bold = Main text
     Fezejet                                              grey = Comment text

8501 XXXIV   |                    lakóinak a szabó gazda. A herceg és Pelargus együtt
8502 XXXIV   |            Pelargus együtt részesült abban a kegyben, hogy egy örmény
8503 XXXIV   |                  fog kell, mint amilyennel a magyar faj rendelkezik.
8504 XXXIV   |                   képesek megfelelni annak a hírhedett hurkának, amely
8505 XXXIV   |                   De még jobban kipróbálja a fogakat a „peszmeg”. Ez
8506 XXXIV   |                jobban kipróbálja a fogakat a „peszmeg”. Ez pedig olyan
8507 XXXIV   |                   pedig olyan eledel, hogy a jeget (amit nyáron drága
8508 XXXIV   |                 akkor aztán kanállal eszik a forrót meg a hideget egyszerre.~
8509 XXXIV   |                kanállal eszik a forrót meg a hideget egyszerre.~Györgynek
8510 XXXIV   |            Rodostóban megvénülni.~Ellenben a skófiummal kihímezett magyar
8511 XXXIV   |                    hát az nem más, mint az a nagylelkű hősnő, aki férjét
8512 XXXIV   |             nagylelkű hősnő, aki férjét és a fejedelmet minden viszontagságon
8513 XXXIV   |            világosította fel őket, hogy ez a kitűnő asszonyi alakja a
8514 XXXIV   |                   a kitűnő asszonyi alakja a szabadságharcnak még tavaly
8515 XXXIV   |                újra megházasodott: elvette a felesége nevelt leányát,
8516 XXXIV   |                   felesége nevelt leányát, a „kis Zsuzsikát”, hogy aztán
8517 XXXIV   |                 özvegy Bercsényi grófnévá. A többi urak pedig nem beszélnek
8518 XXXIV   |                Ki-ki azt hitte, hogy talán a másik értesítette már az
8519 XXXIV   |       meglátogathassa, Pelargussal együtt. A fejedelem megadta rá az
8520 XXXIV   |                  rá az engedélyt, de azzal a kikötéssel, hogy Mikes Kelemen
8521 XXXIV   |                   mert ha délelőtt mennek, a menyecske ott találja őket
8522 XXXIV   |                  Györgynek sehogy sem ment a fejébe, hogy mi baj támadna
8523 XXXIV   |                végén volt Rodostónak, mint a fejedelem kastélya.~Györgynek
8524 XXXIV   |              fejedelem kastélya.~Györgynek a kedélye még mindig az Ali-kői
8525 XXXIV   |              Micsoda esetlen házak, gaz nő a kövek közt! Az utcákon folyik
8526 XXXIV   |                    közt! Az utcákon folyik a sár! Unalmas egy vidék!
8527 XXXIV   |              egyforma zöld szőlőhegyek! Az a szomorú zöld színű tenger!
8528 XXXIV   |              szomorú zöld színű tenger! Ez a zagyvalék nép, mely bivalyfogataival
8529 XXXIV   |               elállja az utcát! Alig lehet a piacon keresztülvergődni
8530 XXXIV   |                   piacon keresztülvergődni a sok rongyos szekértől! Ezek
8531 XXXIV   |                    rongyos szekértől! Ezek a faképű görögök! Kivált az
8532 XXXIV   |                    Kivált az asszonyfélék! A mumusnak öltözött török
8533 XXXIV   |               mumusnak öltözött török nők! A férfiak meg, mintha az öreganyjuk
8534 XXXIV   |               vették volna fel kaftánynak! A méhkast viselnének a fejükön!
8535 XXXIV   |           kaftánynak! A méhkast viselnének a fejükön! Meg ezek az örmények!
8536 XXXIV   |                   ezek az örmények! Másutt a kéményseprők nem ilyen feketék!
8537 XXXIV   |                 Mikes Kelemen, tapasztalva a herceg rosszkedvét, megkísérté
8538 XXXIV   |                   neki, hogy csak nincs is a világon szebb idióma a magyarnál.
8539 XXXIV   |                  is a világon szebb idióma a magyarnál. Azt a hercegnek
8540 XXXIV   |                    idióma a magyarnál. Azt a hercegnek meg kell majd
8541 XXXIV   |               adott is fel neki egy példát a konjugációból. Tudjuk, hogy
8542 XXXIV   |                konjugációból. Tudjuk, hogy a latin grammatikában az első
8543 XXXIV   |       igehajtogatás az „amo”-val kezdődik. A magyarok is ezt választottak
8544 XXXIV   |               lehet, hogy miért nem inkább a görög grammatikáét: „tuppw” (
8545 XXXIV   |                   ütök).~– Tanulja meg ezt a szót, herceg: „Szeretek,
8546 XXXIV   |                 megbotránkozással csóválta a fejét. Micsoda nevelés!
8547 XXXIV   |                 Hogy el tudták rontani ezt a fejedelmi vért!~Megérkezvén
8548 XXXIV   |               Bercsényiék lakása elé, ahol a csatlósok rögtön bekötötték
8549 XXXIV   |                csatlósok rögtön bekötötték a lovakat az istállóba, első
8550 XXXIV   |                 meglepte Györgyöt, hogy ez a lakás sokkal kényelmesebben
8551 XXXIV   |        kényelmesebben van berendezve, mint a fejedelemé. Dagadó kerevetek,
8552 XXXIV   |      elfogadóteremben. De mindez elveszett a szeme előtt, mikor egy perzsa
8553 XXXIV   |              perzsa kárpit mögül előlépett a ház asszonya.~Egy finom
8554 XXXIV   |             arcához úgy illik az ellentét: a fekete gyászruha és fátyol.
8555 XXXIV   |                    gyászruha és fátyol. Az a derült sima homlok, az a
8556 XXXIV   |                   a derült sima homlok, az a finom orr, az a rózsaszínű
8557 XXXIV   |                 homlok, az a finom orr, az a rózsaszínű orca, az elrejthetetlen
8558 XXXIV   |           elrejthetetlen kis gödröcskékkel a közepén, az áll is éppen
8559 XXXIV   |                éppen olyan gödrös, és azok a módos mozdulatok, az a gyermeteg
8560 XXXIV   |                azok a módos mozdulatok, az a gyermeteg mórikálás! György
8561 XXXIV   |               Mikes Kelemen bemutatta, már a nyelve hegyén volt, hogy
8562 XXXIV   |                   nyelve hegyén volt, hogy a „nagymama” után tudakozódjék,
8563 XXXIV   |                  után tudakozódjék, amidőn a fiatal hölgy hirtelen eléje
8564 XXXIV   |                gróf nagyon sokat emlegette a herceget. Csak egyszer láthatná
8565 XXXIV   |                 hogy nem teljesülhetett ez a kívánsága!~Györgynek egyszerre
8566 XXXIV   |                 kezdett lenni. – Hát ez az a tiszteletreméltó matróna?
8567 XXXIV   |               tiszteletreméltó matróna? az a hősnő? a Bercsényi özvegye? –
8568 XXXIV   |      tiszteletreméltó matróna? az a hősnő? a Bercsényi özvegye? – Pelargus
8569 XXXIV   |                   egyebet tenni, mint hogy a feje tetején benőtt tonzúráját
8570 XXXIV   |                Mikes Kelemen lopva előhúzá a csizmaszárából a frizérfésűjét,
8571 XXXIV   |                   előhúzá a csizmaszárából a frizérfésűjét, s a haját
8572 XXXIV   |          csizmaszárából a frizérfésűjét, s a haját a tarkójáról a füle
8573 XXXIV   |                   frizérfésűjét, s a haját a tarkójáról a füle mellé
8574 XXXIV   |                     s a haját a tarkójáról a füle mellé fésülé, ilyenformán
8575 XXXIV   |                fésülé, ilyenformán fedezve a feje tetején támadt kopaszságot.~
8576 XXXIV   |                  természetesebb, mint hogy a gyászoló özvegy könnyekre
8577 XXXIV   |                 illett az arcához!~Elmondá a végpillanatait a megdicsőültnek.
8578 XXXIV   |                   Elmondá a végpillanatait a megdicsőültnek. Itt ült,
8579 XXXIV   |              megdicsőültnek. Itt ült, ezen a karszéken, feküdni nem bírt
8580 XXXIV   |                   nem bírt már: egyik keze a fejedelem kezében volt,
8581 XXXIV   |                    fejedelem kezében volt, a másik a feleségeében. „Ki
8582 XXXIV   |            fejedelem kezében volt, a másik a feleségeében. „Ki lesz neked
8583 XXXIV   |                   Tehát ennek is Zsuzsanna a neve! Mint annak a másiknak!
8584 XXXIV   |               Zsuzsanna a neve! Mint annak a másiknak! A megátkozottnak!
8585 XXXIV   |                     Mint annak a másiknak! A megátkozottnak! A szívből
8586 XXXIV   |                másiknak! A megátkozottnak! A szívből kitépettnek!~Erre
8587 XXXIV   |                  aztán németül szólalt meg a herceg:~– „Liebe Zsuzsikám!”
8588 XXXIV   |                Mindent elmondtak már nekem a hercegről. Alig vártam,
8589 XXXIV   |                   aztán leülteté az urakat a kerevetre, Györgyöt magával
8590 XXXIV   |                  látta, hogy milyen szépek a Zsuzsika szemei a könnyek
8591 XXXIV   |                   szépek a Zsuzsika szemei a könnyek felszáradtával.
8592 XXXIV   |                 könnyek felszáradtával. Ez a szivárvány sötétkékje.~–
8593 XXXIV   |             sötétkékje.~– Hát hogy tetszik a hercegnek Rodostó? – kérdezé
8594 XXXIV   |               hercegnek Rodostó? – kérdezé a grófné.~– El vagyok bájolva
8595 XXXIV   |                     El vagyok bájolva mind a várostul, mind a vidékétől.
8596 XXXIV   |              bájolva mind a várostul, mind a vidékétől. A házak csupa
8597 XXXIV   |                várostul, mind a vidékétől. A házak csupa virágoskertekké
8598 XXXIV   |                    eleven élet az utcákon, a piacokon. Ez a sokfajta
8599 XXXIV   |                    utcákon, a piacokon. Ez a sokfajta nép, érdekes keleti
8600 XXXIV   |                érdekes keleti viseletével! a klasszikus arcélű görögök!
8601 XXXIV   |                 klasszikus arcélű görögök! a komoly, méltóságteljes ozmánok,
8602 XXXIV   |                    méltóságteljes ozmánok, a patriarchális örmények!
8603 XXXIV   |                    patriarchális örmények! a pompás jelmezek! A zamatos
8604 XXXIV   |               örmények! a pompás jelmezek! A zamatos keleti nyelvek!
8605 XXXIV   |             végtelenül tetszik. Hát még az a fölséges tenger! melyet
8606 XXXIV   |                 tudnék benne gyönyörködni.~A két kísérő úr egymásra nézett:
8607 XXXIV   |                 egészen más véleménye volt a hercegnek.~– Oh én is úgy
8608 XXXIV   |                      Oh én is úgy szeretem a tengert – monda az özvegy –,
8609 XXXIV   |                  öntudatlanul jött nála ez a kacérság.~– Hát én majd
8610 XXXIV   |            kacérság.~– Hát én majd eljövök a grófnéért, s azután együtt
8611 XXXIV   |                   azután együtt kirepülünk a tengerre.~– Nagyon jó lesz!
8612 XXXIV   |                    nem fúj.~– S meddig fog a herceg itt maradni? – kérdezé
8613 XXXIV   |             magyarul tanulni?~– Imádom ezt a nyelvet! Nincs ehhez fogható
8614 XXXIV   |                   nagyon szép szót mondott a grófné az elébb: „szeretlek”.~
8615 XXXIV   |                 édes hercegem: én ugyanazt a szót mondtam kegyelmességednek
8616 XXXIV   |               mondani, hogy ez olyan, mint a fűrészelés.~– Nem igaz!
8617 XXXIV   |             fűrészelés.~– Nem igaz! Nem az a szó volt. Kendnek a szavai
8618 XXXIV   |                 Nem az a szó volt. Kendnek a szavai közt egyetlen egy „
8619 XXXIV   |                     l” betű nem akadt meg.~A grófné elnevette magát. (
8620 XXXIV   |                     édes hercegem, mert ez a szó „szeretek” csak annyit
8621 XXXIV   |                  György. – Egy „l” betűnek a közbeszúrása egy szerelmi
8622 XXXIV   |             szerelmi vallomás. Az imádónak a magyar hölgytül nem kell
8623 XXXIV   |                    Hja, ha így magyarázzák a grammatikát, akkor egyszerre
8624 XXXIV   |                 egy nyelvet egy asszonynak a szájából megtanulni, mint
8625 XXXIV   |                    monda az özvegy –, mert a férfiszájat eltakarja az
8626 XXXIV   |                   férfiszájat eltakarja az a csúnya bajusz, de az asszony
8627 XXXIV   |                   viva”.~– Mi az? – kapott a szón György. – Grammatica
8628 XXXIV   |                    No hát járjon el hozzám a herceg mindennap, én majd
8629 XXXIV   |                        Az én kezem.”~– Nem a kegyelmed keze, hanem az
8630 XXXIV   |                   el. Hát ezt hogy híjak? -A herceg nagyon határozottan
8631 XXXIV   |         korrepetálni kell.~Nem is gondolta a herceg, hogy minden szavával
8632 XXXIV   |                    az ő kísérője szívében. A „kis Zsuzsika” éppen a jó
8633 XXXIV   |                     A „kis Zsuzsika” éppen a jó Mikes Kelemennek a titkos
8634 XXXIV   |                éppen a jó Mikes Kelemennek a titkos lángja volt, akiről
8635 XXXIV   |               módja van benne.”~Mikes volt a legfiatalabb legény a rodostói
8636 XXXIV   |                 volt a legfiatalabb legény a rodostói száműzöttek között,
8637 XXXIV   |                   embernek, kopaszodott is a tarkója. Annálfogva a sok
8638 XXXIV   |                   is a tarkója. Annálfogva a sok öreg sas között eddigelé
8639 XXXIV   |                versenytárs nélkül állt. Ha a fejedelem messzebb útra
8640 XXXIV   |                 Györgyöt.~– Gondoljunk már a hazatérésre, hercegem. Elsőt
8641 XXXIV   |                   hercegem. Elsőt doboltak a várban.~– Hadd doboljanak!
8642 XXXIV   |              várban.~– Hadd doboljanak! Az a misére szól. Én nem tudok
8643 XXXIV   |                  özvegynek az arca e szóra a legőszintébb ijedelmet fejezte
8644 XXXIV   |                    fejezte ki. Összecsapta a kezeit.~– Nem tud imádkozni? (
8645 XXXIV   |                imádkozni? (Aztán egyszerre a szánalom jelent meg az arcán.)
8646 XXXIV   |             kegyelmedet imádkozni. Az lesz a legelső. Holnap mindjárt.~–
8647 XXXIV   |                   Ide jöjjek?~– Nem. Hanem a Panajia görög kápolnába.
8648 XXXIV   |             Kelemen ugyancsak zsúrolta már a talpával a padlót. Ideje
8649 XXXIV   |                    zsúrolta már a talpával a padlót. Ideje volna már
8650 XXXIV   |                  özvegy olvasta az arcárul a kamarásnak a nyughatatlansagát,
8651 XXXIV   |                    az arcárul a kamarásnak a nyughatatlansagát, de eléje
8652 XXXIV   |                  mennek. Az volna szép! Ha a látogatók egy magyar asszonynak
8653 XXXIV   |                 hétig diétát tartani kell: a Zsuzsika minden válasszal
8654 XXXIV   |                  megboldogult nevelőanyám, a drága jó Krisztina grófné.
8655 XXXIV   |                galamb, gyömbérbefőttel. Ez a gyönge gyomrúaknak való.~
8656 XXXIV   |                   gyönge gyomrúaknak való.~A töltött galamb meg a gyömbérbefőtt
8657 XXXIV   |                 való.~A töltött galamb meg a gyömbérbefőtt pedig szintén
8658 XXXIV   |                gyömbérbefőtt pedig szintén a gyöngéje volt Mikes Kelemennek.
8659 XXXIV   |                    el kellett néznie, hogy a Zsuzsika valamennyi galambmájat
8660 XXXIV   |                valamennyi galambmájat mind a György tányérára szedegeti.
8661 XXXIV   |                   pedig ő is szerette: ti. a galamb máját. De az ő porciója
8662 XXXIV   |            Bizonyosan rábocsátotta az epét a szakácsné! Azok a galambmájjal
8663 XXXIV   |                  az epét a szakácsné! Azok a galambmájjal kínálkozó kétágú
8664 XXXIV   |               csomó magyar szót tanult meg a herceg: „kérem, – köszönöm, –
8665 XXXIV   |                    elibe!” Ha ez így megy, a grammatica vivában nagyon
8666 XXXIV   |            grammatica vivában nagyon hamar a „gyakorlatokra” fog kerülni
8667 XXXIV   |                 gyakorlatokra” fog kerülni a sor.~Még soha ilyen jó étvággyal
8668 XXXIV   |                  étvággyal nem látták enni a herceget. De hát kitűnő
8669 XXXIV   |                  volt az özvegy grófnénak.~A rövid ozsonna, melyben nem
8670 XXXIV   |               egyszerre kedvenc étele lett a hercegnek. A drága jó levelensült
8671 XXXIV   |                    étele lett a hercegnek. A drága jó levelensült meg
8672 XXXIV   |                   drága jó levelensült meg a húsos pite különösen megnyerte
8673 XXXIV   |                tetszését, s miután azoknak a készítésmódját is előadta
8674 XXXIV   |                  készítésmódját is előadta a háziasszony, annálfogva
8675 XXXIV   |                  annálfogva folyvást annak a beszélő száját kellett nézni,
8676 XXXIV   |                 száját kellett nézni, hogy a kiejtését a szavaknak jobban
8677 XXXIV   |                    nézni, hogy a kiejtését a szavaknak jobban felfoghassa.~
8678 XXXIV   |               szerint, kifogyhatatlan volt a kínálkozásban. Amellett
8679 XXXIV   |                    szeretett Miklósának is a kedvenc étele, meg hogy
8680 XXXIV   |                kedvenc étele, meg hogy ezt a liktáriumot a felejthetlen
8681 XXXIV   |                 meg hogy ezt a liktáriumot a felejthetlen Krisztina grófnőtül
8682 XXXIV   |              Krisztina grófnőtül tanulta – a másik pillanatban megint
8683 XXXIV   |                 járna utána, s az játszaná a bibliai Józsefet.~Az meg
8684 XXXIV   |            álmodunk, hát sohasem – dörmögé a kamarás úr, az ozsonna végén
8685 XXXIV   |                   ozsonna végén szürcsölve a meggypálinkát a hosszúnyakú
8686 XXXIV   |                 szürcsölve a meggypálinkát a hosszúnyakú egyesből.~Egyszer
8687 XXXIV   |             Egyszer mégiscsak vége szakadt a rövid ozsonnának. Az urak
8688 XXXIV   |                     Az urak búcsút vevének a háziasszonytól, megajándékozták
8689 XXXIV   |            háziasszonytól, megajándékozták a cselédeket, s aztán felülének
8690 XXXIV   |              cselédeket, s aztán felülének a lovaikra.~Györgynek a paripája
8691 XXXIV   |            felülének a lovaikra.~Györgynek a paripája azt követte, hogy
8692 XXXIV   |                előre, ezáltal kényszerítve a gazdáját, hogy folyvást
8693 XXXIV   |                     amíg csak láthatja azt a házat, amelynek a tetejéről
8694 XXXIV   |             láthatja azt a házat, amelynek a tetejéről kendővel integetnek
8695 XXXIV   |               búcsúüdvözletet.~Mikor aztán a szűk utcák elnyelték a lovagokat,
8696 XXXIV   |               aztán a szűk utcák elnyelték a lovagokat, György egyszerre
8697 XXXIV   |                  vált. Nem tudott kifogyni a dicséretéből ennek a csodahölgynek,
8698 XXXIV   |              kifogyni a dicséretéből ennek a csodahölgynek, akihez hasonló
8699 XXXIV   |        Mindenképpen jókedvre volt hangolva a herceg. Előrevágtatott,
8700 XXXIV   |                  herceg. Előrevágtatott, s a szemközt jövő vásárosokat
8701 XXXIV   |                  szemközt jövő vásárosokat a saját nyelvükön üdvözlé:
8702 XXXIV   |                   saját nyelvükön üdvözlé: a törököket „szelim alejkum”-
8703 XXXIV   |            törököket „szelim alejkum”-mal, a görögöket „pola téti”-vel;
8704 XXXIV   |                 olyan nagy lingvista lett.~A hátramaradt két kísérő ógott-mógott.~–
8705 XXXIV   |                Hogy elfelejtette egyszerre a szép Iót!~– Pedig az azon
8706 XXXIV   |                 Pedig az azon kezdte, hogy a nyakába ugrott s összecsókolta.~–
8707 XXXIV   |        összecsókolta.~– S megesküdött vele a holdvilágnál.~– Páter Oloferno
8708 XXXIV   |                mellett.~Mikor aztán megint a tengerpartra kijutottak,
8709 XXXIV   |              kijutottak, akkor meg bevárta a kísérőit György, s elragadtatással
8710 XXXIV   |              elragadtatással beszélt nekik a tengerről.~– Van-e ennél
8711 XXXIV   |               látvány? Nézze kegyelmed azt a végtelennek látszó sima
8712 XXXIV   |                    mutat. Amott zöld, mint a pázsit, itt meg már bíborszínű,
8713 XXXIV   |                 meg már bíborszínű, ni ott a tulsó partnál meg egészen
8714 XXXIV   |                 meg egészen sötétkék. Azok a halászbárkák a fehér vitorlákkal
8715 XXXIV   |              sötétkék. Azok a halászbárkák a fehér vitorlákkal olyanok,
8716 XXXIV   |            egyszerre elhallgatott. De mind a ketten kitalálták a titkos
8717 XXXIV   |                   mind a ketten kitalálták a titkos gondolatját: „Milyen
8718 XXXIV   |              Bizony vacsorára doboltak már a fejedelem kastélyában, mire
8719 XXXIV   |           kastélyában, mire hazaérkezének.~A fejedelem nem tett semmi
8720 XXXIV   |                   az elmaradás miatt. Csak a vacsoránál, amidőn látta,
8721 XXXIV   |                 hozzá sem nyúl az ételhez, a két kísérő úr is csak tisztesség
8722 XXXIV   |               tudtam, hogy majd jól tartja a fiút galambmájával a menyecske!”~(
8723 XXXIV   |                tartja a fiút galambmájával a menyecske!”~(Hiszen ha csak
8724 XXXIV   |                menyecske!”~(Hiszen ha csak a májával tartotta volna jól!)~
8725 XXXIV   |               májával tartotta volna jól!)~A vacsora utáni „amabilis
8726 XXXIV   |                 confusio” alatt úgy eltűnt a herceg az étkesteremből,
8727 XXXIV   |                senki sem vette észre.~Csak a társaság szétoszlása idején,
8728 XXXIV   |                 ruhái mind le vannak rakva a tornácban, egész a szattyáncsizmáig.
8729 XXXIV   |                   rakva a tornácban, egész a szattyáncsizmáig. A hercegnek
8730 XXXIV   |                  egész a szattyáncsizmáig. A hercegnek tehát mezitláb, „
8731 XXXIV   |                 társaság herceget keresni! A fejedelemnek tudtul sem
8732 XXXIV   |        fejedelemnek tudtul sem merték adni a dolgot, minthogy már alunni
8733 XXXIV   |                     bolondtul, nem látta-e a herceget, vagy ahogy a magyarok
8734 XXXIV   |             látta-e a herceget, vagy ahogy a magyarok mondják: „keresték
8735 XXXIV   |           mivelhogy vacsora után leszökött a tengerpartra, ott felbérelt
8736 XXXIV   |               kaikdzsit, attul leckét vett a csónakkal való vitorlázásbul,
8737 XXXIV   |                azalatt nagy vizeket bejárt a Propontison.~Szegény Mikes
8738 XXXIV   |                   majd megőszültek ezalatt a nagy rettegéstől.~Mikor
8739 XXXIV   |                 Hogy „hiszen ha megígértem a szép Zsuzsikának, hogy elviszem
8740 XXXIV   |                 Zsuzsikának, hogy elviszem a tengerre vitorlás-csónakázni,
8741 XXXIV   |                    okvetlenül kell értenem a vitorlás-csónakázáshoz!
8742 XXXIV   |                  egész szillogizmus!”~Erre a két filofózus azt mondá
8743 XXXIV   |                    kellett volna megígérni a szép özvegynek a vitorlás-csónakázást.~
8744 XXXIV   |                 megígérni a szép özvegynek a vitorlás-csónakázást.~De
8745 XXXIV   |                  is fiatalemberrel szemben a logikának hatalma! Másnap
8746 XXXIV   |               hatalma! Másnap reggel amint a misére hívó dobszó harmadszor
8747 XXXIV   |                  értekezés nélkül elhagyta a kastélyt, s elindult gyalog
8748 XXXIV   |                kastélyt, s elindult gyalog a Panajia görög kolostort
8749 XXXIV   |                 Könnyű volt arra rátalálni a görögnegyedben, ámbátor
8750 XXXIV   |                volt. Harangozni nem szabad a muzulmán városokban, ezért
8751 XXXIV   |                   össze isteni tiszteletre a hívőket.~Mikor György megérkezett
8752 XXXIV   |                   Mikor György megérkezett a kápolnához, már akkor annak
8753 XXXIV   |                     Az özvegy már ott volt a márványkő-szarkofág széles
8754 XXXIV   |            talapzatán térdelve.~Némán inte a hercegnek, hogy foglaljon
8755 XXXIV   |                     György is odatérdepelt a szép özvegy mellé.~Bercsényiné
8756 XXXIV   |                   érthető szóval elmondani a Miatyánkot, összetett kezeit
8757 XXXIV   |               Miatyánkot, összetett kezeit a márványkoporsó párkányára
8758 XXXIV   |                  igyekezett utánamondani – a nem értett szavakat.~(Az,
8759 XXXIV   |               özvegy az „Ave Máriát”, majd a „Credót”, mind magyar nyelven.~
8760 XXXIV   |              Credót”, mind magyar nyelven.~A hátuk mögött ott állt a
8761 XXXIV   |                    A hátuk mögött ott állt a görög kalugyer, s görögül
8762 XXXIV   |                     s görögül mondá utánuk a litániát.~Akkor megint elől
8763 XXXIV   |               megint elől kezdte az özvegy a Miatyánkon, folytatta az
8764 XXXIV   |           folytatta az Üdvözleten, végezte a Hiszekegyen, s ez így ment
8765 XXXIV   |                   tizedszer is elrecitálta a szép ajkak által eléje diktált
8766 XXXIV   |                szent mondatokat, azt mondá a szép Zsuzsikának:~– De már
8767 XXXIV   |                    könyv nélkül tudom mind a hármat!~Erre szelíd, áhitatteljes
8768 XXXIV   |                   áhitatteljes arccal néze a szemébe az özvegy, s halkan
8769 XXXIV   |                   hozzá:~– Ne gondolja azt a herceg, hogy az imákat a
8770 XXXIV   |                   a herceg, hogy az imákat a kegyelmességed oktatására
8771 XXXIV   |                  az én megdicsőült uramnak a lelki üdvösségeért imádkozom.~
8772 XXXIV   |                 még kétszer mondta el mind a hármat. Tizenkettő volt
8773 XXXIV   |                    hármat. Tizenkettő volt a fogadalom. Akkor állt fel
8774 XXXIV   |                  fogadalom. Akkor állt fel a térdéről az asszony.~S már
8775 XXXIV   |                Bercsényi örök álmát aludta a márványkő alatt.~Mikor kijöttek
8776 XXXIV   |            márványkő alatt.~Mikor kijöttek a kápolnából, a szenteltvizet
8777 XXXIV   |               Mikor kijöttek a kápolnából, a szenteltvizet kölcsönösen
8778 XXXIV   |                     Hát ilyen hosszan tart a magyar nők hűsége?~– Édes
8779 XXXIV   |              herceg. Mi magyarok, akik itt a Propontis partján száműzetésben
8780 XXXIV   |                    éves koromban hozott el a hazámbul az én nevelő anyám,
8781 XXXIV   |            hűségesek voltunk ahhoz, akinek a szavát nem hallhatjuk, a
8782 XXXIV   |                   a szavát nem hallhatjuk, a magyar hazához, hogyne volnék
8783 XXXIV   |                  ahhoz, akinek mindig csak a szeretetét láttam s a jó
8784 XXXIV   |                 csak a szeretetét láttam s a jó szavát hallottam?~György
8785 XXXIV   |               elbámulni.~Ez az asszony nem a Lodoiszkák s nem az Iók
8786 XXXIV   |              kegyelmed haza! Térjen vissza a fejedelmi kastélyba.~György
8787 XXXIV   |              György elmerengve tért vissza a kastélyhoz.~Ebéd után, mikor
8788 XXXIV   |                  el magyarul az Úr imáját.~A fejedelem keblére ölelte
8789 XXXIV   |                   fejedelem keblére ölelte a fiát, s az urak odatódultak
8790 XXXIV   |                Olyan jól esett nekik, hogy a fejedelemfi az ő apáik nyelvén
8791 XXXIV   |                 Csak Mikes Kelemen vakarta a füle tövét, odadörmögve
8792 XXXIV   |             hírével!~György másnap már nem a görög kápolnában kereste
8793 XXXIV   |                   görög kápolnában kereste a találkozót a szép özveggyel,
8794 XXXIV   |            kápolnában kereste a találkozót a szép özveggyel, hanem rábeszélte
8795 XXXIV   |                özveggyel, hanem rábeszélte a két mentorát, hogy a francia
8796 XXXIV   |            rábeszélte a két mentorát, hogy a francia etikettszabályok
8797 XXXIV   |             ezúttal csak rövidet; úgy hogy a lovaikat be sem köttették
8798 XXXIV   |                    életrendet tart naponta a szép özvegy?~Aztán szép
8799 XXXIV   |                  illedelmesen visszatértek a város túlsó végére. Mindenkinek
8800 XXXIV   |                    olyan nagy barátja lett a vadászatnak. Nemcsak hetenkint
8801 XXXIV   |                  hetenkint kétszer, amikor a fejedelemmel együtt az egész
8802 XXXIV   |            cserkészni indult, követte ő is a dicséretes példát, s lőtt
8803 XXXIV   |                  dicséretes példát, s lőtt a nyulak után, ahol meglátta
8804 XXXIV   |                  hanem naponkint felkapott a paripára, s két agarat véve
8805 XXXIV   |                   az ajtón, egyszerre csak a nyakába ugrik mind a két
8806 XXXIV   |                  csak a nyakába ugrik mind a két agár (régi ismerősök
8807 XXXIV   |               levén).~Nem is ment aztán be a házba, hanem visszafordult.~
8808 XXXIV   |            egyetlen szép asszonyba, akivel a bujdosó szóba állhat ez
8809 XXXIV   |                    Igazi ős tipusa volt az a magyar asszonynak, amilyenek
8810 XXXIV   |               asszonynak, amilyenek voltak a magyar férjhez ment nők (
8811 XXXIV   |                   teszi. Nem bíráskodik az a mások erkölcse fölött, csak
8812 XXXIV   |                mások erkölcse fölött, csak a saját magáét tartja rendben.
8813 XXXIV   |                 magát félti. Tudja jól, mi a rossz, s megtartja a jót.2~
8814 XXXIV   |                    mi a rossz, s megtartja a jót.2~Egyszer az egyedül
8815 XXXIV(1)|                             Akinek emlékét a galathai St.-Benois templomban
8816 XXXIV(1)|                 örökíti meg: „Itt nyugszik a kitűnő matrónák való eszményképe,
8817 XXXIV(1)|                Csáky Krisztina grófnő: aki a világ jó és balszerencséjét
8818 XXXIV(1)|                 balszerencséjét megismeré. A báj, a természet és gazdagság
8819 XXXIV(1)|          balszerencséjét megismeré. A báj, a természet és gazdagság adományaival
8820 XXXIV(1)|      szerénységével mindenkit megnyert, de a balsors erejét kikerülni
8821 XXXIV(1)|             férjének, Bercsényi Miklósnak, a fenséges erdélyi fejedelem:
8822 XXXIV(1)|                   leghűségesebb élettársa, a számkivetés mostoha végzetében,
8823 XXXIV(1)|                   azt vallva, hogy ott van a hazája, ahol Istene és férje
8824 XXXIV(1)|            megtorlója magának. Számkivetve a hazájából és otthonában
8825 XXXIV(1)|               örökkévalóságba. Rodostóban, a Propontis partján April
8826 XXXIV   |                    fogja még kegyelmed ezt a gyászruhát viselni?~– Holtig.~–
8827 XXXIV   |                    Ki kényszeríti rá?~– Az a név, amit én viselek, nem
8828 XXXIV   |                   viselek, nem olyan, mint a gyászfátyol, ami a viselésben
8829 XXXIV   |                    mint a gyászfátyol, ami a viselésben megfakul, hanem
8830 XXXIV   |                  évrül évre fehérebb lesz. A Bercsényi nevet nem lehet
8831 XXXIV   |             egyszer ki fog kegyelmed lépni a nagyvilágba: akkor egyszerre
8832 XXXIV   |                  kicsoda? Kegyelmed nem az a mindennapi halandó, akit
8833 XXXIV   |                   mindennapi halandó, akit a többiek mértékével taksálnak.
8834 XXXIV   |                  sorsa van. Más embert, ha a szíve megindít, mehet arra,
8835 XXXIV   |               megindít, mehet arra, amerre a szíve indítja. De kegyelmednek
8836 XXXIV   |                    ez szokás külföldön, de a magyaroknál ez nincs bevéve.~–
8837 XXXIV   |                       Volt itt Rodostóban, a bujdosók táborában egy hölgy,
8838 XXXIV   |                   egy hölgy, akitől ezeket a szokásokat tudom. Eszterházy
8839 XXXIV   |                    nő. Ez is balkézre volt a gróffal megesküdve. Igen
8840 XXXIV   |                   Igen derék asszony volt. A gróf minden társaságba elhordta
8841 XXXIV   |                  megfordult. De soha ahhoz a többi asszonyságok egy szót
8842 XXXIV   |                     ha mindjárt ugyanabban a szobában voltak is. Még
8843 XXXIV   |              szobában voltak is. Még mikor a nagy pestis kiütött is Rodostóban,
8844 XXXIV   |                    udvar kényszerült távol a várostól sátorokat ütni
8845 XXXIV   |                ütni fel, azokban tanyázni: a többiek mentek keletre a
8846 XXXIV   |                   a többiek mentek keletre a fejedelemmel, Eszterházy
8847 XXXIV   |                   fejedelemmel, Eszterházy a lengyel feleségével annál
8848 XXXIV   |                    özvegye odajött hozzánk a férje halálát bejelenteni,
8849 XXXIV   |                 ott pihenni: visszaküldték a halottjához azonnal. Ettől
8850 XXXIV   |                     hogy milyen veszedelem a magasan született uraknak
8851 XXXIV   |                  magasan született uraknak a szerelme. Kegyelmed csak
8852 XXXIV   |                 úgy akarom?~– Édes herceg! A kegyelmed sorsában annyi
8853 XXXIV   |                   az irigyelni méltó, mint a szánakozásra való. Kegyelmedet
8854 XXXIV   |                 való. Kegyelmedet kötelezi a születése. Nem az atyai
8855 XXXIV   |               kicsiny német uralkodóháznak a leánya, aki rokonságban
8856 XXXIV   |                leánya, aki rokonságban áll a Bourbonokkal: ennek a „vére”
8857 XXXIV   |                  áll a Bourbonokkal: ennek a „vére” nemesíti meg az ön
8858 XXXIV   |               között nem válogathat.~– Hát a francia király nem vette-e
8859 XXXIV   |                    el Leszczinszka Máriát? a lengyel bujdosó szegény
8860 XXXIV   |                    szegény lányát?~– De az a bujdosó egy elűzött király!
8861 XXXIV   |             felséges úr. Fogadja kegyelmed a sorsát: örüljön az életnek,
8862 XXXIV   |                    életnek, s ne rontsa el a másét.~Az ellenállás csak
8863 XXXIV   |                 este került haza, kergette a fenevadak legkegyetlenebb
8864 XXXIV   |                  legkegyetlenebb fajtáját: a kielégítetlen szerelmet.
8865 XXXIV   |                   este hazakerült, habzott a lova a tajtéktól.~Később
8866 XXXIV   |                 hazakerült, habzott a lova a tajtéktól.~Később már a
8867 XXXIV   |                    a tajtéktól.~Később már a lovon nyargalászás sem elégítette
8868 XXXIV   |                bárkát, s bekalandozta vele a kisázsiai partokat; a legnagyobb
8869 XXXIV   |                 vele a kisázsiai partokat; a legnagyobb szélben, viharban
8870 XXXIV   |                    kockára téve az életét.~A fejedelem úgy tett, mintha
8871 XXXIV   |                látogasson el többet hozzá, a szerelmes ifjú megtartá
8872 XXXIV   |              szerelmes ifjú megtartá ugyan a tilalmat: azonban minden
8873 XXXIV   |               azonban minden reggel elment a Panaja-kápolnába, elébb,
8874 XXXIV   |                    ideje volt, s oda annak a síremléknek a márványtalapjára,
8875 XXXIV   |                    oda annak a síremléknek a márványtalapjára, amelyen
8876 XXXIV   |              azután továbbment.~Ezt tudták a kamarás urak is.~Egy napon
8877 XXXIV   |                    vőn Mikes Kelemen, hogy a hallgató fejedelmet megszólítsa
8878 XXXIV   |                  abból az alkalomból, hogy a francia hajó indulni készül
8879 XXXIV   |        Marseille-be: tehát ideje volna azt a francia királyhoz küldendő
8880 XXXIV   |                gratulációt útnak indítani.~A fejedelem szó nélkül felnyitá
8881 XXXIV   |              íróasztala tetejét, s kivette a kéziratot, családi pecsétjével
8882 XXXIV   |             Pelargusnak parancsolja átadni a megbízást?~– Kegyelmed tanácsára
8883 XXXIV   |           cselekszem.~– Megfontoltam azóta a dolgot. „Sapientis est consilium
8884 XXXIV   |            gratulációt vérbeli rokona adná a kezébe, mintha egy szimpla
8885 XXXIV   |                 egy szimpla nemes teszi le a trónja zsámolyára. Pro secundo:
8886 XXXIV   |                    egyúttal szót emelhetne a fejedelem ügyében is a királynál,
8887 XXXIV   |           emelhetne a fejedelem ügyében is a királynál, aki most éppen
8888 XXXIV   |                 pallérozódni bizonyára itt a mi számkivetésünk helyén
8889 XXXIV   |        alkalmatossága nincsen. Pro quinto: a francia udvarnál a hercegünket
8890 XXXIV   |                 quinto: a francia udvarnál a hercegünket rangjához illő
8891 XXXIV   |                     hogy egykor aztán mind a tudományokban, mind a katonai
8892 XXXIV   |                 mind a tudományokban, mind a katonai ismeretekben tökéletesülve
8893 XXXIV   |                   ha annak az ideje eljön.~A fejedelem arcán szelíd mosoly
8894 XXXIV   |                   rá:~– És „pro coronide”: a szép Zsuzsika is felszabadulna
8895 XXXIV   |                  Zsuzsika is felszabadulna a tüzes ostrom alul.~A kamarás
8896 XXXIV   |         felszabadulna a tüzes ostrom alul.~A kamarás úr a szeme fehéréig
8897 XXXIV   |                  ostrom alul.~A kamarás úr a szeme fehéréig pirult, hogy
8898 XXXIV   |                szeme fehéréig pirult, hogy a fejedelem így kitalálta
8899 XXXIV   |                    fejedelem így kitalálta a legvégső gondolatját.~–
8900 XXXIV   |               argumentumnak.~– No hát erre a gondolatra vadászunk még
8901 XXXIV   |                    még előbb egyet – monda a fejedelem, visszatéve az
8902 XXXIV   |                   hozták nekem hírül, hogy a hegyek közül egy párduc
8903 XXXIV   |                  közül egy párduc vetődött a tanyák közé, s az a nádasba
8904 XXXIV   |               vetődött a tanyák közé, s az a nádasba vette magát, ahonnan
8905 XXXIV   |                 magát, ahonnan kiszáguldoz a legelőkre, s sok birkát
8906 XXXIV   |                felverjük és elfogjuk.~– De a francia hajó holnap már
8907 XXXIV   |                    s akkor azután felveszi a mi követünket, aki a királyhoz
8908 XXXIV   |              felveszi a mi követünket, aki a királyhoz írt levelemet
8909 XXXIV   |                 bárha nehezére fog is esni a szívemnek, hogy tőle ismét
8910 XXXIV   |                 Mert az ilyen fiatal szív, a maga gerjedelmében mindenféle
8911 XXXIV   |                    fog történni.~– Én csak a magyar példabeszédre hivatkozom: „
8912 XXXIV   |            példabeszédre hivatkozom: „amit a jobb kéz ád, azt ne tudja
8913 XXXIV   |                   kéz ád, azt ne tudja meg a bal kéz”. De hát a „bal
8914 XXXIV   |               tudja meg a bal kéz”. De hát a „bal kéz” talál valamit
8915 XXXIV   |                 adni, azt jó lesz megtudni a jobb kéznek.~A fejedelem
8916 XXXIV   |                    megtudni a jobb kéznek.~A fejedelem elérté a metaforát.~–
8917 XXXIV   |                 kéznek.~A fejedelem elérté a metaforát.~– Csak maradjon
8918 XXXIV   |              rézoszporát se zálogba; hanem a szép Zsuzsikának a tiszta
8919 XXXIV   |                   hanem a szép Zsuzsikának a tiszta karakteréért a tűzbe
8920 XXXIV   |          Zsuzsikának a tiszta karakteréért a tűzbe teheti kegyelmed a
8921 XXXIV   |                   a tűzbe teheti kegyelmed a kezét.~Ennek a mondásnak
8922 XXXIV   |                   kegyelmed a kezét.~Ennek a mondásnak még egy fejcsóválással
8923 XXXIV   |                   párducot fognak felverni a nádasból. Ez még Györgynek
8924 XXXIV   |                  csak nem lehet vadmacska.~A vadászat neme is egészen
8925 XXXIV   |          valamennyi csatlóssal, lovásszal, a nádas felé. A párduc éppen
8926 XXXIV   |                   lovásszal, a nádas felé. A párduc éppen akkor hurcolt
8927 XXXIV   |                    hurcolt el egy toklyót, a hosszúszarvú nyájból, lehetett
8928 XXXIV   |                    nyájból, lehetett látni a csapását a sűrű nádbozót
8929 XXXIV   |                  lehetett látni a csapását a sűrű nádbozót között, ahonnan
8930 XXXIV   |                   nádbozót között, ahonnan a kopók nagyhamar fölverték.
8931 XXXIV   |             fölverték. Györgynek kedvezett a szerencse: az ő kelevéze
8932 XXXIV   |                   az ő kelevéze találta el a dúvadot a lapockáján. Annak
8933 XXXIV   |              kelevéze találta el a dúvadot a lapockáján. Annak még akkor
8934 XXXIV   |                hogy vissza tudott fordulni a vadászára, s felugrott a
8935 XXXIV   |                   a vadászára, s felugrott a lovának a nyakára, szügyébe
8936 XXXIV   |           vadászára, s felugrott a lovának a nyakára, szügyébe vágva
8937 XXXIV   |                    nyakára, szügyébe vágva a körmét. Itt azonban György
8938 XXXIV   |                 körmét. Itt azonban György a vadászkésével leszúrta,
8939 XXXIV   |                 nagy diadallal hozták haza a trófeumot.~Györgyöt a fejedelem
8940 XXXIV   |                 haza a trófeumot.~Györgyöt a fejedelem is megdicsérte.
8941 XXXIV   |                  Pelargusnak –, hogy ennek a párducnak az irháját a Zsuzsika
8942 XXXIV   |               ennek a párducnak az irháját a Zsuzsika fogja viselni palástgallérnak.~
8943 XXXIV   |                   elvesztette volna szépen a fogadását!~Mikor a vadásztársaság
8944 XXXIV   |                  szépen a fogadását!~Mikor a vadásztársaság visszatért
8945 XXXIV   |                     éppen akkor hangzottak a búcsúlövések a francia hajórul,
8946 XXXIV   |                  hangzottak a búcsúlövések a francia hajórul, mely a
8947 XXXIV   |                    a francia hajórul, mely a magas tengeren tovavitorlázott.
8948 XXXIV   |       tovavitorlázott. Az urak hazaérkezve a fejedelmi tanyára, még sokáig
8949 XXXIV   |               néztek utána perspektívával.~A jól megszolgált vacsora
8950 XXXIV   |                hogy ő most azonnal elviszi a lovát, melyet a párduc megsebesített,
8951 XXXIV   |                    elviszi a lovát, melyet a párduc megsebesített, a
8952 XXXIV   |                    a párduc megsebesített, a zsidóhoz, akitől vette,
8953 XXXIV   |            helyette.~Azonban dehogy ment ő a lovával a zsidóhoz: begyógyul
8954 XXXIV   |                    dehogy ment ő a lovával a zsidóhoz: begyógyul az a
8955 XXXIV   |                   a zsidóhoz: begyógyul az a seb magátul is; átkocogott
8956 XXXIV   |                 seb magátul is; átkocogott a város végére, Bercsényiné
8957 XXXIV   |                     Bercsényiné lakásához. A mai nagy felhevülésen egész
8958 XXXIV   |                  hőstettével eldicsekedjék a szép özvegynek.~Szép holdvilágos
8959 XXXIV   |                    az éjszaka. – No hiszen a ház ajtaján be nem eresztik
8960 XXXIV   |             beszélhetnek egymással: ő maga a nyeregbe ülve, a szép asszony
8961 XXXIV   |                    ő maga a nyeregbe ülve, a szép asszony meg a ház párkányán.~
8962 XXXIV   |                   ülve, a szép asszony meg a ház párkányán.~De már messziről
8963 XXXIV   |                messziről megdöbbenté, hogy a ház ablaktáblái mind tárva
8964 XXXIV   |            benézett egy ablakon: üres volt a szoba végtül végig valamennyi,
8965 XXXIV   |                   végtül végig valamennyi, a holdvilág keresztülsütött
8966 XXXIV   |                 keresztülsütött rajtuk.~Az a szállitmány, amit a francia
8967 XXXIV   |                     Az a szállitmány, amit a francia hajó ezúttal Odesszába
8968 XXXIV   |                    ezúttal Odesszába vitt, a szép Zsuzsikának a háztartása
8969 XXXIV   |                   vitt, a szép Zsuzsikának a háztartása volt. Bercsényi
8970 XXXIV   |                    ezt búcsúvevő levelében a fejedelemmel. Elfutott a
8971 XXXIV   |                   a fejedelemmel. Elfutott a nagy kísértés elől. – Ezért
8972 XXXIV   |                   hogy bizony tűzbe teheti a kezét a szép Zsuzsika erényéért.~
8973 XXXIV   |                bizony tűzbe teheti a kezét a szép Zsuzsika erényéért.~
8974 XXXIV   |                   szép Zsuzsika erényéért.~A másnapi ebéd nagy hallgatás
8975 XXXIV   |                    Senkinek sem volt kedve a szót megkezdeni. Mikes Kelemen
8976 XXXIV   |                    hogy nem jól érzi magát a tegnapi vadászat után. A
8977 XXXIV   |                   a tegnapi vadászat után. A fejedelem küldött is neki
8978 XXXIV   |                  keserűsós vizet, s később a borbélyát is megbízta, hogy
8979 XXXIV   |                   nézzen utána, használt-e a fiának a panácea. A borbély
8980 XXXIV   |                 utána, használt-e a fiának a panácea. A borbély visszatérett
8981 XXXIV   |             használt-e a fiának a panácea. A borbély visszatérett örvendezve
8982 XXXIV   |                 hogy nagyon is meghasznált a keserűvíz a hercegnek; mert
8983 XXXIV   |                    meghasznált a keserűvíz a hercegnek; mert egyszerre
8984 XXXIV   |              ágyából; de még jobban bevált a vizet vivő inasnak; mert
8985 XXXIV   |                mert annak hideg fájás volt a tomporában, sántított, de
8986 XXXIV   |            tomporában, sántított, de amint a herceg a hátához vágta a
8987 XXXIV   |               sántított, de amint a herceg a hátához vágta a keserűvizes
8988 XXXIV   |                   a herceg a hátához vágta a keserűvizes flaskát, egyszerre
8989 XXXIV   |                  flaskát, egyszerre kiállt a lábábul a fájás, úgy elszaladt,
8990 XXXIV   |                 egyszerre kiállt a lábábul a fájás, úgy elszaladt, mint
8991 XXXIV   |                  egy nyúl. Szerencse, hogy a flaska nem cserépbül volt,
8992 XXXIV   |               rövid ájtatoskodást végezve, a fejedelem rendes szokása
8993 XXXIV   |                 eszterga kerekét hajtotta, a forgácspattogástól alig
8994 XXXIV   |                hallotta, hogy valaki belép a műhelyébe. Különben is mehetett
8995 XXXIV   |               vette észre, hogy György áll a háta mögött, mikor egy percre
8996 XXXIV   |                annyi jajszó elmondva, hogy a fejedelemnek a szíve elszorult.
8997 XXXIV   |              elmondva, hogy a fejedelemnek a szíve elszorult. Az a nagy
8998 XXXIV   |         fejedelemnek a szíve elszorult. Az a nagy szív, mely egy ország
8999 XXXIV   |                 egy szónak! Keblére ölelte a fiát, s erős mellének görcsvonaglásai
9000 XXXIV   |                    Te nem fogod az apádnak a mostani mesterségét megtanulni.