~– Azonkívül
16811 XXXVIII|                      vallo?~No, ha még ez is olaszul van neki!~A boltügynök tolmácsolás
16812 XXV    |                     kölcsön?~– De még sokkal olcsóbb.~– Hiszen maga csókolni
16813 XXIV   |                      a sírt, holott a keleti oldal jóformán szabad: ott csak
16814 XXXIV  |                lökött az öklével a fiának az oldalába.~– Úm möglök (unmöglich).~
16815 V      |                    odakerül hátulról Decebál oldalához Dabajkó uram, s megrántja
16816 XXIV   |                     a pogányok áldozatüstje. Oldalai be vannak törve erőszakos
16817 XXXIX  |                   nyíló fehér virágaival; az oldalaiban van talán tíz madárfészek,
16818 XLI    |                      találják el az érzékeny oldalamat.~– Hát mit szándékozol tenni?~–
16819 XXVI   |                      s nagyokat lódult egyik oldalával a másikra. – De rossz lehet
16820 VII    |                   hogy hol találja az Emmát, oldalba-e vagy fültövön? Mégis kénytelen
16821 V      |                      Király Bencének volt az oldalbordája, a birkásnak, attól választotta
16822 IV     |                    hirtelen betódulnak a bal oldali nagy ivóterembe, a sasok
16823 XIII   |                   legpontosabban a másik két oldalnak a hosszúságát, s aztán az
16824 IV     |                      hogy most is nyilall az oldalomban tőle. Azt parancsolta, hogy
16825 XLIII  |                    közé volt felállítva, két oldalrul fedezve, s csak szemben
16826 XXIV   |             kicsipkézett szélű pénzek, egyik oldalukon domború, másikon homorú
16827 XII    |                     kurta kertészzubbony két oldalzsebébe dugja a kezeit. Az a fehér
16828 I      |                 valamit, hirtelen kihúzta az oldalzsebéből a nagy görbe kertészkését.~–
16829 VI     |                  nemes frekvencia is kereket oldott, s mire a vártaház őrsége
16830 XL     |               benneteket, hogy senki fel nem oldoz.~Manó még mindig kacagott;
16831 XXVII  |                   két nyisszantással el lett oldva kézről lábról a kötelék.
16832 XXIX   |             legbüszkébb. Együtt volt nála az oligarchikus dölyf, a nemzeti büszkeség
16833 XXVII  |                    ahogy a rák szokott tenni ollójával. Aha! Most értette már meg!
16834 VI     |                   viseltek a gyalogosok. Egy ólmosbot úgy üté hevenyében a sótartót
16835 XXVI   |         tölgyfustélyokbul, amiknek a bunkója ólommal van megtöltve, ezeknek a
16836 V      |                  Öblös, széles mellét öt sor ólompitykés mellény takarja, állig begombolva,
16837 XXVIII |                megyeházig, – lovas bandérium oltalma alatt.~Veszett ügyre volt
16838 XIX    |                 nagyon jól tűrte, hogy az őt oltalmazva átöleli.~Mikor aztán felismerték,
16839 XXXV   |                betakar bennünket. Isten keze oltalmazzon téged és szegény apámat.
16840 XLI    |                  találták.~És ez ellen semmi oltalom!~Az Isten minden állatnak
16841 XXVI   |                  kifejezése) ne jöjjön tüzet oltani botokkal. A legközelebbi
16842 XXXVII |              mondtad-e, hogy szented vagyok, oltárképed vagyok? Ha tőled félnék,
16843 XXXVII |                       De hát, te szentem, te oltárképem, nem félsz velem egyedül
16844 XLI    |                    hogy téged bírjon, aki az oltárképet lábával tapossa!~– S azt
16845 XXXVII |                    álláspontot, hogy csak az oltárlépcsőn keresztül lehet a leányához
16846 I      |                   István királyunk, a pogány oltárok újra felállítása miatt,
16847 XXII   |                   rozzant szekrény egyszerre oltárrá változott előtte. Hogy egyenlő
16848 VII    |                 gyújtották meg a „gyulák” az oltártüzeket; ezek, ti. a gyulák, nem
16849 XLIV   |                     befedve mésszel, melynek oltatlan maradványa esős időben még
16850 XX     |                    kisleánytól.~– Éppen most oltottam el a mécset – mondá az,
16851 XXVI   |                  felgyújtotta az ispitályát, oltsa maga. Az én fiam nem kéményseprőinas!~
16852 XXVI   |                Reggel felé mégiscsak el lett oltva a tűz szerencsésen.~De Tanussy
16853 XXII   |                     bolond pecsétes levélből olvas fel előtte valamit.~Említettük
16854 XXXV   |                    lorgnonját, ami nélkül az olvasás nem fashionable, s elkezdte
16855 XXV    |                      arcán szemrehányás volt olvasható: „Meg kellett volna a kisebbik
16856 XXXI   |                kigöngyölítve e szavak voltak olvashatók:~„Emmánuelnek.” „Lakásunk
16857 XXVIII |                     vitt zászló is messziről olvashatóvá tesz.~Az alvezérek gondja,
16858 XXIX   |               elolvasni.~S azzal fölkapva az olvasóasztalról a senki által nem forgatott
16859 XXII   |               valamit. De hát csak azért sem olvasom el ebéd előtt, hátha valami
16860 XXVI   |                   csúffá tesz a világ előtt! Olvassam, ha tudom! Nekem küld levelet,
16861 XXVI   |           Visszaküldöm az ajándékozójának.~– Olvassuk fel ezt a levelet a bajtársaknak.~
16862 XXX    |               találtam, meg is írtam; ha nem olvastad el! Itt van Véreskő. A mezőváros
16863 XV     |            Holofernes?~Előkerítették. Fejére olvasták a bűnét.~De Holofernes nem
16864 XXXVIII|                 bajhalmi cölöpsírleletnek?~– Olvastam róla.~– Csak olvasott?~Minden
16865 XXXVII |               dühöngött Sáromberkyné a levél olvastára, aminek a tartalmát a grófnéval
16866 XXIV   |                  írás, az nála nélkül el nem olvastatik.~A nevezetes nap hajnalán
16867 IX     |                   táblára írja, s az Emmával olvastatja.~– Miféle betűk?~– Hát tudom
16868 XXV    |                 Snopkins is megérthesse, aki olvasva értette Cicerót, csak beszélve
16869 X      |               szittya módon, felülről lefelé olvasván a sort.~Decebált úgy elfogta
16870 XXIV   |             férfiszív jegecéből is ki tudják olvasztani ezt az áruló nedvet, csoportostul
16871 I      |             gyönyörűség börtönben ülni, – de olyanért, amit más követett el, bosszantó
16872 X      |                      Szvatopluk unokáinak? – olyanformárul volt szó.~Ebből aztán nagy
16873 III    |                     kínálatlan falatozáshoz, olyanformát hall, mintha feje fölött
16874 XIX    |                      én nem tehetek róla, ha olyannak varrták.~– Hát aztán a többi
16875 XXXIV  |              kadétokat bizony nem traktálják olyannal.) De nem is szerette. Most
16876 XXXV   |                 látok, hogy e kincsek között olyanok is vannak, amiket már akkor,
16877 XXXI   |                     ez mindenkinek a titkát, olyanokat is, amiket a családi óvatosság
16878 X      |                 Beszél és ír minden nyelven, olyanon is, amit senki sem ismer
16879 XXXVI  |                 avatták-e fel a lovagjaikat? Olybá vedd a dolgot. Ki is tagadott
16880 XXXII  |                    fakadni rá.~– De mindjárt olympi derű ragyogandja keresztül
16881 XXVII  |                   presbyops volt), s alfátul omegáig végigolvasta, azzal gyanúsan
16882 II     |                   régi római egy ilyen rossz ómenre rögtön visszafordult volna.
16883 V      |         acéltündöklésű haja gazdag csigákban omlik a vállára, mikor a darutollas
16884 XXIII  |                     cifrázni a tömlöcömet.~– Őnagyméltósága parancsolta így.~– Vajon
16885 XX     |                    neki az egész fellépés.~– Őnagyméltóságával?~– Nem bánom én, akármi
16886 Uto    |                     nem is álmodja, hogy aki őnekik ezt a segélyt küldi, az
16887 XVII   |                       hanem a sápadt arc, az ónkarikákba foglalt bámuló szemek, a
16888 VI     |                 szabadulni a nyavalyás: csak onnak kiabált mordiót.~Hanem arra
16889 XIX    |                   sok szép réti virágot hogy ontják halomra; odább már a száradt
16890 XXI    |                      alkalommal is bőségesen ontott.~Ez most nem gondol egyébre,
16891 XVIII  |                 serébe bele tudod keverni az ópiumot? Én ezt tenném.~Az a fehér
16892 XIV    |                 állapotja. Lesz protestálás, opponálás, repellálás, novisatio extra
16893 XXIV   |                   célra használhatja ez azt?~Optikai célra. A vízzel tölt gömbölyű
16894 XXV    |                  pillantást végigfuttatta az opus kezdőlapján, elrémülve csapta
16895 I      |                    maradt. Tehát a tudománya oquale zero. Amellett babonás és
16896 XV     |                     jelent: „ár, ér, – ír, – ór, – úr, – őr, – űr”. Az „
16897 XXXII  |                     értekezésem húsz louis d’or-ért. Nagyon kedves teremtés.
16898 XXXI   |                     kidobni való tíz louis-d’or-ja.~Hanem aztán azért mégiscsak
16899 XXXI   |                     megtérítem a tíz louis d’or-odat.~– Megfizetem magam. Én
16900 XXXI   |                      ebéd után. Húsz louis d’or-t fizet. Aztán eldiskurálgat
16901 XXVII  |               töltsük az időt hiába! „Minden órádnak leszakaszd virágát!”, s
16902 XXXIV  |             bocsásson meg azért a sok keserű óráért, amit gyerekésszel önnek
16903 III    |                     egy sivító kintorna, ami órahosszant tilinkózza az „Eladom a
16904 XXXVII |              zongoramesternő.~A delejes álom órái meg voltak szabva; tízaranyos
16905 I      |                 kérem, nekem legélvezetesebb óráim azok, amiket excellenciád
16906 XVIII  |                 éjfélkor. Igazítsuk össze az óráinkat.~– Éppen akkor jön fel a
16907 XVIII  |                  keresztül az éjszaka minden órájában a magam feladata után.~– (
16908 XXIX   |                   egyik oldalán hátrafelé az órákat!~E nagylelkűségnek az lett
16909 XXII   |                   veregetett a tenyerébe, az óraláncáról lecsüngő pecsétnyomóval.~–
16910 IX     |                  akinél soha egy nyugodalmas órám nem volt, mindig ütött,
16911 IV     |                 Várjon még, hadd igazítom az órámhoz.~– Köszönöm szépen.~– Aztán
16912 XXIII  |                  kicsit előreforgatta az idő óramutatóját. – Ezt nevezik „magasabb
16913 XXXI   |                    felírtam egy cédulára. Az órának vége volt. Siettem a cédulámmal
16914 XIX    |                     falu pedig jó két magyar órányira lehet még.~Ugyanazon a gyalogösvényen,
16915 IV     |                      mikor lesz éjfél.~– Hát órás vagyok én? Micsoda? – rivallt
16916 XIII   |                  vetette a hátát, s rákezdé, orátori aplombbal Mucius Scaevola
16917 XII    |        lapszerkesztők kinyírják az ellenzéki orátorok beszédéből, ami nekik nem
16918 XXVIII |        hangoztatásában. Miután reggel kilenc órátul tíz és félig állhatatosan
16919 IV     |           vendégfogadót be kell zárni éjféli óraütéskor, a vendégeket kilapátolni.
16920 X      |                      sem kezdődik pontban az óraütésre.~Tanussy Decebál azalatt,
16921 XXIII  |                  vendég urak is; akik nehány órával elébb mint bírák ültek szemben
16922 XXVI   |                      most ültetik, abba még „Orbán” is beleszólhat, s addig
16923 III    |                    átmenő színek tarkállanak orcáin, homlokán. Álla, orra, homloka
16924 XXIV   |                    most ne hasogassuk fel az orcáinkat, ellenben az meg lett neki
16925 XXIII  |                      is; annyi csókot rak az orcájára, amennyi csak ráfér.~Decebál,
16926 II     |              szállani, hogy elhajtsa a lovak orcájáról a legyeket, s aztán kantárszáron
16927 XXI    |                      a helye ott maradjon az orcámon.~– Minek az magának?~– Hát
16928 XLI    |                   rajtad, én gyönyörködöm az orcapirulásodban. No, hát idejöttem megmondani,
16929 XLII   |                    még sokat, nekivörösödött orcával, s a hadonázásáról ítélve,
16930 XXXIX  |                    az ott élősködő kosborok (orchys) virágfüzérei, legyeket,
16931 XXXIX  |               csülökre kapva gázol ki; a két ordasnak még ott úszni kellett; ezzel
16932 XL     |                 egymás mellé fektették a két ordast. Hatalmas két állat volt,
16933 XVIII  |             diagnózis után tudunk a bajodról ordinálni.~– A legmélyebb orvosi titoktartás
16934 XVIII  |                     csak teoretikus vagy; az ordinarius én leszek.~– Igaz, ő a praktikus
16935 XVIII  |                     hálakitöréssel omlott az ordinariusa nyakába.~– Most már igazán
16936 XII    |               rendekhez.~– Inclyti status et ordines. Catafractus apposuit pileum,
16937 XIV    |                      a valóságos zöld ördög. Ordítani is ördögi módon tudott:
16938 XXVII  |                       akire ilyen rettenetes ordítás van szabva a rengetegben,
16939 XVI    |                    szabadult volna el, olyan ordítástól zengett fel a liget. Horkázi
16940 XX     |                     tiltva van az átgázolás. Ordíthatott rá a kertész, ahogy tetszett,
16941 XXIV   |            könnyekkel sírunk a zomotornál! – ordított fel Horkázi. – Kövessük
16942 XVI    |                   társad vagyok.~Az elébbeni ordítozás megint közelebb jött.~A
16943 XXXIX  |                     azt bizonyítá a keserves ordítozása, ami nemsokára elnémult
16944 XXVII  |                rázendítette a „dicséretet”.~„Ordítsd, óh, oroszlán, az erdők
16945 XIII   |                     örömtől.) Longus post me ordo idem petentium decus..:3~
16946 XXIII  |                   Nem vagyunk mink tolvajok, orgazdák! Azzal felkaptam a seprűt,
16947 XXI    |                   vele a régi napnál töltött orgia után; mert álló huszonnégy
16948 XXXIV  |                    felvonultak a karzatra az orgona mellé, s képezték az énekkart,
16949 XXVI   |                    szó.~– Ne tartsd erre! Én orgonista vagyok. Igenis. Mi tetszik
16950 XXVI   |                  tisztelte.~Ő volt az egyház orgonistája, kántor és kántus prézes
16951 XXVI   |     nyughatatlankodott ő, amikor megtudta az orgonistától, hogy abban a hintóban az
16952 VI     |             felállított puska jelzé, hogy az őrház van, állt egy feketeharisnyás,
16953 XXIV   |                      körülötte – monda. – És őrházat rendes múzeumi felügyelővel.
16954 XXXIX  |                utánozni?~Az az egy kimagasló óriásfűz pedig úgy látszik, hogy
16955 XXV    |                     a burkus, bajor és szász orientalista tudósoknak az egész érdekes
16956 XXIV   |              lepecsételnők a cölöpsírt, s az őrizetéről gondoskodnánk, mind az uradalom,
16957 XXXVII |                    zongoramesternőtől. Tehát őrizetlen soha sincsen.~– Mármost
16958 XIX    |              leánynak volt nevelve; meg kell őrizni a hajadoni jó hírnevét.~
16959 XXII   |               keresünk – szólt Anonymus, úgy őrizve a tenyerén a ráfektetett
16960 XXXI   |                     elfogadják a tíz louis d’orját, de még azonkívül is mindent
16961 XLI    |                      kútfeje az irántad való őrjöngő szerelem!~– Az Istenért,
16962 XLIV   |                     és hercegeket, akik mind őrjöngtek a csodatevő alvajáró szűz
16963 IX     |                törhetlen baráti hűségből. Én őrködöm fölötte, mint egy mentor.
16964 XXIV   |                      Vakandi árgus szemekkel őrködött, hogy valaki zsebre ne dugjon
16965 XXVI   |                  árát. Egy tűzfal, aminek az ormán dolgozott, ledűlt alatta,
16966 XXXI   |                    még ezentúl is, amíg csak őrnagyi rangra nem viszed, adok
16967 XLII   |                  Tanussy Emmánuelt nemzetőri őrnagyuknak.~Decebál megátkozta még
16968 XIX    |               kertkapunál felállított éjjeli őröket: ki látta az Emmát vagy
16969 XXXV   |                      elverned a háztul? Hogy őrölnének spódiumot az egész csontöregapádból!
16970 XXXIX  |                   lapos békasó között apróra őrölni, bögrében megfőzni. Megisszák
16971 XXVIII |                      a keleti hitű magyarnak orosszá kellett lenni; pápista,
16972 XLII   |             atlétaalak, azzal a gúnymosolygó oroszlánarccal, felállt Decebálnak megfelelni.~
16973 XLI    |                    gyávaságnak. A dölyf csak oroszlánbőr a léhaság hátán. Megveti
16974 III    |                hangja pedig dörgött, mint az oroszláné.~Ekkor egy másik, sokkal
16975 XXIII  |               beugrik ám a börtönbe az a kis oroszlánforma fenevad, ami elfér egy köpönyegzsebbe,
16976 III    |                   bajusszal. Hát még ezek az oroszláni szemöldökök, amiket hogyha
16977 IX     |                     azoknak az állatmutogató oroszlánjának a ketrecébe kerülni, mint
16978 XIX(1) |                   Mándruc”: ősmagyar neve az oroszlánnak. Az utóbbi a török „arszlán”-
16979 XLI    |                     az a bátor ember, aki az oroszlánt megtámadja, hanem aki egy
16980 XXVII  |             híveimhez. Itt vannak ős szittya oroszok, akik az én esperességemhez
16981 I      |                   vármegyék közt, s helyükbe oroszokat telepítenek le Mármarosból,
16982 XL     |              egyszerre megkapta a két vállát orozva hátulról, s hanyatt rántotta
16983 XV     |                        Lobog benne a hajdani őrpaták vére; ezek voltak a mi ősanyáink,
16984 XV     |                      asszony!” Az ősmagyarok őrpatáknak nevezik őket, „Pata” annyit
16985 XXXI   |                   van?” – Erre vörös lett az orrahegyéig. „Lizandra kisasszony sehogy
16986 XL     |                    hitetlen orrodat a bivaly orrához. Aztán mondd, hogy nem bivalytehén
16987 XXV    |                     a mérnök elé, úgyhogy az orraik csaknem egymást érték, s
16988 VIII   |                azáltal a teljes tulipánpiros orral, mely mint egy külön remekmű
16989 XXXVII |                   nagy fekete szemüveggel az orrán, régimódi capuchonnal az
16990 XIX    |                   nyavalyás, csak prüszkölte orrán-száján a keserű tóhabarékot, amit
16991 XXXIV  |                   hegyével megtapintá a Manó orrának a hegyét: az elárulja, ha
16992 XII    |              elkövette, hogy a szemüvegét az orrára csíptetve, s a fejét magasra
16993 XXIV   |            aranysisak van, hegyes végű, elöl orrfedővel és állszorítóval, a sisak
16994 VIII   |                  tudálékosság homlokráncoló, orrfintorgató, szájösszeszorító rokon
16995 XXXIX  |                      forró párát fújtatva az orrlyukain át, utána kétoldalt felhegyezett
16996 I      |                    le a többi halandókra. Az orrnak ennélfogva igen hosszú tért
16997 XXI    |                     elő. Decebálnak ezúttal „orrod tőle fokhagymás!”~– De azt
16998 XL     |                      hadd verem oda hitetlen orrodat a bivaly orrához. Aztán
16999 XXIV   |                     Tedd fel az ebszurkot az orrodra!~– Nincs itt a pápaszemem.~–
17000 XXXIV  |                      meghallhatták, s meg is orrolhattak érte.~– Egy embert azonban
17001 XXVI   |                   ragyogását.~De nem kevésbé orrolt rá Sára asszony. Annak sem
17002 XXIV   |                    nagy csalásnak az illatát orrontom: – nem ártom belé magamat.~
17003 XXXIII |                      lesz-e az? Vagy a rezes orrú? Vagy a festett hajú? Vagy
17004 XXXV   |                     nem volt laposra nyomott orruk, legyező fülük, fülig érő
17005 VI     |                    oldott, s mire a vártaház őrsége előrohant és fegyverre kapott,
17006 XXIV   |                      az elhagyott helyet, az őrségül ott hagyott pandúrokat,
17007 XXVII  |                   majd lesz helyette két vén Orsolya-apáca, aki éjjel-nappal fel fog
17008 XXXIX  |                    udvart seperve maga körül orsózik végig a rónasíkon, jaj annak,
17009 XLI    |                 tenni; s akkor meglátja majd ország-világ ezt a nevezetes csodát.
17010 XXXV   |                     világ bármely civilizált országában megélhetek: – még talán
17011 XIII   |                magyar fejedelemnek, mikor az országba bejött, a bolgár fejedelemtől,
17012 XXII   |             magyarázá a tudós –, mert az egy országbírói ítélet; egyébiránt mind
17013 XII    |                   kérdéses határozat, ami az országfelfordító vihar magjait hordja méhében.~
17014 XXIX   |                inkább vesztett.~A 40-es évek országgyűlései arról is emlékezetesek,
17015 I      |                      de arra nincs szüksége. Országgyűlések alatt hatalmas védelmezője
17016 XXIX   |                diariumokban. A hajdani rendi országgyűléseknél a legerősebb küzdelmek a
17017 XLII   |                     alkotmányt. Futott ki az országházból.~Miként már egyszer, éppen
17018 XXV    |                    hirdeti a napok történtét országnak-világnak: hát bizonyosan nagy hevületet
17019 XXIV   |                  azokból kalkulálja ki, mely országokon keresztül vándoroltak az
17020 XXVII  |                  költségén, apostolok lován, országot-világot lát, tapasztal, emberekkel
17021 XXIV   |                     Megvan! Ezt keresték! Az országra szóló nagy szerződés!~–
17022 I      |               használni ellene?~– Azzal a mi országunkban nagyon megjárná az ember.
17023 XXI    |                 bozótjain keresztül egész az országútig.~Lizandra szomorú volt.~–
17024 III    |                  házban.~A strázsán kívül az őrszobában csak két hajdú volt még:
17025 VII    |                      görög betűk. Eredetileg ortodox rítusú istenitiszteletre
17026 XXI    |                     szerelmes! De még milyen őrülten szerelmes! Ez csakugyan
17027 XXXV   |                    kedélybetegek intézetének orvosa szokott nézni azokra a szerencsétlenekre,
17028 III    |            helyettesíteni a megye csodakúrás orvosának, s az ökörjárulék tökéletesen
17029 XVIII  |                    ordinálni.~– A legmélyebb orvosi titoktartás mellett – köté
17030 XVIII  |                                    XVIII. Az orvosok konzultációja~– Hisz a kis
17031 XLI    |              hallgasd meg.~– Nincs annak más orvossága, mint a halál – nyögé a
17032 XLII   |                     termett, nem ehetik. Még orvosságnak sem kapni egy hitelezőt.
17033 XXII   |                 falra mászom. Ilyenkor az az orvosságom, hogy lóra ülök, s elnyargalok.
17034 V      |                      rá kell rántani azt az „ősapáink” nótáját, s egyszerre helyreáll
17035 XXXV   |                    ragadozzák el a te redves őseidnek a csontjait! Hát azért kellett
17036 XXXIII |                     idestova egyebe, mint az őseinek a csontjai; az anyád el
17037 XXIV   |                      fel Horkázi. – Kövessük őseinket, akik hős vezéreik temetésénél
17038 XXXIX  |                      itallal. Hahaha! Biz az őseinknek is ilyen áldomást hoztak
17039 XXIV   |                   varázshatása még azt a két ősellenséget is, a táltost és a régészt,
17040 XL     |                      nagy diadalommal. Igazi ősemberek, akiknek minden izma, idege,
17041 XL     |                     a lángfringiás angyal az ősemberpárt. Meglehet ám, hogy csak
17042 XXX    |                 Decebál engedett át cserében őserdős hegyekért, most ő veszi
17043 XXII   |        leghitelesebben bizonyítá a Tanussyak őseredetét; de annak is a legérdekesebb
17044 II     |                  csizmadiák, váradi gubások, osgyáni fazekasok, szepességi gyolcsosok,
17045 XXIV   |                      nem az énáltalam ismert őshunnus jegyekkel van írva, hanem
17046 XI     |                    az ajkán, s miután vannak ősidők óta bevett idegen szavak
17047 XIII   |                      fehér lóval áldoztak az ősistennek.~– Bizony nem tudom én,
17048 XVI    |                      Ez volt a szent szám az őskazaroknál!~Azzal elsietett diadalai
17049 XXXIII |                térjek haza. Ő átengedi nekem őskövi uradalmát, gazdálkodjam
17050 XXIV   |                  előtt álltak; ez az üreg az őskor mély sötétjébe hagyott bepillantani,
17051 XXIV   |           aranykösöntyűk vannak, amik még az őskorból származott ereklyék lehetnek.
17052 XIV    |                    elbúsult utódja egy dicső őskornak nyalábra kapott valamit,
17053 XXXIX  |                    rá többet.~Akkor aztán az őslény visszanyerte a világhoz
17054 XXIV   |               Szerteszét hevernek mindenféle ősmintázatú csebrek, korsók, tálak,
17055 V      |                 egymással. A férfierő a maga ősmodorú kitörésében, amikor csak
17056 XXVII  |                hosszában, széltében, a dicső ősnek, Thonuzóbának feltalálását;
17057 XI     |                    eredetét. „Horkáz!” Ez is ősnév. Ez valami esperes lehetett
17058 XXIV   |                    te rezet; hanem nem az én ősöm sisakjából: nézzed! Még
17059 XI     |                     idegen szót ki nem enged osonni az ajkán, s miután vannak
17060 XXXIV  |            kidisputálja is a credóból.~El is osont az úrfi szépen az amabilis
17061 XXXVII |                  láthasd, melyik ház ajtaján osontam be a Bástya utcán! Majd
17062 XXIV   |                  rézdob. – Ezek gombok! Nem! Őspénzek, kelta mintára.”~Decebálnak
17063 XXIV   |                      hullani. Így szoktak az őspogány magyarok valóban temetkezni.
17064 XXIII  |                      cserébe egy ugyanakkora ősrengetegért.~Bizony nem lehet rossz
17065 XI     |                 hátán fogja megmagyarázni az ősszittya botjával az igazi hun írást;
17066 XI     |                  oktatás. Hogyan áldoztak az őstáltosok „pulpas equinas”.~Emmácska
17067 XX     |                  fejemet meg akarták tölteni ostobasággal, a gyomromat édességgel
17068 XXVII  |             eresztette a lovait; rajt ült az ostorán.~– …nek az a nagy ugrálás?
17069 IV     |                kimegy.~Most négy lóval, nagy ostordurrogatással vágtat be egy cséza a kapu
17070 II     |                somogyi legény karikásának az ostorhegye mégis utolérte, s jót csípett
17071 II     |                nekicserdített az ostorral az ostorhegyesnek meg a gyeplűsnek, s szerencsésen
17072 XLIV   |            intéztetett, hogy keressék fel az ostrom alatt elesett honvédek temetőjét,
17073 VII    |                vannak alkotva, hogy ellenség ostromát huzamos ideig kiállják.
17074 XLII   |                    nőt, akik hízelkedésükkel ostromolták, nem volna csoda, de éppen
17075 XLIII  |                  lapok voltak; ócskák. De az ostromoltaknak még az is érdekes olvasmány
17076 XXXVII |                     A mama és a grófné egész ostromot áll ki a versenyzők részéről.
17077 XLII   |                  hanem a konzervatívot fogta ostromtűz alá.~– Hát kinek a kívánságára
17078 XXVI   |               puffant oda a hátához, amíg az ostromüteg lőtávolából elmenekülhetett.~–
17079 XLIII  |                     épületeket, s azalatt az ostromütegek egész sortüzeket adnak,
17080 XLIII  |                  keresztül tudott hatolni az ostromzáron, hallottak valamit az odáig
17081 XV     |               jegyzőkönyvek alá lettek írva, ostyás pecséttel a keresztülvont
17082 I      |                     is vannak. S minthogy az ősük az első honfoglalás vezérei
17083 VII    |               összehordott halom volt, de az ősvallást követő magyarok áldozataira
17084 X      |                       Hiszen tudjuk, hogy az ősvezéreket minden arany ékszereikkel
17085 XXII   |                területen.~A főfiskus egészen őszhajú emberke volt, de a bajusza
17086 XIV    |               szilvóriumok, meggypálinkák és őszibarackszeszek, amiktől még a néma is megszólal.~
17087 XXXIV  |                    rázendíti egy éppen olyan őszinte szívű, keleti eredetű nép,
17088 XX     |                   mondd el nekem te is egész őszinteséggel, hogy miben jársz? Mi célod
17089 XXVI   |                   összegyűlt sokaság kétfelé oszladozik, nagy robajjal tör rajta
17090 XLII   |                  rendi országgyűlés fel lett oszlatva; több követet a tanusvári
17091 I      |                     az ő nevüket viseli, úgy oszlik meg kettőjük között, hogy
17092 XXIV   |                   öllel át nem érhető égerfa oszlop emelkedik, aminek felső
17093 XXVII  |                 támogatta a hátával az állás oszlopát.~– No hát! Drága szép Emmácskám!
17094 XXIV   |                      halmot.~Ahhoz a középső oszlophoz van hozzáerősítve vastag
17095 XX     |                   sem ügyelt.~A kastély nagy oszlopos porticusa alatt látott egy
17096 XXXI   |             mondáshoz kezd, elébb szótagokra oszlott nagy lélegzetet vesz, „hum,
17097 XIV    |                     sivalkodott a Dudásné. – Oszoljanak kendtek a messzelátó elől,
17098 XXVII  |                    akkor maradjon kee itten, oszt vigyázzon rá, hogy a kisasszonyka
17099 XXXVI  |                    püspök, mikor bérmál, nem oszt-e gyönge pofonokat a lelki
17100 XLIII  |                feleségének. Azután nyugodtan osztá a parancsot a pattantyúsoknak,
17101 XXVII  |                  háborítja, sőt inkább ő kap osztalékot a város jövedelmeiből.~Manó
17102 XXVI   |                   pert, s beleegyezett az új osztályba. Én csak a nemes viszonyosság
17103 XXX    |                      volt ilyen büszke. Ő az osztályban neki jutott Jávoros mezővárossal
17104 XXIII  |                  volt „kiegyezek!”.~Értve az osztályigazgatási pert alatta.~Még abban az
17105 XXVI   |                    amely miatt atyáddal régi osztályigazgató per folyt köztünk. Ő még
17106 XXXI   |                     felszabadítson. Pedig az osztálynál ez kettőnk között nem tett
17107 XXXI   |                titkait leleplezi.~Az előkelő osztályok egészen elektrizálva vannak
17108 I      |                  dominium.~– S meg tudtak az osztályon egyezni a testvérek?~– Dehogy
17109 XV     |                voltak elégedve a rájuk esett osztályrésszel, nagy hirtelen felhányták
17110 XXIII  |                   Ponthay Adalbertnek jutott osztályrészbe. Ott van eltemetve az „ük”
17111 XLI    |                       nem kéri belőle a maga osztályrészét, hanem fut a maga gyönyörűségei
17112 XXVIII |                  címet a neve elé. A polgári osztályt nem érdekli az egész követválasztás.
17113 XXIII  |                     megtagadja. Aztán, ha az osztályújítás a Ponthay család kedvére
17114 XXVI   |                     gazdag ajándékokat lehet osztani a látogatónak. Hát hogy
17115 XIV    |                      családok per alatt levő osztatlan birtokaikra. A mai nap sikerétől
17116 XXII   |                     akarnak; de kegyelmet ne osztogassanak. Amit megmondtam, megmondtam.
17117 XXXI   |                   aki százfontos labdacsokat osztogat.” Hát azt honnan tudhatta,
17118 XXVIII |                 nyugtát; egyéb írást itt nem osztogatnak. Ellenben igen jó néven
17119 XXV    |                   tekintetes asszony szokott osztogatni!~Sára asszony aztán ott
17120 XL     |                 Ilyent csak a tündérmesékben osztogattak. Megörökítjük ezt a helyet,
17121 XV     |             puskáikba is csak vak patronokat osztogattam.~– Hol van hát a hajdúkáplár?~
17122 XLIII  |                  kedvese közelében nem félt.~Ősztől tavaszig ott voltak bezárva
17123 XXVI   |                    mit beszélni; a kocsisnak osztott hát parancsot.~– Héj, Simkó!
17124 XXVI   |                      a többi szegény fiúkkal osztozik abban a víg nyomorúságban,
17125 XIII   |                     hát aztán a parasztok is osztoznak mivelünk, ha a földmérés
17126 XXIII  |                   testvérnek is újra kellene osztozni!~De íme a „fátum”, a „véletlen”
17127 XLII   |                    hőstetteivel.~Decebál nem osztozott azokban. Hazament Tűzhalomra.
17128 XIV    |                  határ. Ha pedig a testvérek osztoztak az apai birtokon, akkor
17129 XXIII  |                      aztán meg, hogy a bírói osztoztatásnál a rájuk maradt nagybirtokot
17130 XXVIII |                 másik ezzel nem érte be; „De osztozunk a papok nagy birtokán; elvesszük
17131 XIX    |                     hunynám a szememet, csak osztozzatok meg ti ketten a Lizával
17132 XXXII  |                    pénzügyi műveleteinek. Az osztriga és a giardinetto között
17133 XXXV   |                    csuvasznak, cseremisznek, osztyáknak tartozik vele, amit nem
17134 XXII   |                    volt, aki ott rekedt, ott őszült meg jurátusi minőségben,
17135 XVI    |              bömbölés riasztá fel. Mintha az ótestamentumi behemóth szabadult volna
17136 XXVII  |                    szedhették volna rá ilyen otromba módon.~Amint egy hídon áthaladtak,
17137 IV     |                 törzsvendég, akikért érdemes otthagyni az ablakot. Minden vásáron
17138 XLI    |                   kis ellenkezést találsz. s otthagyod az asszonyodat a piac közepén
17139 XXVII  |                   tetten kapott tolvajnál is otthagyták, amit tőlük ellopott! S
17140 XLI    |                 jólesik hazatérni a bizalmas otthonba, ahol a jó, türelmes (bár
17141 XXVI   |                     világosította még fel az otthoni cselédséget.~– Bolond! Ne
17142 XIX    |                 elnevették magukat.~– Ej, ha ottlephetem, de megfogtam volna! – hetvenkedék
17143 XXXIX  |                 nádas közepett valami sziget ottlétét árulja el. Kiemelkedő földhát
17144 XI     |                    megbántani a mindenesetre ottmaradott élő lelket, a diakonust,
17145 XL     |                   farkasirhával elkészülnek, ottmaradt a tűznél, s elkezdett mesélni.
17146 XVIII  |                  bánban rekommendál Biberach Ottónak. Már akkor ismerték. Melindának
17147 XLIV   |                      asszony ráhagyta, hogy „oui”.~Nagyon természetes! Tanussy
17148 XVII   |                  részt nem vett a chasse aux ours-ban. Azt mondták, senkije sincsen,
17149 XXVII  |                      tornyával. Még akkor az óváros mély széles árokkal volt
17150 XXXI   |               olyanokat is, amiket a családi óvatosság őriz, amik rég el vannak
17151 XXXVII |                félretéve minden elővigyázati óvintézkedést, rohant le a főlépcsőkön,
17152 IX     |                       kösöntyűt, vaddisznót, őzet, drága csemegéket küldött
17153 III    |                      alig került sor a hideg őzgerincsültre, amidőn egy jól kivehető
17154 XL     |                   olyan ügyes volt, mint egy őzgödölye; cicázva siklott ki a kezei
17155 XIX    |                  akkor ugrott ki mellőle egy őzike, nagy csörtetéssel szökve
17156 XIX    |                     nem sajnálnád azt a szép őzikét elfogni?~– Nem én! (Még
17157 I      |               Yildiz-köskből kormányozták az ozmán birodalmat, s ha megharagudtak,
17158 III    |              törődjünk vele. Tessék ebből az őzpecsenyéből.~De nem ment volna le többé
17159 XV     |                   délután fognak érkezni, az ozsonnához, aztán majd itt maradnak
17160 X      |                            9500; b (egyúttal p is),    ┤ (k, c, cs,
17161 XLI    |                    ember a heves záporesőtől pacallá ázott, a lármás dínomdánomba
17162 Uto    |                    értékesíté tehetségeit: a Pacific-vasút, majd a Panama-szoros csatornája
17163 XVII   |             közellététől: a Tuhutum vármegye pacificatiójáért cserébe kieszközölte, hogy
17164 XXII   |                   köszönheti, amivel be volt pácolva; amikor ez készült, még
17165 XL     |                  lőttem? Két farkast lőttem.~Pács! Már hangzott is a fenyítő
17166 XXVII  |                   tavasz egész pompájában, a pacsirták éneklése mellett, a méhek
17167 XXXIV  |                   presbiterek helye, az első pad magáé a Tanussy családé,
17168 XXVII  |                   telepedik le a presbiterek padjába, a kurátor uram számára
17169 XLII   |             intézésében! Sőt az országgyűlés padjára is leülhessen! Képtelenség
17170 XXXI   |                ágyfülke egy, a boltozattól a padlásig érő vékony rézsodronyból
17171 XIX    |                    kölyök.~– Elhálok ám én a padláson is. Ha kegyelmed szállást
17172 XX     |                   lesz a kávé.~– Felmegyek a padlásra.~– Az lesz legjobb.~Manó
17173 IV     |                      mulatságok alkalmával a padlásról egy hatágú csillár is szokott
17174 V      |                      légben, majd a másik; a padlódeszka beszakad a letoppanó láb
17175 IV     |               kávészínűek már a pipafüsttől, padlódeszkái úgy kijárva, hogy a csomók
17176 XIX    |              medvebőr takarta az ágy előtt a padlót, s ahol a falról lehullott
17177 XXXIV  |               templom puszta fehérre meszelt padmalyára; nincs „Ő” odafestve, de
17178 XL     |                    Mántay készítette a parti padmalyba.)~Dicsérte mindenki a szép
17179 XII    |           rescriptummal. Olvassa fel az üres padoknak. A sasok ellenben az akció
17180 XX     |                      házba; Manó leült a kis padra az ajtó előtt.~De ha palota
17181 XXXIV  |                     gyülekezettel; a középső padsor volt a presbiterek helye,
17182 XVII   |                       de úgy, hogy egyszerre Paganini legyen; szeretne nevezetes
17183 XXIX   |            cigányprímás rajta, de ezek itt a Paganinik!~S ez Decebálnak nem akart
17184 XXV    |                  előtt. „Mit? Thonuzóba! Dux paganorum! Resuscitatus!” Csak az
17185 XXII   |                Hasonlított a kínaihoz, aki a pagodlija előtt áldozik.~– Mit találtál
17186 I      |                lövöldözi a mókusokat ebben a pagonyban.~– S tartani lehet tőle,
17187 XIX    |                     széthúzva a nagy bársony pajdli karikákba fűzött száját,
17188 XIX    |                 akarnám előled dugni, amit a pájdlimban hoztam, hanem elébb látni
17189 XIX    |                 pedig egy rengeteg nagyságú „pájdlit” emel, ami igen nehéz lehet,
17190 XX     |                  szál deszka hosszú hézagon, pajkosan kiáltva:~– Coki tenger! –
17191 XXVII  |                      lehetne nyögni; egy kis pajkosság volt! De kápsáló diáknak
17192 XXVIII |                      üvegház, tiszttartólak, pajta: az mind tele volt uraságokkal.
17193 XXVIII |                   éjszakára mindig bezárni a pajtába, nehogy a „daru” párt kortesei
17194 XXXIV  |                  sort, hogy milyen) mendikás pajtásaid előtt nevetséget csinálj
17195 XXI    |                      meg azalatt a kortyondi pajtásaival eleblábol Erdélybe a régi
17196 XV     |                      közül, azt kiáltá oda a pajtásának:~– Aztán, Jancsi, ne sírj!~–
17197 XIII   |               érdeklette az Emmát, hogy az ő pajtását, a Jancsit is igénybe vették
17198 VII    |                      settenkedve jöhet ide a pajtásával egy-egy órára, amikor nem
17199 XXIII  |                     incattussal. Most azután pajtásnevet ittak, s jó alkonyra járt
17200 XIV    |                 fogva tegezzük egymást, híjj pajtásodnak. – Tehát csak maradj itt.
17201 XXXV   |             szerettem volna hát meg ezeket a pajtásokat?…~A mondat másik részét
17202 XXVI   |         kellemetlenebbül hatott a kollégiumi pajtásságra, hogy Tanussy Manó egy ilyen
17203 VII    |                      nem talál más kortyondi pajtást többet, aki úgy hozzá illenék,
17204 IX     |                      Amíg szép Emma a Jancsi pajtástól, a filagóriában elbújva,
17205 XXVII  |                    ivadékait emelik a vezéri pajzsra, ha az Árpád-fiaknak magva
17206 I      |                      érheti. A bátya arról a pajzsról álmodik, amin a hét vezér
17207 V      |               asztalhoz. Így aztán nem lehet paklizni. Minden kártyát egyenkint
17208 XIX    |                     játszótársakkal, hogy ne paklizzanak. „Besszer!” „Rebesszer.” „
17209 XXIII  |                üzletvilágban.~– No, asszony! Pakolhatod a ládádat! Megyünk haza
17210 XXV    |               feleségét.)~– Akkor hát siess, pakolj össze, mert én holnapután
17211 XXII   |                     amabba a mai korbul kelt paksamétába, de rá sem hallgatott. A
17212 XXIII  |               cserepárnak markomban maradt a pakumpartja, s mikor a kezeimet lefogták,
17213 XI     |                  felejteni ott az eléje tett palacknak a fenekén, és semmi ételt,
17214 V      |                Azokban meg hegyaljaival telt palackok voltak.~Decebál azokat a
17215 XXVI   |                      nem mondta többé a tele palackra azt, hogy „Ne tartsd erre!”.~
17216 XXII   |                 spion, mert azt én megrágom, palacsintává lapítom, s a falhoz mázolom.