Fezejet

  1  I    |                  jött be a tanterembe.~– Hát te hogy mersz idejönni azzal
  2  I    |                      így csinálom a kvintet, te parád helyett ugorj át a
  3  I    |                      s elkezdtek sakkozni.~– Te ma nagyon rosszul játszol,
  4  I    |                         Itt Bécs körül is.~– Te voltál ott magad is?~– Hogyne
  5  I    |                  Métét”?~– Azt már imádja.~– Te! Vígy el engem egyszer egy
  6 II    |                   kiadását adtam a kezébe.~– Te istentelen! A De Sacyt?~–
  7 II    |                     nem tud.~– De hisz akkor te egyenesen a felsőbbség intenciói
  8 II    |                    én azt az intenciót, mint te, barátom, s jobban megfelel
  9 II    |             luxuriosus, rixator.6~– Eszerint te szisztémát csinálsz abból,
 10 II    |                 igazi nemes ifjú, amilyennek te kívánod.~– Amilyennek „ők”
 11 II    |                      informálva afelől, hogy te, kedves barátom az én tanítványom
 12 II    |                     is elhallgatom azt, hogy te leveleket írogattatsz az
 13 II    |                sodalis, hadd mondok valamit. Te ezekkel a levelekkel már
 14 II    |                      ezt preveniálta éppen a te bölcs profilaktikus metódusod.
 15 II    |                     meg hogy tévedne össze a te növendéked?~– Hogy tévedne
 16 II    |                      a státusnak. De kérlek, te se beszélj erről senkinek.~–
 17  V    |                  hogy ez az ő fia.~– No ha a te fiad, akkor szoptasd te! –
 18  V    |                      te fiad, akkor szoptasd te! – mond Colombina. – Tőlem
 19  V    |                 milyennek?~– Amilyen a Méte. Te engem bolonddá tettél. Úgy
 20  V    |                  ígérnek s pálcalovat adnak. Te nekem azt ígérted, hogy
 21  V    |                     hogy mi benne a tréfa? S te nekem nem a Colombinát ígérted;
 22  V    |                      mindent megteszek, amit te kívánsz, hanem engem vígy
 23 VI    |                   szavakat.~– Legyen neked a te hited szerint.~György borzadva
 24 VI    |                    nyitva marad.~– Ne féltsd te a vasajtót! Akkor megint
 25 VI    |                   léptekkel járult eléjük.~– Te vagy a „mathetes”? – kérdezé
 26 VII   |                    Györgyre.~– Hohó! Abrekh! Te csalsz! Alulról húztál ki
 27 VII   |                        monda a nagymester. – Te azt is tréfának nevezed
 28 VII   |                   érte. L’hombre játékkal. – Te tudsz a l’hombre-hez?~–
 29 VII   |                      Tudom.~– Tudhatod; mert te mondtad a fejemre a nevét,
 30 VIII  |                       ez volt az!~– Ne tarts te attól. A hölgyeket így,
 31 VIII  |                     majd rákerül a sor, hogy te játszd a szerepét. Tetszik
 32 VIII  |                Hahaha! Szegény fiú! Aláírtad te azokat már, kalamus nélkül.
 33 VIII  |               nyugodni.~– Az utolsó játszmát te vesztetted el.~– Ha csak
 34 VIII  |                kérdezősködésre volt ideje.~– Te Wammána! Hol voltak azok
 35 VIII  |                      veled a falatot, amitől te undorodtál.~– Ő volt az?
 36 VIII  |                   megfordítva mondjuk.~– Hát te aszkéta vagy?~– Az én!~–
 37 VIII  |                szolgálatot teszi őneki, amit te énnekem?~– Légy nyugodt.
 38 IX    |                      Giunchi Giorgio gróf.~– Te vagy az? No akkor csak temettesd
 39 IX    |                      amennyi neki tetszik; a te növendéked mátul fogva kész
 40 IX    |               rendezendő nagy karusszelre. A te Giorgiod lesz a szaracén
 41 IX    |                 Számodra is van egy meghívó: te fogsz lenni a Lancelot.~–
 42 IX    |                      csak, látta valamikor a te Giorgiod marchese di San
 43 IX    |                    hozta ide ezt a mídert?~– Te magad vetetted le.~– Ejnye!
 44 IX    |                  magad vetetted le.~– Ejnye! Te hazug kutya! Hát kisasszony
 45 IX    |                    van arannyal.~– Arannyal! Te kutyafülű! Te énvelem mókázni
 46 IX    |                      Arannyal! Te kutyafülű! Te énvelem mókázni akarsz?
 47 IX    |                 nevetésbe.~– Ahahaha! Hiszen te is ott voltál az álmomban;
 48 IX    |             asphaleia elém tett?~– És amiket te a játék végeztén elfogadtál.~–
 49  X    |                    védence kezét.~– Meg vagy te őrülve? – dörmögé a fülébe.~–
 50  X    |             ajtóőrnek holtig!~– Igaz. De hát te hogy tudod ezt? Hallottad?~–
 51  X    |                   amit meg nem hallhat. Az a te vakmerő szemlobbanásod beszélte,
 52  X    |                szemlobbanásod beszélte, hogy te Lodoiszka hercegnőnek megsúgtad
 53  X    |                  Korax akarsz lenni?”~– Hisz te bűvész vagy…~– Erre te azt
 54  X    |                  Hisz te bűvész vagy…~– Erre te azt susogtad: „Nem. Mandolosz.”~–
 55  X    |              gyújtogatónál. De hát ne rontsd te ezzel az álmaidat! Álmodjál
 56  X    |                  ezzel az álmaidat! Álmodjál te csak a szép Zsuzsannáról.
 57  X    |                     Zsuzsannáról. Annak vagy te a vak koldusa.~– Dehogy
 58  1    |                    szemét egy könnycsepp.~…A te bölcsõdalod volt ez! A te
 59  1    |                    te bölcsõdalod volt ez! A te apád, a fejedelem szerzette
 60  1    |                  dallamok legcsodásabbját! A te anyád, a fejedelemnõk legszerencsétlenebbike
 61  1    | legszerencsétlenebbike dalolta ezt, amikor a te bölcsõdet ringatta, amikor
 62 XII   |                    magát, hogy migrénje van. Te is ismered őt Szeppl?~–
 63 XII   |                      odasúgott a fülébe.~– A te szavad ítélet volt a marchese
 64 XII   |              visszajövünk. Most kapaszkodjál te is a Gyurica karjába.~Györgyöt
 65 XII   |                      az észháborító súgás:~– Te lész a mandolosz.~Ezt Lodoiszka
 66 XIV   |                 mondták magukban „majd kapsz te szép asszony csókját, de
 67 XVI   |                    szabadkozék Dávid.~– Csak te ne mosd a kezedet! – kiálta
 68 XVI   |             imádkozva történt volna, ahogy a te könyved írja. Három napot,
 69 XVI   |                  nyaka körül fűzve. – Hiszen te Zsuzsanna vagy.~– Igenis
 70 XVI   |                    Zsuzsanna könyvében, hogy te vagy az erény mintaképe.
 71 XVII  |                       suttogja Delila. – Hát te mit ügyelsz most a csalogányokra,
 72 XVII  |                      én szemembe nézz! ott a te halálod!~De Abrekh mindenképpen
 73 XVII  |                    láz törné.~– Ne reszkess, te kölyök! – suttogá Zsuzsanna –
 74 XVII  |                 szándékot.~– Hohó! uracskám! Te a szememet akarod kiszúrni?
 75 XVII  |                     Itt gyilkosaid vannak. – Te Rákóczy Ferenc fia vagy:
 76 XVII  |              Carlóval.~– Szerencsétlen! Az a te testvérbátyád! Egymást akarjátok
 77 XVIII |              egyszerre egy undok hetérává! – Te Rákóczy Ferenc fia vagy! –
 78 XVIII |                  Ferencnek a fia? Hisz akkor te egy princ vagy? Héj Sündfegerek!
 79 XVIII |                    bámultából.~– Hát ismered te az én apámat? – kérdé hebegve
 80 XVIII |                     is említeni valaha.~– És te micsoda nemzethez tartozol? –
 81 XVIII |                      est etiam puella. – Hát te tudsz-e diákul?~– Nem tudok.~–
 82 XVIII |                    Ma együtt iszunk dosztig. Te az én számból, én a tiedből!
 83 XVIII |                    toporzékolt.~– Nem teszed te azt meg! – ingerkedék vele
 84 XVIII |               tenyerébe fogott koponyát.~– A te egészségedre, tündérszép
 85 XIX   |                   kérdé György ijedten.~– Ha te is a Ragoczky fia vagy,
 86 XIX   |               meglátod, ha az öreg kipakol a te feltalálásod örömére a közös
 87 XIX   |                   járt.~– Hja, pajtás, látsz te majd itt hímzett uribenás4
 88 XIX   |                   Ferenc, a nagyfejedelem. A te édesapád! Szeretett szép
 89 XIX   |                     a nevét kiabálják.~– Hej te Sosoj!11 Gyere elő az asztal
 90 XIX   |                     s megfogta a kezét.~– No te phéna.12 Hát nem jössz,
 91 XIX   |                     lett a Csercsennel.~– Ne te bibasz! Nem a Csercsen jött
 92 XIX   |                  Briefelwetzer? Kammesierer! Te tudsz diákul. Diktáld neki
 93 XIX   |                   Diktáld neki az igazságot. Te meg, Malach, keresd elő
 94 XIX   |                     nagyidai nóta. Ne ugrálj te! Ne rúgdalj te! Nem megy
 95 XIX   |                     Ne ugrálj te! Ne rúgdalj te! Nem megy teveled hadakozni
 96 XIX   |           poroszlótul sem. Add ide a kardot, te – kinek hínak.~Ez a lovagköntösű
 97 XIX   |                  tolvajokat csúfolják.~– Hát te ugyan miféle jómadár vagy?
 98 XIX   |                      valahol.) – Ninini! Nem te vagy az a nyalka hajdúlegény,
 99 XIX   |                      leány! Eredj már aludni te rákló.20 Nem kell neked
100 XX    |                egyszerre az orrához kapott. „Te vagy a Molsamer!” kiáltott
101 XX    |                      csak, mit akarnak? Hogy te eredj oda a hídhoz, ahol
102 XX    |                      meg a szegény bűnössel: te egyszerre felhajítod a tollas
103 XX    |                      Csercsen az ezüstgyűrű, te vagy az aranygyűrű.~A vadember
104 XX    |                     tudja bizonyítani.~– Hát te kit szeretsz inkább, a phrálodat
105 XX    |           visszajövök hozzád, Mirikló.~– Nem te többet. Mesterségem a jövendőmondás.
106 XX    |                     De már akkor későn lesz. Te nem jössz vissza ide többet,
107 XXI   |                      ott kell lenned, mert a te jeladásodra vár mindenki –
108 XXII  |                    fényes nevet bitorolja. A te atyád Erdélyország nagyfejedelme
109 XXII  |                   Fekete-tenger partján él a te atyád, egy maroknyi hívével
110 XXII  |                     félelemben egyesít. – És te igaz fia vagy a te nagynevű
111 XXII  |                        És te igaz fia vagy a te nagynevű atyádnak, velünk
112 XXIV  |                     nagyszerű.~„Én Ferenc, a Te kegyelmességedből óh Istenem,
113 XXIV  |                   még nagyszerűbb lemondás.~„Te adtad e minőségeket és címeket
114 XXIV  |                     énelőttem zárva: mivel a Te ítéleteid voltak azok fölöttem,
115 XXIV  |                   mindnyájatokat szeretem, a Te szerelmedben. Kérlek, bocsáss
116 XXV   |                     magát.~– Hol csavarogsz, te Bärenhäuter! Te Künzli Péter? –
117 XXV   |                  csavarogsz, te Bärenhäuter! Te Künzli Péter? – rivallt
118 XXVI  |                     hasznát odaadományozom a te kolostorodnak.1~– Isten
119 XXVI  |                      Isten segítsen, fiam, a te gondolatodban!~Kitalálta-e
120 XXVII |                         Én vagyok az „Io”! A te Iód! S végre te is az én
121 XXVII |                       Io”! A te Iód! S végre te is az én Abrekhem vagy!~
122 XXVII |                 kifáradt sóhajtás suttogta: „te vagy az én Iom! Te vagy
123 XXVII |                suttogta: „te vagy az én Iom! Te vagy az én Abrekhem. Te
124 XXVII |                      Te vagy az én Abrekhem. Te vagy az én szerelmem!”~Ilyen
125 XXVII |                 vőlegényemet, akit vártam.~– Te engem vártál?~– Ma estére
126 XXVII |                      hogy jutott ehhez Io?~– Te csak egyél. Én tudom, hogy
127 XXVII |                     mindent, de várd sorára. Te ostoba vagy, semmit sem
128 XXVII |                    olyan ostoba vagyok, mint te. Egymáshoz illünk, mert
129 XXVII |                      azt, hogy szeretlek; de te még nem tudtad. Te még akkor
130 XXVII |             szeretlek; de te még nem tudtad. Te még akkor azt sem tudtad,
131 XXVII |                     hínak? Azt mondtad, hogy te vagy Giunchi gróf. Hogy
132 XXVII |                      pedig nem akartam, hogy te az én bátyám légy. Én tudok
133 XXVII |                      megtudtam, hogy ki vagy te igazán, mint te magad. –
134 XXVII |                      ki vagy te igazán, mint te magad. – S nem találod ki
135 XXVII |                     S nem találod ki ezzel a te kondor fejeddel, hogy kitől
136 XXVII |               Carlónak címeztek akkor, mikor te a San Christina nevet kaptad. –
137 XXVII |                  Rákóczy József fejedelemfi, te pedig Rákóczy György vagy. –
138 XXVII |             készíteni gránátalmából.~– Mikor te még nem tudtad, hogy ki
139 XXVII |                  csikós szemeit szúrja ki. A te kiáltásod: „magyar, üsd”
140 XXVII |                      mi lett Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó! te
141 XXVII |                 Pelargusból? Oh te majom! oh te szajkó! te bibas! Azt kérded
142 XXVII |                      te majom! oh te szajkó! te bibas! Azt kérded tőlem,
143 XXVII |                    hogy mi lett Pelargusból? Te kérded éntőlem, hogy mi
144 XXVII |                     ismersz-e? Hogy hínak?~– Te vagy az én Iom.~– Bizony
145 XXVII |                  akadályozta meg. – Ő volt a te gondviselésed. Ő volt az,
146 XXVII |                      azért mert féltettelek. Te azt a kastélyt, azt a birtokot
147 XXVII |             előrohannak a védelemre.~– Ah! s te azt képzeled, hogy húsz
148 XXVII |                      S ugyan átölelte.~– Hát te énvelem is beéred?~– Nem
149 XXVII |                   Szicíliából egyéb; egyedül te. S már most nem börtön nekem
150 XXVII |                   hogy egymás tőre ontsa ki. Te maradj veszteg odalenn a
151 XXVIII|                         monda neki György. – Te meg ne hadonázz azzal a
152 XXVIII|                      mondá György. – Írd meg te, sógor Domenichino.~– Én
153 XXVIII|                    ifjabb bátya.~– Hát talán te, Satturno?~– Hah! Énnekem
154 XXVIII|                    rajta.~– Nézd meg jobban, te golyhó. De jól megnézd!~–
155 XXVIII|                    násznagyok kötelessége. A te dolgod a menyasszonyt megszelídíteni.
156 XXVIII|                     az ajkairól.~– Oloferno! Te csodatevő férfiú vagy! –
157 XXVIII|                      Iótul.~– Miért nevettél te olyan bomlottul az esketés
158 XXIX  |                       Nem én csinálom; hanem te!~– Dehogy csinálom; hiszen
159 XXIX  |                     sziklaforrást elérték. – Te menekülj magadban.~De ez
160 XXIX  |               corricolónak a dübörgése.~– Oh te bohó! A földrengést a kétkerekű
161 XXIX  |             gondviselés volt az, atyám, hogy te értünk jöttél most ezzel
162 XXIX  |                 megszoktuk. Hogyan sejtetted te azt meg, hogy minket a tűz
163 XXIX  |                   tölcséréhez felvezettelek, te voltál, aki azt kieszelted,
164 XXIX  |                   Hát az igen derék dolog. A te kolostorod is nyer vele,
165 XXIX  |                   kérdésedre, hogy mért vagy te itt most?~– Kérdeztem volna?
166 XXIX  |                keleti tartományokba, s akkor te magad is elszökhetnél innen
167 XXIX  |                  utánuk.~– Nem azokbul áll a te nemzeted! Az a délceg, vitéz,
168 XXIX  |             menhelyét el ne hagyhassa. De ha te odamégy az atyádhoz, hogy
169 XXIX  |                     maga el van zárva: azzal te megjelenhetsz Franciaországban,
170 XXIX  |                   nagyot bámult kedvesére.~– Te küldesz engem?~– Én Giunchi
171 XXIX  |                    nevetnem kellett, s mikor te unszoltál, hogy mondjam
172 XXIX  |                      rikácsolt fel Io.~– Hát te vaksi! Hol van a két szemed,
173 XXIX  |                   Hisz ez a Padre Oloferno a te megmentőd, a te védelmeződ,
174 XXIX  |                   Oloferno a te megmentőd, a te védelmeződ, Pelargus.~György
175 XXIX  |                       Atyád vezére egykor: a te őröd, védelmeződ gyermekkorod
176 XXX   |                     ki utolsó menhelyébül.~– Te rettenetes bálvány! Te haza!~
177 XXX   |                       Te rettenetes bálvány! Te haza!~Mire az éj leszállt,
178 XXX   |                  gályarabságra ítélve. Érted te azt, hogy mit danolnak?~–
179 XXX   |                értened kellene a szöveget. S te nem tudsz magyarul.~– Megtanulhatok
180 XXX   |             hadifogságba?~– Hja édes herceg; te ezt még nem érted. Ezek
181 XXX   |            zsarnokaiktól el vannak nyomva. S te már úgy beletüzeltél engem
182 XXXII |                  serlegét.~– Ezt a poharat a te szerencsés megérkezésedre,
183 XXXII |                    fejedelem a fiától:~– Hát te, édes fiam, micsoda nyelven
184 XXXII |                 elmosolyodott.~– Csak maradj te még az éjjel nálam. Holnap
185 XXXII |                fejedelem azt fogja mondani: „te valóban az én fiam vagy!”
186 XXXII |               zsákmánnyal megrakottan.~– Hát te, fiacskám, ki sem lőtted
187 XXXIV |                esztergályozni!”~– Nem! fiam. Te nem fogod az apádnak a mostani
188 XXXIV |                       meg is enged halni. De te örökében maradsz az én nevemnek –
189 XXXIV |                    mind oly számban vannak a te ifjúi szívedben, mint az
190 XXXIV |                  útját állja minden határon, te nem fogod magad előtt találni.
191 XXXIV |                     fejének dísze lehulljon. Te meg fogod azt őrizni. Neked
192 XXXIV |             gondviselő, udvarmester: az vagy te magad magadnak, parancsolód,