bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | Jóakaratú serkentő.)~– Hát ennek mi a neve? (A ferula.)~– Pater
2 I | Wammána, hogy azalatt, amíg mi itt őt – per procura – examináljuk,
3 I | másról. Hát egyéb tudomány mi ragadt meg a fejedben a
4 I | egy magyar.~– No, és hát mi bajod neked azzal?~– Szeretném
5 I | látóhatáron. Nem tudom, mi ez a bolondság? Úgy tetszik,
6 II | hogy az a siheder, aki a mi schédáinkra a feleleteket
7 II | informálva. Nem hiába fut össze a mi kezünkben minden fonala
8 II | istentelen! A De Sacyt?~– Mi is megloptuk azt már gyermekkorunkban.
9 II | gyönyörködhettél. Hát aztán mi rezultátuma lenne? Az, amit
10 II | ultima lima van hátra. Tudod, mi az az ultima lima?7~– Tudom.
11 II | avertat!~– Csak maradjunk mi a diabolusnál. Az egyik
12 II | tanácsúr.~– Az abszurdum! A mi políciánk Árgus-szemei mellett
13 III(2) | köztársaság lévén, kinek-kinek, a mi az ő szemeinek jónak tetszék,
14 V | sokaságnak elmondá, hogy mi minden látni és hallani
15 V | arcuk elé tartják.~No most mi legyen a megölt Harlekinnel?~
16 V | nem bírok. Nem tudom, hogy mi benne a tréfa? S te nekem
17 V | Hanswurst-ház csak az álcája a mi ünnepélyünknek. Arra való,
18 VI | állítok. Az ő feladata, amint mi beléptünk az ajtón, ismét
19 VI | a rúdon.~– De hisz akkor mi nem tudunk ezen az ajtón
20 VI | az „asphaleia” ellen.~– Mi az?~– Szövetségünk neve: „
21 VI | kérdezé az aranysisakos.~– Mi az? – kérdezé vissza György.~– „
22 VI | asphaleiába fölvétetni? Tudod, mi az?~– Tudom. Akarok.~– Akarsz
23 VI | kacaj hangja.~– Ez lesz a mi emberünk!~– Ez a derék mathetes!~–
24 VI | elviselhetem – monda György.~– Mi legyen a neve? – kérdé a
25 VI | lapját.~– Hallgasd meg a mi törvényeinket, Abrekh –
26 VI | felfohászkodást; de hogy kihez? s mi volt az a fohász? arra már
27 VI | miért van ő most itt, s mi vár itt őreá?~Tudományban
28 VI | vadember logikája a legerősebb.~Mi hozta őt ide? Valami ösztön,
29 VI | értelme sem volt előtte. Mi az a szombatnap megünneplése?
30 VI | szombatnap megünneplése? Mi az a tisztelet a szülők
31 VII | György nem tudta, hogy mi módon kell ahhoz hozzányúlni.
32 VII | urammal szoktunk kártyázni; de mi csak poltúrákban játszunk.~–
33 VII | hogy azt csuda volt látni! Mi mozgatja azokat?~Az ötödik
34 VIII | ki tudják tapintani, hogy mi van a kezük alatt.~És végül
35 VIII | istenség remekét!~– Látod: azt mi aszkéták megfordítva mondjuk.~–
36 VIII | Itt van ő még?~– Nincs. Mi vagyunk az utolsók.~– De
37 VIII(2)| büntesse meg őket ismételten a mi derék Giorgionk is.~J. M.~
38 IX | dáridótul, s egyre ásítozott.~– Mi az ördög lelt, hogy ilyen
39 IX | Törökországból.~– No és mi hírt hozott?~– A magas portán
40 IX | zsinórokból alkotott csodát.~– Mi ez a pimasz fickó, amit
41 IX | Hát nem férfi vagyok én? Mi? Dugd a számba a pipámat.~
42 X | a helyeikre visszatérni: mi boldogság!~Közben szól a
43 X | kegyed?~– Szicíliában.~– Mi az a Szicília?~– Az egy
44 X | ostoba, mint én vagyok. Mi egészen egymáshoz illünk.~
45 1 | népünnepeken tulajdonképpen mi voltunk a fõszereplõk, akik
46 1 | akik a népet mulattattuk. A mi fényes karusszeleink, livrés,
47 1 | höchste Hetzet”. Hátha egyszer mi magunk vennõk ki a részünket
48 1 | részünket a „Gaudé”-ból? S mi mulatnánk a felséges nép
49 1 | Az a kérdés, hogy kinek mi illik inkább az arcához,
50 XII | s a fülébe dörmögött.~– Mi lelt, marchese? Egész veres
51 XII | hogy milyen szépek ezek a mi hölgyeink!~– Most látom
52 XII | felelj. Tagja ez az ember a mi asphaleiánknak? Ott volt
53 XII | Mirasassi hercegnő. Ahogy mi tudtunk két kofát a Kohlmarkton
54 XII | Mert csak én tudom, hogy mi módon lett a bájos Parente
55 XII | szabad meghallgatni. No hát mi lett belőle?)~– Az lett
56 XII | Parente Cornelia hercegnő. Mi régen szeretjük egymást
57 XII | Virágokat vitt az anyja sírjára.~Mi rögtön mind a hárman lóra
58 XII | összeakaszkodott – mondá Wammána.~– Mi fölött?~– Giuseppe dühös,
59 XII | aranygyapjú rendét.~– S mi sértőt talált ebben? – kérdé
60 XIII | botjával: takarodjatok, mi a fürdőházba megyünk.~–
61 XIII | Mind a kettő azt vizsgálta: mi lakik ebben a másikban?
62 XIII | szokta mondani: „Megjött a mi urunk!”, s aztán körben
63 XIII | szerepe végén bemutassa, mi lakik benne, a nagy nyargalózás
64 XIII | kockáztassa a drága életét.~– Ez a mi emberünk – dörmögé Wammána
65 XIV | imádnak, de azért tudják, mi a becsület? Dacolnak az
66 XVI | meghívták. Azt is tudta, hogy mi sorsot szántak őneki.~Hogy
67 XVI | Ahasvér alatt találjuk~A mi erényes királyunk,~Maintenon
68 XVI | oltalma.~Csak egy dolog, mi nem talál~A hajdani legendánál.~–
69 XVI | előjött, s kérdezte, hogy mi baj? Én elmondtam neki nagy
70 XVII | van! – kiáltá hangosan.~– Mi gondod neked most a kard
71 XVII | alatt.~Most érté már, hogy mi jelentése van ennek a szónak:~„
72 XVIII | Nem. Nem. – A karámhoz.~– Mi az a karám?~– Ahol a vad
73 XVIII | Briefelwetzerolni tudsz?~– Nem is értem, mi az?~– Hát bregolni? genffolni?
74 XVIII | tudni akarta, hogy ki az, mi a neve, aki éjfél után a
75 XVIII | Rothenthurm kapuján ki akar menni. Mi célja van?~A Kammesierer
76 XIX | Meg is érdemelte.~Már csak mi is maradjunk ennél a névnél;
77 XIX | lehetett ma hitetni.~– És most mi történik a bátyámmal?~–
78 XIX | érkezett.~– No, Kammesierer! Mi hír a Kielámból?7 – kiálta
79 XIX | dörzsöli. Úgy nyafog.~– No mi kell már? Nem táncolok többet!
80 XIX | vissza, hadd álmodjam tovább mi lett a Csercsennel.~– Ne
81 XIX | furakodott.~– Ohó, Herterick!14 Mi hírt hoztál Herterick?~–
82 XIX | belőled? Nem való a kard a mi kezünkbe! Egyszer vett a
83 XIX | Azért hozták ide, hogy a mi vitéz bajtársaink felkapjanak
84 XIX | hogy „add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket ma”.)~
85 XX | De hát a Csercsennel mi történt?~– Azt viszik akasztani.
86 XX | kavarodás el van már csinálva. A mi fajtánk maga nem verekedik,
87 XXII | Isten úgy akarta, hogy mi győzzünk és ő bukjék el.
88 XXII | magára vonta – s akinek mi kiváló érdemeiért két hűbért
89 XXIII | levelet a császárnak. De hát mi történ azután?~– Hiszen
90 XXIII | így szólt hozza.~– Uram. Mi marchese di San Carloval
91 XXIV | kezdé sejteni először, hogy mi a „hit”?~Az a hit, mely
92 XXIV | Rákóczy Györgyről, hogy „a mi hercegünknek semmi neveltetése
93 XXIV | gyermekeszűvel, a jelentéktelennel?~Mi befolyása lehetett itt a
94 XXIV | nőtestvérnek, Rákóczy Júliának?~Mi szerepet játszott itt Pelargus:
95 XXIV | Pelargus: a kuruc vezér?~Mi lett Pelargusból az után
96 XXV | ágyában megfojtogatni: a mi dolgunk, hogy megvédelmezzük
97 XXV | Bonaventura úrtól, hogy mi van odakinn?~– Semmi baj –
98 XXV | sohasem kapja. Ha hébe-hóba mi nem segítjük egy kis keresethez,
99 XXV | Akkor a zaffók fejeit fogjuk mi a kormányzónak beküldeni.~–
100 XXV | zaffókért fejenkint.~– Akkor mi visszahozzuk signorenak
101 XXV | újrakezdi az alkudozást, mintha mi komisz szaracénok volnánk,
102 XXV | meg a fuggitivik. De hát mi szükségünk van nekünk erre
103 XXV | számmal kilencszázat, s mi másik ketten is olyanformán
104 XXV | olyan gavalléroknak, mint mi.~– Pardon! Grácia! Rosszul
105 XXV | szolgálatért akarni megfizetni! Mi nem szolgálunk senkinek!
106 XXV | nem szolgálunk senkinek! Mi bérért nem teszünk semmit.
107 XXV | ez a jártasságuk. Hogy mi van a tűzhányó túlsó oldalán?
108 XXV | Arra a kérdésére, hogy mi volt ez óriási rom valaha?
109 XXVI | gondolatom támadt, hogy ha mi ezt a jeget innen az Etnáról
110 XXVI | Kitalálta-e páter Oloferno, hogy mi szikra rejlik a jégben?
111 XXVI | volt páter Oloferno, akinek mi sejtjük, akkor bizonyosan
112 XXVII | nem tudtad, hogy ki vagy, mi már akkor azt mind tudtuk.
113 XXVII | hívtátok egymást. Ekkor mi viszont azt találtuk ki,
114 XXVII | fogja a karzat feljáratát. – Mi lett Pelargusból?~Erre a
115 XXVII | hangosan kacagni Io.~– Hogy mi lett Pelargusból? Oh te
116 XXVII | Azt kérded tőlem, hogy mi lett Pelargusból? Te kérded
117 XXVII | Te kérded éntőlem, hogy mi lett Pelargusból? Hát engem
118 XXVII | aki csak éjjel lát.~– Nos, mi lett Pelargusból?~A leány
119 XXVII | adom.~– Hát neked akkor mi marad?~– Nekem pedig marad
120 XXVII | ide fel fog jönni?~– Ez a mi közös menedékünk.~– S ha
121 XXVIII | kétoldalt diktálta neki, hogy mi legyen a házassági szerződésben.~
122 XXVIII | házassági szerződést aláírja. Mi nevetnivaló van azon?~–
123 XXVIII | öklét a szájába sajtolta; mi végre a két grófi bátyát
124 XXVIII | mátkáddal. Egyedül maradsz vele. Mi megyünk le a völgybe a lakomát
125 XXIX | aztán meg a hulló csókok. Mi kell a szomj eloltására
126 XXIX | idegük elzsibbadt bele.~– Mi ez? – kiálta fel György,
127 XXIX | Ha ti csókolóztok, hát mi miért ne csókolóznánk? S
128 XXIX | állva a félelmes alaknak. – Mi neved?~– Páter Oloferno.~–
129 XXIX | Györgyömet tőlem elszakítani. Mi megegyeztünk, hogy itt halunk
130 XXIX | ami teneked szól. Tudod, mi az a félhold, azzal a csillaggal?~–
131 XXIX | meg éppen nem tudom, hogy mi dolgom van nekem Törökországgal?~–
132 XXIX | csendes volt minden a földön. Mi a kaszáscsillag feljöttéig
133 XXIX | érzed, hogy itt van a jég a mi szíveink között?~– El is
134 XXIX | akármilyen forró legyen is a mi szívünk.~Mire a corricolo
135 XXIX | schooner.~– Az a jéghajó.~– Hát mi közünk nekünk egymáshoz?
136 XXIX | tőled elválok. Nem voltunk mi hitvestársak soha.~– Hát
137 XXX | húst rizskásával! – Hát mi panaszuk lehet?~Nincs is.
138 XXX | elalunni, hogy egy éjjel mi ketten megrohanjuk ezeket
139 XXX | katonái, s a török szultán a mi protektorunk és szövetségesünk.~–
140 XXX | ezek a gályarabok meg a mi hazánkfiai. Hát szabad a
141 XXX | magyarok labancok voltak.~– És mi?~– Mi pedig kurucok voltunk.~–
142 XXX | labancok voltak.~– És mi?~– Mi pedig kurucok voltunk.~–
143 XXX | itt ülnek. „Minek mennénk mi a hazánkba már vissza? Feleségünk
144 XXXI | tizenöt év előtt!~De hát mi történt azokkal e tenger
145 XXXII | imádkozott fennhangon: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben!”~
146 XXXII | hallgatni mennek a kápolnába.~– Mi az a mise?~– Templomi szertartás,
147 XXXII | torzképekben ismerteté meg vele.~– Mi azalatt megjárhatjuk a görög
148 XXXIII | évvel később azt írja: „mi is ott voltunk, s jól megitattuk (
149 XXXIII | orvosságára. A való, hogy a mi hercegünk annyit nem ivott,
150 XXXIV | sem ment a fejébe, hogy mi baj támadna abból, ha őt
151 XXXIV | hogy „grammatica viva”.~– Mi az? – kapott a szón György. –
152 XXXIV | Kezdjük el mindjárt ma. Mi az, amit megfogtam? – kérdezé
153 XXXIV | nők hűsége?~– Édes herceg. Mi magyarok, akik itt a Propontis
154 XXXIV | esztendeje múlt. Hát ha mi mindannyian e tenger idő
155 XXXIV | magát félti. Tudja jól, mi a rossz, s megtartja a jót.2~
156 XXXIV | magyar grófnét nem.~– De hát mi kötelez engem erre, ha én
157 XXXIV | pallérozódni bizonyára itt a mi számkivetésünk helyén semmi
158 XXXIV | akkor azután felveszi a mi követünket, aki a királyhoz
159 XXXIV | most el kell hagynod ezt a mi szomorú tanyánkat, ahol
|