bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | a vizsgáló küldöttség. – Most a konziliárius úr intézett
2 I | babérkoszorúval!~– Az is az enyim. Most vették.~– Meg ezzel a phaicával
3 I | van kőbül.~– No, gyerek! Most már beszéljünk másról. Hát
4 I | Nem pityergek. Hanem már most akarom, hogy gyere velem
5 II | vice”, a megexaminált Péter most már inasruhában van. Ha
6 II | inasruhában van. Ha a konziliárius most benyit a kápolnába, egy
7 II | Tetszik hallani, hogy ő most az ájtatosságát végzi: a
8 II | ezt nem így akarták. Még most senki sem orrontja ezt az
9 II | magyart, mondá.~– No, hát még most csak a Péter látta azt az
10 III | a „Coram me”-val.~– No, most pecsételd le. Hol a gyűrűd?~
11 III | ünnepélyre, ahol elevenen látod.~Most aztán kerekre felnyitá az
12 IV | csapása: a színészet!~Ez most kezdett Bécsben is divatba
13 V | mondá neki: „mármost elég, most következem én!”~Akkor aztán
14 V | az arcuk elé tartják.~No most mi legyen a megölt Harlekinnel?~
15 V | közönségnek tudtul adni, hogy ő most a paradicsomból került elő.~–
16 V | azt mondá a védencének:~– Most mehetünk.~ ~
17 VI | betűket a karikákon, amiket én most egymás mellé állítok. Az
18 VI | fogadnod. Gondold meg. Még most visszafordulhatsz az ajtóbul.
19 VI | rajta, hogy miért van ő most itt, s mi vár itt őreá?~
20 VII | akarták tenni a lelkét, s most íme kitüntetik. Ez a jutalma
21 VII | Sabbath Passachkor készült; most pedig vagyunk a „Thebet”-
22 VII | felét a saját szájába tömte.~Most aztán Györgynek sem lehetett
23 VII | biztos hitben tette, hogy ő most ezen a banktartón bosszút
24 VII | meginté.~– Abrekh metastes. Most visszavonulhatsz.~Még csak
25 VII | Helena”. A coeur királyné.~Most aztán egyszerre az elszörnyedés
26 VII | aranycsomagjaival együtt.~Most aztán már Györgynek gavalléri
27 VII | álarcozta le a társaság előtt.~Most rezzent aztán meg az ifjú: „
28 VII | vehették oda alant észre.~Most azután a leálcázott mester
29 VII | négyezer zecchinóját? S most azzal odább akarsz állni?~–
30 VII | hombre-hez?~– Tudok. De most semmi kedvem sincs hozzá. –
31 VII | ittam a Jaldabahót borából. Most a Métét akarom látni.~–
32 VIII | nagy könyvben lefestve. Most elevenen állt előtte.~Amilyennek
33 VIII | denevérnek párja is került: most már ketten cikáztak a fényes
34 VIII | keveset, sokat vagy semmit.~Most megjelent a kígyó is a paradicsomban.
35 VIII | sisakálarcot a fejükön; ha most így jönnek elénk. Holnap
36 VIII | A hölgyeket így, ahogy most, sohasem látja a világban
37 VIII | bugyolálva. Ilyen igaznak, mint most, sose látja őket senki.
38 VIII | A játék „remis” marad.~Most aztán futhat József, amerre
39 VIII | Vivát bellissima Méte!~Most hárfapengés hangzott alá
40 VIII | tapogatta.~– Álmodtam-e most?~– Jer vissza az asztalhoz.~–
41 VIII | védencének.~– Mit nekem most minden aranya a világnak?
42 VIII | fiú.~– Mondsza! Ki az, aki most ezt a szolgálatot teszi
43 VIII | A hátramaradt mandolosz most öntögette le a kürtőn át
44 VIII | mondá magában: hogy „no, most már a vak Sámson ismét lát!” „
45 IX | él”. De mondhatom, hogy most jöttem a szobáján keresztül,
46 IX | kurucháború.~– És éppen most, mikor az osztrák hadsereg
47 IX | a rodostói remete?~– Az most már egészen remete. A híveivel
48 IX | célszerű.~– Megsúghatom, hogy most látják el akvarellfestésű
49 IX | mókázni akarsz? Azt hiszed, most is álmodom!~Azzal haragosan
50 X | megosztotta vele a falatját, – most pedig őt választotta lovagjának.~
51 X | naponkint a gyakorlatokat, most felszívhatta őt a lelkébe
52 X | figyelmét az foglalta el most, hogy az a bitorló ellenfél,
53 X | s közönséges lovagruhát. Most először jelentek meg leálcázva;
54 X | császár-szobor, akinek a nevét viseli most a tér, Wammána megragadá
55 X | gyermekeké a szerencse. Most játszottál igazán va banque-ot.
56 X | volna össze a kezeiteket. Most azután arra vigyázz, hogy
57 1 | a város határában.~Ahol most a múzeumok, városházak,
58 1 | dalt tanultam tõle: azt még most is tudom.~Azzal kezébe vette
59 1 | Azt hitte, hogy álmodik most. S amíg a végstrófa azt
60 XII | hogy l’hombre-t játszol most is!~Giuseppe is észrevette
61 XII | Nevetett rajta.~– A marchese most látja csak először, hogy
62 XII | szépek ezek a mi hölgyeink!~– Most látom először? – pattant
63 XII | csapta a tenyerét. – Igaz. Most látom először.~– Nos, marchese! –
64 XII | ragasztott hajcsipetnek. Most már aztán tökéletes nyalka
65 XII | nyalka hajdú volt.~– No most mondd azt, hogy „láncos,
66 XII | nem szabad megharagudni! Most mindnyájan parasztok vagyunk.
67 XII | van ni! Gondolám magamban. Most egy húj alatt kaptam egy
68 XII | Elkezdett hálálkodni.~– De én most nem védelmezni jövök önt,
69 XII | ha Lorenzo beleegyezik.~– Most már beleegyezik.~– Akkor
70 XII | Nem tudod, miről van szó? Most értesültem Lembergből, hogy
71 XII | ménesének a csikósai, s ez most nagyobb hatalom, mint a
72 XII | Méte-ünnepet hirdetünk. – Most pedig megyünk a vásárba,
73 XII | lesz, mikor visszajövünk. Most kapaszkodjál te is a Gyurica
74 XIII | megy már!” – „Ingadozik”. „Most mindjárt leesik!” – „Vivát!
75 XIII | florenzi tudós Poggi leírta. Most is olyan nagy kelete volt,
76 XIII | szerteszét heverő veres téglák most is mutatják még a szűk utcák
77 XIII | Mit tesz az?~– Hát még most csak azt látják az urak,
78 XIII | ki az ördög ül rá erre a most billogzott vad csikóra,
79 XIII | az le ilyen cselfogással. Most aztán a sarkantyú ösztökélte
80 XIII | dicséret.~– No ifjú uram, hát most mondja meg, hogy mit szól
81 XIV | hisztérikus allotriofagia.~S most ez a vademberek vezére kész
82 XIV | az ember? S mért megy az most oda, ahová őt hívják?~Hogy
83 XV | Wurstl-Prater. Annak a neve még most „Császári vadaskert”. Körül
84 XV(2) | Ezeket ugyan a magyarok most már úgy híják, hogy „körmenetek” (
85 XVI | hogy minő hely az, ahová most őt meghívták. Azt is tudta,
86 XVI | Potifárné).~A lakomának most is zajtalanul kellett éjfélig
87 XVI | kitalálhatod, hogy amit most bibliai legendákul hallasz,
88 XVI | Koleikháb – hogy elveresedik még most is! De halljátok tovább.
89 XVI | Ördögnécskéim! Tartsunk rendet. Most mindjárt azt mondom, amit
90 XVI | a két incselkedő bírót. Most már értjük a synaphaeiat.3
91 XVII | énekelték a madrigált.~– No most csend! Ott jön Delila.~A
92 XVII | pillangónak is Io a neve.~Most megjelenik a negyedik alakja
93 XVII | Delila. – Hát te mit ügyelsz most a csalogányokra, mikor én
94 XVII | hangosan.~– Mi gondod neked most a kard hegyére? – suttogá
95 XVII | szemeibe egy villámperc alatt.~Most érté már, hogy mi jelentése
96 XVII | csigalépcső bejárata elé.~– És most jöjjetek, Sisera hadai!
97 XVIII | gondolatja volt: az, hogy most futnia kell innen. Minő
98 XVIII | apámat? – kérdé hebegve a most került pajtástól.~– Hogy
99 XVIII | ütött a halántékán. Nézd, most is itt van a rézszög a fejében.~
100 XVIII | koponya minden nyílásán.~– No most csókolódjál a szép Flórával,
101 XVIII | vagy a dolmántul félsz, itt most nincs schmalkachel, bízd
102 XIX | lehetett ma hitetni.~– És most mi történik a bátyámmal?~–
103 XIX | beleállt a vederbe.~– No most eressz le engemet, aztán
104 XIX | Hajdan kenyérsütő pestesek, most pedig válogatott vendégszobák.
105 XIX | jáj! jáj! Vele álmodtam most. Azt láttam, hogy viszik
106 XIX | ámbraillatától egész beteg lett, most ezek a hagymaszagú csókok
107 XIX | odajöttek a hátuk mögé, s most már az ő fülükbe húzták
108 XX | csoszogások megszűntek.~– No már most kijöhetsz. Mind elmentek –
109 XX | barátok elraboltak egy apácát, most azok fellármázták a többi
110 XX | készíti a híres virstlijeit. Most az egész vásáros nép fel
111 XX | olyan szép volnál, mint most, de nem volna bűn, hogy
112 XX | az én szívem azt dobogja most, hogy a bátyámat ölni viszik,
113 XX | viszik, s nem szomjazom most a csókot, hanem a vért!~–
114 XX | tudok ám szebb lenni, mint most vagyok. Nézd: egészen egyedül
115 XX | eldobtad azt a poharat, ami most tele volt töltve a számodra
116 XX | mehetsz ki a világba, ahogy most vagy. Ma már nincs maskarák
117 XXI | bűnösök lélekcsengettyűje. Most csak torony irányában siessünk.~
118 XXI | kiálta rá a Kammesierer – most hajítsd fel a süvegedet!
119 XXI | Ferencnek a fia.~György most kezdett már igazán megzavarodni.~
120 XXI | kapott a visszatérésre.~– Most megyünk egyenesen a Burgba –
121 XXII | Ez az atyai örökséged.~Most azután nem volt többé vasbul
122 XXIII | uraság ismét itt van. György most eléjük ment.~Az egyik segéd
123 XXIII | betakargatta őket. Talán még most is fölkel örök fekhelyéről,
124 XXIV | több, csak egy Bécs!”~És most egyszerre áttették őt Szicíliába.~
125 XXIV | Talán az új mese, mely most kezdődik, megoldást fog
126 XXV | Láttam. Pompásan füstölög.~– Most csak füstölög: egy idő óta
127 XXV | az ablakfák elrohadtak. Most szabadon repkednek keresztül
128 XXV | fennkölt ízlés látszik még most is e meztelen falakon! A
129 XXV | akkor. S mit fognak önök most csinálni ezekkel az elfogott
130 XXV | csakugyan nagyot ittak.~– És most beszéljünk a saját affárénkról.
131 XXV | tartani a kezét.~– No hát ez most mind fölösleges ceremónia
132 XXV | szentesítette a szerződést.~– Most még egy száz scudim volna
133 XXV | Tudja ön, hogy mit csinált most, serenissime? Megtette magát
134 XXV | egy skorpiót lenyelt, s most az marja odabelül.~Mindamellett
135 XXV | ember ott veszett benne. Még most sem hült ki egészen: éjente
136 XXV | istenszobrok, de szellemeik most is itt laknak a mohos falak
137 XXV | fiókkemencéje, a Monte Frumento most is eregeti ki a hasadékaiból
138 XXV | lehet járni. Mezítláb még most is éget. A szélesebb folyamág
139 XXV | akkor is csak álca volt az.~Most az a neve, hogy Fra Oloferno.~
140 XXVI | amíg odaér. – Hát nekem most az a gondolatom támadt,
141 XXVII | nemestől koboztak el, aki maga most a hegyszakadékok barlangjaiban
142 XXVII | barlangjaiban él? S akinek ő most bitorolja a nevét és címét,
143 XXVII | bűbájos teremtés.~És őt most idedobták ez idegen szigetre,
144 XXVII | tündérhárfa ezüsthúrjaival; s most, midőn éppen a hanyatló
145 XXVII | tisztességesen.~– Eszerint most is megtörténik az a csoda,
146 XXVII | rakni, hogy megsüljön.~– Már most látod, ugye, hogy micsoda
147 XXVII | grófnő. Gondolsz még rá? Most is szebbnek találod még,
148 XXVII | valamennyien egymás közt? – Cupp! – Most igazán ne szólj semmit.~
149 XXVII | az oldaladba fúrjam. Még most is szeretném ezt a szívedbe
150 XXVII | vagy? Háladatlan kígyó.~– Most egészen jó helyt vagyok.
151 XXVII | ez az egész világ, amit most a két karommal átölelek.~
152 XXVII | egyéb; egyedül te. S már most nem börtön nekem ez a sziget;
153 XXVII | Szeretsz-e? Ha szeretsz, akkor most hagyd magad eltemetni, s
154 XXVIII| kellett neki lenni. A pajtások most darabolják fel és megsütik.
155 XXVIII| éppen csoda írásom van! De most éppen írógörcs van a kezemben;
156 XXVIII| György tudatta vele, hogy most rögtön egybe akar kelni
157 XXVIII| menyasszonyok szokásaival.~– No most sógor, magadra hagyunk a
158 XXVIII| kiálts, én majd fölszedlek.~Most már aztán Giorgio volt az,
159 XXIX | szűnik. A délvidék vándorai most húznak nagy csapatban a
160 XXIX | forrás is iszapot okádott most tiszta víz helyett. György
161 XXIX | jobban szorítá magához.~Most egyszerre egy minden érzéket
162 XXIX | szentekre: ne disputáljatok most a sátánról, hanem kapjatok
163 XXIX | megegyeztünk, hogy itt halunk meg. Most akarunk meghalni együtt.
164 XXIX | atyám, hogy te értünk jöttél most ezzel a corricolóval.~–
165 XXIX | kibérlése kerül.~– Azt a pénzt most visszakapod, nyereséggel.
166 XXIX | kérdésedre, hogy mért vagy te itt most?~– Kérdeztem volna? Hiszen
167 XXIX | el voltam keseredve. De most már nem tartom ezt a szigetet
168 XXIX | mennyországom, az én kis feleségem. Most már boldog ember vagyok,
169 XXIX | elszökjem.~Páter Oloferno most már kemény hangnyomattal
170 XXIX | lovagja a szabadságnak, s most nyög az idegenek uralma
171 XXIX | népfajon?~– Úgy, hogy ha most innen elmenekülsz, felhasználva
172 XXIX | ne adj. Én mondom neked: most nyitva van a börtönöd ajtaja!
173 XXIX | Hisz megver az Isten.~Io most gyöngéden borult György
174 XXIX | kiszabadítsalak s atyádhoz vigyelek. Most itt a szabadulás perce.
175 XXX | tőle György ragadtatva.~Most már követelte Pelargustól,
176 XXX | amikor hadat jártatok; de itt most nincsenek ellenséges felek.
177 XXXI | álomképre.)~– Hol van ő most?~– Az égben!~Azután elbeszélte
178 XXXI | bölcsőben csókolt meg utoljára. Most aztán kivette belőle a magáét,
179 XXXII | veszteség! És a felesége?~– Az most özvegyasszony.~– Derék nő!~
180 XXXII | mondta Mikes. – Mert most már ebédre dobolnak. S ahhoz
181 XXXII | valami vadat, aki ott még most szépen aluszik.~Csakugyan
182 XXXIII| francia király előtt. Az most bizonyosan királyi jókedvében
183 XXXIV | díszruhájának nagyon örvendezett. Most legalább meglátogathatja
184 XXXIV | hasztalan szabódott, hogy ők most végezték az ebédet; meg
185 XXXIV | szép Zsuzsikának:~– De már most elég lesz, édes lelkem!
186 XXXIV | szavát hallottam?~György most kezdett elbámulni.~Ez az
187 XXXIV | házba, hanem visszafordult.~Most már bizonyos volt, hogy
188 XXXIV | ügyében is a királynál, aki most éppen kedvező indulatban
189 XXXIV | erszényt az írószekrénybe. – Most hozták nekem hírül, hogy
190 XXXIV | György azt mondá, hogy ő most azonnal elviszi a lovát,
191 XXXIV | teljessége eljön. Sújtja most azokat, akiket szeret, mint
192 XXXIV | vezetése alatt Franciaországba, most francia zászló alatt szolgál.
193 XXXIV | hajdan szövetségeseim voltak, most még a nevemtől is elfordulnak.
194 XXXIV | tökéletesíthetők mindannyian. Neked most el kell hagynod ezt a mi
|