Fezejet
1 I | tekinte a főfő nevelőjére.~– No csak sincere meg kell mondani: „
2 I | discipulusával, azt mondá neki:~– No mármost fiam Péter, húzd
3 I | s visszaadta a kezébe.~– No! Élhetetlen! Próbáld meg
4 I | gyomromat! Jól van! Derék volt. No még egyszer! Ezt a máltai
5 I | Azon jár éppen az eszem.~– No! És micsoda tudomány az,
6 I | ilyen „Méte” ünnepélyre.~– No csak az kellene még! Az
7 I | leánya” kell, nem más.4~– No csak egyszer.~– Hát nem
8 I | olyan jó ember?~– Oktondi! No megállj! Majd beszélek én
9 I | macskafejforma emberarc van kőbül.~– No, gyerek! Most már beszéljünk
10 I | mondta, hogy ez egy magyar.~– No, és hát mi bajod neked azzal?~–
11 I | kutyatáncoltató hungarust.~– No no no. Fiacskám. Ülj le
12 I | kutyatáncoltató hungarust.~– No no no. Fiacskám. Ülj le szépen.
13 I | kutyatáncoltató hungarust.~– No no no. Fiacskám. Ülj le szépen.
14 II | mondd csak nekem, pajtás: – no tudod, előrebocsátom, hogy
15 II | fonala a titkos políciának. No hát mondd meg nekem, micsoda
16 II | aztán?~– Semmit.~– Semmit?~– No, a nyomtatás olvasására
17 II | mint Aspremont hercegné.~– No hát, Giorgio nénje – hebegé
18 II | patikus hazaérkeztére elbújt – no tudod már, hová.~– Egy patikus
19 II | a findzsából a kávét.~– No képzelem, hogy a szittya
20 II | páholtatta el a vetélytársát.~– No, ez nem fogja Magyarországot
21 II | Csak kóstolót belőle.~– No, a felét fogod ideadni nekem.
22 II | mutogató magyart, mondá.~– No, hát még most csak a Péter
23 II | Hivatalos engedélye van rá.~– No, hát nekem ez az ember gyanús!
24 III | levetetted a grófi habitust? No, azért csak végezd el a
25 III | azt a „Coram me”-val.~– No, most pecsételd le. Hol
26 III | hüledezve tekintett Wammánára.~– No, csak mondd meg sincére.~–
27 III | sincére.~– Az úrfinál van.~– No, hát kérd el tőle. Hol az
28 V | kínálkoztak ülőhelyül; férfi és nő, ki-ki a maga módja szerint
29 V | zsebkendőiket az arcuk elé tartják.~No most mi legyen a megölt
30 V | elismerni, hogy ez az ő fia.~– No ha a te fiad, akkor szoptasd
31 V | nevelje, aki szemlátomást nő, dagad, embernagyságra megnyúlik,
32 VII | hahotával kacagott rajta.~– No fiacskám, kapd be, míg el
33 VIII | hogy gondolkozzam rajta.~– No hát gondold meg, hogy mit
34 VIII | Az a druszád. Az Abrekh. No hát csak ügyelj rá, hogy
35 VIII | Aki mellettem ült. Az egy nő volt?~– Hogy nem találtad
36 VIII | azt mondá magában: hogy „no, most már a vak Sámson ismét
37 IX | Giorgio gróf.~– Te vagy az? No akkor csak temettesd el
38 IX | becsületes ember aluszik?~– No majd mindjárt kiverem én
39 IX | megérkezett Törökországból.~– No és mi hírt hozott?~– A magas
40 IX | Ebből lehet még valami. No, én mosom a kezeimet. Én
41 IX | módon nagyot aludtam.~– No hát mit álmodtál?~– Azt
42 IX | itt elakadt a szava.~– No hát mit álmodtál tovább? –
43 IX | is bolondultál.~– Ki az a nő?~– Azt nem szabad elárulnom;
44 X | És akkor más neve volt. – No majd megtudja mindjárt,
45 X | megerősítené: „Io Abulfeda”.~– No hát ez az ellenfelemé –
46 X | nyugalommal nézett az ifjúra a nő. Giorgióval el akart szaladni
47 X | Olyan bűbájos tünemény a nő alakja, mikor az ágaskodó
48 1 | kalimpálva repül a levegõbe. No hát ki tudja az urak közül
49 XII | magyar legényt egyszer.~– No hát azt én is mind tudom.
50 XII | Megszánta szegénykét.~– No megállj, Gyurica; ne félj
51 XII | tökéletes nyalka hajdú volt.~– No most mondd azt, hogy „láncos,
52 XII | mindent szabad meghallgatni. No hát mi lett belőle?)~– Az
53 XII | megbízottjának a neve. A nő az én cselédem volt, s önt
54 XII | megkötni „in extremis”.5 No ez pedig valósággal in extremis
55 XIII | társalgásban való részvétel. (No meg a hebraeusoknak általában.)
56 XIII | ingatta, botjára könyökölve.~– No hát nincs az uram számára
57 XIII | magyar ékesszólással.~– No hát csikós gazda, az ebadta,
58 XIII | rábízott feladathoz kedve.~– No hát quaeras hungarum – ismétlé
59 XIII | gyalázat! Lodoiszka engeszteli „No no, Bodri. Juhozz Bodri!
60 XIII | Lodoiszka engeszteli „No no, Bodri. Juhozz Bodri! Csiba
61 XIII | megilleti a dicséret.~– No ifjú uram, hát most mondja
62 XIII | belekapaszkodott, dévajul nevetve.~– No látod, hogy már van párod! –
63 XVI | balkézre.~Következett Abigail. No, ettől a szép hölgytől csinos
64 XVI | vette a gyászoló özvegyet.~– No no! Talán nem is így volt
65 XVI | gyászoló özvegyet.~– No no! Talán nem is így volt egészen! –
66 XVI | A regélő szépség orosz nő volt.~György azt vette észre,
67 XVI | György fejét, erővel.~– No hát nem az én Abrekhem vagy?~
68 XVI | átengedem neki Abrekht.~– No hát bevallom – mondá Zsuzsanna,
69 XVI | Koleikháb felfortyant.~– No hát, madame Zsuzsanna, ha
70 XVI | ittas emberek hőrögetnek.~– No de már urak, asszonyságok!
71 XVI | a szép asszony csókja.~– No hát jöjjön az a filiszteus,
72 XVII | énekelték a madrigált.~– No most csend! Ott jön Delila.~
73 XVIII | Nené! Itt is van még egy! No gyere pajtás: téged is elviszünk
74 XVIII | Igazi princhez való hivatal! No majd örül az apád, ha megint
75 XVIII | eladtak a Mizraimitáknak. No nem igaz? Egyiptomból jöttél?
76 XVIII | ember ilyen titkokat?~– No lesz ma nagy sabbath a mirákelpalotában,
77 XVIII | koponya minden nyílásán.~– No most csókolódjál a szép
78 XVIII | odadörmögött a fülébe:~– No komám! Ha valami okod van
79 XIX | sebes-kutyafuttában a helyzettel.~– No hallod-e, Bruder, ez szerencsés
80 XIX | s beleállt a vederbe.~– No most eressz le engemet,
81 XIX | helyhez az újon érkezett.~– No, Kammesierer! Mi hír a Kielámból?7 –
82 XIX | gyerek, itt hozom. Ihol van! No hát, legényke, mondd, hogy
83 XIX | dörzsöli. Úgy nyafog.~– No mi kell már? Nem táncolok
84 XIX | hozzá, s megfogta a kezét.~– No te phéna.12 Hát nem jössz,
85 XIX | elcsillapítani. Egyre tüzelt.~– No hát megyek magam. Egymagam
86 XIX | megtörhetik.~Nem bánta a cserét!~– No hát Jiló rajkóm, csókolj
87 XX | csoszogások megszűntek.~– No már most kijöhetsz. Mind
88 XX | Rákóczy fiát?~– Ismerem én.~– No hát éppen így főzte ki a
89 XXIII | másfelől a mirákelpalota. No meg egyebek is. Superflua
90 XXV | alkirályi palotáig eljutni. No de végre mégiscsak eljutott.~
91 XXV | két puska volt a vállán.~– No hát nem megmondtam ezt előre? –
92 XXV | mellének szegezve tartja.~– No majd én megpróbálok vele
93 XXV | hozzám bort és poharakat.~– No ez már okos gondolat.~A
94 XXV | puskással a háta mögött?~– No no! A szép leányok ablaka
95 XXV | puskással a háta mögött?~– No no! A szép leányok ablaka alatt
96 XXV | Értem. Hát közös üzlet?~– No hát a szegény zaffóknak
97 XXV | hüvelyében, signore Barbarigo.~– No mert a bérlőnek az a szokása,
98 XXV | nyakán tartani a kezét.~– No hát ez most mind fölösleges
99 XXV | kapni a jövedelemből.~– No ez már nemesemberhez illő
100 XXV | mikor azt írni látta.~– No csak mulasd magad, Peti.~
101 XXV | fejedet levágják, ha fecsegsz. No hát fogd ezt a levelet,
102 XXVII | A kisujjában több volt a nő, mint az ittenieknek az
103 XXVII | házba. Nemsokára visszajött. No ugyan nagy toalettet csinált!
104 XXVII | karmelitanők kolostorába. – No már megint kérdezni akarsz? –
105 XXVII | döfni, ha rágondolok.~– No hát döfd oda! – mondta György,
106 XXVII | leány még jobban kacagott: „no ne csiklandozz ezzel a kérdéssel,
107 XXVIII| öszvér.~– Vad öszvér?~– No igen; gazdátlan legelt a
108 XXVIII| Pompás lesz a lakodalomhoz.~(No, ez derék sógor! Mondhatom –
109 XXVIII| tölt.~– Testa di madonna! No ez szép dolog! Pecsenye
110 XXVIII| felhasználva, közbeszólt Io.~– No ha ti olyan élhetetlenek
111 XXVIII| fogni.~Io közbenevetett.~– No akkor éppen ki van egészítve
112 XXVIII| tud írni, ahogy én sem.~– No majd megírja a barát.~–
113 XXVIII| hogy egymást szeressék.~– No! A nyakában van már a princnek
114 XXVIII| menyasszonyok szokásaival.~– No most sógor, magadra hagyunk
115 XXIX | És amellett mindennap más nő. Egyszer sem az, ami tegnap
116 XXIX | Törökországgal?~– Azt sem tudod? No majd megtudod nemsokára.~
117 XXIX | percben én sem vagyok többé nő: férfivá változom át, s
118 XXX | hamvasztottuk. Ennek az a sora.~– No hát az jó volt akkor, amikor
119 XXXII | most özvegyasszony.~– Derék nő!~György azt hitte, hogy
120 XXXII | az a klasszikus jellemű nő viseli, aki férjének és
121 XXXII | Csinos, karcsú termetű nő volt, igen fiatal, tojásdad
122 XXXII | meggyőzheti a társalgást.~– No lám, törökül hamarább megtanultam,
123 XXXIV | FEJEZET ~„A kis Zsuzsika”~No de időközben csoda is történt!
124 XXXIV | Micsoda esetlen házak, gaz nő a kövek közt! Az utcákon
125 XXXIV | tudnék én gyorsan tanulni.~– No hát járjon el hozzám a herceg
126 XXXIV | tud Istenhez fohászkodni? No én megtanítom kegyelmedet
127 XXXIV | bosszújában annál többet evett.~– No ha mink az éjjel tüzes tatárokkal
128 XXXIV | nem veheti, csak balkézre. No hát ez szokás külföldön,
129 XXXIV | házasságbeli felesége: egy lengyel nő. Ez is balkézre volt a gróffal
130 XXXIV | megjárja egy argumentumnak.~– No hát erre a gondolatra vadászunk
131 XXXIV | viselni palástgallérnak.~No ugyan elvesztette volna
132 XXXIV | holdvilágos volt az éjszaka. – No hiszen a ház ajtaján be
|