Fezejet
1 I | előttem, hogy „magyar”, egyszerre valami keserű jön fel a
2 II | szóra a mentor és a növendék egyszerre felugrott a kerevetről.~–
3 II | gondoltál?~A konziliárius arca egyszerre hízelgő mosolyra változott. (
4 IV | hézagok a vasrúd fogába mind egyszerre beletaláljanak, akkor a
5 VI | esküt.~A négy ércsisak alatt egyszerre felhangzott a kacagás. A
6 VI | mely végigfutva a leplen, egyszerre lángba borítá az egész alakot;
7 VII | nagy kegytől. A rettegést egyszerre a hála váltá fel a szívében.
8 VII | kerülhetett ily pompás lakoma egyszerre az asztalra? varázslat ez?
9 VII | coeur királyné.~Most aztán egyszerre az elszörnyedés hörgésére
10 VII | hogy az annak a talárjára egyszerre odafesti a keresztnek a
11 VII | hiába bír Herkules erejével: egyszerre ártalmatlanná lesz.~Hanem
12 VII | sisakot leütik, annak az arca egyszerre el van árulva mindenki előtt.
13 VII | ellenfele a kvint parádból egyszerre a fejszúrást irányzá, ő
14 VII | hogy annak az ezüstkondérja egyszerre lerepült a fejéről.~Ott
15 VII | jól csináltad.~Györgyben egyszerre felülkerekedett a gyermeki
16 VIII | hirdető harangszó elzúgott, egyszerre csak föl kezdett emelkedni
17 VIII | Abrekh! Hát mit hívsz tovább?~Egyszerre e paradicsomi kép előtt
18 VIII | mennyországot, s úgy idvezül egyszerre mind a kettőben.~– Nos!
19 VIII | meghódítani.~A fekete kárpit egyszerre eltakará az egész fényes
20 VIII | vágja keresztül a nyakát egyszerre négy helyen, hogy az egy
21 VIII | Giorgió lángoló vérét egyszerre lehűté ez a látvány.~Egy
22 IX | levelet.~Wammána szemei egyszerre felnyíltak.~– Hát ez micsoda
23 IX | hosszúképű komolykodásból egyszerre átcsapott a furfangos nevetésbe.~–
24 IX | Milyen reszketés állt belém egyszerre. Tedd be az ablakot. Fázom.~
25 X | kérdezzen tőlük valamit.~Egyszerre fölemelte a fejét, s a hölgy
26 X | S erre a vakmerő szóra egyszerre mosoly váltotta fel a haragot
27 1 | szikra mindenütt tüzet fogott egyszerre. Népjelmezbe öltözve látogatni
28 1 | vagy keményebb kiejtésérõl egyszerre megismerik, hogy ez tót,
29 1 | ugyan fõbe az ellenfelét, de egyszerre úgy kipenderíti annak a
30 1 | híttak!~Hogy jutott utána egyszerre az a gondolat eszébe: „hova
31 XII | abba a szűk utcába, amint egyszerre segélykiáltozás s összevert
32 XII | meglátta az én stranierám, egyszerre ledobta a fátyolát és a
33 XIII | egyet kiált a legénynek, az egyszerre engedelmeskedik, vissza
34 XIII | Hogy lefőzi ezt a vadembert egyszerre, amint annak a hazája nyelvén
35 XIII | hungarum.3~Erre mind a három egyszerre felugrott.~Hanem a középső (
36 XIII | Mikor odakerül Wammánához, egyszerre hátratoppan: szétfeszíti
37 XIII | elfogja, a vadállat párája egyszerre az emberlélek értelmét veszi
38 XIII | megveregesse a fejét, akkor egyszerre, orozva, nagyot nyal a kezén,
39 XIII | vágtató ménes a közelébe jut, egyszerre gyorsan odaveti közéje a
40 XIII | kiszemelt rézderes fejébe, s egyszerre a nyakára fojtódik. A többi
41 XIII | gatyaszárak. Akkor aztán egyszerre rögtön megállt a ló, megfeszítve
42 XIV | fogékony ifjú beleesett egyszerre a nosztalgiát jelező pyrecticus
43 XVI | kondítja az éjfélt. Akkor aztán egyszerre vége szakad a népünnepélynek,
44 XVI | szomszédnőbe.~Minden szem egyszerre György felé fordult.~– Ah!
45 XVI | egyesítve mind a két dráma. Egyszerre a színpadon Sámson és Delila,
46 XVII | a férfihang hahotájával.~Egyszerre csak a torkába szakadt mindenkinek
47 XVII | alakját a sötét víztükörben, s egyszerre mind a két kezével előrehúzza
48 XVII | hallgasson. S két szájat egyszerre elhallgattatni: annak igen
49 XVII | hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre valami fagyos dermenet állta
50 XVII | kell kapni a fejét, hanem egyszerre alásunyni, mintha a nyakcsigáját
51 XVII | vérszomj kéjét szívhatta egyszerre.~A bottal védekező Sámson
52 XVII | párkányában, akkor el van veszve.~Egyszerre eltaszítá magától a szerelmes
53 XVII | Erre a szóra a csikós egyszerre kinyújtá azt a hosszú karját,
54 XVII | csontnak a recsegését.~Wammána egyszerre eldobta a kezéből a spádét.
55 XVIII | bálványistennője átalakul egyszerre egy undok hetérává! – Te
56 XVIII | egy tágas utcába kijutott, egyszerre csak egy szörnyalak állta
57 XVIII | lobbant, s a kék-zöld tűz egyszerre tódult ki a koponya minden
58 XVIII | a fickók a szekérről, s egyszerre elpárolgott az egész csapat,
59 XIX | társaság örömét megzavarta egyszerre egy teljes lovagornátusban
60 XIX | Erre a szóra a kacagásból egyszerre dühordítás lett.~„Zsebrákok!”~
61 XIX | kicsiholna, rágyújtana: egyszerre kívánt csend lenne a házban.
62 XIX | belefújt.~Erre a sivító hangra egyszerre abbahagyta az egész gyülekezet
63 XIX | huszonnyolc nemzetségből egyszerre koldust tud csinálni. Bámulta
64 XX | ébredt fel György, hogy egyszerre csak a pokolban álmodta
65 XX | úgy rugta mellbe a leány egyszerre mind a két lábával, hogy
66 XX | erre egy a cimborák közül egyszerre az orrához kapott. „Te vagy
67 XX | a Molsamer!” kiáltott rá egyszerre minden ember.~– Hát aztán
68 XX | kacagott is, meg ordított is egyszerre. Úgy kellett a csórnak!1
69 XX | meg a szegény bűnössel: te egyszerre felhajítod a tollas süvegedet
70 XXI | ez a jelszó futott át egyszerre a tömegen.~Györgyöt a diákok
71 XXI | dragonyos gyalog is beválik. Egyszerre megtisztult a híd; a csavargóhad
72 XXII | elszörnyedés hangja zúgott fel egyszerre a magas gyülekezetben.~A
73 XXIII | di San Carlo”. Györgynek egyszerre megtelt a szeme könnyel.~
74 XXIII | izent Józsefnek.~Ki diktálta egyszerre, mind a két fiúnak ugyanezeket
75 XXIV | csak egy Bécs!”~És most egyszerre áttették őt Szicíliába.~
76 XXIV | planétába tették volna át. Egyszerre történt: mert tengeren szállították
77 XXIV | ellenségévé mérgesített, kibékül egyszerre a halálban is elenyészhetetlen
78 XXV | ormait eléri az út, ott aztán egyszerre megnyílik az igazi szicíliai
79 XXV | eltűnik a hegyek mögé, akkor egyszerre harmattá válnak a forró
80 XXV | elnyomta az álom, akkor meg egyszerre puskaropogásra riadt fel.~
81 XXV | tapasztalni fogja, hogy egyszerre, mintha a sziklaodúkból
82 XXVII | kanyarodásánál a sziklafolyosónak egyszerre megnyílt előtte a hegy vápája,
83 XXVIII| nem dialóg, hanem duett). Egyszerre beszél mind a kettő. Mire
84 XXIX | bemenni. Naplement után egyszerre hideg lesz a lég, s csak
85 XXIX | jobban szorítá magához.~Most egyszerre egy minden érzéket megbénító
86 XXIX | hömpölygött végig a föld alatt, s egyszerre tűzfény borítá el a vidéket.
87 XXIX | mely a tenger felől jött, egyszerre félretaszítá a lángveres
88 XXX | karzatra vannak felosztva. Egyszerre kell mind a két oldalon
89 XXX | hajóskapitány nagyon beszédes lett egyszerre. Elmondta, hogy milyen parádéval
90 XXXII | György, akit ez a harcias jel egyszerre felvillanyozott.~– Bizony
91 XXXIII| eszébe. A nagy szerelemből egyszerre ideesett megint, mint Klimius
92 XXXIII| kénpárás degetbe belépnek, egyszerre olyan feketék lesznek, mint
93 XXXIII| eddig gyermeke nem volt, egyszerre ikreket szült: két leányt.~
94 XXXIV | eszik a forrót meg a hideget egyszerre.~Györgynek még ezzel sem
95 XXXIV | ez a kívánsága!~Györgynek egyszerre hidege is, melege is kezdett
96 XXXIV | magyarázzák a grammatikát, akkor egyszerre megértem.~– Könnyebb is
97 XXXIV | Nem tud imádkozni? (Aztán egyszerre a szánalom jelent meg az
98 XXXIV | vége szakadni, s az mind egyszerre kedvenc étele lett a hercegnek.
99 XXXIV | elnyelték a lovagokat, György egyszerre nagyon beszédessé vált.
100 XXXIV | görögöket „pola téti”-vel; egyszerre olyan nagy lingvista lett.~
101 XXXIV | ebből!~– Hogy elfelejtette egyszerre a szép Iót!~– Pedig az azon
102 XXXIV | nagy hattyúmadarak.~Itt egyszerre elhallgatott. De mind a
103 XXXIV | Mindenkinek feltűnt, hogy György egyszerre átváltozott: jókedvű, kötekedő
104 XXXIV | jobban feltűnt az, hogy egyszerre olyan nagy barátja lett
105 XXXIV | Hát amint belép az ajtón, egyszerre csak a nyakába ugrik mind
106 XXXIV | lépni a nagyvilágba: akkor egyszerre meg fogja tudni, hogy kicsoda?
107 XXXIV | keserűvíz a hercegnek; mert egyszerre kiugrott az ágyából; de
108 XXXIV | vágta a keserűvizes flaskát, egyszerre kiállt a lábábul a fájás,
|